Évértekelés 2012

Visszatekintve a 2012-es évre sokminden fontos dolog történt az életünkben. Kiröppent az első fecskénk, Hannus már a dublini Trinity egyetemen koptatja a padokat. Ezzel kapcsolatban minden szuperül alakult. Ösztöndíj, szállás, tanulmányi eredmények, satöbbi. Mindenképpen sikersztorija az évnek.

Az is sikersztori, hogy sikerült az önkormányzati lakásprogramba (az egyikbe) bekerülni, és egy kategóriákkal nagyobb házat, kategóriákkal kevesebb pénzért bérelnünk, ráadásul tízéves lease-zel. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a benga nagy ház kifűtése 5-600 €-ba kerül havonta. Viszont sikerült saját tornatermet építeni benne, ahol az edzéseimet le tudom zavarni, és ahol megfér egymás mellett a szobabicaj, az evezőpad, és a fekvenyomópad is. És mindenkinek lehet(ne, ill majd) saját szobája.

Ami nem annyira pozitív változás, az az, hogy fokozódó ír helyzet és a lassú adminisztráció miatt anyagilag súlyos nehézségekkel kell megbirkóznunk már jó ideje. Azonban leleményes, ötletes, kreatív, merész, bravúros, és állhatatos emberekként megoldjuk a szembejövő problémákat. Fiatalok vagyunk még, de a megélt dolgoktól sokkal tapasztaltabbak, eltökéltebbek, és állhatatosabbak vagyunk, mint a legtöbb velünk egykorú ember. Van hogy ahová mások mennek, mi már visszafelé jövünk. 

Mit várok a 2013-as évtől? Hát, a családunk tovább alakul, ebben az évben Tomi fogja kezdeni az egyetemet, amit legalább annyi izgalommal várunk mindannyian, mint Hannusét. A megcélzott egyetem szintén a Trinity. El kell mondani, hogy ez a legkeményebb hely, és általában benne van a világ 50 legnagyobb nevű egyeteme között, szóval nem kis dolog, ha valaki be tud jutni ide. Nagy világmegváltó terveim nincsenek, csak olyan szakaszok, amiket szeretnék ebben az évben befejezni. De talán a legfontosabb tervem: továbbra is élni az életemet a csodálatos, tökéletes, és imádnivaló feleségem oldalán, és  a lehető legjobb férj és apa lenni. Továbbá minél több felejthetetlen, felbecsülhetetlen, és varázslatos időt eltölteni velük, mert azt hiszem, elszakadva minden mástól a legfontosabb az életben...az én életemben....a CSALÁD....így, csupa nagybetűvel.

Számomra ebben a szellemben kezdődik a 2013-as év. BUÉK :)

Kari 15

Kari leányunk betöltötte a tizenötöt. Hihetetlen, hogy múlik az idő. Mintha ma lett volna, mikor született. A világra jövetele is annyira egyedi volt, hogy 13 orvos volt jelen a szülőszobában rajtunk hármunkon kívül :) Nagy hó volt, mikor hazavihettük, emlékszem, hogy menet közben elszállt a ladánkban a töltés, és tiszta ideg voltam, hogy az akksi kibírja-e hazáig...és még a rendőrök is megállítottak az emhármas lehajtójánál. Persze hisztiztem, és mikor kifakadtam, a zsaruk rögtön mondták, hogy jólvan mennyen csak....rendesek voltak.

Tüneményes nagylánnyá serdült, nagy baráti köre van, tegnap nyolc kiscsaj aludt itt nálunk :) Szerencsére elég nagy a ház ahhoz, hogy ne kelljen útban lenni egymásnak. Kiválóan tanul, nagyon barátságos, Marci osztályfőnöke, aki itt lakik velünk szemben, megkérte, hogy alkalmanként baby sittelje a két kisgyerekét, és a tanárnő is odavan érte, meg a kicsik is imádják. (Még ajándékot is hozott neki Karácsonykor).

