Receptek

Túrós lepény - Tomi módra

Tésztához:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg porcukor
• 3 tojássárgája
• vaníliás cukor
• citrom reszelt héja

Töltelékhez:

•  70 dkg túró
•  40 dkg alma
•  20 dkg vaj
•  20 dkg cukor
•  3 tojásfehérje
• 3 dkg búzadara

Az eredeti receptet Tomi átdolgozta, így azt ide sem linkelem. 

A tésztához valókat szépen kimérte, egy nagy edénybe öntötte és összedolgozta.

A túrót, a vajat, a cukrot, a búzadarát összekeverte, az almát meghámozta és felkockázta,majd azt is a túróhoz adta. A fehérjékből kemény habot vert, és ezt is hozzá keverte a túróhoz. 

A tésztát kinyújtotta, és tepsibe tette (ez a mennyiség az ún gáztepsihez elegendő).  200 fokra előmelegített sütőben sütötte 10 percet. Ezután kivette, rákente a tölteléket, és jó 40 percig sütötte.

Mivel nem kapott tésztatetőt, így kissé kalóriaszegényebb lett, de ha valaki a klasszikus lepényt részesíti előnyben, akkor a tészta hozzávalóit duplázza meg.

FRENETIKUS süti. :) A klasszikus ízek, kicsit más köntösben. VIGYÁZAT: NAGYON FINOM!

Raspberry dessert cake -a lá Kari

hozzávalók:

• 250 g étcsoki, darabokra törve
• 225 g sótlan vaj, plusz egy kevés még a kivajazáshoz
• 1 evőkanál erős kávé
• 5 tojás
• 100 g cukor
• 85 g sima liszt
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 175 g málna, plusz a szervírozáshoz pár szebb darab
• porcukor és tejszínhab, szintén csak a szervírozáshoz

160 fokra előmelegítette a sütőt, kivajazott egy 23 centis tortaformát és az aljára sütőpapírt vágott.

Egy lábosba beletette a csokit, a vajat és a kávét, majd gőz fölött felolvasztotta.

Amikor a csoki elolvadt, félretette kicsit kihűlni.

A tojásokat (egyben, nem szétválasztva) és a cukrot egy másik edényben habverővel addig keverte, amíg az kifehéredett és megkeményedett. (kb 5 perc gépi habverővel). Ezután óvatosan belekeverte a csokimasszát.

Egy újabb edénybe kimérte a lisztet, beletette a fahéjat, majd az egészhez lassan hozzákeverte a csokis-tojásos mixet.

Ezután az egészet beleöntötte az előkészített tortaformába, a tetejére szórta a 175 g málnát, majd 35-40 percig sütötte (tűpróba).

Tálaláshoz porcukort szórt a sütire, tejszínhabot nyomott rá és málnaszemekkel díszítette.

ISTENI CSOKIS SÜTI, érezni a tömény csokit, csokiimádóknak szigorúan javasolt a kipróbálása. :)

Sütiverseny

A mai vasárnap merőben szokatlan volt...Verbéna éjjel dolgozott, így a délelőtt csendesben telt, aztán inkább összeszedtük magunkat, és elmentünk vásárolni....viszont főzés helyett a sütés merült fel a "mi legyen a mai kaja" témában. Tomi és Kari egyaránt rendelkezik határozott elképzeléssel, így miután nem igazán tudtak találni közös nevezőt, ezért azt tanácsoltam, ki-ki süssön olyat, amihez kedve van, és majd mi, a család döntünk, hogy kié lett a finomabb.

Persze volt ebben némi nem túl körmönfont öncél is, dehát az ember már csak ilyen :) Kari egy isteni csokis-málnás-kávés-fahéjas süteményt választott, Tomi pedig egy spéci túrós lepényt, aminek dió is van a tésztájában, a töltelékében meg alma.

Mit mondjak, frenetikus lett mindkét sütemény, a gyerekek felülmúlták magukat. A hiszem, máskor is szervezünk ehhez hasonlót :D Íme az alkotások:

az első kirándulás

... ebben az évben..

Tavasz van, és kész.

Ragyogó napsütés, 14-15 fok, a nárciszaim lassan már el is virágoznak és igaz, hogy ma éjszakás leszek, de letojtuk: reggeli után kocsiba ültünk, és mentünk.. egészen a Moherig, amit nem lehet megunni.

tervek by Marci

Marci, most, hogy 9 éves lett, "szakmát" váltott.. eddig paleontológus  akart lenni, de mostanra meg van az új cél:

Lego Designer.. 

egy újabb homályos folt kitisztult

Adva van egy hír, ami felbolygatta az egész P családot -az én rokonaimat..

A ma 22 éves öcsém bejelentette, hogy apa már.. immáron 4 éve és 2 hónapja. Úgy, hogy érettségi óta a családjával él és apa és élettárs.

