Leltár...megint

Az év utolsó napja van.
Akarva-akaratlanul ilyenkor az ember átgondolja az egész elmúlt évet. Mi történt vele, a szeretteivel, az álmaival, az életével, mindennel. A 2007-es évre azt mondtuk, a változás éve volt. Azért, mert akkor kristályosodott ki, hogy meg akarjuk változtatni az életünket. 2008 a tettek éve lett, mert mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az elméletből gyakorlat, vagyis a tervből megvalósítás legyen. És meg tudtuk lépni azt, amit akartunk.. Igaz, fenekestül felfordult az életünk. Talán nincs a szeretetünkön kívül semmilyen más része az életünknek, ami ne változott volna meg. Elhagytuk a hazánkat, az otthonunkat, és mindenünket, ami nem fért be az autóba és a bőröndjeinkbe. Nekivágtunk egy hihetetlen kalandnak. Ezzel egy füst alatt rá is bíztuk magunkat egymásra. Oda-vissza, kérlelhetetlenül. Egy idegen országban, idegen világban ezerszeresen egymásra vagyunk utalva. De nagyszerű a családunk, és én büszkén írhatom, hogy megálltuk, megálljuk a helyünket. Nem könnyű, hiszen mindenkinek más feladat jutott, mint ami eddig volt. A gyerekeknek az iskola első hónapjai kimaradtak, és itthon tanultak. Az én munkáim az utóbbi időben gyakorlatilag a nullára estek vissza. Verbéna pedig dolgozni jár. Totál megfordult minden. Már csak azért is, mert mi általában elég szigorú terv szerint éljük az életünket, és most, hogy tőlünk független hatóságokon, embereken múlnak a dolgaink, kicsit kicsúsztak a kezünkből az irányítás szálai. Na azért teljesen nem, de már ez is szokatlan. Azonkívül hiányzik az elkövetkezendő néhány év tapasztalata, hogy tudjuk, mit akarunk, merre akarunk menni tovább. Hogy bejön-e Írország, hosszútávon, például.

A kivándorlásunk nagyon tanulságos volt. Sok minden, és sok mindenki megváltozott, beleértve magunkat is. Ami természetes, hiszen az ember mindig változik, csak ritkán látjuk ezt olyan tisztán, ahogy az elmúlt hónapokban láttuk magunkon. Az első időben annyi, de annyi rossz történt velünk….nagy-nagy csalódás az ismerőseinkben, aztán az arcbénulásom…..majd Beni ujj-balesete. Vagy hogy elszállt a gépem alaplapja….de ezeken túl vagyunk már, és arccal előre, felszegett fejjel, fényes tekintettel megyünk bele a 2009-es esztendőbe, eltökéltebben, mint valaha. Hiszünk magunkban rendíthetetlenül, és hisszük, hogy ahogy a 2007-es év a magvetés, a 2008-as év a kicsírázás, a 2009-es év a szárba szökkenés jegyében fog zajlani.

scrap-album

J-tól, a nővéremtől ma megérkezett A csomag.. volt nagy öröm, sikítozás, visongás.. szaloncukor, nők lapja, főzős pudingpor, egy IKEÁs falióra (ennek az a története, hogy egyszerűen olcsón nem lehet kapni eccerű, ám nagyszerű faliórát.. alap a 10 eurós, gagyi vacak.. és bezzegeztem, hogy az ikeában az a párszázforintos óra, az milyen jó .. :P szóval egy olyat is kaptunk :D) ééééssss egy csodálatos album volt becsomagolva még.
J szeptember óta készítgeti, a Nagyok a hátunk mögött küldték Neki a fotókat, látták el infóval és többek közt Juca is tudott róla.. az ő készlete is szerepel az albumban.. :D

NAGYON boldogok voltunk, igazán megható, hogy 4 gyerkőc mellett jutott erre is ideje...

Karolina

Tavaly már leírtam, hogy milyen körülményeink voltak 11 éve.. hogyan vártuk Őt... hogyan érkezett közénk...

A fotóösszeállítás kimaradt, most pótolom:

Sajnos a régi képekből itt nálunk csak kis méretben beszkennelt van, de a lényeg átjön: egy igazi tündérbaba volt. :D aki a bájossága mellett iszonyat hisztis is volt. :O
A babakori hisztiken túl vagyunk, most az enyhe formájú, kiskamasz kori hisztiknél járunk.. :P

Az idei szülinapjára kék színű puncstortát és Joe-féle csokitortát kért.
Tegnap megcsináltuk, ő még nem látta, délután lesz a felköszöntése..

kimerítő...

... napok vannak mögöttünk, és előttünk.

Én már 26.-án elkezdtem dolgozni, és csak ma meg holnap vagyok szabadnapos.
Őrület, hogy mennyi ember volt a mekiben, nagyon fura... mmint hogy Karácsony másnapján már sorok álltak délben, alig bírták kivárni, hogy kinyissunk.. és többek közt az is fura, hogy pl. olyan, hogy Éjféli Mise.. olyan nincs.. annyi volt csak 24.-én éjjel, hogy nyitva van a templom és aki betér, egy papírra felírhatja a nevét és felteheti a felállított Karácsonyfára.
(Nem mi akartunk menni, hanem az újonnan megismert honfitársaink.)

23.-án megtartottuk a fórum-karácsonyt: húztunk.. virtuálisan persze. Laci sorsolt egy program segítségével, mindenkinek elküldte annak a nevét, akinek ajándékot kell készítenie. Max. ezer forint, és sk. Ez volt a feltétel.
Én Ann-t húztam-kaptam. :D
Kitaláltam, hogy majd milyen jó kis dolgokat fogok csinálni.. de egyszerűen nem sikerült hobbi-boltot felfedeznem. OK, csak két városban néztem körül... :D
Akkoriban jött rá a litván főnökasszonyság, hogy milyen jó kis munkaerő vagyok én :PP (- azaz heti 5*8 órákat kapok) és egyre fogyott az idő, mindenképp időben (10.-e körül) fel kellett adni a meglepit.
Vettem mécsestartókat, és azt festettem ki:

Engem pedig Juca húzott-kapott, az ő ajándéka foltvarrott díszek voltak, és egy csodás képeslap.
Aminek elkészítéséről bővebben Nála lehet olvasni.
A díszek a kandallóra kerültek:

Hihetelen jó volt, nem is igazán lehet leírni a fílinget... varázslatos volt.

Másnap, 24.-ére vártuk tesóm csomagját, amiben -bár meglepinek szánta, de el kellett mondania, mert szaloncukrot is küldött nekünk.. és mi meg épp őrültséget akartunk elkövetni: venni akartunk a helyi magyar boltban (13 euróért kilójáááát)
Nem jött meg.. aznap délelőtt Márti, Buddy fórumtársnője elmesélte, hogy ő is összerakott egy csomagot nekünk, és a feladás költségeit Buddy fórumtársaival összedobták... az előző nap estéjén átélt megható érzés kapta el Buddyt is, és kisgyerek módjára lestük a dhl-es kocsit.
A sors fintora, hogy sem a nővérem időgarantált csomagja, sem pedig Mártiék csomagja nem érkezett meg.

