Terryglass

 Mára még szabadnapot vettem ki, kipihenni a szabadságot vagy mi :)) 

Plusz ma meg Benit vittük át a barátnőjéhez, ők meg holnap hajnalban mennek Budapestre/Balatonra egy hétre, de nem mi fuvarozzuk őket most. 

Szóval most, hogy visszamegyek dolgozni, egy hőhullám jön, a hétvégén már 25-27 fok is lehet errefelé, de már ma is ragyogó idő volt, így miután kidobtuk Benit, elmentünk Freddyvel a Lough Derghez, Terryglassba.

Alan ide szokott eltekerni, ez olyan 50-55km-re van tőlünk.

Nagyon nagyon cuki kis kikötővároska, itt sétáltunk egy nagyot, belevittem Freddyt egy kis patakba is, tetszett neki, de még mindig nagyon bohó és szélsőséges, ezerrel kellett figyelni rá, főleg a kikötőben.

Viszont mához 4 hétre ilyenkor már szeljük az óceán habjait :)) juhééé! 

Apák napja

 Tegnap volt Apák napja, de most kicsit rendhagyóra sikerült.

Kicsit megünnepelték tegnap is a srácok, egy kicsit az az előtti napon is és majd mostani hétvégén is.

Jancsi egy nappal korábban köszöntötte az apját, ui a tegnapunk a fuvarozás jegyében telt. Fiúkkal közösen egy finom rumot adtak Alannek. 

Jancsiékat vittük a dublini reptérre reggel 8-ra, mentek Portugáliába. De Tomiék meg tegnap délben jöttek haza Ámerikából, őket meg hoztuk haza. Azt a laza 4 órát mekizéssel, ikeázással elcsaptuk, hazahoztuk a világjárókat. Ettünk, (Marci volt a sütő felelős, azt a rakott krumplit kellett megsütnie, amit előző nap összeraktunk), sütiztünk (csináltam egy sütés nélküli citromos pitét, szintén szombaton), megölelegettük megint Alant, aztán Tomiék mentek is haza, hullafáradtak voltak és ma már dolgoztak is. 

Kari pedig majd Tomival “rendesen” felköszöntik Alant majd ezen a hévégén, Tomi fog tartani egy beszámolót is, fotókkal, sztorikkal.

Úgyhogy sok napos apák napja lesz most nálunk, de Alan meg is érdemli, a legjobb apuka/nagypapa a világon. 💝

Inch-beach

 Keddre beterveztünk egy kirándulást.

Marci dobta fel, hogy menjünk le, ő is off-os most pár napig, és a kedd volt a legalkalmasabb, szerda nekem fogászat, ma meg mindenhova is esőt mondtak.

Kitaláltam, hogy akkor vigyük Freddyt is magunkkal, teszteljük le őt is, meg saját magunkat is. Alan nem volt lelkes az ötlettől, mert Larsból indulunk ki, aki nem bírja a hosszú autóutakat: sír, gyüszmékel, liheg és kezdi elölről.

Kedd reggel szitáló esőben elindulunk, a terv az volt, hogy a 2,5-3 órás úton majd óránként megállunk, sétálunk (azaz pisi-kaki szünet Freddynek). Larsnak mondtuk is, hogy kap egy me-time-ot, végre nem kell az idegesítő kiskutyát kerülgetnie, így nyugodtan felmehetett az emeletre (Freddy miatt kiskapu van a lépcső alján és csak a megbízható, nem bepisilős kutyát engedjük fel sutyiban) dolgozhatott Jancsival. :)) Ja és felügyelhette a szerelőket, mert -dobpergés- … megcsinálták az elektromos tusolót, vacsi újat, modernet kaptunk, el sem hiszem, hogy a tulajék belementek a €650-s ajánlatba, amit a szerelő adott nekik. 

De visszatérek a kirándulásunkra: Freddyt szoktuk autóztatni, de csak rövid távon, akkor izgatott általában, most is így volt, majd egyszer csak lefeküdt és aludt egy jó órát.

Úgyhogy csak félúton, Adare-ben álltunk meg sétálni, és innen ugyanúgy tudtunk továbbmenni egészen az Inchig. 

Az idő olyan volt, amilyen, de ez Marcinak nem szegte kedvét, kétszer is úszott, (mondjuk majd’ egy éve hideg vizes fürdőt vesz mindennap..brr) állítása szerint egész meleg volt a víz (15 fokos).

Freddynek megmutattuk az óceánt, persze félt egy kicsi ideig, de aztán ugrabugrált benne.

Végig hosszú pórázon volt, mert ki tudja, hogy mit vált ki belőle, plusz olyan hangos a tengerzúgása, hogy esetleg meg sem hallaná a nevét.

Ebédet is kapott, aztán a homokdűnékbe is elmentünk vele többször sétálni, az nagyon tetszett neki, ahogy a hatalmas fűben ugrálhatott.

Mi is kajáltunk, kávéztunk, élveztük a sós levegőt.

