2009. szeptember 28., hétfő

2009. szeptember 27., vasárnap

Váltó

Tegnap hazafelé Killarney-ból tönkrement a toyota váltója (is). Ez most pedig kéziváltó, nem automata. Zaporozsec, Fiat500, Fiat850, Trabant601special (összesen 3), Fiat Argenta, Lada 1200 (összesen három), Wartburg 353W, Volkswagen bogár, Skoda S100 (kettő), Barkas B1000 szivar, Ford Taunus 2.0 V6Ghia és 1.6, Mazda 626, Opel Astra F, Renault Laguna I….hirtelen ennyi jut eszembe az autóink közül, amik voltak a Chrysler Grand Voyager, A Renault Espace és a Toyota Previa előtt. Egyiknek sem volt soha baja a váltójával. Pedig volt köztük automata is, nem is egy. Lehet, hogy túlkombinálom, de az is lehet, hogy ez tényleg nem lehet véletlen. Hogy van az, hogy zsinórban a harmadik kocsink váltója krepál be? Jelenthet ez valamit? Túl sokat váltunk az életben? Oda-vissza, előre-hátra…vagy csak túl nagyot váltottunk…? Nem tudom….de őszintén remélem, hogy sikerülni fog ebből a citromból is limonádét csinálni.

2009. szeptember 25., péntek

Csöpi

Elhunyt Bujtor István.
Mindannyian drukkoltunk, hogy a szervezete győzzön, sajnos hiába.

Buddynak is, nekem is a gyerekkorunk kedvenc színésze volt. Csöpi filmek forever: Balaton.. nyári szünet...
A gyerekeinket is olyan nagyon beoltottuk, hogy a "Hamis a baba" -ról mindig az írországi első napok-hetek jutnak majd az eszembe.. ui. se tv-nk nem volt, se netünk, és még a nagyok sem voltak még itt, és Jancsi minden egyes este azt kérte, hogy nézzük meg...

Nyugodjék békében!


2009. szeptember 23., szerda

kirándulás

Ma túladtunk Hannuson, délután beszéltünk telefonon, addigra már túl is voltak a szörfözés programon.

És mivel ma a gimiben tanításmentes nap volt, az idő is remeknek ígérkezett, és még szabadnapos is lettem/vagyok, elmentünk megint Glendalough-ba.
Szuper jó volt, most egy másik túra-útvonalon mentünk, (van vagy 6) a végén megint kifeküdtünk a -z én általam csak "Nagyrétnek" nevezett- réten, aztán fociztunk egy kicsit.
Este meg még, a nap záróakkordjaként Kari és Tomi elmentek úszni a helyi usziba, míg mi vettünk valami gyorsan összedobható vacsit a Dunnes-ban.
Tiszta hétvége fílingünk volt, mindenki tök fáradt, sztem senkit nem kell ma noszogatni, hogy "tessék lefeküdni" ..

"Így kergettem el a gonosz varjút.."






A legutóbbi kirándulásunk után lett egy pár mókás fotónk, a vízesés mellett állókról.. nos, lettek újabbak, immár tudatosan:




Artisták

Az elmúlt időszak nagyon sűrű volt nekünk, és gyanítom, az elkövetkező sem lesz unalmas. Ez mindenképpen jó.
Van viszont egy érdekes hozadéka a dolognak. Valahogy sokkal többször mélázok el az élet dolgain, mint mikor kevésbé volt mozgalmas életünk.
A világ tele van mindennel. Van benne jó és rossz, bűnös és nemes, izgalmas és unalmas…lehetne sorolni. Amellett, hogy az ember tudja a szokásos, „kötelező” axiómákat, jelesül hogy honann jöttem, hová tartok, és hogy jutok el oda, amellett kezd egyre jobban kirajzolódni az, ami azért eddig sem volt vitatott….ti. hogy a legesleglényegesebb az egészben, hogy megvan-e az egyensúly. Hogy ellavírozik-e az ember azon a bizonyos élen.
Mert mindenki olyanra vágyik, hogy ülni a tutiban, dőljön a lé, ne kelljen dolgozni, legyen egészség, meg jóság-bőség, meg ne legyen soha probléma. Tudjuk, hogy ilyen nincs. A kérdés inkább az, hogy ki mikor ismeri fel, hogy ilyen nincs.
Hogy mindig lesz valami, ami probléma, ami nehéz, ami bonyolult, ami kellemetlen, ami arra vár, hogy elintézd, amit esetben nem akarsz vagy nincs kedved/kanalad hozzá. De az élet éppen ettől édes, ettől szép. Csak fel kell ismerni, hogy az, és úgy látom, ez az, ami sokaknak nehezen vagy sehogysem megy.
Ezt is az élet egyik nagy titkának tartom. És mindenképpen jó artistáknak kell lennünk. Akik amellett, hogy egyensúlyoznak a kötélen, amellett fel tudnak nézni, és képesek észrevenni, hogy a nap süt és az élet szép. Úgy, ahogyan van. Tudom, sokszor visszatérő téma ez, de nem baj. Van hogy az ember többször gondol ugyanarra….nem?

