Tablet mizéria

Hát ma lezárult egy idióta garancia probléma.

 Történt az, hogy Jancsi szülinapi tabletje a nyàron elromlott, egyszerűen nem lehetett bekapcsolni. Argosban vásároltuk, így oda vittük vissza. Közel 6 hetes javítási idő után, és egy pár email váltás után, visszakaptuk, elvileg megjavítva.

Egészen 5-6 hétig működött is, majd Jancsi szólt, hogy nem működik a touch-screen egy ponton..OK. Akkor újra argoshoz vissza, ahol is kifogtuk a 2 leggusztustalanabb eladót. Nos, a tabletet bevették javításra, és a viselkedésük miatt írtunk az angol head office-nak. Onnan felhívtak minket, biztosítottak afelől, hogy belső vizsgálatot fognak indítani, és, hogy egy-kéthéten belül visszakapjuk a gépet.

Eltelt 5-6 újabb hét, nem történt semmi. Telefonra nem reagáltak, így maradt a levél megint..nos tegnap rájuk írt Alan, hogy akkor most tulajdonképpen az van, hogy panaszt mertünk tenni, akkor úgy büntetnek, hogy sosem kapjuk vissza a tabletet...? Szinte azonnal visszaírtak, hogy jajjjj, dehogy, a kész tablet ott vár minket az áruházban. Alan meg is írta, hogy akkor ma első dolgunk az lesz, hogy átvegyük.

Így is történt, és mit tesz Isten...nem a megjavított tablet várt minket, hanem egy vacsi új. Igen ám, de 2 generációval újabb, mint amit ott hagytunk.. Elvileg ez 2szer többe kerül, mint az eredeti.

Hát, Jancsi nagyon örül neki. Remélem, hogy ez tartósabb lesz.

Gyors jelentés

Mindenféle jók történtek velünk, de most vendégségben van végre nàlunk Màrti, így csak gyorsan-gyorsan a legjobbat:

Végre küldtek időpontot Jancsi mandulaműtétjére. 

29.-én, kedden reggel jelenésünk van a L-i kórhàzban.

Nem mondom, hogy nincs para, mert van, de végre túl lesz/ünk rajta. Szabin is pont akkor leszek, neki is szünet van.. Mégsem kellett 2014. májusáig várni.

a-szerettem-rokonlátogatásról :)

Milyen jó is az, amikor a kedvenc tesójával találkozik az ember.. 

6 nap. 

Ennyi ideig voltak itt, de igyekeztünk sokat kihozni belőle. Tök jó, hogy béreltek kocsit, így megvolt a lehetőség, hogy bárhova bármennyien elmenjünk.

Volt egy nap, mikor Bercit azaz BART-ot :P -aki szintén másodikos- elvihettük a Beni osztályába, és együtt lehetett az ír kisiskolásokkal, Beni fordított és mindketten nagyon élvezték. 

Beni osztálytársai is várták Bart-ot (nem ment a Berci név kiejtése, a Bertie meg nem tetszett, így maradt a Bart), voltak tanulmányi sétán is, szóval tök jó volt.

Addig, amíg a kissrácok suliztak, kigondoltuk, hogy megnézzük az Obama őseinek a faluját, hamár.... Persze először azt hitték a sógormék, hogy csak viccelünk, mert a kenyai fekete fickó hogy is lett ír..de hát az na.

Ha nem lenne ír gyökere, akkor lenne magyar. Mert majd' mindenkinek vagy ez van, vagy az. 

Szóval elmentünk Moneygall-ba, ahol is az "obama kocsmája" zárva volt.. Az "obama café" nyitva volt, ott ittünk-ettünk, fotózkodtunk, és megtudtuk, hogy a pub tulaja csak akkor nyit ki, mikor úri kedve úgy tartja..de jobbára csak este. Meg ha kap fülest pl. egy buszsofőrtől, hogy úton van felé amcsi turistákkal. De amúgy amott lakik, kopogjunk be hozzá, hogy nyisson ki.. LOL Mivel én látásból ismerem a faszit, és elég ellenszenves, megkíméltem egy extra kinyitástól.

