Ezek vannak…

Laci bátyám halála nagyon megrázott.. szerencsére a kiscsaládom sokat segít és amíg itt voltak, a kis Mimikét ölelgettem extrán, a kis szeretetgombócot. 

A munkahelyem is extrán támogató, addig maradhatok itthon, míg nem érzem magam elég jól ahhoz, hogy visszamenjek dolgozni. 

Közben persze az élet nem áll meg: Beninek tegnap volt a zene gyakorlati vizsgája, ma online állásinterjúja lesz (nyárra.. 🤞 remélhetőleg megkapja), a 3 nagyfiunknak megvolt az első közös külföldi útjuk: Gran Canariára mentek, túráztak nagyokat, meg strandoltak. Kifogtak egy hőhullámot, 30 plusz fokok voltak. Miközben idehaza meg még mindig fűtünk, és esik az a rohadék eső talán tavaly szeptember óta szinte folyamatosan és orkán is volt, a kerítésnek tényleg annyi, de a tulajék erre is szarnak.. szerintem agyon kell, hogy üssön valakit az a rohadt kerítés, hogy cselekedjenek. 

Marcinak befejeződött a 2. éve is az egyetemen, most a vizsgáira készül, 2 hét múlva lesznek, de előtte még egy forgalmi vizsgát is bevállalt jövő péntekre. 

Laci

Úgy ment el, hogy nem beszéltem vele 5 éve.

Világéletében kereste magát, csapongott ide-oda, szerintem neki is sok-sok feldolgozatlan, kibeszéletlen gyerekkori traumával kellett megbirkóznia.. aztán jött J az életébe és kezdte megtalálni önmagát, világutazó lett, fotós, jól menő vállakozó és 2 éve sikerült valóra váltaniuk, azt, amiről sokat beszéltek: elköltöztek Tenerifére. A lányával tartottam a kapcsolatot, tudtam, hogy boldog, azt az életet éli, amire mindig is vágyott és új hobbija is lett: a búvárkodás. 

És tegnapelőtt búvárkodás közben érte a halál..

Nem hiszem el még most sem, rohadtul nem igazságos az élet.. mert novemberben terveztünk elmenni kettesben Alannel valahova, és szóba került, hogy menjünk Tenerifére, keressük meg Lacit és igyunk egy sört együtt.

De ez a sörivás már sosem fog megtörténni.

Isten Veled Laci. Éltél 52 évet, és örülök, hogy végre igazán boldog voltál. 

És megint eltelt 2 hét..

Húsvétra hazajött Kari, Tomi is, Tomi hozta is a karácsonyi társasát, az egy laza 4 órás játék. Úgyhogy ettünk, ittunk, társasoztunk, amikor épp kisütött a nap, kimentünk kicsit, hogy gyorsan kiélvezzük azt a ritka pillanatot. 

(Mert pl csak márciusban 285%-kal több eső esett, mint szokott.. komolyan depresszív ez a tél/kora tavasz..)

Tomi hozott sok finomságot a lengyel boltból, Kari csinált egy sós (krémsajtos, sonkás) babkát, én a szokásos kalács-zserbó-fantás süti kombót sütöttem le.

És mivel Alan sokszor valami új ételnél Borbás Marcsi receptjét próbálja ki, nagy fanje lett, most a zserbót úgy csináltam, ahogy ő illetve az egyik kalácsot úgy fontam, ahogy az ő húsvéti kalács recept videójában láttam.

Jött a nyuszi is persze, olyan nincs, hogy ne jöjjön :))

A legfontosabb esemény ebben a két hétben persze Mimike érkezése, úgyhogy emiatt sem tudtam írni sokat a blogba.

Nagyon sokat fejlődött, már gurulgat jobbra-balra, de még nem fordult át. 

Gügyög, nagyon sokat. Nagyon sokat nevet, csak szegényt túl stimuláljuk, valaki állandóan nyüsztöli, szombaton esküvőn is volt, vasárnap meg nálunk gyűlt össze mindenki: Mimivel már 12-en vagyunk, szóval estére nagyon kifárad.

Talán ma eltudunk menni végre sétálni, bár jelenleg metsző szél van még, de hátha enyhül kora délutánra. 