25.-én estére áthívtak Laciék, a feljebb említett új magyar barátaink, töltött káposzta vacsorára. Sütöttem rozskenyeret (sajnos a finom, "otthoni" kenyér elég drága, a konzervkenyér meg nem igazán finom a töltött káposztához), és minden félelmünk ellenére, igen finom volt, a mi szánk íze szerint volt elkészítve.
Nagyon jól sikerült este volt. Este fél 10 után jöttünk haza, a gyerekeket éjfélre tudtuk csak ágyba dugni.. másnap déltől meg már indult a meló.

az idei karácsonyunk

Milyen lehet egy tökéletes Karácsony?
Háziasszony szempontból biztosan akkor az, ha minden étel remekül sikerült, a bejgli gyönyörű... férj szempontjából esteeg akkor az, ha a fát sikerült tökéletesen belefaragnia a talpba?

Nekünk ez a 16. közös Karácsonyunk.. mind gyönyörű volt, emlékezetes.. az egyik amiatt, hogy Buddy kézzel faragott játékokat Tominak-Hannának - olyan csórók voltunk, hogy ajándékra már nem futotta, a másik azért, mert végre csak magunkban voltunk 24.-én...

Ez a mostani nekem a legtökéletesebb: nem, nem sikerült SZÉPEN a bejglim.. ellenben sosem volt ilyen finom. :P
Sajnos nincsenek egyforma tányérjaink, az evőeszközeink fele műanyag, a poharaink szintén azok, nincs asztalterítőnk :O
Mégis az ebédünk nagyon jól sikerült: nem volt hiszti, nem volt sírás-rívás.. hangzavar volt persze, de csak úgy olaszosan.
Az ebéd után kaptunk egy kis mini-koncertet, amit később megörökítettünk az utókornak. A tegnap esti történések és ma délelőtti hírek (ezekről majd később) miatt már amúgyis érzelmileg túltengtünk.. *szipp-szippp*
Idén is csak a gyerekeink kaptak ajándékot, így volt most megoldható.. igyekeztünk persze úgy ajándékokat választani a gyerekeknek, hogy amire nagyon vágytak azt kapják, illetve ami otthon maradt, és hiányzik, azt pótoljuk.
Tomi dartsot kapott, Hannus egy szuper ékszerkészítőt, Kari nagyon vágyott egy nagy plüssre, Jancsi lego-ra, Marci egy Analmi nevű macira, Beni pedig Thomas-lázban ég.
Mindannyian csillogó szemmel mondták, hogy ennél szebb Karácsonyuk nem volt még.. ami sanszos, hogy csak egy évig lesz igaz, mert jövőre még szebb lesz :D .. de a lényeg, hogy sikerült, amit szerettünk volna.
És nem az ajándékok miatt van ez, hanem a fíling miatt.. meghitt volt, csendes, békés... nem kellett olyan rokonok arcát nézni, akik a mindennapokban semmibe vesznek... 9 évvel ezelőtt voltunk először és utoljára egyedül Szent Este.

Tökéletesre sikeredett ez a Karácsony: szeretünk és szeretve vagyunk, azt az ijesztő betegséget is legyűrtük, elértük az idei Nagy Célunkat, lassan kiegyenesedünk anyagilag.. kell ennél több?

Boldog Karácsonyt!

A kedvenc karácsonyi filmem egyik betétdalával kívánok Nektek nagyon boldog és békés Ünnepeket:

Bob Dylan, CCR, stb

Nemrég rádöbbentem, mekkora hatással vagyok, vagyunk a gyerekek zenei ízlésére….tényleg. Emlékszem, mikor Marcika Luke Kellyt dúdolgatott oviba menet…vagy most, hogy a 7, az 5,a 2 és fél éves gyerekek kórusban éneklik a Creedance vagy a Dylan számokat. Bízom benne, ez inkább jó, mint rossz. Nyilván a saját megítélésem szerint jó…de hogy objektív szempontból is az. A kortársaik Mcfly-t (azt se tudom, hogy kell írni, de nem érdekel annyira, hogy utánanézzek), meg hasonó „zenekarok”-at hallgatnak, de nekem mind büdös. Pénzszagú. Egyszer egy pénzember, egy médiamogul úgy gondolja, hogy most kell egy ilyen meg egy ilyen banda….és megcsinálják. Casting, szerződések…stb. Hol a fenébe játszana egy így összerakott banda – lett légyen akármennyire profi zenészekből álló is- olyan őszinte örömmel, ahogy egy olyan banda játszik, ahol anyagi és egyéb érdekek nélkül örömből, barátságból vannak együtt a tagok. És élvezik azt, amit csinálnak. És simán előfordul, hogy még ők költenek rá, mint hogy pénzt keressenek vele….eleinte mindenképpen.

Szóval megfertőzöm őket a saját ízlésemmel. De melyik szülő nem tesz így, nemigaz? :D

otthoni hírek

Nagyon remélem, hogy ezek között van a mi exünk is.


A régebbi bejegyzésem kommentjében nem nevezem nevén a levelet küldő orvost, de a hírekben ő vagyon megszólaltatva.. kis álszent görény.

játszóterezés

Hurrá, ma szabadnapos voltam ÉS az eső sem esett... nyakunkba kaptuk Midland-et és elkocsikáztunk a 15 km-re lévő kisvárosba: Birr (börr) -be.
Terveztünk ezt-azt megnézni (vízesés, kastély), de a játszónál leragadtunk..
Annyira elment az idő, hogy Beni majdnem elaludt hazafelé a kocsiban.
Piszok hideg szél fújt, nekünk a senekünk majd' befagyott, de a gyerekek nagyon jól érezték magukat, kiélvezték, hogy csak mi voltunk az egész játszón. :D

meglepi-nekem-megint :D

Ma 9 órát voltam a gyorsétteremben.. ez idő alatt, Buddy megbütykölte a gépet.. betette a firewire kártyát, meg csinált mindenféle dógot a géppel... és mikor Beni fiú aludt, felvettek 2 dalt nekem.

Dead flowers

Looking out my back door

(és bár nem látszik.. de teljesen rendben van az arca, meg vagyon gyógyulva.. :D :D )

Buddy és a zene

Buddynak (és most már persze a gyerekeinknek is) köszönhetően az életünk szerves része a zene. Az örömzene, a együtt éneklés, a táncolás, a bohóckodás..
Nekem nagyon sokat ad, sok boldog pillanatot, amit majd jól elő tudok majd venni öreg koromban..
Most 2 régi számot játszik az uram, és piszok jó.
Kár, hogy nem mutathatom meg, mert.... szégyenlős.. :D és mivel még mindig fél-kész a gépünk, a kameráról átjátszás sem megy emiatt.. majd egyszer.

karácsonyi előkészületek

10 nap múlva Karácsony.

