2.
Óriási erő kellett a csomagolásokhoz. Marhára tud örülni az ember annak, hogy végre mehet.. de amikor neki kell állni a becsomagolásnak, akkor kissé elbizonytalanodik. A kocsira pakolásnál már majdnem meggondolja magát és ugye a hetekig tartó (vagy hónapokig???) kupi meg egyenesen siralmas.
DE: a srácok már marha jól érzik magukat. Igazi vadregényes a környék, ha leszaladunk P-re, akkor mindig látunk őzeket, (kifigyeltük hova járnak inni) rókákat, nyulat.. a levegőt harapni lehet. A házhoz tartozó mindenfélét is felfedezik, így ha nem esik az eső (ami most szinte non-stop esik..) kint vannak. Vannak haverjaik, nagyon tetszik nekik a suli (Tomit is el kezdtük hordani) Karinak az ovi, (nagycsoportos) és hát nekünk is csupa jó élményeink vannak. ( pl. a helyi jegyző nagyon király.)
Közben túléltünk egy vírusfertőzést, viszont Marci még mindig krehál..
Jaj, olyan édes baba lett! Persze még mindig egy húsgolyó (8 hónapos volt 21.-én, súlya: 9.5; hossza:
Foga még mindig csak kettő, de lelkesen rág vele, mindegy mit, csak rágható legyen. Szopizik továbbra is, (éjjel is vagy 2x) alma, barack, banán, krumpli tetszik neki.
7.
Riogatnak itt a hóval, meg minden.. de eddig csak a hülye hideg eső jött.. olyan csontig hatoló.. rémes! Mi már a múltkor is kimaradtunk a havazásból. Egy kicsit még süthetett volna még a nap, olyan tavasz érzete volt az embernek.
Hogyan lettünk 7 gyerekesek? Szóval 5 saját plusz a 2 kamasz (ÁÁÁ) tesóm. Anyám a fővárosban maradt és csak 10-14 naponta jön haza..(no comment)
A költözésről még: nem meséltem, hogy mennyire drágán dolgoznak a költöztetők. (200 km-ről volt szó, egy fuvar mindenféle ki- és beszállással
Nos, utánajártunk és amellett döntöttünk, hogy egy hétvégére kibéreltünk egy Ford Transitot és a férjem volt a fuvaros. Egy hosszú 7 vége alatt levezetett 2000 km-t azaz 5 fordulóban jöttünk le. Iszonyat volt, 1. aggódtam miatta, hogy ne aludjon el; az asztmája miatt ne hajtsa magát halálra, lévén egyetlen férfiként ő pakolta a nehezét is fel/le, ki/be; 2. én Ö-ben pakoltam össze a köv. fuvar cuccait, nyakamban a gyerekekkel, anyám idelent a lehozott csomagokat szortírozta..
A srácok meglepően jól viselték, bár segíteniük nem kellett, csak az volt a lényeg, hogy ne legyenek láb alatt. Egész hétvégén jó idő volt, úgyhogy elvoltak a kertben.
És a java - nekem legalábbis- csak a végére maradt, ui. péntek-szombat-vasárnap összesen aludtam 10 órát és az utolsó fuvarral egyidőben (konvojban) kellett lehoznom a skacokat, és a kutyust is. (este volt már, szakadni kezdett az eső és még sosem jártam egyedül a 6-oson..) Zadír előtt is le a kalappal, mert olyan szuperül viselkedett! Sosem autózott még. Szóval ezért is írtam, hogy túléltük.. szó szerint.
Aztán: mivel tudtuk, hogy így fog alakulni a költözés, csomó bútorunkat kiselejteztük (itt is maradt rengeteg), többek közt a srácok ágyát és megbeszéltük, hogy az IKEA katalógusban látott emeletes ágyat megvesszük nekik. Ez így olyan szép. Na, ja, amikor meg akartuk venni, nem volt raktáron: rendeljük meg. OK!!! Ez volt szeptemberben. 2-3 hete el kezdtem hívogatni őket, hogy na, mizu?? Semmi, ÉL A RENDELÉS!! Nem semmi, igaz? Tegnapelőtt is "zaklattuk" őket, hogy ...szóval elég gáz, hogy a földön van a nagyok matracai.. és hát mi a jó büdös franc van má'!??!!! Bocsánatkérés nélkül ismét biztosítottak afelől, hogy ÉL a rendelés és türelem, a múlt héten jött 4 db. ágy (!!) igen sokan várunk az ágyra.
Buddy persze írt egy mailt a vevőszolgálatnak, hogy ez igazán európai..
Ma jött a válasz: nekik fontos a mi panaszunk és remélik, hogy ha megyünk legközelebb, akkor meg leszünk elégedve velük.
Szóval, úgy döntöttünk, hogy megvesszük a faanyagot, és mi magunk megcsináljuk.. Az ikea meg...
8.
A mai napon befejeztük a festést. Egy időre, persze, ez csak amolyan "tisztasági" festés volt, most mindenhol hófehérek a falak (régen az a hengerelt csini-bini festék volt, hol arany virágok voltak zöld alapon, hol pedig barna krix-kraxok rózsaszínen..)
A fél-cocpolitikából akarjuk beépíteni a tetőteret, ha minden ok, akkor tavasszal. Akkor meg úgyis minden kezdődik elölről.
Ahogy mondani szoktuk, ne fogunk unatkozni az elkövetkezendő 5-10 évben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése