2026. november 14., szombat

A 34.

 A 34. évfordulónkra 5 napos Budapesti kiruccanást terveztünk, és ezúttal teljes mértékben formabontó módon hoztuk tető alá, ugyanis „jusztsem” béreltünk autót, ezáltal megadva magunknak a fogyasztás szabadságát, és a függetlenség érzetét is. 

Persze ez kettős dolog, hiszen az ember pont egy autótól várná a függetlenség érzétet....mert oda megyek vele akkor, amikor akarok, és nem kell alkalmazkodni semmilyen menetrendhez, meg másokhoz, meg nem kell lépcsőzni, sorbanállni, stb....ugyanakkor ha nincs autó a seggünk alatt, akkor nem kell a parkolás miatt stresszelni (Nem élünk Budapesten, nem ismerem az appokat, a tarifákat, a csomagokat, és valahogy nem hiszek abban, hogy minden olyan egyszerű lenne, mint pl. Torontoban volt : -(  ), nem kell a dugóban rohadni (volt, hogy moziműsort késtünk le azért, mert az üllői út beállt, mint a háromhetes rakott krumpli). Szóval végülis minden csak nézőpont kérdése. 

Az volt az elképzelés, hogy taxival megyünk a reptérről a hotelbe, de ha valakinek olyan barátai vannak, mint nekünk (Köszi Z! :)) akkor erre nem sok esély van. A lényeg, hogy végül a barátom kijött elénk a reptérre, és kiszállítmányozott minket a hotelhez. A hotel a Helia Danubius lett végül, hosszas keresgélés után úgy gondoltuk, ez pont olyan, ami majd jó lesz nekünk. És így is lett! Közel a metró, gyalogosan se több, mint 5-10 perc séta.....full wellness-részleg van, lehet úszni, pezsgőfürdőzni, és forró vízben lazítani is, a részleg pedig reggeltől késő estig a vendégek rendelkezésére áll.  

Délre értünk oda, és mivel a szoba csak délután 3tól foglalható el, ezért egy gyors életmentő kávé után, amit a lobby bárjában fogyasztottunk el, úgy gondoltuk, hogy sétálunk egy nagyot, ebédelünk valahol addig, amíg nem tudunk bejelentkezni. El is indultunk, de előtte a recepciónál megkérdeztük, van-e esély, hogy a szobánk 3 előtt elkészüljön. Meglepődtünk a válaszon: már kész van. Óriási pluszpont a szállónak!

Így szépen becsekkoltunk, elhelyezkedtünk, és rögtön fel is derítettük a wellness részleget. 17 méteres úszómedence, 2 nagy melegvizes medence, és egy óriási pezsgőfürdő, körbe székek és nyugágyak, pool-bár, szaunák, wc-k, tusolók. Tökéletesen alkalmas volt arra, hogy felfrissüljünk a kényelmetlen utazás után. 

A szobánkból csodás kilátás nyílt a Dunára, a várra, és a budai hegyekre. Délután aztán bepótoltuk a csavargást, beültünk egy cukrászdába is, majd kibékávéztunk a barátainkhoz, ahol egy szuper estét töltöttünk. Vissza a hotelbe is metróval meg villamossal mentünk, ismét megállapítottuk, hogy Budapesten milyen jó a tömegközlekedés.



Másnap megtapasztalhattuk a hatalmas kínálatot a reggelinél: óriási a hotel, rengeteg hely, és rengeteg étel- és italválaszték várt, úgyhogy innen indítottuk el a napunkat. Délelőtt elintéztük a fogkőlevételt egy belvárosi fogászaton (az áprilisban lefixált októberi időpontomat 2 nappal előtte mondta le az ír fogorvosom), majd visszamentünk a hotelbe, és  lementünk úszni egyet. Aztán kicsit pezsegtettük magunkat a jacuzziban, majd nyakunkba vettük a pesti belvárost. Vásároltunk pár rendkívül lényeges dolgot, (amiket errefelé, ahol élünk nem lehet beszerezni), kóboroltunk kicsit a belvárosban. Az esti programot leszerveztük a barátainkkal, méghozzá a Vörös Neon szórakozóhelyen beszéltünk meg találkozót, ahol Fekete Jenő blues-estjét óhajtottuk megtekinteni.

