szeretet és büszkeség

Olyan sokszor le akartam már írni, hogy milyen büszkék vagyunk a gyerekeinkre. Másutt dicsekvésnek tűnik, a családban (szüleink- igggen jó nagyikák) nem téma, és ha majd egyszer idekeverednek a srácok, tudják, hogy nem "csak" elmondtuk nekik ott és akkor, hanem ez az öröm, büszkeség azóta is tart. :P A múlt heti hangverseny óta Tomiról zeng a falu, hogy micsoda tehetség, milyen csodálatosan játszik. És Kariról is, aki pedig arany minősítést hozott el a hétvégi területi énekversenyről. (Hanna és Tomi pedig ezüstöt. :D) Ez azért is nagy szó, mert bár nagy a hagyományőrzés a faluban, de az elmúlt években csak egy fiú tudott "aranyat" kapni. Hanna is hihehetlen szép zongorajátékával örvendeztetett meg minket, és tegnap elővették a karácsonyi kottákat, abból énekelgettek. Jancsi és Marcinak pedig az egyik kedvenc énekükhöz csinált egy "memóriafogast" (kis képkockákkal "írta" le az éneket), így ők is "kottából" éneklik. :PP Igen kreatív lány.