Milyen érdekes a reakciók különbsége.. anyám sír, mert elvette az öcsém a baba legszebb éveit (igen, anyám csak a kisbabákat szereti, bizonyára emiatt vagyunk ennyien, nem a hatalmas szerelem miatt.. igen, igen, ez itt a cinizmus és szarkazmus helye), és neki majd most egy 4 évest kell megszeretnie... húgom sír, mert a legjobb barátja a családból pont ez az öcsém volt és még ő neki sem mondta el.. a nővérem sír, mert szegény kicsi öcsénknek milyen nagy titkot kellett cipelni és nem volt senki, akit ebbe beavasson.. én meg sírok amiatt, hogy mekkora egy szemét álszent a családom.

Nem siratom az öcsémet, aki ugyan 17 évesen apa lett ezexerint, de miután leérettségizett, elköltözött a csajhoz és az akkor majd' 1 éves fiához és papás-mamás játszottak. Anyám persze támogatta a messze élő, egyetemista kisfiát, aki még ekkor is hazudott neki. Ha elment a mutter meglátogatni az öcsémet, akkor valszeg vmi más helyre vitték, nem a lakásukba.. talán egy 7 gyerekes nő, 13szoros nagymama kiszúrta volna első percben, hogy itt bizony egy baba is él.

Álszent, hogy SENKIT nem zavart, vagyis nem foglalkozott pl, az édesanyánk azzal az egyszerű ténnyel, hogy a kapcsolatuk kezdetén 16 éves öcsém egy akkor 34 éves nővel jött össze..hogy micsoda ferde alak az, aki az egyáltalán nem férfias, tejfeles szájú öcsémre rámoccant -nőként. Egy csetszobában jöttek össze.. komolyon beteg egy dolog. 

Mi, Buddyval aggódtunk, hogy mi/ki állhat a "18 éves barátnő" mögött, hiszen az öcsém ebben az időben megtollasodott, menő cuccai lettek, pénze lett.. már-már arra is gondoltunk, hogy valami öreg manus csábította el.. aztán V segítségével kiderítettük, hogy "csak" egy 15-16 évvel idősebb néniről van szó.. anyám erre megrántotta a vállát és azt mondta, hogy ugyan már.. mi hazudunk és rosszindulatúak vagyunk. Hja kérem.

Álszent, hogy ezt a hazug embert sajnálja mindenki, azt, aki hülyét csinált mindenkiből, úgy, hogy nem volt veszítenivalója.. na jó, hacsak nem az anyai apanázs (vagy az akkor anyanázs..? ), amit ugye a szerencsétlen, anyátlan egyetemista imidzs miatt meg-megkapott.. szóval ez az én szememben egy rohadt nagy arcul köpés. Igen, én meg ezért sírok: hogy milyen mélyre tud még lesüllyedni ez az elb***ott család..?!?

ÉS hogy miért pont most jött el a coming out ideje...? 

Hát, avvan, hogy az öcsém elhagyta a Nénit és a Babát, új szerelem meg ilyenek.. és hát állítólag az új barátnője nyúzta, h ez így nem állapot.. Ja bizony. És hogy miért titkolta.. mert meg volt fenyegetve.. 

Persze emiatt is sajnálni kell az öcsémet, mert szegény.. én meg ezek után azt mondom, hogy aki közel 5 éven keresztül hazudott, annak én azért nem hinnék ennyire.. vagy most már nem fenyegetik.. vagy hogy..?

Én akit sajnálok, az a Baba: akit anyám az első perctől imádott volna, lévén a fiának a fia.. a nővérem és a húgaim is agyontutujgatták volna őt, mert nem érdekes, hogy ki az anyja vagy apja a gyereknek, a "mi vérünk" vagy mi.. szóval.. elvették ezzel a beteges játékkal tőle azt, hogy szuper élményei legyenek a húgom gyerekeivel, vagy a nővérem fiaival.. Amit persze lehet, hogy majd most összehoznak, de keserédes lesz, az biztos.

Elmeséltem a nagyoknak, ledöbbentek, majd kiakadtak azon, hogy hogy lehet valaki ennyire tetű, hogy éveken keresztül hazudozik a családjának, kamu lakást mutat meg.. tudom, ők meg az én gyerekeim, az én fene nagy  igazságérzetemmel.

kilenc lett...