Előtte viszont beugrottunk „pufi-palacsintázni”, ami egy viszonylag új, trendi hely a Jászai Mari térnél...Ázsiai a hely, de annyira, hogy a rendelést is csak angolul lehet leadni, mert magyarul nem beszél senki. Cserébe viszont nem olcsó, kicsit se. Viszont a kaja friss volt, és finom. Zöldteáztunk, tekintve hogy fogkőlevétel után a kávé tiltólistás 24 óráig ugyebár.....

Innen szambáztunk be a Vörös Neonba, ahol mivel jó korán értünk oda, még volt sanszunk asztalt szerezni jó helyen. Hamarosan befutottak a barátaink is. Szuperül éreztük magunkat, ettünk-ittunk (na jó, inkább ittunk), és nemsoká meg is érkezett Jenő mester, aki örületes show-t csinált. Fantasztikus este volt, rengeteget költöttünk, de megérte, mert nagyon jól szórakoztunk. Kifejezetten jól esett a hideg éjszakában hazametrózni, kicsit kiszelőztetni a fejünket.







Másnapra is volt program: Kifejezett úti célunk egyike volt, hogy az egyik kedvenc társasjátékunkhoz, a Catan telepeseihez vásároljunk új kiegészítőket, úgyhogy a reggel után el is indultunk be a városba. Meg is találtuk a helyet, sikerült is beszerezni mindent amit akartunk. Aztán további shopping következett, túrórudik, téliszalámik, tátrateák és unicum-ok ideje volt. 

Délután az unokatesóimmal találkoztunk. A Gozsdu udvarra beszéltük meg a talit, végül találtunk is egy tök jó helyet, ahol tudtunk koktélozni, és szivarozni is kicsit. Aztán innen továbbmentünk a körútra, megnéztünk egy tökjó „shot-bar”t, ahol megkóstoltunk legalább 4-5 féle igen jó koktél-shot-ot....viszont közben eléggé lehűlt az este, és okulva az előző napokból, nem is vittünk kabátot, mert állandóan vetkőznünk kellett, minden boltban, járművön olyan meleg volt. Gondoltuk akkor minek cígöljünk még kabátot is.

Hát, az egy dolog hogy hideg volt, de a metrónál bizony olyan huzat is, hogy majdnem elfújt minket. Mindegy, azért túléltük, hazajutottunk épségben a szállodába.







A következő napunk volt az utolsó. Sétáltunk a Dunaparton, cukrászdáztunk, kávézgattunk. Aztán délután elmetróztunk a Köki-hez, mert ott beszéltünk meg találkozót egy régi osztálytársammal és a férjével, a Frei kávézóban. A Köki persze már rég nem úgy néz ki, mint mikor minden nap ott jöttem el, úton a gimi felé....haraptunk valamit, én szénné masszíroztattam magam a szuper masszázsfotelokban, aztán egy hatalmasat beszélgettünk az ex-osztálytársamékkal, szinte észre sem vettük, úgy elszaladt az idő. 







De azért annyira nem szaladt el, hogy a hotelba visszaérve ne mentünk volna le a wellness-részlegre még jól kiúszni/áztatni magunkat. Utána rendeltünk pizzát, és az előző nap vásárolt és behűtött pezsgővel koccintottunk magunkra.

Taxival akartam volna a reptérre menni, de a már fentebb említett barátom tántoríthatatlan volt, hogy értünk jön a hotelhoz, és kivisz minket a reptérre. Így is lett. Aztán  sitty-sutty hazarepültünk, vissza a rideg, esős, hűvös ír valóságba, vissza az összetoldott kipufogójú kocsinkhoz, a szigeteletlen huzatos házunkba....és hogy teljes legyen a kontraszt, még jól le is betegedtünk...Hiszem, hogy lassan kijövünk a kórból, és rendezzük a sorokat!


