2007. november 22., csütörtök

2003. augusztus

29.
Lassan eljutunk a költözéshez is, de szerintem, van még egy jó hónap addig. Így félig összecsomagolva, bedobozolva éldegélünk ebben a rühös faluban.

Írni sem igen tudok lassan, sem idő, sem hely nincs már. :P Bő lére eresztem most magamat:

Kezdem Marcival: elmúlt féléves a Lelkem, 70 cm és 9.5 kg. Nagyon intenzív bébi lett belőle: megtanult mindenfélét. Mászik, ha alacsony bútort talál - vagy bmit amiben meg tud kapaszkodni- feláll. Remegős térddel ugyan, de áll és nagyon büszke magára. Szerencsére nem biztos teljesen a dolgában, így csak óvatosan csinálja, azaz, ha van vki a közelében. Aztán támaszkodva felül. Tényleg nagyon ügyi baba. Fogai is lassacskán kibújnak, ma éjjel óránként ébredt nyüszögve. Imádja, ha a földön van és felfedezheti a Nagyvilágot, mindent pakolunk el előle-is. Na, ja, ez a rumli, amit a pakolás eredményez csak nekünk gond, a srácok imádják. Előkerül mindenféle lim-lom, amit „már annnnyira kerestünk Anyu!!” és hiába szeretném kidobni, mert -szerintem- nem kell, nem lehet.. Marci sajnos továbbra is köhög, többször fulladt (szerencsére Ventolinra javult), és hát letelt a határidő, így megcsinálták a nyeletéses rtg.-t. Kifaggattam a dokinkat, hogy mi micsoda..a vasc. ring. : egyfajta érfejlődési zavart takar, a CPI, pedig nyelési problémákat, ill. a gége nem normális működését. Szóval minden rendben volt, Makkóka (ez a Makkó név Jancsi kreálmánya, időnként mi is így hívjuk, de azért általában Marci..) rendes gyerek volt, nagyon édesen lenyelte a vanília ízű kontrasztanyagot, nem sírt, mintha tudta volna, hogy mi a teendő, mert mikor oldalra kellett fordítanunk, csendben és nyugodtan feküdt tovább. A lelet OK, de ezzel csak bonyolódik a helyzet, sajnos nem menekülünk meg a bronchoszkópia elől. Két-három héten belől azt is megcsinálják. Remélem, hogy ott már fény derül a köhögés okára, mert igencsak aggasztó. Továbbra is csak szopizik, bár őszibarackot már kóstolt, de nagyon nem tetszett neki, tehát hanyagoljuk. Napról-napra szebb, okosabb és olyan nagyon szeretetreméltó. Le sem lehet írni!

Jancsi egy másik szuper kölyök, oltári dumája van, a maga 2,5 évével, (látszik a kamaszok ráhatása: szlenget nyomja, minden „Kijáj” vagy „dujva” illetve „végképp dujva”, időnként becsúszik egy „öcccsém-sijáj” is). A Wc-t időként meg-meglátogatja, bár a kakálás szigorúan pelusba megy. (Addig toporog, amíg rá nem adjuk, akkor bebújik pl. az asztal alá és alkot) Voltunk Balcsin nyaralni 21.-ig, szinte ki sem szállt a vízből: a haja lenszőke lett, mellette a csoki színe, a fekete szemei: igazi Don Juan. Továbbra is autó-bolond, márkákat is megnevezi. És persze nem veti meg a repülőket, a helikoptereket, (a Police feliratút igazán kedveli) a buszokat, vonatokat, motorokat.. asszem mindegy, csak motorizált vmi legyen.

Kari készül az ovira, bár megbeszéltük, hogy ide már nem fog járni, de az újban már tudnak róla és várják. Egy tündér, mindenkit az ujja köré csavar, - bár időnként kissé erőszakos- imád énekelni, rajzolni.. rákapott a Paint-re, egyre ügyesebben használja. Imád öltözködni, van hogy egy délelőtt folyamán 3-féle összeállításban jelenik meg.. :DDD

Tomi.. hát továbbra is magántanuló marad. Ez sajna azt jelenti, hogy nem igazán van jól. Bár a parlagfű szezonra rákészültünk, ritkábban fullad, de azért korántsem fúj jókat. A csontritkulása nem lett rosszabb, de még így is lehetséges, hogy télen D-vitamint kell kapnia. Baromi nagy srác lett, 140 cm., 38-39-es lábú.. és csak 8 éves. Hihetetlenül tele van energiával, alig alszik, de igyekszünk mindig találni neki vmit, ami el/lefoglalja és kellőképpen kifáradjon. Neki is oltári dumája van, jókat derülünk rajta (is). Pl. ma reggel az öcsém cseszegette, hogy mit-miért ne csináljon.. erre Tomi: „Azt csinálok amit akarok, szabad ember vagyok, szabad országban élek!!” Kitől hall ilyet ez a gyerek??

Hannus pedig lassan kész nő. 5.-es lesz! Hihetetlen, hogy szalad az idő!! Rettentően önálló, és határozott. Kíváncsian várja az új sulit, kicsit izgul persze.

Nincsenek megjegyzések: