majdnem szabadság

Úgy jöttek össze a múlt heti és az eheti szabadnapok, hogy 6 napom volt egyben. 

Kész szabadság. :) Tele voltam tervekkel, hogy na-majd-most mindent megcsinálok, amit már tologattam egy ideje, és egy családi kiruccanást is jó lett volna megejteni.

De az idei első -még nem hurrikán, de majdnem- őszi "szél" vasárnapra elérte az országot, 80-100 km-es szelekkel, meg esővel.. így hiába volt szabad a hétvége mindenkinek, maradtunk a sejhajunkon.

Hétfőn meg beindult Tominak is az egyetemi élet, (Hannus csak 23.-án kezd) - érdekes látni, ahogy hirtelen "felnőtt" lett. 

Megkapta az ösztöndíj papírt, nagyon szép kis summát fog kapni, így már megy a tervezés, hogy mire költse majd a sok félretett pénzét..  :))) 

Igaz, csak október közepén utalnak neki, így addig mi vesszük meg a heti vonatjegyét (€ 88 ) és a könyveit.

Amúgy a kurvamörfi .. mert ugye mikor romoljanak el dolgok...? Hát persze, hogy szeptemberben, amikor minden fillérre szükség van. 

Ezen a héten elromlott -tönkretettük:

• a konyhai aprítóm
• a fényképezőgép - a vaku funkciója (leejtettük, így a garancia felejtős..)
• fúrógép
• Tomi laptopja 

Amúgy nagytakarítottam ezeken a napokon, a felső szintet rendbe végtam, selejteztem, és átköltöztettük Jancsit a neki szánt szobába. Eddig az tanulószobaként és raktárként funkcionált, volt mit dzsuvázni. 

Egész jól sikerült berendezni, ahhoz képest, hogy csak a meglévő cuccokat tologattuk-rendezgettük el.

Persze szerintem kellene már menni megint az IKEA-ba :) hiszen olyan sok dologra lenne szükség. 

De legyünk realisták: 95 nap múlva Karácsony, addig még jönnek a tesómék is, meg Halloween is lesz, meg szülinap, meg házassági évforduló.. szóval ha majd lesz felesleges pénz, megyünk, és jól szétvásárolom majd magamat. :D 

Ma amúgy megérkezett az játékbolt Karácsonyi katalógusa.. de jóóó.. :O

Próbáltam ez alatt a pár nap alatt elintézni végre az elmaradt oltással kapcsolatos dolgokat, meg utánajárni, hogy mégis meddig lesz még Jancsi várólistán..

Nos, az oltással az van, hogy a két ország közti különböző oltási rendszernek köszönhetően a kissrácoknak kimaradt egy pár oltása. Gondoltam utánajárok, hogy mit kéne tenni. Lehet, h jobb lenne, ha oltásellenes lennék, de megriaszt a szamárköhögés-járvány és a kanyarójárvány, ami bizony itt is és Angliában/Skóciában is megjelent.

Szóval kell a fiúknak oltás. De mivel nem időben vannak, ezért ún. pótoltást kellene kapniuk.. de ezt a HSE (az itteni OEP) ki akarná velünk fizettetni.. Viszont ezek "kötelező" azaz itt "erősen ajánlott"-nak nevezett, ingyenes oltások.  A GP szerint meg nem kéne, hogy fizessünk.

Szóval futom a köröket, hogy akkor most kell-e fizetni vagy sem. 

A kórházat pedig majd a nővér megpróbálja felhívni, és utánajárni, mert én nem jutok el a prof titkárságáig.

A nagyon meleg nyárnak köszönhetően a megszokottnál sokkal-sokkal több darázs volt augusztusban, és egész idáig sikerült elkerülni, hogy bkit is megcsípjen.. Tegnap megcsípett a térdemnél egy, vhogy alulról felszállt a nadrágszáron (OK, ez elég furán hangzik, de így volt) és ahogy éreztem, hogy vmi ott mászik, odanyúltam és 2 helyen is megcsípett. Szép buci lett a térdem, és mára az izületeim is nagyon fájnak a csípés környékén. 

Szóval a majdnem szabadság szépen eltelt, igen gyorsan, és bár tudom, hogy egy csomó mindent csináltam, mégis tele vagyok lelkiismertfurdalással, hogy mennyi mindent NEM csináltam meg..

H

.. Hazajött, most lakást keres, de nem könnyű.. még az is lehet, hogy egy ideig ő is feljár minden nap az egyetemre, mint Tomi.

Megnéztük a madridi meg toledo-i fotóit.. mit mondjak, én is el akarok oda menni...!!! :D

Kari meg a Junior Cert

11.-én kapták kézhez a Junior Cycle végén tett vizsgák eredményeit Kariék. 

Kari remekelt: 6 A -t kapott, mind fontos tantárgy, emelt szinten. Angol, Töri, Föci, Term.Tudomány, Német, Zene. 

Matek, Business, Hittan (LOL) B, Politika és Társadalomismeret C.