Viszont tény, hogy jó kis évfordulót hoztunk össze magunknak, és igazán ez a lényeg, nem? De!

  


2026. október 31., szombat

Ciao október :)

 Halloween van ma, régebben nagy bulik voltak itthon ilyenkor, de szerencsére felnőttek a srácok, így nem “kell” beöltözni, vagyonokat elkölteni lakás/ház díszítésre.  Így is vettünk két bödön csokit a becsöngető kisgyerekeknek, de pl most csak egy kis “szedd-magad” asztalkát teszek ki, mert nincs kedvem 3 percenként ajtót nyitni nekik. 

Tegnap volt a házassági évfordulónk, már a 34. 
Elképesztően rohan az idő :)) 

Srácok hazajöttek épen, egészségben. Mondjuk mikor Máltáról mentek Nápolyba, a gépük olyan késésben volt, hogy bezárt a nápolyi reptér és Rómába (!!) vitték őket, onnan hajnalok hajnalán transfer busszal levitték Nápolyba, így buktak egy éjszakát az egyik hotelben, a kocsit is csak egy nappal később tudták átvenni.. persze megy a kártérítési igénylés, de basszus.
A lényeg, ettől függetlenül az, hogy nagyon jól érezték magukat.

A kocsira olyan ajánlatot mondott a szerelő, hogy elhoztuk (szerintünk elérte a szerelőnk azt a pontot, amikor már annyi pénze van, hogy baszakodós munkát már nem vállal el) úgyhogy most marad az ideiglenes Alan-megoldás, aztán ha kinyaraltuk magunkat, foglalkozunk megint vele. 

Rákaptunk, hogy esténként is kimegyünk a parkba a kutyákkal, csak mi vagyunk ott ilyenkor, mi fejlámpával, ők ilyen villogós mellényekben nyomulnak, és tök jó.
Ferike nagyon szereti, de most ahogy közeledett a Halloween (itt ilyenkor van a petárdázás ezerrel, hogy rohadjanak meg ) Larsie nagyon-nagyon fél és neki most inkább tortúra ez az esti séta. 

Holnapután akkor megyünk elfele, ránk fér egy kis kikapcsolódás. :)) 

2026. október 25., vasárnap

Rendhagyó hosszú hétvége

 Nálunk persze nem az október 23.-a miatt van hosszú hétvége, hanem az októberi Bank Holiday miatt szabadnap a hétfő.

Hogy miért rendhagyó? 
Konkrétan kettesben vagyunk itthon, egy teljes hétig. Mindenki Máltán van (illetve ma estétől már Dél-Olaszországban).
Persze a nagy eltervezett pihenés, meg semmittevés az nem valósult meg eddig, mert mindennapra jut(ott) valami dolog. 
Tegnap pl egy mini “death-cleaning/döstädning” - t csináltunk.. persze nem a halálra készülünk, de kapóra jött, hogy a dolgozószobában nincs most a Jancsi ott és az ottlévő gardróbot teljesen kipakoltuk és kidobtunk ezermillió ruhát. A legtöbbje Alan kövér korszakából voltak, illetve gyerekruhák. (Egy zsáknyit azért megtartottam a tényleges death-cleaning-ig, mert azok a gyerekek kedvenc ruhái.. a legelső kisruhákat/rugdalózókat már úgyis elvesztettem, hála anyámnak, aki elégette őket, mikor megszerezte a házunkat, legyen boldog vele.. szóval azokhoz még ragaszkodnék egy jópár évig :) 
A terv az volt, hogy átmegyünk a sok zsákkal a szomszéd városba, ahol a tesconál vannak a ruhakonténerek és bedobjuk oda a zsákokat.



