Hétfő kora hajnalban hazaértünk otthonról, hulla fáradtan.
Kimerítő volt ez a pár nap:
Szerda délelőtt indultunk itthonról, Tomi hazajött még reggel, megnéztük a milánói/Garda tavi fotóit, és már tervezik, hogy mennek vissza valamikor. (A Garda tóhoz, nem Milánóba.) Igyekeztünk korán kiérni, mert nem tudtuk, hogy mi vár ránk, ui. pár hete a reptéri security check lassúsága miatt emberek gépeket késtek le, volt, aki 3 órát állt sorba.. na, mi letettük a kocsit és 22 perccel később már a duty freeből írtam a srácoknak, hogy bent is vagyunk. 4-kor indultunk, este landoltunk, bérautót átvettük, szállodába bejelentkeztünk, és a szomszédos étterembe meg is vacsiztunk.
A szálloda kicsi, de jó helyen van, a BAH csomópontnál, úgyhogy a csütörtökön gyalogos turistásra váltottunk. A terv az volt, hogy mivel ez az egyetlen olyan napunk, amikor “nincs semmi”, ezért a Várba fogunk lézengeni. Természetesen a Ruszwurm cukrászda volt az első célpont, csak a tökéletes krémes/gesztenyés torta/kávé után jöhettek a nevezetességek.
Halászbástyára 1000 Ft/fő a belépő.. ami egy röhej, mert 3 torony közti falszakaszról beszélünk illetve csak egy automatából lehet venni, ami nem touchscreen-es, hanem csak annak tűnik, és egy gombnak több funkciója is van.. szóval emiatt olyan sorok voltak, hogy eleinte sorba sem akarunk állni.
Aztán Mátyástemplom..
majd a Vár bisztró, aztán a terv a Budai Vár volt még, a Vármúzeummal, de pont aznap nyitott meg a Borfesztivál. Mikor mi a Galériába bementünk, onnan simán a Borfesztiválon találtuk magunkat. Persze nem volt karszalagunk, csak ott lézegtünk, még a hivatalos megnyitó előtt, de ez mutatja, hogy kb mennyit ért a biztonsági szolgálat: két hátizsákos ember, lődöröghetett szabadon, plusz én még a wc-t is használtam.
Aztán visszasétáltunk a hotelhez, mert 18 órától volt befoglalva a privát jakuzzi/szauna.. kaptunk egy nagyon finom orosz pezsgőt, behűtve, kb negyed óra alatt meg is ittuk, annyira jól esett.
Majd megint a szomszédos étteremben vacsiztunk, és este a lépésszámlálót megnéztem: 11 km-t caplattunk, hátperszehogy felborultunk, mint a büdös bogár.
Péntek délelőtti shopping: feltankoltunk a gyógyszertárban. Majd elmentünk ebédre az egyik barátunkhoz, ahol nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Egy nagyon finom csirkés-tésztás kaját csinált a barátunk felesége, ott voltunk késő délutánig, majd a szomszéd kerületben lakó másik barátunkhoz mentünk át. Elvileg vacsiról volt szó.. de.. új barátnője van, annak a lakására hívtak meg és az, amit én gondolok a vendégvárás/látásról meg a kisnő vendéglátása köszönőben sincsenek. Plusz valahogy elfelejtődött, hogy van 3 k…ott macska.. és Alan 7 keresztes allergiás a macskákra. Amit úgy gondolom, hogy egy gyerekkori nagyon jó barátnak illene tudnia, szóvá is tettem, a válasz az volt, hogy jaaa.. reggel volt egy olyan érzése, hogy mintha… de akkor már úgyis késő lett volna.. (a mihez is? Szólni? Áttenni a találkát egy semleges helyre vagy a barát lakására?) úgyhogy mikor Alan már kicsit fulladt (ventolint vittünk, annak ellenére, hogy 12 éve nem fulladt, de persze a szállodában maradt) meg a szeme vérben forgott, akkor leléptünk.
Szombaton délelőtt elmentünk Petihez.. nagyon nehéz volt, Andika két hónapja, hogy meghalt, és annyira friss még a trauma.. azt mondta, hogy nagyon örült annak, hogy meglátogattuk őket.
Délután volt az érettségi találkozó, én addig a barátnőimmel találkoztam, majd estére egy after partyt terveztek, amire mi, a házastársak is mentünk volna, de mindenki nagyon fáradt lett este 9-re, így mi, meg egy másik pár (az itt élő barátaink) voltunk elég tökösek és bementünk a Belvárosba iszogatni kicsit.
Vasárnap kijelentkeztünk a szállodából, és elvittem Alant Libegőzni. Gyerekkoromban mindig mentünk a Mamával, őt meg sosem vitték el (wtf) .. így átesett a keresztségen, nem volt felhőtlen a mosolya, de retúr jegyet vettünk, így a visszaúton már kevésbé volt stresszes.
Aztán a Szépilonkánál még egy utolsót cukrászdáztunk, aztán bevásároltuk utolsó órákban a túró Rudi, szalámi, csoki variációkat a srácoknak. Merthogy olyan jó időnk volt, hogy a gatya is ránk rohadt olvadt, nem akartuk, hogy a kocsiban/táskában összeolvadjanak a csokik.
Majd még ettünk egy búcsú ebédet a wekerle étteremben, aztán onnan irány a reptér.
A hazaút nem volt olyan sima: a reptéren a checkin pultnál 3 órát álltunk sorba, ahogy átértünk az útlevél ellenőrzésen, a duty freeben még vettünk gyorsan pálinkát meg unicumot, majd szinte onnan már mehettünk is a géphez.
A gép hazafelé tele volt, de melletünk nem ült senki, így azért lazábban elvoltunk, de őszintén alig vártuk, hogy hazaérjünk. A lakásba hajnali 2-kor léptünk be, felmosva, kitakarítva.. tök jó volt erre hazajönni.
Az otthon lét jó volt, viszont ha mennénk nyáron, az tuti, hogy kompozunk és saját kocsival megyünk. Mert ez egyfajta teszt is volt, hogy HA esetleg 4esben inkább repülnénk/ kocsit bérelnénk milyen lenne… a nagy SUV, amit kivettünk hátul akkora lábtérrel bírt, hogy max két10 éves gyereket lehet betenni, plusz a csomagtere is két mini bőrönddel megtelt.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen, amikor nincs semmi kötelezettség, mindenki maszk nélkül, sehol semmilyen papírt nem kellett bemutatnunk, tiszta időutazás volt.
Az otthon árak vs itteni árak: nekünk nagyon olcsó volt egy-egy beülés, épp tegnap ittunk egy kávét és én ettem egy muffint a helyi insomniában: €11. Otthon jattal együtt €16-ból az első este megvacsoráztunk és mellé belga meggysöröztünk.
Az év lagzijára mi sem jutottunk el, pedig otthon is voltunk, meg minden.. de hát nekünk a pizza is finom volt, elvoltunk a fésűkagyló-wakame nélkül is.