A helyiek advent első vasárnapján felállították a karácsonyfáikat, a házak teljes pompában, mindenki-mindenhol merry christmas -ozik. És persze mindenhonnan karácsonyi dalok szólnak.

Vacilláltunk, h milyen fánk legyen, és a műfenyő győzött. Az ára elsősorban, mert ebből tonnaszám lehet kapni, míg élő (illetve valaha élt) fenyőt 2 helyen a városban, aranyáron méterét.
És a talp beszerzése is külön móka lett volna.. na, a lényeg, hogy vettünk egy 180 centis "normandiai fenyő"-re hasonlító műfenyőt, előre beleépítve 240 izzóval.
Aztán azon vacilláltunk, hogy mikoris állítsuk fel.. mert a 24.-ei fa állítás nem szerencsés.. mert mi van, ha hiányos, vagy nem működik.. vagy.. szóval az gáz lett volna, hiszen cseréltetni nem tudtuk volna már.
Mivel csak a mai vasárnap vagyok szabadnapos, így a mai napra esett a választásunk.

Buddy szerezte be a díszeket Tomival, a fadíszítés pedig igazán közös munka volt. A talpára való kis szőnyegszerűséget meg egy kiárusításon turiztam, 2 euróért. :P
És kihasználva a mai szabadnapomat, délelőtt megcsináltam a mézeskalács tésztát, majd Beni délutáni alvása után, kiszaggattuk-kisütöttük.

csúszkálás

Hónak nyoma sincs, de időnként lehűl az idő, és akár egész nap is fagy van.
Az egyik nap is lefagytak az utak, a gyerekek elmentek csúszkálni a telepen.. és most vittek fényképezőgépet is...

itt is járt..

a Télapó.. szegénynek nem volt könnyű dolga, míg beszerzett egy-egy zacskóra való finomságot, de szerencsére a Télapó nem ismer lehetetlent. :P

Nem a kéményen jött, nem volt zokni sem a kandallón, és kekszet-tejet sem tettünk ki neki. Hozzánk magyar-módra jött:

marcipántorta

Becsapós a cím... na, persze igazi, háromszoros marcipánból van a külső borítás.. de ez nem sk, készen vett.
(a majd valamikor megírásra kerülő "mit szeretek/tetszik Írországban..?" posztba mindenképp be fog kerülni, hogy SZUPER süti díszítő cuccok vannak, kül.féle szórócukrok, cukorgyöngyök, fondanok, icing-ok.. készen, már csak nyújtani kell.. nyálamat csorgatom mindig. Na szóval, vettem készen 1 kiló marcipánt, 5 euró körül.. ami igazán nyújtásra van. A hiba annyi, hogy 2 csomag fehér mellé, két csomag aranysárga került, így az összegyúráskor egy nyers tésztaszínű massza lett, a hófehér helyett.)

A krém nagyon egyszerű: egy liter jó minőségű, jól lehűtött tejszínt habbá vertem, ebbe 8-10 evőkanál cukrozatlan kakaóport tettem, porcukrot.. és kész is.

A piskótalapokat megkentem, majd rá egy réteg, vékonyra nyújtott marcipánmassza, a külseje csak krémet kapott már.
A díszítést egy készen kapható cukormasszával követtem el, kissé esetlen lett, tanulni kell, hogy miként is műxik... a feliraton vacilláltam, h mi legyen... a "boldog szülinapot" nagggggyon hosszú lett volna, így elsőre.. és Buddy public nevén csak én hívom, így az APA győzött 6:1-re.

A bogyók pedig mini marcipán-burgonyák a srácok által elkövetve.

Happy birthday!

Kányádi Sándor: Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Idén is ezt kapod Drága Szerelmem, egyszerűen ez a mi versünk, rólunk szól.

megleptek

Ma, amíg dolgoztam, Buddy és a gyerekek meglepit gyártottak nekem...

:DDDD

Amikor beléptem a ház tök sötét volt, a konyhából jött csak ki kis fény.. és ott volt az asztalon, egy gyertya meggyújtva.. olyan megható volt.

Kreatív a javából az én férjem... a koszorú alap egy középen kivágott celebration-ös doboz, rátekerve a megmaradt antenna kábel.
Szegény ember vízzel főz ugye.. :DDDDD

röviden..

Tél lett itt is... na persze hó nincs, csak fagy, meg dér és hideg..

- A kedvünk feljövőben, és lassan el is hisszük, hogy van a cső végén lyuk.

- A mekiben most elég sokat dolgozok, és igazán remélem, hogy sokáig nem fog tartani itt a pályafutásom. Bár a munkakeresés itt sem lett egyszerűbb a válság miatt..

- Holnap advent első vasárnapja... idén nem lesz SK koszorúnk. A szándék megvolt bennem, h csináljunk a gyerekekkel közösen.. alapanyagot nem találtunk sehol. Igaz, készet sem lehet venni.
Buddy szerint a négy gyertya is elég lesz.

- Ismerkedünk.. holnap este egy, a lakóparkban élő, szintén nemrég kijött, magyar családhoz megyünk át. A fiaink már ismerik egymást: közös focizás kapcsán.
Kedden pedig valszeg a kollégám jön át egy kis pöntyögésre, ő is gitározik, és nincs társasága hozzá.