Épp, hogy elindultunk, mikor olyan hangos lett a kocsi, a kipufogó szétment.. fantasztikus.. pénteken vinnénk vizsgázni a kocsit, kedden nyit csak a szerelőnk ki, esélytelen, hogy megcsinálja addig, plusz Alan-nek csütörtökön Dublinba kell mennie.. ja és hétfő hajnalban meg elutazunk.  
A vizsgát át tudjuk tetetni (€24 -ért, mert kevesebb, mint 5 munkanappal előtte mondanánk le, egy vicc amúgy..) de mi van, ha Owen nem ér rá, nem tudja meghegeszteni..stbstb. 
Szóval hazabrummogtunk, Alan aztán aláfeküdt a kocsinak: a középsődob meg a abból kijövő cső vált ketté.. nem hinné, hogy meg tudná ideiglenes csinálni.. de addig agyalgott, míg kitalált valamit, és tádámm, sikerült neki. De persze itt éppen ítéletidő van, két vihar is elkapott minket egymás után, csóri kapta az arcába a dzsuvás esőt, plusz a szél is adta neki. Csak remélem, hogy nem lesz beteg, szeptember vége óta fáj a torka, hol jobban, hol kevésbé.

Aztán rendhagyó módon, de dolgoznom kell hétfőn. Sajnos ez most nem túlóra lesz, hanem kifizetik, ami persze jól hangzik, de annyi adót levonnak majd, hogy kb semmit nem fogok belőle észrevenni.

Viszont péntektől szabadságon leszek, november 9-ig. 


2026. október 23., péntek

Marci diplomaátadója

 Az ír kormány2027-es budget-jének a bejelentése okán országszerte sztrájkokat jelentettek be legfőképp a közalkalmazottak, és emiatt Marci diplomaátadó ceremóniájának a dátuma módosításra került. Pedig már mindenki jó előre szabaddá tette a 21-e szerdát. Így meglehetősen rosszul jött a hirtelen 19-ére hétfőre való áttétel, de szerencsére mindenki tudott időben módosítani. (A sztrájk amúgy elmaradt)

Nyilván Hanna Münchenből és Beni Máltáról nem tudott jelen lenni, de a többi tesó, és persze mi magunk is ott voltunk. Jó korán kellett indulnunk. Megbeszéltük, hogy Kariékhoz megyünk, ott hagyjuk a kocsit, és onnan a Luas-szal villamosozunk be a Trinity-hez. Így sokkal egyszerűbb volt, mert a belvárosban nagyon nehéz parkolóhelyet találni. Így viszont Kari friss péksüteményekkel és isteni kávéval várt minket. Tomi külön jött, később kelt, elautózott Thurlesbe, ott hagyta a kocsiját, és vonattal jött fel. Mi Jancsit és Marcit hoztuk kocsival. Marci előbb indult el az egyetemre, mert neki még a ceremónia előtt el kellett intéznie a talár átvételét, meg a stúdiófotózást, így korábban lelépett.

Mire mi beértünk az egyetem területére, Marci már el is intézett mindent, és teljes harci díszben találkoztunk az egyetem belső udvarán, ahol a többi frissen végzett fizikus, vegyész, és azok családtagjai is várakoztak már. Ilyenkor az egyetem ikonikus épületei közt mindenki fotókat csinál, persze mi is csináltunk jó sok képet, mint eddig mind a négy előző alkalommal.

Sajnos magára a konkrét ceremóniára csak diákonként kettő főt engendek be, így a többieknek odakint kell várakozni, amíg lezajlik az ünneplés. Addig a legtöbben beülnek az egyetem kávézójába, vagy sétálgatnak az épületek között.

A terem lassan megtelt boldog szülőkkel, rokonokkal, és elkezdődött a ceremónia. Először a Dékán tartott egy beszédet. Megköszönte mindenkinek, hogy az utolsó pillanatban történt módosítás ellenére ennyien el tudtunk jönni, és méltatta a fiatal frissdiplomásokat, meg persze kiemelte a Trinity múltját, és az eljövendő nemzedék fontosságát, akik majd jobbá teszik a világot.

Ekkor élő orgonakísérettel kitárták a nagy kaput, és nagy csinnadrattával bevonult a bizottság, akik szép sorban helyet foglaltak elöl, a trónszerű székekben. Mindenkinek fel kellett állni, megadva a tiszteletet az elöljáróknak.