Beni miatt is hazajöttek erre a hétvégére a többiek, szombaton volt 2 előadása, oda is elmentünk szombaton este. Nagyon jó volt, a környék fiataljaiból álló kis társulat adott elő musical betétdalokat. Fantasztikus este volt, nagyon élveztük. 

Az elmúlt két hét..

 Tulajdonképpen csak most vettem észre, hogy 2 hete nem írtam: egyszerűen nem volt időm. 

Pedig történtek dolgok: szervezzük a nyaralást, egyre jobban körvonalazódik, hogy merre is megyünk, de előbb a kocsit akarjuk átnézetni/megcsináltatni a szerelővel (a fék darál, ha nagy sebességben fékezünk) és ha minden ok, azután vennénk csak meg a kompjegyeket. Ha nem, akkor repülünk, de akkor értelemszerűen másképp kell alakítani (azaz le kell mondani) az útközbeni szállásokat.

Plusz Brigi -Alan unokatesója- jön a nyáron a két fiával egy hétre, pont a nyaralásunk után, úgyhogy azt is figyelembe kellett venni a nagy tervezésben. 

Mától Beninek tavaszi szünet, de nem lazíthat, a próba érettségi eredményei nem igazán lettek fényesek, plusz az ír és a német szóbeli is ilyenkor van. 

Tegnap túlesett az ír szóbelin (igen, vasárnap..) szerdán meg a német lesz.

Közben még egy extra musicalben is részt vesz, amit csak úgy engedtünk, hogy ha  tanul mellette.

Marci kicsit megbetegedett, és még mindig nem 100-as sajnos, de csak egy napot hagyott ki az egyetemről. 

Vettünk egy benzines fűnyírót. Ideje volt már, de jóazamivan alapon csak toltuk.. úgyhogy Alan lenyírta a tavaly október óta megnőtt füvet, egyszer.. majd minap még egyszer.. de közben olyan hideg napok lettek megint, hogy a hévégen extrán kellett fűteni, plusz a maradék szenet is elhasználtuk a nappaliban.

Jön a Húsvét, szuper 4 nap off nekem is. Rám is fér: oltári ember hiány van, és konkrétan este 9-kor leragad a szemem.. 

A nagy takarítás érdeklődés hiányában elmaradt, nem pucoltam ablakot a hidegben, viszont átültettem Olivért (ő Alan jukkája)  meg a kumquatomat. 

Szóval élünk, meg vagyunk, és várjuk Mimikét nagyon, jövő héten jönnek. 

Dupla szülinap

 Jancsi 23 lett a héten, Tomi pedig 29. (Ugye? Durva..) 

Szombaton tartottuk meg a szülinapjukat, Tomi egy nemrég megjelent Dingle whiskeyt kért és egy NBA-s Miami Heat mezt. (A mez persze ma jött csak meg.. )

Jancsi pénzt, mert ruhákat akar venni. 

Jancsi tortája mindig Alan feladata, ui minden alkalommal puncstortát kér. :))) és az Alan specialitása. 

Idén újított rajta, a töltelék közepére roppanós elemként egy réteg narancsos piskótatallért rakott.. mit mondjak, szuperül állt a tortának. Plusz rájöttünk, hogy szereti a marcipánt, úgyhogy azzal lett bevonva.. nagyon nagyon finom lett.

Tomi annyit kért, hogy krémes legyen, könnyű, áfonyával és eperrel.

Úgyhogy, ahogy Tomi megjegyezte, kiélhettem a kreativitásomat és egy gyümölcsös joghurt-fehércsoki mousse tortát kapott, fehér csoki glaze-zel. 

Nagyon jó kis napunk volt, Kari is aznap hajnalban jött haza Madridból és hozott mindenféle finomságot, plusz egy üveg Bumbu rumot, a családnak (isteni finom) na meg előző nap meg egy hatalmas doboz bonbont is kaptam nőnapra, tele voltunk édességgel.

Késő délután megkóstoltunk mindent is (Jancsi is kapott egy másik fajta Dingle whiskeyt a Karitól), és késő estig játszottunk.

Anyák gyöngye :)))

 Kanyarójárvány van itt és az angoloknál, megint. 