Ma mozgalmas és tartalmas napunk volt. Hannust elindítottuk a Delphi táborba. Aztán elindultunk kirándulni, és nagyszerű napunk volt. Este Tomi és Kari elmentek a helyi uszodába. Úsztak egy nagyot. Nagyon örülünk, hogy megnyílt végre a Leisure Center, és van uszoda is a városunkban. V. sem dolgozott ma, és holnap sem fog :D


2009. szeptember 18., péntek

Suli nyúz

A second hand könyvek közül csak 3-at kapott ingyen Tomi, a jobb állapotú használtakért 7 eurót (per darab) kértek, és még 120 eurónyit költöttünk újakra. Annyit tegyünk hozzá, hogy ezek jórészét fogja jövőre is használni.

Minden évben megrendezik a „Fun walk” nevű adománygyűjtő sétát.. minden tanuló kap egy lapot, amire az adományozók odaírják a nevüket, az összeget. Ezt az egyik nap a délutáni tanulás idejében ejti meg az egész iskola, de addig is a lakóhelyükön is lejmolhatnak.. :D Idén extra sportcuccokra költik a pénzt.
Pl. én is adtam a nyáron a helyi junior hurling csapatnak.
Hannus tegnap a lakóparkot járta körbe: 80 eurót gyűjtött, Tomi 2 másikba ment át ma: 74 eurót.
(és ha mindenki csak egy 50-est gyűjt, akkor az közel 14-15 ezer euró plusz a sulinak.. :OO )

A gyerekek angoljára büszkék lehetünk, gond nélkül elvannak, tanulnak, értik a dolgokat.. és én külön büszke vagyok Buddyra, aki megtanította őket, letette az alapokat náluk, nálam. Köszönjük a sok-sok türelmet Buddy!
Visszakanyarodva: Hanna oszt.társnői ugye tudták, hogy az apukájuktól tanultak angolul, de csak most döbbentek rá, hogy az apjuk is magyar, és még itthon sem beszélünk angolul.. :D

A suliban minden évben előadnak egy musicalt, pl. tavaly a Grease-t. Év elején mondták, hogy a TY-nak (Hannáék) mindenképpen kell benne szerepelniük, de a nagyobb szerepekre válogatás lesz. Az idei musical: The Wiz.
Őszintén… fogalmam sem volt, hogy ez mi. Kis utána-olvasás: az Óz nagy sikere után/miatt Jacko megírta a musical fekete változatát, és Diana Ross-szal a címszerepben adták elő a 70-es években. (Jackson volt a Madárijesztő)
Hannus elment a meghallgatásra, bejutott, de miután kiderült, hogy november 12.-én lesz az előadás, és a megkapott 3 számot, hogy próbálgassa hétfőig.. nos, másnap visszaadta, hogy inkább a kórusban szeretne lenni. Azt mondta, hogy eleve feketék után énekelni valamit nem egyszerű, de hogy mindezt 2 hónap alatt betanulni.. kizárt, nem akar leégni, plusz színészkedni angolul sem lenne neki egyszerű, még.

Szerdán indulnak Hannusék Delphi-be, be is van zsongva rendesen a Lyány. Kijelentette, hogy mindent meg fog kóstolni :O, ami csak azért mókás, mert nála finnyásabbat nem igen ismerek. :DDD




2009. szeptember 16., szerda

Marci-reggel

Marci jön reggel, kócosan, pizsiben, látszik, hogy valami piszkálja..

-Marcikám, mi a baj?
-Na, az van, hogy mindenki azt mondja, hogy a Jancsi és énköztem 2 év van.. de ugye.. én 6 éves vagyok.. a Jancsi meg 8... de a két szám között csak egy van, nem kettő.

(és hogy alátámassza a mondandóját, mutatja a vonalzót, lestoppolva a hatost és a nyolcast.. .)