Adam Sandler és a buborék

Az ezredik Adam Sandler film…..Távkapcsoló. Megnéztük a srácokkal, és egy csomó gondolatot ébresztett bennem. Vagy inkább ébresztett fel bennem….Mennyiszer esik bele az ember abba a csapdába, hogy vár valamit, de nagyon….és az életet csak azért viseli el, mert várja azt a valamit….lett légyen az egy új autó, egy vizsga, egy gyerek, egy nyaralás, egy…bármi. És amíg arra a valamire vár….addig elmegy az élet… ez a film is ezt karikírozta ki.
Ahogy oldeye, úgy utálom egyre jobban az olyan típusú embereket, mint pl. az anyósom…aki képtelen örülni az életnek, aki folyamatosan csak azt nézi, hogy a pohár félig üres. Aki a születésnapban nem a bulit látja, hanem hogy megint egy évvel közelebb a halálhoz…fúúú…baromság.
A film másik üzenete: a család az első. Milyen igaz. Ha egyszer alárendeli az ember a családot valami másnak, akkor a második, sokadik ilyen eset olyan rutinszerűvé válhat, hogy onnan már csak egy lépés, amikor a családfő a „családomért teszem” című zászló lengetésével kergeti szét a szeretteit.Amikor a családom körében vagyok, kicsit minden olyan más, mintha a külvilág nem létezne...vagy nem úgy létezne, ahogy létezik. Mintha mi valami nagy buborékban élnénk, és ha megszólal a telefon, vagy a csengő, vagy csak egy autó begördül az ablak alá…akkor ízes magyarsággal mondva széjjelcseszi ezt a fura egységet. Majdnem harmóniát írtam….de nem. Nem, mert ez a buborék gyakran hangos az üvöltéstől, vagy a hisztitől….vagy a tévétől…vagy akármitől. De akkor is valahogy más. És állati megdöbbentő, hogy a múltkor egyedül szaladtam el a tescóba valamiért, este….és rendesen szorongtam… ha velem van valamelyik gyerek, vagy Verbéna, akkor eszembe sincs szorongani….nagy vagyok és erős, és okos és ügyes, és nem állít meg senki. Tényleg. Tökre így érzem. És amikor egyedül megyek….akkor…most nem azt mondom, hogy elesett vagyok, mert azért aki ismer, az ismer annyira, hogy ez elég kivitelezhetetlen, már a jellegemnél fogva, …de mondom, szorongtam. Kimondottan rosszul éreztem magam, hogy nincs ott velem valaki. Olyan üres, robotszerű volt a vásárlás. Oszt lehet, hogy ez az egész egy nagy baromság…csak valami hülye hangulat volt. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy milyen sokat jelentenek nekem a gyerekeim. Érzem, hogy szeretnek. Biztosan ez is az öregedés miatt van így. Verbéna ebből mit sem sejthet, hiszen Ő csitri hozzám képest :D na jó, ez vicc volt csak. Tudja Ő azt nagyon jól….hiszen Ő is itt van, a buborékban…benne.

Meantime

Nem tudom hanyadszor esek neki az írásnak…nem akartam se túl mélabús lenni, se túl semmitmondó, se túl telhetetlen, se túl….semmi.
Azt el merem mondani, hogy ehhez az egész hajcihőhöz sokkal több lelkierő kell, mint amit az ember gondolna. Vagy egy zsák pénz. A legjobb, ha mindkettő van. Valahogyan kényszerpályán vagyunk most, és a helyzet elég fura. A munkáim, illetve az azokért kapott pénz kb. talán a telefonszámlára elég. Verbénának és az Ő munkájának köszönhetjük momentán, hogy vagyunk. És ha egyszer majd besorolják végre adóügyileg, akkor talán fellélegezhetünk kicsit, és talán megláthatjuk Írország kevésbé mocskos, kevésbé unalmas és kevésbé visszataszító oldalát is. Addig kell eljutnunk, és tartani magunkban, egymásban a lelket. Nem könnyű. Sokmindent megtettünk azért, hogy elviselhetőek legyenek a mindennapok. Zenélünk, tévézünk, gépezünk. Tanulunk, írunk, olvasunk. Eszünk iszunk, tisztálkodunk. Rendet rakunk, mosunk, teregetünk. Felsöprünk, felmosunk, összepakolunk. Igyekszünk észben tartani azt, amiért jó nekünk, és nem arra figyelni, ami miatt nehéz. Optimista emberek vagyunk, mégis erőlködni kell, mert az embert nagyon gyorsan legyűri a depi. És nehéz úgy sajnálni magunkat, hogy közben pontosan tudjuk, hogy ezért, meg azért, meg amazért milyen nagyon szerencsések vagyunk. Lehetne sorolni sokáig, Ház, munka, egészség, perspektíva. De ha az ember mindig a babérjain ülne, é elégedetten mosolyogna, sosem menne a világ előrébb.
Vannak hosszú távú terveink, ötleteink, ezeket most még csak dédelgetjük, alakítgatjuk, és erősen hiszünk abban, hogy valóra válnak az álmaink. Hiszen az is az álmunk volt, hogy sikerüljön eljutni idáig, és sikerült. És én hiszek abban, hogy ez nem szerencse volt, mert az forog. Ez a bennünk, mindannyiunkban lévő erő volt/van/lesz, ami átsegít a nehéz időszakokon, és el tud repíteni a célba. Sokszor, sokféleképpen megfogalmaztuk ezt már, de nem lehet elégszer leírni.

és még

A héten volt Márton-nap, a kis névnapos kapott egy nagy doboz smarties-t, és egy angol abc-s mesekönyvet.


És ami tök jó, hogy elkezdte érdekelni (ezért is a könyv) az angol, eddig alapvetően hidegen hagyta.

*****

Nagyon sokat zenélnek.. sztem tök profin adnak már elő pl. a Hair-ből egy-egy számot.. Hannus nagy örömére.
És furcsa látni, azt, ahogy belenevelődik a gyerekekbe egy-egy Nagy Kedvenc.. merthogy Hannus-Tomi nem igazán csak Kalákán nőttek fel.. a blues-t és az rnb-t hallgatták -akarva-akaratlanul, és a Hair volt a "bölcsődaluk"... és hogy ez visszaköszön.

***********

Jancsi egyik nap nem akart az apja poharából inni...
- Miért?
- Nem akarok én is lebénulni...
És tök jó, hogy ezen már tudtunk jóízűen röhögni.

2-2-2

A számláló szerint 2 hónapja, 2 hete, és 2 napja indultunk el.. szerintem ezer éve..

Azt hiszem alakulunk.

Buddy majdnem teljesen meggyógyult (bár, most kissé aggaszt, hogy 2 napja megint afta-szerű vmi lett a nyelvén, így kezdődött.. ), Beni ujja nem rosszabbodott. Szebb nem lesz most jó darabig, de már engedi kötözni, és megértette, hogy nem vizezheti össze a kötést.
A mekiben most sokat kell dolgoznom, - volt egy giga ellenőrzés, mindent ki kellett nyalni, és persze mindent előírásszerűen kellett elvégezni.. álszent dolog volt... és rohadtul elfáradtam.. egyik nap fél 3-kor végeztünk :OO - ami egyrészt jó lesz egyszer, mert szép pénzt fogok kapni, de az akkor lesz, ha végre kikerülök az emergency tax-ből. Másrészt meg keveset vagyok itthon, és ez csak frusztrál, hogy keveset vagyok a gyerekekkel, kéne háztartani, ilyenkor már lázasan készítünk karácsonyi díszeket, adventi koszorút, ajtódíszt.. ez idén kimarad, azt hiszem.

Ugyanakkor meg hálát adok* a Sorsnak, hogy itt lehetek, hogy van munkám, és képesek vagyunk megélni itt... és hogy -el sem hiszem- eztán a mi döntésünk lesz, hogy itt vagy otthon.. és nem úgy alakult, hogy kész, elfogyott a lé.. nem megy, go home.