Aztán eljutottunk Kariék musical-jére. Idén a Hegedűs a háztetőn-t adták elő..és fantasztikus volt. Minden nagyon jól meg volt csinálva, talán egy vagy két kislánynak volt kicsit erősebb üveghangja, de ők nem énekeltek sokat..

Nagy élmény volt megint, tudván, hogy Karinak ez az utolsó musical-je. 

Szombaton célba vettük a Wicklow-t (sógorom még nem járt ott) és remek napunk volt. Sikerült csinálnunk egy majdnem-újrafotózást.. amikor egy régi képet újrafényképeznek. Ez tök spontán volt, csak ahogy J és én ültünk a fura fán, eszünkbe jutott, hogy épp mint '77-ben, a Kabar utcai lakásunk előtt, apánk motorján.. Na, így lett. Persze, ha tudtuk volna, rákészülünk, begyakorlom a cuki pofa vágást, meg legalább 2 hajgumit is viszünk, hogy J-nak felkössük a haját.. 

Csuda jó kis nap volt, jó 12 órás progi.

Vasárnapra ők Dublint tervezték be, mert csak este ment a gépük, de végül maradtak, majd egyszer máskor dublinoznak, olyan ritkán vagyunk együtt. 

(amúgy jobb is, h nem mentek, mert én épp ma jártam a belvárosban, céges rongyrázáson, és minden fel van túrva, a Grafton street kifejezetten gusztustalanul néz ki)

A 6 nap pikk-pakk elröpült, és szerény számításaink szerint is jó esély van arra, hogy megint csak egy év múlva találkozzunk.. :(

Az élet vajon mi?

Szívszorító történetet hallottam ma egy tizenötéves fiúról, aki heccből meztelenül átszaladt valami focipályán....eljárást indítottak ellene, és olyannyira komolyan vették, hogy szexuális bűncselekményként lett volna nyilvántartva....a fiú felakasztotta magát :-( Jól odacsaptak neki a törvény betűjével.

Annyira tipikus, amikor menet közben vész el a lényeg. A világot a felnőttek irányítják. Azok a felnőttek, akik voltak gyerekek is. Innentől kezdve nem tudom elfogadni, ha valaki "nem szereti a gyerekeket". Mert akkor bizony magát az életet nem szereti. A gyerek maga az élet. Az,a mi utánunk jön, ha mi már nem leszünk.

Nálunk mindig a srácok körül forogtak a dolgok, és most sincs ez másképp. A legelső princípium ők. Minden tettünk eredendően onnan indul ki, vagy azzal a céllal valósul meg, ami valamilyen módon kapcsolatban áll velük. Minden más, ami az életben fontos, szükséges, érdekes, és jó...a gyerekek mögött foglal helyet. És ez nem mártíromság, ez egyszerű és tudatos dolog. Nem jó látni, mikor emberek a pénz és/vagy a karrier égisze alatt távolodnak el a gyerekeiktől, és sorolják észrevétlenül egyre hátrébb azt, aminek mindig az első helyen kellene lennie.

Százezrek és százezer módon kifejtették, kifejezték, leírták, elmondták, megénekelték....mégsem egyértelmű sok embernek, hogyan is van ez a dolog. Történik egy törés, egy tragédia....valami komoly dolog, és érdekes módon az emberek olyankor szállnak magukba...a halál torkában, ott, ahol semmit sem ér a pénz, vagy a karrier...vagy az üzlet. Ott értik meg, hogy mi a lényeg. Hogy mi az, ami igazán fontos. Nem a teljesítmény, nem a pénz, a pozíció, nem az elért egzisztencia. Hanem az emberi kapcsolatok, és azokon belül a gyerekeinkhez fűződő kapcsolatunk.

Engem húszévesen is lenyűgözött az a csoda, hogy két szerelmes ember képes arra, hogy egy harmadikat életre hívjon, aki belőlük kettejükből van "összegyúrva". És most, negyvenen túl is az életem fénypontjának takintem, ha a gyerekem rám mosolyog, vagy megölel, megpuszil...vagy egyéb módon fejezi ki azt, hogy szeret. A közelébe nem jön ennek semmi más.