Nagyon jó kis napunk volt, tényleg kikapcsol az ember a tenger mellett.

Hazafelé szintén sima utunk volt, egyszer megálltunk sétálni, illetve egy lidlben pizzákat venni estére (ha már van sütőnk ugyebár..)

Itthon mindannyian leteszteltük az új tusolót, nagyon szupi, tök jó a nyomás. Végre ez is megoldódott.

Mini-szabi

 Most tíz napig itthon leszek, ezt a mini szabadságot még márciusban kértem ki, akkor még arról volt szó, hogy majd a Hondát alakítva Alannel elmegyünk vadkempingezni valahova, szó sem volt még Freddyről pl. Vagy másik kocsiról :)

Mondjuk nem ezek miatt nem megyünk el. 2 dolog miatt: az egyik (nahát) az időjárás, most nagyon hülye, mindennap esik az eső: lehet választani a kevés és kurvasok között, illetve az egyfolytában esik és a minden 20. percben elered között, az időjárás előjelzés kb most semmit sem ér.

A másik a fogászat miatt: sajnos nem úszom meg és kap egy koronát az egyik 5ösöm, szerdán megyek egy másfél órás és 1200€-s beavatkozásra. 

Alan mondta is a fiúknak, hogy onnantól Her Majesty -nek kell, hogy hívjanak. 

Viszont a sütő és az indukciós főzőlap is megérkezett, Alan beépítette mindkettőt:

(az előző sütőnket a Dopeék kötötték be, így: 

Mák, hogy nem lett semmi baj.)

A sütő tegnap érkezett meg: gyönyörű, gőzfunkciós, (gőzzel) öntisztítós, 300 fokon is lehet sütni -pizza funkcióval, 13 féle program.. és mikor bekapcsolom, hogy kiégessük az “új sütő” szagát, a légkeverésnek olyan hangja volt, hogy azt hittem, megsüketülök a vinnyogástól.

Mit ne mondjak, nagyon boldog lettem.. mert persze tudtam, hogy majd meg lesz javítva, de mikor? A szerviz száma angol, a bolt, ahonnan vettük, beépítés után már nem cserél/adja vissza a pénzt..úgyhogy megdumáltuk, hogy addig légkeverés nélkül használjuk, de Alan ma délelőtt megcsinálta nekem. A lapát nem volt jól meghúzva plusz az egyik sarka be volt hajolva és az ért hozzá a sütő falához. 

Úgyhogy örömbódóttá’ : gyorsan sütöttem egy mogyoróvajas banánkenyeret ebéd utánra.

Tomiék ezeket küldték a Redwoodból: 

Ez már a Csendes-óceán

És mostmár a Yosemite parkban vannak, tegnap 40+ fok volt ott a hőmérséklet. Jól vannak, csak alig van térerő az erdőkben, így naponta egyszer ad életjelet. 

 

És máris június lett..

 .. Tomiékat kivittük a reptérre csütörtök délelőtt. Továbbra is utálatos a Dublinba vezető úton a dugó, az M50-ről már nem is beszélve.. minden alkalommal elcsodálkozok azon, hogy mennyire messze vagyunk még az európai autópályáktól: ahol pl bizonyos szakaszokon nem előzhet a kamion; ahol bizonyos sávoknak minimum haladási sebessége van; ahol folyamatosan nyomják, hogy jobbra -itt ugye balra- tarts.. és sorolhatnám. Ja, és a kedvencem: a traktorok.. merthogy itt megengedték anno, hogy traktorral is fel lehessen menni a pályára. Vicc.

Kariék pedig aznap kora reggel repültek el, Stockholmba, a maratonra. Szombaton Eoin lefutotta élete első maratonját, szerintem nagyon szép eredményt ért el, 4 óra alatt teljesítette a 42 km.-t. 

Aztán még maradtak máig, kis kikapcsolódásra. Csodaszép idejük volt, egyszer én is visszamennék nyáron Svédországba/Stockholmba.

Tomiék meg ezt az utat teszik meg:

Ránézésre szinte alig mennek, de ez egy majdnem 9000 km-es kör. 

Yellowstone-ban már 3 napot eltöltöttek, most vannak úton Észak-Kaliforniába, a Redwood nemzeti parkba.

Szerintem nem bánja, hogy teszek ide pár fotóját, piszok irigyek vagyunk amúgy.

És persze hihetetlen büszkék is, mert komolyan 17 éve ki gondolta volna, hogy a v-i kis csórókat (mi és a gyerekeink) merre viszi majd az Élet.

Közben Mimike is másfél éves lett, a kis cukorfalat, már németül köszön nekünk (“Hááálllóó Mama” ) meg babanyelven nyomja ezerrel. 

Freddykét meg szoktatjuk a parkhoz meg a másik kutyákhoz :) Lars-szal nem megyünk már oda, nagyon nem szereti a többi kutyát.

Vele és Freddyvel másfele megyünk sétálni.

Szóval június lett, 6 hét és megyünk nyaralni. :))