*A felnőtt tesóimmal beszélünk, levelezünk elég sűrűn, és elképedve hallgatom, hogy az igen jó körülmények között élő, Magyarország egyik leggazdagabb településén élő tesómnak is veszélybe került a megélhetése, és teljesen valószínűtlen, hogy mi ezeket az otthoni dolgokat ép bőrrel megúsztuk volna.
Írtam is erről, egy éve talán.. hogy az akkori dologokat megélve is úgy éreztük, hogy a mi családunk elsüllyedne valahol a sárban.. szóval igen, hálás vagyok, hogy most csak az a problémám, hogy a magas adósáv miatt csak arra elég a pénzünk, hogy együnk-legyünk.

A fejünket újra felemeltük , és megyünk előre, bulldog módra. Juszt is.

nem hiszem el...

... hogy ez is megtörtént....

Délután folyamán Beni ujjára rácsukták a szoba ajtót.. sírt, felrohanok... azt hittem, h elájulok.. a körme tőből kiszakadva... és vérzik.
Barátosnénk épp itt volt, ő mondta el, h merre van az ügyelet.. rohanás oda, mivel még mindig nincs meg a med. card-unk, 50 ajró vizitdíj után kaptunk egy beutalót a 40 km-rel arébb levő kh. ügyeletére, rtg miatt. Hogy nincs-e eltörve a kis ujja..
Eső, sötét, a ki**szott kh-nak az a címe, hogy Dublin road.. kb. annyit tesz, hogy Üllői út.. oszt találd meg.. Az emergency parkoló fizetős.. a röngtenezés után, újabb 50 eurós vizitdíj fizetés.. majd szerencsére nincs eltörve, kötés, gyógyszer, a körme le fog esni, majd kinő.. addig is 2 naponta kötözzem be, és vigyázzunk, h ne érje víz.

NEM HISZEM EL!!!!! Mi jöhet még???

Beni jól van, igaz, az egészet egyfajta sokkban élte végig, néma volt, nem sírt, nem csinált semmit, csak ült és nézett...
A szerencse, hogy nincs komoly baj, a szörnyű, h a pénztárcánk ezennel kiürült, és ha nem lennék sík ideg, sírni lenne kedvem..

fotók, vegyesen

Nagyok a városban:

Játszótér a belvárosban:



Vacsi: Kari:
Kirándulás: (ezt lehet, hogy betettem már, de sebaj)


Tomi és a Halloween... :DDDDD
Ahun lakunk:
Egy helyi áruház megnyitóján jártunk, és így jöttünk el onnan...:

pár szó a gyerekekről

Azt hiszem mindketten raktunk a piszkozatba beírást... valahogy olyan keserédes lett az enyém, Buddyét nemtom, de azt mondta, hogy inkább nem teszi be mégsem..

Szóval most valahogy megpróbálom kihagyni magamat az írásból, hátha nem lesz olyan borongós.
Ténymegállapítok asszem:

A gyerekekkel szerencsére minden rendben van, jól vannak, kis takonykór Beninél, de stodalt kapott rá, meg szívjuk az orrát.
Beni nagy fazon továbbra is. A beszéde alakul, persze főként mi értjük csak még mindig. Nagyon szereti a Postman Pat-et, a mesét nem ismeri, csak a nótáját. Buddy megtanulta neki eljátszani, és nagyon édes, ahogy énekel. És még édesebb, ahogy mondja, hogy "Popmen Pet is a very happy man." Önmagát Babának hívja, már nemcsak E/3-ban beszél magáról, az enyém, az én...-m -et használja. Ha kakálnia kell, félrevonul, elbújik, és nem lehet zavarni sem.. de pelusba csakis, és ha még fürdés előtt sem akarja kipróbálni a WC-t.
Marci sokat rajzol, lassan itt is eláraszt a sok gyerekrajz minket. HA az idő engedi, kint van a réten, és bogarászik. Próbált Tomiékkal nyúlcsapdát is állítani, szerencsére nem jött össze. Nem is tudom, hogy mit akart volna a meg/befogott nyúllal csinálni..?..
Kapott egy térdigérő gumicsimmát, és nagyon élvezi, hogy egész mély pocsolyákba is belemehet.
Angol szavakat tud, pl. disgusting (undorító) a kedvence.. Van egy szomszéd kislány, akivel együtt szoktak kint játszani, és őt ijesztgeti mindenféle gilisztával és pókkal.
Jancsinak itt is kiesett foga, elég mókásan.. szokásosan lötyögött, de nem engedte kihúzni, így az egyik vacsoránál (a félreértések elkerülése miatt: kr.püré volt) azt vettük észre, hogy már nincs a szájában a foga.. így rajzolt, és kivágott egy fogat papírból, azt tette a párnája alá.
Azt hiszem neki hiányzik a legjobban az otthoni közege, bár tagadja. Csendesebb lett, és sokszor nincs semmihez kedve. Vagy nagyon jók a szenzorai, és ránk fókuszál.
A barátaink 9 éves kislányával, akiben 6 fiú veszett el, nagyon jól elvan, órákon át képesek vita nélkül eljátszani.
Kari nagy internetes életet él, a barátnőivel napi kapcsolatban van, leveleznek, és minden pletykát tud, ami a suliban történik. Ismeri az új tanárt, aki nagyon szigorú stb..stb.. Ettől függetlenül nem akar hazamenni, jól érzi magát, és nagyon lelkesen tanul, legyen az akár az angol, vagy mondjuk magyar nyelvtani szabályok.
Tomi napi szinten 2 órát is gitározik, nagyon sokat fejlődött, és a kedvenc német tanárnőjét idézve, énekelve tanul angolul.. azaz külféle U2-Pogues számokat tanul be, és fordítgatja le magának..
Nemrég fociztak kint Marcival, mikor 3 ír kiskölyök leszólította, hogy beállhatnak-e.. szóval megtört a jég. 2 órát játszottak együtt, közben elcsevegett velük. Egy ikerpár, akik szintén asztmásak, mint ő, és jókat derült, hogy milyen vicces a kiejtésük.
Hannus csak 2 barátjával tartja a kapcsolatot az iwiwen, és ő is jól érzi magát. Úgy alakítottuk pár hete, hogy kapott egy szintit, 1. hogy tudjon gyakorolni, 2. otthonosabban érezze magát ő is, 3. tudja a kicsiket tanítani, 4. az is lehet, hogy lesz egy kis zsebpénze: egy kollégám akar zeneelméletet tanulni..
A peace-flowers-happiness láz tovább tart, apjával napi szinten játszanak a Hair-ből, és már Jancsi-Marci is tökéletes béke-jelet tudnak rajzolni, természetesen a peace leírása sem okoz gondot nekik.