Aztán szépen sorban, ötös csapatokban hívták ki a fiatalokat, és ünnepélyesen átadták a diplomát nekik. Csattogtak a telefonok, a fényképezőgépek, és a meghatódott, büszke szülők könnyes szemmel nézték ahogy a gyerekeik fogadják a gratulációt, és átveszik a hosszú évek és a sok munka eredményét jelképező papírt.

Körbe a falakon nagy, kinyomtatott QR kódokat helyeztek ki, és beolvasva a telefonokkal az egyetemi alkalmazásban nyomon követhettük a névsort, ahogy haladnak az átadással. Mikor mindenki sorra került, ismét felcsendült a karzaton lévő hatalmas orgona, ismét felálltunk, és a frissen végzett gyerekek szépen egymás után kivonultak a teremből.

Mi szülők követtük őket ki az udvarra, ahol várakozott a többi családtag. Mindenki felvonult a fogadóépület széles lépcsőjére, és berendezték őket, majd megtörtént a sapkafeldobás is. Óriási taps, mindenki fotózott, a hangulat a tetőfokára hágott. Ezek után megnyitják a fogadó épület kapuit, és odabent a hatalmas fogadóteremben, ahol körben a falakon mázsás festményeken vannak ábrázolva a korábbi egyetemi elöljárók, és hatalmas kandalló áll a fal tövében, hosszú asztalokon várta az ünneplő embereket a sok étel-ital. Borok, üdítők, szendvicsek, péksütemények, frissensültek fogadtak minket. Itt aztán még lehetett beszélgetni, fotózkodni, létezni ebben az emelkedett hangulatú helyzetben.

Ettünk-ittunk, beszélgettünk, fotózkodtunk, majd kijöttünk az épületből. Marci még eltöltött egy kis időt a barátaival, aztán leadta a talárt, közben mi kicsit lézengtünk az egyetem falai közt.  Aztán kisétáltunk a celtic whiskey shophoz, ahol a fiúk vásároltak néhány igen jó italt. Hazakocsikáztunk Kari,Jancsi,Marci, meg mi...Tomi vonattal jött, és kb. egyidőben értünk haza.

Itthon aztán megünnepeltük Marcikát, aki immár hivatalosan is gyógyszergyári vegyész lett. Elmondhatatlanul büszkék vagyunk rá is, mint az összes többi gyerekünkre. Nem tudom, mennyire gyakori, hogy egy családnak 5 gyereke végezzen a Trinity-n....és Beni még hátravan, ha ő is legraduál, akkor elmondhatjuk, hogy a Trinity College Dublin egyfajta családi kegyhellyé válik.
















2026. október 10., szombat

Október első harmada :)

Meghalni sincs időnk, tényleg csak ezt tudom írni.

Míg Brigiék itt voltak, Alan megbetegedett, sajnáltam, hogy fájós torokkal csinálta végig az egész napos vezetéseket, hogy aztán ne aludjon, mert annyira kapart és fájt a torka.
Aztán kicsit enyhült, majd pár napja megint rosszabb lett, majd megint kicsit jobb.. remélem, hogy most már tényleg kimászik belőle.

Beni megvan, az anyagiakkal küzdött, mert semmi sem úgy alakult, ahogy megígérték. De mi mind itt vagyunk neki, bástyaként, talán e hónap végére kisimulnak a dolgai.
Amúgy elmondása szerint oké minden, tetszik neki az egyetem is, a lakótársa, a magyar srác, jó fej, jól elvannak. A két lány meg fura. 
Az erasmusos tájékoztatón pont egy ír srác mellé ült, aki ugyanazt tanulja, mint ő, így még közös óráik is lesznek. Aztán az egyik órán, ahogy beszélgetett az egyik osztálytársaival, egy lány kérdezte tőle, hogy vannak-e magyar gyökerei? Mondja, hogy persze. Erre mondja a lány, ekkor már magyarul, hogy akkor micsoda véletlen, hogy pont egy osztályba kerültek. Lillának hívják, de Beni ezt a nevet nem ismerte (még lol) fel, hogy magyar lenne.
Vett már egy gitárt, fillérekért, de semmi sem volt rajta, se húr, se semmi, azóta rendbe tette már, tök jól szól. 
Élvezi a jó időt (a kis mákos), a tesók pedig hamarosan mennek meglátogatni. 

