A gyerekek öregszenek. Roham léptekben. Csak kapkodom a fejemet sokszor.
Marci idén 13 éves lett, Jancsi meg 15, Beni meg mindjárt 10.
Hanna véglelg kiköltözött a "fészekből", 2 hete Németország az otthona. A szobáját Marci örökölte meg, így minden gyerekünk külön szobában él. Beni persze még át-átköltözik valakihez, mert hát csak hiányzik neki az, hogy valaki más is szuszog a szobában, de Marci meg beleérett a külön kuckóba.
És ha itt megállunk egy pillanatra, és elképzelem azt, hogy mi lett volna HA... ha nem lépjük meg azt, hogy kiköltözünk Írországba, akkor vajon..
- lenne-e minden gyerekünknek és nekünk is külön hálószobánk.. azt gondolom, hogy nem.
- lenne-e 7 személyes autónk .. nem
- lenne-e esélyünk nyaralni menni ... nem
ÉS sorolhatnám sokáig még.
Örülök, hogy nekivágtunk. Ez nem is kérdés.. És hálás vagyok Alan-nek, hogy nyüstölt anno, hogy menjünk, csináljunk valamit, mert az akkori jövőképet nem akarja elfogadni.
És ha már rohanó idő: Kari is elballagott tegnapelőtt. Emlékszem, amikor elkezdte a gimit, hogy milyen kicsi volt és a táskája meg milyen nagy hozzáképest..Nagyon jól beilleszkedett, nagy baráti köre lett, és tök jó tanuló: az egyik legjobb angolból, németből, matekból és a legjobb lett zenéből.
8.-án indul az érettségi, hiszem, hogy nem lesz gond ;)