Szép munka volt, nagyon örülünk neki!

Kedden

... pedig visszatért egy kicsit a nyár.

Délelőtt a nagy takarítást megszakítva elmentünk Alan-nel kettesben bicajozni, délután pedig kivittük a három kissrácot a parkba szaladgálni, (és még a könyvtárba is sikerült elmennünk, visszavinni-kikölcsönözni könyveket.)

apa, anya meg a gyerek hattyak :)

Jancsi és én :)

Hétfőn

... visszatért a suli az életünkbe. 

Ma, a harmadik napon is még zökkenőmentesen mennek a reggelek. :)

5 éve

...keltünk útra. 

Elszaladt ez az öt év. 

Sokminden történt, és sok olyan is, ami nagyon meghatározó. Amikor indultunk, sokan gondolták úgy, hogy egyrészt nem vagyunk normálisak, másrészt kudarcba fullad a próbálkozás. Ugyanis nem szokás úgy elindulni külföldre, hogy nincs semmi konkrét munka. A bevett módszer valahogy úgy néz ki, hogy apuka előremegy, miután lezsírozta a komával, hogy szerez neki helyet ott, ahol ő is dolgozik. Kimegy, melózik fél év-egyévet, és ha minden OK, akkor kimegy a család is utána.

Tehát két alapvető ponton is eltértünk a "bevett"-től. Mert nem volt semmi a világon munkatéren, és együtt nyolcan indultunk el az ismeretlen felé. Tény, hogy lehet vitázni, ez kurázsi volt-e vagy vakmerő, meggondolatlan tett, de talán elnézhető annyi magunk felé hajlás, hogy én inkább gondolom kurázsinak. Végülis tök mindegy, a lényeg, hogy szó sincs kudarcról, sokkal inkább sikerről beszélhetünk, igaz az itt folytatott életmód is gyökeresen eltér a "bevett"-től. De nem ez a lényeg.

Ami a lényeg: jól érezzük magunkat. A gyerekeink imádnak iskolába járni, a két legidősebb Írország legjobb nevű egyetemének a padjait koptatja, a szűkebb környezetünk ismer és elismer minket. A gyerekeknek sok barátja van, és nem szenvedünk hiányt semmiben. Nem mondom, hogy minden téren tökéletes az életünk, mert vannak területek, ahol komoly ambícióink vannak még (még jó), de nagyon messze kerültünk szerencsére az otthoni kilátástalan, reménytelen perspektívátlan pozíciótól. Ami azóta még ötször rosszabb lett, amióta eljöttünk. Ma már azok az ismerőseink is szenvednek, akik akkor, mikor mi elindultunk, olyan életszínvonalon éltek, ami nekünk elérhetetlen volt akkoriban.

Tény, hogy saját házunk itt sincs. Tény, hogy új autónk se. Viszont egy hatalmas, 200m2-es házban élhetünk, 10 éves bérleti szerződéssel, helyi önkormányzati rendszerben, és megvan mindenünk, ami a nyugodt élethez kell. És még valami fontos, aminek pont a hiánya kell a nyugodt élethez: nincs hitelünk. Az elmúlt 5 évben soha, semmit nem vásároltunk hitelből. Mindent, amit "elértünk", a saját erőnkből, a lehetőségeket felmérve, a helyi körülményekhez alkalmazkodva értük el. Ez óriási érzés.

Sajnos, hogy ez otthon nem volt meg, és a lehetséges jövőképünkben sem. Otthon esély nem volt arra, hogy bármilyen legális úton fenntartott járművűnk legyen például, amibe beleférünk normálisan. Itt Írországban kábé a havi jövedelmünkből vásárolni tudunk egy nem is akármilyen 7-8 személyes autót. Ez nagy különbség. Arra sem igen volt esély otthon, hogy a gyerekeinknek külön szobájuk legyen. Itt ebben a házban jelenleg két szoba áll lakatlanul (a nyolcból), egyet tanulószobának használunk, egy Hannusnak van fenntartva, ha éppen hazajön.

Nem arról van szó, hogy itt minden rózsaszínű ködben játszó, fáklyásmenet...nem. Itt is vannak nehézségek, vannak problémák, nehéz helyzetek, amiket meg kell oldani. Előfordul, hogy variálni kell, átcsoportosítani. Magas a rezsink, drága az üzemanyag, és sorolhatnám. De azt hiszem ezek az élethez szervesen hozzátartoznak, és a normális élet nem ezek hiányáról szól, hanem arról, hogy a problémákat meg tudjuk oldani. Otthon sokszor még kikerülni sem tudtuk, nemhogy megoldani.

Szóval 5 éve indultunk el, tele reményekkel, kétségekkel, félelmekkel. Meg kell mondjam, semmi sem úgy lett, ahogyan azt elgondoltuk. 

De a lényeg, hogy sínen vagyunk, megvagyunk, jól vagyunk, és a legfontosabb: van jövőképe a gyerekeinkek, és nekünk is.