Sokan nincsenek beoltva, így megy a hírekben, hogy sosem késő felvenni az MMR oltást vagy a boostert... meg hogy a HSE rendelt extra adag vakcinákat, úgyhogy tényleg menjenek el az emberek oltatni.

Én persze teljes nyugalommal mondom a magamét, hogy milyenek már, akik nem adatták be a gyerekeiknek az oltást (tudom, autizmus és társai.. csak én nem ebben hiszek: hanem abban, hogy a mumpsz, a kanyaró és a rubeola ellen csak legyenek védve a gyerekeink). 

Pár éve kiderült, hogy Kari kimaradt a második oltásból, és kapott is behívót egy tömegoltásra. 

Na, vhogy a kezembe került Beni oltási könyve és megdöbbenve láttam, hogy 11-12 éves korában, a sulis oltáskor csak DiPerTe emlékeztetőt kapott.. otthon ugyebár ebben a korban van az emlékeztető oltás az MMR-re is. 

Na google: kiderült, hogy itt 5 évesen van az emlékeztető 2. oltás (akkor még Beni nem is járt közösségbe, Marci és Jancsi meg elmúltak 5 évesek, mikor kijöttünk Írországba) 

Na, előkapartam a két nagyobb oltási könyvét és kiderült, hogy ők sem kapták meg.. hétfőn hívom a körzeti orvost, hogy ez van.. kaphatnának-e s.o.s újra oltást. 

Hát biztooooos, hogy “in your country” nem adták be..? Elmagyarázom nekik, hogy Mo.-on 11 évesen adják az emlékeztetőt és a HSE is azt mantrázza, hogy inkább egy extra dózis, mint hogy ne legyen védett a gyerek/fiatal felnőtt.

Ó.. akkor hívjam fel a helyi oltóközpontot.. nagyon kedvesen utánanéztek: egyik fiú sem kapta meg. És akkor menjenek a házi orvoshoz, mindegyik kapott extra adag oltóanyagot. 

Megint hívom a rendelőt: mondom, hogy visszadobtak hozzájuk.. ja ok, akkor ma menjenek a fiúk oltásra. Miért nem kellett ez a kis kitérő az oltóközponttal, azt nem tudom.

Marci és Beni itthon van, ők ma megkapták, Jancsi majd a jövő héten.. 

Konklúzió: én sem vagyok tökéletes. :)))) (viccen kívül: sosem gondoltam, hogy az vagyok, de ezt nem gondoltam volna, hogy kimaradjon bmelyik gyerekemnél a kötelező oltások egyike a figyelmetlenségem miatt ...pff) 

Márciusi hó

 Ezen a télen, itt még nem volt hó, csak havas eső vagy jeges eső. 

Tegnap nálunk is esett pár órán át, de nem maradt ilyen szépen meg, mint Kariéknál..

Amúgy jó hideg lett, olyan bekuckózós hideg: szeles, fagyos, a múlt hét végéhez képest sokkal-sokkal kellemetlenebb. 

Úgyhogy marad a benti progi: zabálás-tévé olvasás-beszélgetés. 

Még egy jogsi

 Tegnap Kari átment a forgalmi vizsgán, úgyhogy friss full jogsi tulajdonos. 🎉

Kb €1500-jába került cakk-pakk és egy évbe.. csak a forgalmi vizsgára fél évet várt. (Marci is várólistán van december óta, jelenleg a várható vizsga időpontja június közepe..wtf) 

A lényeg, hogy megvan, nagyon örülünk neki. 

Kedden utaznak Madridba 5 napra, (nyertem egy repjegyet még decemberben és inkább neki adtam)  így sokkal nyugodtabb nyaralásuk lesz, az tuti. 

Marci 21

Jól sikerült a hétvége, szombaton tartottuk meg Marci szülinapját, epres, pisztácia mousse tortát csináltam neki. Ezt kért még régebben, úgyhogy 4 év (atyaég, a covix 4 éve kezdődött.. akkor volt időm ui tortákkal kísérletezni) után újra meg csináltam. (Tuti, hogy jobb lett, mert most őszibarackos tátrateából csináltam szirupot, azzal kentem be a tortalapokat. Haha)

Alan meg lesütötte a 40 db rántott husit, amit szintén kért a szülinapos. (És hihetetlen, de vacsi után csak egy kis krumplipüré maradt ám meg..)