A Bell Facial Paresis, avagy a Bell arcbénulás

Hívják még idiopathiás vay ismeretlen arcbénulásnak. Az arc egyik felének részleges vagy teljes bénulása. Sir Charles Bell 1821-ben foglalta össze a tünetegyüttest. Gyakorlatilag, pongyolán és szakmaiatlanul megfogalmazva azokat az arcbénulásokat sorolják ebbe a kategóriába, ami mögött nem cerebrovaszkuláris, azaz agyi keringési rendellenesség áll, mint pl. a vérrög, vagy egy tumor, hanem egyéb okok. Ezen egyéb okok alapvetően három nagy csoportra oszthatók:

1. meghűlés, huzat, hideg
2. rovarcsípés
3. vírusos fertőzés

Vannak kisebb csoportok még, mint pl. fülgyulladás, esetleg operáció utáni kialakulás, stb. De alapvetően a fenti három nagy csoport az, ahonnan a Bell Paresis 90 %-ban kiindul. Egyformán előfordul nők és férfiak közt, jellemzően 40-50 körüli életkorban, vagy a jobb, vagy a bal oldal bénul le, nagyon ritkán mindkét oldal, ezt eddig úgy tudom csak Lyme-kórnál figyelték meg. Ebből kiindulva tehát ha rovarcsípés, akkor elsődlegesen kullancs lehet az elkövető. Vírusos fertőzés esetén pedig leginkább a herpes zoster vagy a herpes simplex a felelős, ez utóbbit egy 1996-os japán kutató „fedezte fel”.
Bár a betegség alapvetően jó gyógyhajlamú, igen nehéz prognosztálni a javulás eredményességét, valamint idejét. Az elektromos, ill mágneses kezelés segíthet annak az előrejelzésében, a gyógyulás mennyire lesz eredményes.

Tünetek:
• Az adott fele az arcnak mozdulatlan marad minden mimikai szándék ellenére
• Az adott félen a szem nem, vagy csak részlegesen csukható
• Az adott félen a szájszeglet lefelé lóg
• Szemlehunyásnál amennyiben az adott oldali szem lecsukódik, a szem felfelé fordul.
• A sérült oldalon a nyelvével nem érzi az ételek ízét csak a hőmérsékletét.
• A páciens nem tud köpni, hangképzésben problémát okoz a P, F, beszéde sérül
• Evés, ivás problémás, inni szívószállal tud, rágni nem tud a sérült oldalon, vagy ha rágni tud, a nyelvével megforgatni az ételt már nem.

Ok:

A VII-es agyi ideg - ami a fül mögötti irányból tart a halánték felé – perifériális bénulása.
Általánosan elfogadott a Jendrassik Ernőtől származó, majd mások által is alátámasztott elmélet, hogy a nervus facialis működészavarát a csontos facialis csatornában bekövetkezett ödémás duzzanat általi idegkompresszió okozza. A betegséget gyakran előzi meg felső légúti hurutos betegség, „megfázás” vagy hosszabb tartózkodás hideg, huzatos helyen. Ennek alapján az idegburkokban neuroallergiás vagy reaktív ödéma alakul ki. A legutóbbi kutatások azonban számos vírus direkt oki szerepét látszanak igazolni..

Lefolyása:

A betegség kb 48 óra alatt, nagyjából lineáris módon éri el a mélypontot, azaz a tünetek teljes kifejlődését. (Ez az én esetemben úgy folyt le, hogy az ízlelés elvesztése volt az első tünet, majd a mimika fokozatos elerőtlenedése, végül a szemlehunyás/pislogás képességének csökkenése. Csütörtök estétől Szombat délutánig le is folyt)
Nagyjából egy hétig minden tünet stagnál. Ez az időszak arról szól, hogy a páciens megtanul együtt élni a betegséggel. Műkönnyet csepegtet a szemébe nappal, éjjel ha kell, leragasztja a szemet, óvva ettől a kiszáradástól, ami vaksághoz vezethet.

Kezelés:

A szakirodalom egyet ért abban, hogy amennyiben a tünetek kialakulásától kezdődően 12 órán belül van a páciens, nagy dózisú kortikoszteroid adása infúzióban segíthet az agyi ideg duzzanatának csökkenésében. Ezentúl Kalcium, valamint B1 vitamin a gyógyszerkúra, az idegsejtek elhalásának prevenciója miatt, illetve azok regenerálódása végett. Ezentúl arctorna, grimasz-gyakorlatok, a sérült félen rágózás, és az arcizmok masszírozása (az izmok sorvadásának megelőzésére). Az egy hét utáni napokban jelentkező idegrángások, fokozott könnytermelés, enyhe fej, és fülkörnyéki fájdalom biztató jel.
Az esetek több mint a felében a bénulás 1-2 hónap alatt kezelés nélkül is oldódik. A fent leírt gyógyszerek és javaslatok betartásával ez az idő rövidíthető, illetve javítható a folyamat eredményessége.

Miért nem agyvérzés, miért nem szélütés?

A szélütés egy az agyi vérérben keletkezett rögöt jelent, ami elzárja a vér útját, ezért az adott agyi szakasz működésképtelen lesz, mivel nem jut oxigénhez. Az agyvérzés leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az agyi szövetek közé vér jut, és vérömleny alakul ki. Az agyvérzés és a szélütés tünetei megegyeznek.
Az agyvérzés tünetei: erős, hirtelen kialakuló fejfájás, hányinger, hányás, eszméletvesztés, féloldali végtag- és arcizombénulás, beszéd- és/vagy tudatzavar.
Amennyiben a bénulás csak az arcra terjed ki, és semmilyen egyéb, fent felsorolt tünet nem lép fel, valamint az arcbénulás nem hirtelen, 1-2 óra leforgása alatt alakul ki, és nem is nagyon lassan, azaz 48 órát meghaladóan…..akkor Bell Paresis a valószínűsíthető.
További gond, hogy a Bell Paresis betegek között 40-50 %-os a magas vérnyomásos, illetve a cukorbeteg páciens. Ezzel az a baj, hogy ez a két tényező gyakran predesztinálja az agyvérzéses diagnózist, sajnos a betegek 15%-ában a beutaló orvos akut cerebrovascularis betegség előzetes diagnózisát állította fel. Ennek hátterében a tünetek hibás értékelése mellett a betegek hypertoniája és cukorbetegsége állhat, amelyek az agyi érbetegségek kockázati tényezői is. Az okok között szerepel a perifériás és centrális bénulás összetévesztése. A fenyegető agyi érkatasztrófa téves előzetes diagnózisának közlése a beteggel jelentős, nemkívánatos pszichés megterhelést jelent (Ideggyogy Sz 2006;59(11-12):400-5.)

5844 napja..

.. vagyis 16 éve történt...

jobb kép a Nagy napról csak otthon van, albumban.. :(

Az ünneplés a szokásos visszafogottnál is visszafogottabb lesz.. megbetegedett Beni, Marci is lázas volt tegnapelőtt, és Tomira épp az előbb tört rá egy iszonyat asztmás roham, ami igen régen volt már.. biztosan benne is bujkál vmi kórság. :(

Kipécéztek minket is...