Azt hiszem, sajnálom azokat, akik ezt nem élhetik meg. Borzasztó kereszt, ha valakinek nem lehet gyereke. Nagyon nagy teher, őrületes komoly téma....de azok, akiknek lehet, sőt van is, esetleg akár nem is egy....és nyűgnek tekintik őket...koloncnak, akiket el kell viselni 18 éves korukig, akik egyet jelentenek a problémákkal, a költségekkel, a bonyodalmakkal. Nos, azokat nemhogy nem értem meg, de súlyosan elítelem magamban. Először elítélem, aztán sajnálom a gyerekeiket, végül őket magukat is sajnálom. Rossz lehet, ha valaki nem látja a lényeget ezen a világon.

életjel

Az elmúlt két hétben visszatért egy kis időre a NYÁR :D Isteni melegek voltak, pont mint 5 éve.. emlékszem, el sem hittem, hogy erről az országról mondják azt, hogy mindig esik az eső. Amúgy nem is. 

Igaz, ahogy beléptünk az októberbe, rögtön jött az égi áldás, és már 3. napja zuhog/ömlik/szakad az eső, de továbbra sincs hideg, 18 fok körül van.

Sajna a gyerekek megbetegedtek, nem komoly, egyedül Tominak kellett orvoshoz mennie, mert belázasodott, meg eléggé fulladt, de azt hiszem, hogy jól van most már.

Majd most este kiderül, mert ugyan a bejárósdi működik rendesen, de arra nem kalkuláltunk, hogy szerdánként a német prof "kocsma-est"-et tart, amin erősen ajánlott megjelenni.. Így, egy éjszakára meg alszik egy youth-hostelben, a Temple Bar-ban (15 euró - nem rossz, plusz kapott reggelit is..). Az sms-e szerint jól van, nem köhög.

Beninek és Jancsinak is kell az extra ventolin, Marci pedig újra köhög.. nem kicsit.. Ma félálomban aztán bevillant, hogy otthon erre a köhögésére a feketeretkes méz és az inhalálás volt a gyógyír. És mit tesz a lidl.. hát mától lehetett kapni inhalálót.. (fekete retket még sosem láttam itt) Na, izibe vettünk egyet, most túl van egy pipáláson.. hát remélem nagyon, hogy jót tesz neki.

Az oltásokkal dülőre jutottunk: nem fizetünk érte. Kivéve a HepaB oltásért, de azzal várok, talán majd Karinak beadatjuk, ha időszerű lesz..

A tervezett mandula műtét (Jancsié) előreláthatóan 2014 május-júniusa körülre várható.. Komoly.

Kb annyira, mint az a levél, amit nemrég kaptunk, hogy Mr. Benedek sajnálatos módon több, mint két éve van várólistán a fülével, mélyen sajnálják, és ugyan jelezzem már, hogy kell-e még a specialista (gyerek fül-orr-gégész) vagy elintéztük a bajt privátilag.

A tönkrement dolgok közé fölsorakozott a vasaló is, így beruháztunk, mert kell.. azaz vettünk egy darab vasalót és egy tök jó konyhai aprítót..(3 késes) ISTEN!

És hamár, akkor vettem magamnak egy kerámia bevonatos kuglófsütőt, le is teszteltem a 10 perces kuglóffal.. hát izé.. ott már el kezdtem káromkodni, mikor a laza megfordításomra is gyönyörűen tapadt a kuglóf a formához, majd késsel próbáltam noszogatni.. de nem.. ütögettem. Nem jött ki. Majd kissé idegbetegen csapkodtam.. itt már erősen szentségeltem. Hát kijött.. 3 darabban. 

Nemtom, lehet, hogy én nem vagyok megfelelő alany a kerámiás cuccokra, mert a múltkor vett kerámiaserpenyő is remekül működik, ha kellően beolajozom sütés előtt/közben. Nem a leglájtosabb megoldás. :D

Tomi időközben hazaért: tényleg jól van, rahedli szennyese van, és tele van mesélnivalóval. :D