 Szavak nincsenek arra, hogy milyen nagyon jó érzés Marci szüleinek lenni.. Egyszerűen egy imádnivaló kisfiú. <3 <3

Egy régi klasszikus és néhány koravén gondolat

Öregapámnak volt egy kézzel írt füzete. Ami azt illeti, meg is van. Valahol.....otthon. Ide nem hoztam ki sajnos. Abba a füzetbe az öreg idézeteket írt. Mások által mondott dolgokat. Olyanokat, amiket ovasott, vagy csak hallott a rádióban. Volt, hogy csak a gondolatait vetette papírra az. Nem volt sem kvantumfizikus, sem atomtudós, sem mikrobiológus. Autószerelő volt. Műszaki ember, és kétkezi iparos. Olyanokra volt büszke, hogy egy amerikai magyar lerobbant a chevy-jével, amit áthozatott az USA-ból....és nem talált szervizt, ahol javították volna, az öreg meg ránézett, megnézte milyen alkatrész szükséges, legyártotta, beszerelte, és az autó üzemképes lett, mi több, miután honfitársunk visszament az USA-ba, elvitte a szakszervizbe a kocsit, és ott a csodájára jártak, milyen profi módon oldotta meg a problémát a messzi távolban az ismeretlen iparos. Hát ilyen ember volt a nagyapám. A kiszakadt hazánkfiától kapott levelet, melyben  leírta az illető a történetet, a papa eltette. Valahol az is megvan még.

Naszóval ebben a füzetkében szerepelt egy idézet Galgóczy Erzsébettől. Sokan ma már azt sem tudják, hogy létezett ilyen nevű ember, pedig Kossuth-díjas írónőről van szó. Az idézet így szólt: 

Semmi sem múlhatja felül a tövises karriert, mert az a mennybe vezet

Érdekes, hogy valamiért emlékszem rá, így szóról szóra, pedig amikor a kezembe került először ez a füzet, nem lehettem több 16-nál. De valamiért megragadt a fejemben. Ma eszembe jutott ez az idézet, méghozzá a saját kis tyúkszaros életünk mián.

Az összes nehézség, amit az élet elénk gördített eddig....volt néhány....az a sok vergődés, nehéz helyzet, probléma....az mind ott van magunk mögött. Nem múlt el nyomtalanul, részévé vált a személyiségünknek. Bennünk van. Ha véleményt mondok valamiről, ha meghozok egy döntést, akkor abban benne van mindaz, ami mögöttem van. Élettapasztalat. Jó, nem vagyok még elég öreg tán, hogy ilyen gondolataim legyenek, de az igazat megvallva sosem érdekeltek annyira a sztereotípiák meg a társadalmi beidegződések, amik ugye ugyanazok :) 

Márpedig a mi kis életünket egyfajta kifacsarodott szemlélet szerint bizony én tövises karriernek látom. Hogy a mennybe vezet-e? Nem tudom....de más, mint a sima. Az biztos. Nem mindegy, hogy a hegytetőről letekintő ember megmászta a hegyet, vagy helikopterrel szállították oda. Máshogy látja a tájat. Ebben egész biztos vagyok.

villámlátogatás

A hétvégénk nagyon jól sikerült, Beni és Jancsi ugyan még pénteken szörtyögtek, de a gyógyszerek és az immunrendszerük szépen tették a dolgukat, és ma már Jancsi ment suliba (erre a kemény 2 napra HAHHA), Beni meg játszózni.

-A Shannon reptérre kellett mennünk Buddy bátyjáék elé, és igen, láttuk a malév gépeket. -

Az unokatesók nagyon örültek egymásnak, mi is a sógoroméknak, és komolyan: olyan lesz a kapcsolatunk, mint a jó bor: az idővel beérik.

Jókat röhögtünk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, mindennap hajnali 2-ig dumáltunk, a gyerekeink között egy hangos szóváltás nem esett, fociztak, társasoztak, legóztak, és még az Aprótalpúak is tök szépen megvoltak.

És talán nyáron majd mi megyünk hozzájuk pár napra... ez még a jövő zenéje.

Update:

 

... a Murphy meg monnyon le..

Mert hát mikor legyenek betegek a fiúk, ha nem akkor, mikor várjuk az unokatesóikat..?

Nem ragályos, Jancsi asztmája jött elő, és Beni is befulladt... neki is ventolint kell adnom, szirupban.

Basszus.

Kari-konyha :)

Lehet, hogy az elfoglaltság a jó módszer arra, hogy -finoman, de rákényszerítse az ember a gyerekeit arra, hogy süssenek, alkossanak a konyhában.

Mivel a jövő hosszú 7végé(nk)re szabadnapokat kértem, így addig minden nap dolgozok. És hát ugye vendégek jönnek, kicsit alaposabban ki akarunk takarítani.. na, a lényeg, hogy a hétvégi sütizés igénye megvan ugyan úgy a srácoknak, így a múlt hétvégén is és tegnap is Kari alkotott a konyhában.

(l)égi folyosó :))

Vajon merre is van London..? :)))

húsz év.. :))

Ő meg én, 20 éve, a Véndiákban.. 

Ááááá, nem  is lehetünk ilyen öregek :)))