Boldog szülinapot Kari! :):)

Karácsony '12

A Szentesténk pont úgy telt el, ahogyan azt elterveztük. Csendesen, szépen, békésen, öröm és bódottá' ezerrel.

Az ünnepi estebéd is jól sikerült, és még egy üveg hatputtonyos aszút (by aldi :O ) is sikerült elfogyasztani az este folyamán.

Míg várakoztunk a csodára, addig zenélt az ifjúság, megmutatták a megtanult kis darabjaikat, sőt Kari zongorakísérete mellett mindannyian elénekeltük a Csendes éjt - három nyelven. (cööö)

Karácsony első napja is szelíden, játék-evés-ivás-filmnézés-olvasás bűvkörében telt, annyi kivétellel, hogy Tomi elment az éves Christmas day swim -re, ami a jótékonysági tóban fürdést testesíti meg. 

Igen ám, csakhogy estére nem érezte jól magát, le is csesztük, hogy a 10 fok ellenére, azért qrva hideg lehetett a víz, biztosan megfázott.

Éjjel csúnyán belázasodott, így a 26.-a az kicsit csendesebbre sikeredett, és annak ellenére, hogy úgy gondoltam, hogy Tomi az úszás miatt lett lázas, Beni is belázasodott megint estére..

Így az elméletemet a "nem-tett-jót" -ra redukáltam. Orvoshoz most még nem visszük őket, mert azon kívül, hogy lázasak, nincs más tünetük, és nem tesszük ki feleslegesen egy újabb adag vírusnak a váróteremben őket.

December 24.

Végre-végre... a kedvenc napunk :D 
Minden apróbbtalpú izgatott, és nem mellesleg nekünk gyorsan kell meginnunk a kávét (by Beni - próbáltam elmagyarázni, hogy ettől nem lesz hamarabb semmi).. szóval nagyon várjuk az estét.

Az erre járóknak itt kívánunk 

Békés és örömteli Karácsonyt

-Beni aktuális kedvencével-

szeretettel: Verbena, Buddy és a gyerekek

készülődés

Különféle cserélgetéseknek köszönhetően úgy alakult, hogy már ma sem mentem dolgozni, így 4 teljes napot tudok a családdal együtt tölteni.

A mai nap a bejgli sütés jegyében zajlott, eredetileg 8-at terveztem, de több lett a töltelék, így még gyorsan csináltam még egy adag tésztát, és 11 rúd lett. 

4 mákos-almás, 4 diós-narancsos-csokis, és 3 gesztenyés.

A csücsök kóstolgatás már megvolt, jelentem jó vagyok :D És szerény, of korsz. Hehhhe.

Az összes ajit ma kell becsomagolunk, pedig szerettem volna már előre dolgozni, nem szeretem, hogy 23.-án éjjel kell szuttyogunk és halkan anyáznunk a papírok szuper minőségét.

Az élet nehézsége eléggé kihat a Karácsonyunkra is, így továbbra is folytatjuk azt a hagyományt, ami az atom-csóró időszakunkban lett azzá, miszerint csakis a gyerekek kapnak ajándékot.

Ma reggelre bekrepált a fényképezőnk. Már megsirattuk, gondolatban a memoárt is megírtam róla, hogy mennyi emlékünket megörökítettük vele, és hogy jó volt, szép volt, RIP... és bakker akkor telefonos meg ipades fotókat készítünk majd, amik hát izéé, arra jók, hogy egy mozdulatlan valamit lefotózzon az ember, ideális fényviszonyok között, ez meg ugye Karácsonykor nem igen van: csak sok izgő-mozó gyerek és félhomály. Ekkor az uram, az az aranykezű, kitalálta, hogy szarabb már nem lehet, így szétszedi.. és szétszedte. És nem lett jó. Majd még az optikáját is szétszedte, majd összerakta. És jó lett.

Tarts ki léccilécci, legalább még idén.. februárnál előbb esélytelen ui. hogy gépet vegyünk.