Jó idő ugyan itt nincs, de még mindig kitartunk és még nem fűtünk. Be-bekandallózunk, de először is megvártuk a jövő évi költségvetés kihirdetését, hátha csökken a fűtőolaj ára.. és jah, a carbon tax-szal variáltak, de most többe kerül, mint egy hete. 
Hiába na, itt csak 2029-ben lesznek választások, addig nem kell semmit tenni az emberekért. 
Úgyhogy vettünk rohadt drágán olajat.

Aztán lesz Marci diplomaátadója.. fél éve tudjuk, így is készülünk, hogy 21.-én, szerdára mindenki szabadnapot kért, másnap indulnak egy hetes nyaralásra a tesók (ezt kapja Marci tőlük) .. csakhogy tervezett közalkalmazottak sztrájkja lesz aznap így a Trinity előrehozta 19.-e hétfőre az egészet. Újratervezés akkor ezerrel. 
A szmokingot már kibérelte, az szerencsére már nálunk van, így amiatt nem kell izgulni.
Megérkezett amúgy az óra is, amit tőlünk kap, oda is adtuk neki, hogy az átadón már ezt viselje. Nagyon szép szerintem. 





A hónap végén lesz a házassági évfordulónk, eredetileg azt akartuk, hogy itt Írországban elmegyünk vmi wellness vagy spa-hotelbe, de az itteni másfél éjszaka árából inkább vettünk egy repjegyet és 5 napra befizettük magunkat egy bp-i spa-hotelbe. 

Kari és Eoin pedig elköltöznek Dublinból, tervben volt már, nem akarnak ott élni, családot alapítani.. úgyhogy Eoin megpályázott egy másik magánkórházban egy (jobb) állást, megkapta, lakást is találtak (most csak bérelni akarnak, aztán kitalálják, hogy hol vennének házat) Eoin mh-étől 5 perc séta. Azt hiszem nov végén-dec elején költöznek. 

Ezek vannak, így hirtelen. 





2026. szeptember 28., hétfő

Lassan meg már “ciao szeptember” lesz

 Nagyon pörgős volt a szeptemberünk, voltunk otthon egy hetet: közben kiugrottunk Méabh-et meglátogatni, volt 35 éves osztálytalálkozója Alannek, rokon- és barátlátogatás.
Majd hazaértünk (haha, itthon meg az otthon klasszikusan :) és egy héttel később már Alan unokatesója jött a két ikerfiával, szintén egy hétre.

Közben Beni is elköltözött Máltára, egy hete ment el, eddig csak nyaralt, mától egyetem van, és csütörtökön költözik be a lakásba, addig airbnb-ben él. 
A lakásban 4en lesznek magyarok, 2 fiú és 2 lány. A fiúval már rendesen össze is haverkodott, így nem izgulunk miatta. (Csak egy kicsit :)

Aztán Lars betöltötte a 12. évét, korához és méretéhez képest jól van. Persze a csípője már kicsit merev és a térgye is már arthritiszes, de még nincsenek fájdalmai, (kap zöldkagyló port meg glükozamint mindennap) mindennapi sétát szereti és igényli. 

Meghalni se volt időnk, a munkahelyen meg annyi a munka, hogy a múlt héten 22 óra TÚLórám van, a heti 39-en felül. Ezen a héten kb ugyanez a szitu.

Aztán stresszelünk, hogy mi a fene lesz majd a fűtőolajjal idén télen, ui. a tavalyi €1.1/liter után mostanra már €1.8-1.9/litere .. nekünk 250-300 liter kell havonta, hogy kifűtsük a házat. A szaros kormányban meg persze olyanok ülnek itt is, akiknek sosem kellett ilyeneken rágódniuk, így kb semmi megoldás nem lesz erre az elképesztően magas árra.