Blogos körökben újabb játék van a terítéken, a kipécézés.
Szabályai:
1. Linkeld be a blogdba azt, aki kipécézetett.
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!

Mi szabályszegő vagyunk, megint. Nem linkelem ki Vero-t és Ann-t, akik kipécéztek minket, ugyanis zárt blogjuk van, úgysem olvashat bele bárki.
Nem tudunk megnevezni 7 bloggert, ugyanis nem ismerünk más , ki nem pécézett blogolót.
Esetleg a fórumtársaink..akiknek nincs blogjuk..*? Nos, van kedvetek? Én kíváncsi lennék...

Ezek meg a mi válaszaink:

Verbena:
1. Gyerekkoromban úgy terveztem, hogy 35 évesen fogok férjhez menni, és sosem lesz gyerekem. Vagy csak egy…
2. 15 évesen elszöktem otthonról, nyáron, és egy velencei gyerektáborban dolgoztam a konyhán, mint mosogató.
3. Otthon csak Macska-ként hívtak a szüleim, mert olyan voltam –szerintük-, mint a macska. Hízelkedő és bújós. Azóta sem szerettem meg a macskákat.
4. Szeretek olvasni, filmeket nézni. És szeretek a kedvenceimből idézni is. (a gyerekeink örökölték ezt)
5. Szerettem volna zongorázni tanulni: a zongoratanárnő szerint rövidek voltak az ujjaim, így ez kimaradt az életemből.
6. Sosem ültem repülőn. Félek tőle.
7. Elég jó a memóriám, és aránylag gyorsan tanulok meg dolgokat.

Buddy:
1. Kínai horoszkópomhoz méltón (téli patkány) szeretek mindenből előre felhalmozni. Sokszorosan túlbiztosítva érzem jól magam, és skrupulusaim támadnak, ha ez nincs így. Sajnos ez úgy tűnik, ki van terjedve a testemet alkotó molekulákra is.
2. Kissé túlfejlett esztétikai szenzoraim vannak. Mindenből szeretem a szépet, a vonzót, az érdekeset, és baromira idegesít, ha mondjuk egy polc ferdén van felrakva, vagy ha a függönykarnis rúdja nincs vízszintben.
3. Apám súlyos alkoholizmusa miatt gyűlölöm az alkoholistákat, különösképp, akik az önpusztításon kívül szeretteiknek is csalódást okoznak.
4. Túl szélsőséges vagyok. Az öröm legyen öröm , az ünnep legyen ünnep, a sütemény legyen édes, a szerelem legyen feltétlen és mindent elsöprő, a szex legyen mocskos, és a zene jöjjön szívből. Ezek nekem mind fontosak.
5. Túl régimódi vagyok. A gyerek tanuljon jól, viselkedjen illedelmesen, a fiú nyissa ki az ajtót a lánynak, a férfi tisztelje és csodálja a nőt, a nő tisztelje és csodálja a férfit, valamint mindenki végezze tisztességesen a dolgát. Házasságpárti vagyok, és meggyőződésem, hogy a gyerekvállalás a legfelelősségteljesebb dolog a világon.
6. Rosszindulatú vagyok és általában sajnos mindig igazam is van.
7. Szeretem a filmeket, egy-egy karakter olyan szinten le tud nyűgözni, hogy sosem unom meg.

*ha igen, a fórumba kérjük a 7 pontos válaszokat, természetesen.

pozitív pozitív pozitív

Javulok. Tudok bögréből inni, érzem az ízeket, és kicsit mozog az arcom.
Ez tehát azt jelenti, hogy elindultam a gyógyulás útján, és hogy a drámának vége :D

Annyira hihetetlen, hogy már kéthónapja itt élünk..de igaz. Hogy nem azt mondjuk a másiknak, hogy tudod, ott az Arany János utcánál...hanem ott a Main street-en, vagy ha a Dublin Road-nál tovább mész..meg ilyenek. Fura. Remélem az ünnepekre kint leszünk az anyagi hullámvölgyből is...addigra a Revenue összekapja magát, és rendbeteszik Verbéna tax kreditjeit...meg talán a válság hiszti is alábbhagy, és a megrendelőim elkezdenek újra dolgozni....mert most mindenki kivár, és nem nagyon van munka.
Úgy tűnik, folyamatban van a magyar tévé nézésének a lehetősége is, aminek nagyon örülök, pedig nem hittem volna...
Szóval pozitív dolgok vannak, megyünk előre....

és még álmok..

Tegnap este Buddy megbeszélte Mártival, hogy agykontrollozunk mindhárman, és gyógyítani fogjuk Buddyt.
Lefekvés után így is tettünk, és én asszem belealudtam.. és ezt álmodtam:

A tengerparton voltunk, Mártival. Tudtam, hogy itt vagyunk Írországban, de mégis olyan karibi-kép volt.. türkizkék tenger, pálmafák.. napoztunk, behunyt szemmel.. aztán elmentünk úszni a tengerbe.. és csak úsztunk-úsztunk... mikor rádöbbentem, hogy Buddyban vagyunk.. és ott keressük a helyet, ahol a gyulladása van.
Márti megtalálta, egy sárga, csúnya nagy csomó volt. Aztán képszakadás...

Később Rómában voltunk, mi hárman, és a nővérem.. Buddy teli szájjal nevetett ránk, és jól volt. A nővérem mutatta, h merre menjünk, mert ő tudja a jó irányt, mi meg dacból, juszt se.

.....

magyarázat:
-Rómában sosem jártam, de olaszos múltam miatt, szívem vágya oda elmenni.. és majd egyszer szeretnék Szicíliában élni.. :D
Most sem a tipikus római képek voltak álmomban, csak házak, de tudtam, hogy mi ott vagyunk.
- A nővérem úgy jön a képbe, hogy tegnap felhívta Buddyt és rettentően felbosszantott engem. Mert tulképpen remegő hangon mondta, hogy kell CT Buddynak, mert egy másik orvos, akivel beszélt róla, na az azt mondta, hogy ez agyvérzés.. és kell a CT.
Rohadt dühös voltam, és igen, sok időbe telt lenyugodnom éjjel, hogy képes legyek koncentrálni, mert .. ennek az egésznek semmi értelme.... a tünetei NEM agyvérzéses tünetek.. és kész.