Apropó: Benit megszállta a jóság, és teljesen önmagától csillogó rendet rakott a szobájukban. Megemlékezést érdemel. :D

Holnap Szenteste. 

az új világ hajnalán..

... 12 fok van, és a nap 8:42 -kor kel(t). 

Minden gyerekünk itthon van, -tegnap Hannus is épségben hazaért-, és meggyógyultak illetve gyógyulóban vannak.

Elkezdődött a 2 hetes téli szünet, legközelebb csak január 7.-én kell suliban menniük. Hannusnak még tovább tart a szünet, ők csak 15.-én kezdenek. Közben még egy hosszú hétvégére elutazik Stockholmba Damoval. 

Ma pedig a csipet-csapat moziba megy Hannával, a Rise of the guardians-t nézik meg, alig bírunk velük, pedig 2-kor kezdődik a film. 

Szóval nálunk az Élet megy szépen tovább... .. és nem mellesleg még 2 nap és Karácsony! :D

countdown

Mai ténykedések:

• a bejgli töltelékek megfőzése (Jovi, eszembe jutottál, mikor a mákot kavartam :) 
• a mézes krémes tésztájának megsütése
• 3 tepsi zserbó -bakker, nagggyon finom lett, -pedig még nincs rajta csoki, és csak a végekből vagdostam-  nem tudom, hogy mit csináltam másképp, de asszem januárig felejtős lesz bármiféle diéta. Muhahhha.

4 és fél nap múlva Karácsony !

L. E. M.

NAGYON nem szeretném, hogy Karácsonyra lebetegedjen a család... Beni hétvége óta beteg: köhög, lázas.. Tegnap Buddy panaszolta, hogy fáj a feje, a hasa és az étel gondolatára is felfordul a gyomra, Jancsi tegnap hőemelkedett, és mára pedig purpurái lettek.. 

Ez persze jól beijesztett minket, mivel anno Tomi révén megismerhettük ezt a betegséget.. de szerencsére nincsen semmi más tünete, a vizeletében sincs vér, a hasa is ok, az izületei sem fájnak. Megfigyeljük most.

Így most a "legyünk-egészségesek-mindannyian" -ra fókuszálunk. 

És csak halkan jelzem, hogy így rohadt nehéz a karácsonyra koncentrálni, meg ihlet.. meg hangulat..  aha.

333-351.. Jingle bells..

Miután elköltöztünk Írországba, a zongoratanulást mindhárom nagyobb gyerekünk saját erőből folytatta illetve fejleszti magát. A kérdés a kisebbek voltak.. persze nem sokáig, hiszen adva van 3 jól zenélő, okos és testvérszerető nagy, abból is egy igen cuki Hármaska (Kari), így tavaly óta a Jancsit és Marcit ő tanítgatja.

Tavaly még csak hébe-hóba tanultak, de idénre ez már rendszeres heti elfoglaltság nekik. Szeretik, és nagyon ügyesek is. 

Karácsony közeledtével Kari felajánlotta, hogy lekottázza nekik a kedvenc dalukat, és tanulják meg Szentestére. Nagyon tetszett nekik az ötlet, és minap munkából jövök haza, és Beni lobog le a lépcsőn, hogy mutatni akar valamit.. 

Marci kitalálta, hogy Beni -aki nem tud zongorázni, csak a demóval szokott játszani- is előadhatna valamit.. és segített Beninek megírni a kottát, és a -videón nem látható- szöszökkel megjelölte a 1-es és 5-ös billentyűt: 

Nincsenek rá szavak, hogy milyen nagyon... 

Christmas Carol

Itteni hagyomány, hogy Karácsony felé haladva az iskolás gyerekek kiállnak az utcákra, terekre, bevásárlóközpontokba, és cuki mikulássapkában karácsonyi dalokat énekelnek, miközben a tanarak, segítők, helyes, kis masnival átkötött diszperzites vödör méretű kotlákat csörgetve járják körbe a bámészkodókat, buzdítva az adományozásra.