:DD

2009. szeptember 15., kedd

újsághír

Kamaszkorom egyik nagy kedvenc filmje volt a GHOST, imádtam:






R.I.P. Patrick Swayze.


2009. szeptember 13., vasárnap

indián nyár

vagy vénasszonyok nyara..

Hihetetlen, de igaz: ebben élünk most épp.
Jó kis meleg napok, no eső, 5-6 napja, és még a jövő hét is ilyennek ígérkezik.. megakúl. :D
(ez nem csak a napsütés pozitív hatása miatt ilyen király, hanem amiatt is, hogy 2 hete még be-befűtöttünk esténként)

Melóhelyen extra hajtás volt: egyrészt hétvégente meccsek (ezernyi szurkoló jön enni olyankor), másrészt az éves giga ellenőrzés is most volt esedékes, ami miatt kihajtották a belünket is.
Nos, pénteken lecsengett az ellenőrzés, és szombaton szabadnapos voltam, kihasználtuk a szuper időt, és megint kimentünk az Inch-re.
Buddy és Tomi előző este lesütöttek egy csomó sajtos pogit, bevásároltak..
Szóval tegnap adtunk az érzésnek. :D

Beni homokozott, a fiúk rákokat fogtak-kergettek, kagylót gyűjtöttek Karival, és persze fürödtek a nagyokkal.
Mi meg csak hevertünk, kv-ztunk nagyokat, és miután rádöbbentünk, hogy a naptejet-váltóruhát itthon hagytuk, a nap végére törölközőkkel burkoltuk be magunkat, hogy nagyon ne égjünk sz**rá.. (kicsit sikerült azért :P )



(a képnevek is vannak elvileg.. egérrel lehet elővarázsolni.. :D )

2009. szeptember 12., szombat

Sweet Berry Scones


Hannus alkotása, és két osztáytársnőjéé persze….felosztották egymás között, ki mit vigyen : )

Íme a recipe:
8-10 db pogihoz:

-225 g. liszt (olyan fajta, amibe élesztőpor van keverve)
-1/2 teáskanál só
-25 g. szórócukor
- nagy csipet fahéj
- 50 g. vaj
- 1 tojás
- 6-7 evőkanál tej
- 100 g bogyós gyümölcs – áfonya, ribizli, málna, eper, stb.


Tejet a tojással összekever, tepsit kilisztez, gyümiket megmos, összevág. Lisztet, sót fahéjat egy tálba szitál, vajat belemorzsol, cukrot, gyümit hozzáad. Tojásos keveréket majdnem mind szintén, 6-8 szor átgyúr, majd kétcentisre gyúr. Kiszaggat, formázót nem tekergetve ( :D), a maradék tojássossal átkencéz, szórócukorral megszór. Felső polcon, 15-20 percig, aranybarnára süt, majd kivéve rácson hűt.


Finom lett…

2009. szeptember 8., kedd

Reggeli párbeszéd, kommentár nélkül

-Anyúú, a Beni kakil, és nem hagyja hogy nézzem…!
-Akkor ne nézd. Hol kakil?
-A szekrényben…

: - )