Annyira szép idő lett, hogy a tortázást követően random kivonultunk a ház elé kicsit iddogálni, napozni, a fiúk tüzet raktak, majd rágyújtottak egy-egy szivarra. 

Beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán ahogy a nap lement jó hideg lett, be is vonultunk a jó meleg házba. Biliárdoztunk, kártyáztunk.. jó kis napunk volt.

Február 21, szerda:

Marci szerdán lett 21 éves. (Nem tudom, hogy hova rohan az idő, de ez tényleg tökre nem ér.. )

Aznap is ugyanúgy ment reggel az egyetemre, a legelső vonattal a 6.20-sal (ezzel 8-ra van Dublinban) és a szokásos esti, utolsóval jött haza, ami 7-kor indul Dublinból és ha nem késik (mindig késik 10-15-20 percet) 8.15-re van itthon. 

Ugyan ma ünnepeljük meg családilag, de Alan legyártott neki olyan kókuszgolyókat, 21-et, aminek a közepébe marcipángolyók voltak plusz rakott bolognait csinált neki, amit imád. 

Este nem sokkal nyolc előtt, ír a gyerek, hogy lerobbant a mozdony, állnak a semmi közepén, Monasterevin és Portarlington között. Majd ír, ha megtud valamit. 

Kilenckor írt, hogy majd jön egy vonat Dublinból, Galway felé megy, de elviszi őket Portarlingtonig. Oda meg majd küldenek egy új vonatot Dublinból és azzal jönnek haza. (Az eredeti vonatuknak Cork a végállomása) 

Én tíz előtt elmentem aludni, Alan meg várt Marcira. (És közben folyamatosan üziztek egymásnak) 

Éjfél előtt felébredtem, kinéztem az ablakon, láttam, hogy nincs itthon a kocsi.. gondoltam, akkor most ment ki pont az állomásra Alan. Elmentem inni/pisilni, kicsit olvastam, eltelt jó fél óra, sehol senki.. ráírok Alanra, hogy mi van.. nem sokkal később ír, hogy most ért Portarlingtonba, szedi össze Marcit. (70 km tőlünk)

Fél kettőre értek haza. Értelemszerűen a másnapot Marci inkább kihagyta és nem ment egyetemre.

Másnap mesélték el a full sztorit: az a galwayi vonat megállt mellettük a puszta közepén, és a mozgássérült rámpákon átterelték őket, a 200-300 embert, és Portarlingtonban kitették őket az állomáson. De ugye az állomás (ami amúgy csak tényleg egy vasúti csomópont, nincs semmi) bezár estére, a helyi Paddynak lejárt a munkaideje, úgyhogy konkrétan az utcára terelték őket. A szakadó esőben. Álltak a parkolóban/buszmegállóban. Na, ekkor indult el Alan a gyerekért.

A mentesítő vonat meg sehol sem volt még ekkor sem.

Viccelődünk is, hogy milyen rendes az Irish Rail, hogy ilyen emlékezetes 21. szülinapot csinált Marcinak. 

(Bár semmi jelentősége nincs a 21. életévnek, annyira amerika majmolás van, hogy ez egy nagy ünnep, minden szülő plusz a fiatalok is nagy feneket kerítenek neki.. itt is 18 éves kortól lehet legálisan inni, dohányozni, onnantól szavazhat, házasodhat.. szerintem akkor már, az, hogy 20 éves lesz, -ami egy ugye kerek szám, egy új szakasz az ember életében: a húszas éveinek a kezdete- nagyobb esemény. De itt annyira nem, hogy a szülinapi kártyák is úgy vannak, hogy 18 éves korig minden év, aztán a 21 és utána a kerek szülinapok.) 

Ez az aktuális vasúthálózat az országban: 

És érdekességként az 1906-os.. elképesztően sok vasúti járat volt, milyen jó lenne, ha ezek most is elérhetőek lennének, a tömegközlekedés egy szinte nem létező fogalom vidéken. 

Ma buli, telt ház lesz, majd mesélek, hogy mi volt. :)