Eleinte kicsit furcsa volt, mármint nem az, hogy a kisgyerekek énekelnek, hanem ez a "koldulás" mellé....de aztán kikristályosodott, hogy ez egy egész egyszerű tradíció, és nincs mögötte sem rosszindulat, sem semmi gonosz. És persze nem kötelező adakozni, továbbá néhány fillért is bele lehet dobni a vödörbe, meg akár egy ötveneuróst is, a mosoly viszonzásképp ugyanolyan őszintén jön.

Hiába van hideg, hiába csúszkálnak el néha a hangok, meg a kíséret, az egésznek nagyszerű hangulata van, vidám, ünnepi, és emelkedett. Olyasmi, amilyet csak a gyerekek tudnak maguk köré varázsolni a csengő, tiszta hangjukkal, és az őszinte, ártatlan csillogással a szemükben. Mindenképpen élmény, ami többé teszi kicsit azt, aki nézi/hallgatja őket.

Idén is a kisiskolások a városkánk főterén adták elő a műsort, ezúttal nemcsak profi hangosítás volt, hanem hatalmas kivetítő is, amit már messziről láthattak a népek. Hozzáteszem, hogy a segítők a vödreikkel még az autóútra is kiálltak, de olyan is volt, hogy épp senki nem volt az úton, hogy fogadja az adományokat, de egy autós megállt, feltartva ezzel mögötte a forgalmat (na nem mintha akárki dudált vagy méltatlankodott volna ezért...) és integetett, hogy ugyan jöjjön már valaki, akinek odaadhatja a pénzt :)

Aranyosak voltak, lelkesek....eleinte nagyon, ahogy aztán egyre hidegebb lett, kicsit alább hagyott a lendület, de hősiesen végigcsinálták. Ízelítőül néhány kép:

:) not bad...

Tegnapra kész lett munkahelyemen a karácsonyi beosztás, és most nagyon-nagyon örülök: mert idén először mind3 napon itthon leszek, sőt még Kari szülinapjára is megkaptam a szabadnapot. (ennek persze az "ára" az, hogy Szilveszter-Újévkor fogok dolgozni, de ezt egyáltalán nem bánom)

egy heti történések egy posztban :)

Buddy szülinapi buliját követően Jovi és férjura még hétfőig velünk voltak, sőt vasárnap egy kis vásárolgatást is bele tudtunk szorítani. Tök jó, hogy itt voltak, nem csak a társaságuk miatt, hanem - én, a kis önző húg :P-  olyan dolgokat hozott, amiknek nagyon-nagyon örülök.. pl. a Mo-on maradt papír fényképeinket, még az őskorból :D, vagy az új Ken Follett könyvet..

Aztán a dolgos hétköznapok közepette a Mikulás is megérkezett:

A hétvégére hazajött Hannus megint, így 8.-án teljes létszámban feldíszítettük a fánkat, meg a házat.

Díszítés közepette összefutottunk a szomszéddal, aki megkérdezte, hogy nekünk adhatna-e egy mahagóni étkezőasztalt 4 székkel..  Nemrég vettek egy nagyobbat, és bár 4 gyerekük van, meg 11 unokájuk, de senki nem tudja hova tenni.. Megnéztük, a márványbetét rögtön megmozgatta a fantáziánkat (marcipángyúráááás!!! ) így nem mondtunk nemet. :D

Kora este pedig átmentünk r-ba, ahol Karácsonyi vásár volt:

A Karácsonyi készülődés elkezdődött ezerrel, szokásosan mind a hat gyerkőc listát írt, és annak ellenére, hogy Marci és Beni a két hívő gyerekünk, Marci 4 dolgot írt a listára, olyan felhanggal, hogy " én realista vagyok, tavaly is 4 dolgot kaptam, idén sem kérek többet" .

Hát nem zabálnivaló?

Tomi ellenben optimista, egy A4-es oldalt teleírt... :D

Amúgy elég keményen állunk neki az Ünnepeknek, lefaragtunk bizonyos dolgokból, de tudom, hogy az idei is szép, békés és szeretetteljes lesz.