Álmok és félelmek

Ma (is) össze-vissza álmodtam mindenfélét. De valahogy hajnalra összeállt a kép. Azt hiszem, a félelmeimmel álmodtam…Mert volt olyan része az álmomnak, amelyikben rommá törtem az autót…a rönót. Aztán volt olyan része, hogy valakit felemeltem, hogy arrébb vigyem, de rongyként csuklottam össze. Meg olyan, hogy már egy hónapja egy másik nővel éltem együtt :-o. Az életem szerelme és motorja, Verbéna elvesztése, ill. a kapcsolatunk tönkremenetele nyilván egy tudatalatti félelem, hiszen Ő a legfontosabb az életemben. Az autónk jelképezi jelenleg a szabadságot, hiszen a mozgás, az új megismerése, és a kényelem alapfeltétele, hogy van. A rongyként összecsuklás pedig ezek közül az egyetlen igazi félelmem…hogy az arcbénulásom legrosszabb esetben is maradjon meg ennyinél, és soha ne legyen rosszabb. Persze, javuljon meg minél előbb….de azért önkéntelenül is hajnalonként az első dolgom megmozgatni a kezeim-lábaim, hogy mozognak-e :D És mozognak ! :D És a kocsink nincs rommá törve, és Verbénával szeretjük egymást továbbra is, töretlenül…és örökké.
Na erre jó felébredni :) 

...

Ma rá kellett döbbennem végre, hogy az elmúlt 2-3 évben bizony rosszul ítéltem meg néhány embert. Szar érzés, fáj, de gondolom majd elmúlik és ezen is túlleszünk egyszer. Önző dolog ez, inkább önmagán csodálkozik az ember, hogy hogy nyúlhat ennyire mellé.

Aztán a kedves anyukám, akivel ledumáltam tegnap a UPC-projektet…ma ismét felhívtam, és már visszakozott persze. Mert nagyon elhamarkodta, hogy igent mondott…hát, na benne végülis nem csalódtam. Van, ami nem változik. Én voltam a marha, hogy elhittem, most lehet számítani rá.

Közben V-nak sem könnyű a munkahelyén, össze-vissza kavarják a beosztást, persze az adókreditekről még mindig nem tud senki semmit. De nem baj, egyszer csak majd ott is rendben lesz minden, nyugtattam Őt, .. szegény nem lehet neki könnyű. Megkapott engem is a félnyócra álló arcommal….az új munkahely, az új élethelyzet….

Vannak ilyen helyzetek az életben, túl kell rajtuk jutni.

Arc

Mára az arcom jobb oldala gyakorlatilag lebénult.

Ez elég rosszul érintett engem is, és persze Verbénát is, leginkább mindenekelőtt azért, mert nem értettük, hogy ez mi a franc, mitől van, és mi lesz még. Pánikrohamaimban láttam magam, ahogy a gyerekeim arrébb tolnak a kerekes székemmel az útból :D
Aztán miután túl lettünk egy szar estén meg egy még szarabb reggelen, és Verbénát elvittem dolgozni…meg befizettem a lakbért, hazajöttem, bekevertem a palacsintatésztát, és amíg az okosügyes nagylányom elkezdte sütingélni a paleszokat, addig én belevetettem magam a netbe, és kitaláltam, hogy akkor nekem egy bizonyos B.-féle arcidegbénulásom lett, a VII. számú agyi ideg bénulása miatt. Erről azt köll tudni, hogy 2-3 nap alatt alakul ki, nem tudni a pontos okot, de okozhatja pl. herpeszvírus is…nálunk mostanában majd’ mindenki volt herpeszes. Szerencsére ennyi, illetőleg azon túl, hogy nehézséget okoz az ivás, az evés, a beszéd, és minden mimika, nem várható rosszabbodás. Az enyhébb esetek kb fele meggyógyul néhány hónap alatt. Ebben reménykedek. Addig meg masszírozom a fejem, hogy ne sorvadjanak el az arcizmaim.

lehet...

.. hogy a litván és ír főnökeim olvasnak minket? :O :D
Most hívtak, hogy tudnék-eeeee menni pénteken is dógozni...?
Egye fene, tudok. :DDDD

nadrágszíj

Mindenhol olvasható, és aki belevágott, az tudja, átélte, hogy az első idők nehezek, keményebbek..

Ezt mi úgy hívjuk, hogy "ha kell zsíros kenyéren élünk".. igaz, itt módosult sonkás-sajtos kenyérre, ui. pofa tátva néztük, hogy a szín "gépsonka" 40 dekája 2,09 euró. (most nagyon szar a forint, 267 az euró.. szóval így sincs 1400 forint kilója) .. na szóval, vissza kell fognia az embernek magát, addig, amíg nem lát át bizonyos dolgokat, illetve nem egyenesedik ki minden.
Pl. előre nem látható esemény volt az nálunk, hogy a következő hétre csak 2 napra osztanak be. Mert persze jó-jó, hiszen sokat leszek itthon, de bezony, ha a zsebünket nézzük, akkor az csak 2*8 óra.

Először, tegnap, ezen akadtam egy nagyot, hogy "jajj istenem, mi nem így számoltunk..", de mára sokkal jobban érzem magam. Átbeszéltük, megdumáltuk, hogy ha más nem, akkor sonkán és sajton élünk 2 hétig, de örüljünk annak, hogy 6 napon keresztül szabadnapos vagyok.
Szóval most örülünk. :DDDDD

Black-head és a Cliff of Moher

Megejtettük első, itteni, igazi kirándulásunkat..

Buddyval megbeszéltük még otthon, hogy a Moherhez mindenképp: ha törik, ha szakad.
Direkt hétköznapot választottunk, mert ez tényleg igazi turista látványosság, marha sokan voltak most is.. annak ellenére, hogy hétfő, hogy ősz..

Az utat úgy terveztük, hogy a Galway-öböl felől megyünk, jól megnézve magunknak a Black Head-en lévő világítótornyot.


És érintve a Burren lábait.
Burren: (a boireann írül sziklás helyet jelent. ) Európában, de talán a világon egyedülálló vidék. 160-200 km2-nyi területen, kopár mészkősziklás, holdbéli táj. A közepe alatt van egy barlanglabirintus, az Aillwee Cave -megnézni majd egy külön út alkalmával fogjuk. Az ős időkben lakott terület volt, több dolmen, megalit is erre utal. A Burren legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy a sima, csupasz teraszok repedések, hasadékok által lépcsőszerűen rendezettek. Ennek oka az, hogy a mészkő nem folyamatosan képződött, hosszú szünetek álltak be, amikor a tenger visszahúzódott.


Innen már csak egy fél óra kocsikázás volt a Cliff of Moher..
Közel 8 km hosszú, a legmagasabb pontja 230 méter.
A kocsit a központi parkolóban hagytuk (8 euróért), majd megnéztük a Látogatói központot, amit a sziklákba rejtve építettek fel.
Aztán felsétáltunk az O'Brien's Tower-hez, innen teljes képet kaptunk a Moherről, az Aran-szigetek egyik csücskéről, és a végtelen Óceánról.
Lélegzetelállító, szépséges, félelmetes.. nagyon-nagyon tetszett, és most sem tudom felfogni, h amit hónapokkal ezelőtt még nézegettem a neten, azt most láttam, éreztem, hallottam.. szóval.. huhhh...