2009. szeptember 6., vasárnap

Egy év




Ma egy éve érkeztünk meg a szigetre. Ilyen évfordulókon általában az embert elöntik a gondolatok. Rengeteg sok minden történt ebben az egy évben. Felsorolni is lehetetlen lenne. Valami kis metszetet ad a dologról a blogunk, de van, ami nem kerül ide sem, hiszen van az embernek „Real” élete is…szerencsére.
Összességében véve ami a legfontosabb, az Verbéna óriási szerepe ebben kavalkádban. Ugyanis Ő ennek az egésznek a motorja. Az én munkáim a háttérbe szorultak, leginkább a kialakult válság miatt, Verbéna viszont megingathatatlanul halad előre, pedig nem könnyű a helyzete a sok Nálánál kategóriákkal szerényebb értelmi képességű, céltalanul tengődő, sodródó kollégával. De állja a sarat, és ezért minden tiszteletem az Övé.
Ebben az évben több egészségügyi problémánk volt, mint az ezt megelőző néhány évben. Olyanok is, amik tényleg nagyon durvák voltak. Mikor lebénult a fél arcom, vagy mikor pár milliméter híján leszakadt Beni ujjperce. Anyagilag is igen megterhelő volt ez az év. Tanulópénznek nem voltunk hiányában. Asszem autóvásárlásról egyelőre hallani nem szeretnénk egy darabig. Kialakítottuk az itteni életünket. Eligazodunk a városban, az emberek és a szokások között. Megtanultuk meglátni a szépet, a jót, a hasznosat, az értékelhetőt. Szereztünk új ismerősöket, és veszítettünk el régieket. Lélegzetelállító helyeket láttunk, olyanokat, amilyenek sokaknak sosem adatik meg az életben. Letisztáztunk magunkban sok mindent. Továbbra is tudjuk, honnan jöttünk, és merre tartunk. A nagyok beiskolázásával pontosan azt kaptuk, amit reméltünk, és nagy öröm megtapasztalni, hogy a gyerekeink egyrészt helytállnak, másrészt élvezik a sulit.
Biztos vagyok abban, hogy nem bántuk meg a döntést. Egyikünk sem. A világ forog, benne forgunk mi is. Így természetes, hogy alakulnak a dolgok. Folyamatosan. Ahogy fejlődünk, úgy változunk. Én hiszem, hogy a fejlődés a halálig tart, és sosincs késő tanulni valami újat, valami mást. A kiköltözéssel nagyon sok ember szemében tűntünk felelőtlennek, de ezek az emberek nem ismertek minket igazán. Aki jól ismer minket, az pontosan tudja, hogy mindenen túlmenően összetartó család vagyunk, és nagyon tudjuk tolni a szekeret. Együtt, egy irányba. Ez nagyon fontos dolog, a család nélkül nem ment volna. És itt mi nyolcunkat értem. Akárhogyan is fog alakulni az életünk, abban biztos vagyok, hogy az elmúlt év tapasztalatai, élményei, kalandja és tanulságai kitörölhetetlenül benn marad mindegyikünkben.

2009. szeptember 2., szerda

Suli



Második napon vannak túl a srácok.
Öröm rájuk nézni, élnek, csacsognak, be nem álla szájuk. Tele vannak sikerélménnyel, Tominak le „perfect”-ezték az angolját, Hannusnak odáig voltak a zongorajátékától. Tomi rögtön talált haverokat magának, Hannus is teljes mértékben beilleszkedett.
Mondhatnám, hogy valahol erre is számítottunk, hiszen sok-sok energiát fektettünk mindannyian abba, hogy tényleg csont nélkül csússzon az iskolai project. Ennek nagyon örülünk, egész feldobó a dolog. Szerencsére a tananyaggal messze előrébb járnak, mint a kortársaik, úgyhogy ezen a téren sem lesz gond.
Hanna 23-án megy szörf-táborba, 3 napra, már nagyon várja. Delphibe mennek, az óceán partjára.
Szóval nagyon hepik vagyunk mindannyian :D


2009. szeptember 1., kedd

elkezdődött

... a suli:

A nyakkendő kötést Hannának még gyakorolnia kell :), de nagyon élvezték a készülődést. Igaz Beni aggódva kérdezte őket, hogy "akkor Ti most angolok lesztek?" :)))))))))
Kaja/menza nincs, így jól fel kell pakolni őket kajával, 9.05-15.40-ig tart a suli.
Ma csak a 2. osztálynak, a TY évfolyamnak (Hannáék osztálya) és még egy évfolyamnak kellett mennie, így alig volt pár kölyök a sulinál, mikor odaértünk.
Ciki-nem ciki, én biza bekísértem őket, mert hát csak újak. Az irodánál az igazgató helyettes már várt minket, (nevükön szólította őket :P ) és Hannát elkísérte a könyvtárba, míg Tomit pedig az igazgatónő terelgette be egy terembe.

A kisebbekkel is elkezdtük a tanulást, azaz az új könyvekkel való ismerkedést, kis ismétlés Karinak és Jancsinak, Marcinak meg színezés.

Anyagiak még a gimiben:
8-8 euró a tanuló biztosítás,
10-10 euró a school journal-ra, ez az ellenőrző-üzenőfüzetük,
120 euró kötelező iskolai támogatást kellett ma még bevinniük
(Hannus maradék 400 euróját a héten viszi be)
Second hand könyveket kértünk, ez ingyenes lesz (elvileg).
Tominak kell majd még 20 eurót bevinnie a woodwork órára, anyagköltségre.
A sulibuszt kihagyjuk, mi hozzuk-visszük őket.. bár naponta ez négyszer 18 km, de a tavalyi 25 euró/fő/hét buszköltséget felemelték 35-re :O A régi ár is necces volt, de ez már-már pofátlanul drága.