Helyzetjelentés

 

December óta nem írtam. Akkor félúton voltam a mínusz 15-el, jelenleg -21-nél vagyok így áprilisban, ami lehet kudarc is és siker is, ahogy értékelem. Kudarc azért, mert ilyenkorra már rég el akartam volna érni a célt. Siker talán azért, hogy nem adtam fel, és nem hagytam magam elsodródni.

Persze volt közben tavasszal hazalátogatás Budapestre, voltak szülinapok, St.Patrick nap, Húsvét, mindenféle alkalom, esemény...a szokásos.

Volt egy pár hét, amikor leálltam a napi mérésről (megint), mert utáltam, hogy stresszelek miatta minden nap, és képes egy nem várt szám a mérlegen elcseszni a napom....és csak hetente mértem magam. De miután láttam a trendet, inkább visszaálltam a napi mérésre. A stressz ugyanúgy megvan, csak ugye nem mindegy hogy harminc deka plusz van, vagy két kiló.  Inkább legyek stresszes harminc deka miatt, mint letaglózva két kiló miatt. Húsvétkor sajnos olyan is volt.

Ilyenkor a szokásos a menet: mantrázom magamban, hogy nem feladni, hullámvölgyek mindig vannak, az élet sohasem fehér vag fekete, van ilyen. Tovább kell menni.

Nem mérem viszot a cukromat minden nap, igyekszem minél kevesebb CH-t enni, de a cukormérés miatt tényleg nem akarok már se stresszelni, se venni a(z itt sajnos elég drága) csíkokat. Negyedévente/félévente úgyis csináltatok labort a háziorvossal, most minek vergődjek ezzel minden nap. Tüneteim nincsenek szerecsére amik indokolnák.

Kaja: valamiféle monodiétát csinálok....4 naponta megfőzök egy tepsi kaját magamnak, és az egynegyedet eszem meg főétkezésnek. Savanyúkáposzta lemosva, megfőzve, kb 1 kg, 200 gramm barna rizs, fél kiló (vagy több, mikor mennyi) 5%-nál kevesebb zsírtartalmú darált marha ( kis hagymával, pirospaprikával lepirítva), és két doboz light tejföl. Összedobom, megsütöm, négy napra ki van pipálva a kajám. 4-500 kalória az egynegyed, 25-30 gramm CH, nem vészes. Általában vacsorára eszem, utána küldök egy csomag 0%-is túrót, kis sztíviával, citromhéjjal ízesítve. Ez teszi ki a fő étkezést. Napközben gyúrás után túró, vagy lidis proteinpuding. Napközben ha nagyon éhes vagyok eszek egy szelet sajtot szalámival, abban nincs szénhidrát. Vagy mogyoróvajat, amit magam csinálok, hogy ne legyen benne cukor, mint a boltiban.

A reggeli rutin a kutyákkal megvan, séta, mint kardió, és ők is élvezik, két legyet egy csapásra. Viszont elkezdtem gyúrni megint, mindennap nyomok egy 45 perces session-t, váll-felkar, mell, hát-láb leosztásban. Jól esik, bár amikor újra elkezdtem, akkor igen kellemetlen izomlázam volt, de hát ez már csak ilyen.

Még 9 kilót akarok fogyni, nem tudom hogy fog sikerülni. Talán ha végre jó idő lesz, akkor bringázhatok majd, szerintem az segíteni fog. Hajtani kell, mert Júliusban elmegyünk Kanadába nyaralni, és ott biztosan nem fogok diétázni, szóval gondolom hízok majd. Aztán ősszel tervezünk megint Budapestre menni, ugyanez a helyzet akkor is. Aztán Novemberben lehet hogy kiugrunk Máltára, mert Beni ott lesz Erasmus-program miatt egy ideig, és szeretnénk meglátogatni. Aztán decemberben ott is van a szokásos évvégi cucc: Szülinapom, Karácsony, Szilveszter, Újév. Forog a kerék. Mint régen a Pom-pom mesében: feeell......aztán leeee.....feeel....aztán leee....

Április közepe

 Ugyan én itt nem, (vagy alig) a való életben azonban nagyon sokat politizálok. A családon belül sztem én vagyok a legaktívabb, tudom és nyomon követem a magyar, az ír és a nemzetközi híreket is, hírolvasással kelek és azzal fekszek :))) tudom, hülye szokás, de kiskorom óta érdekel a politika. És mindenről is van véleményem hahaha

Úgyhogy álljon itt, ebben a kis naplóban, a hónap magyar híre, hogy végre vége Orbán egyeduralmának. Idén végre esélyünk volt megbuktatni ezt a mocskos rendszert és a maradék DK-s, Mszp-seket is el lehetett küldeni a *csába.. szóval egy friss lendülettel talán újra megtaláljuk az európai utat. 

Hihetetlen, hogy random emberek gratulálnak, van olyan amerikai ismerősöm, akivel sosem találkoztam IRL, de rám írt, hogy micsoda nagyszerű dolgot vittek végbe a magyar emberek.

Bizakodjunk, hogy sikerül az, amit elterveztek. Innen is megy a drukk! 

Húsvét ‘26 és április első napjai…

 Húsvét ismét hideg és esős volt, Tomi hozott 120 kiló szenet, az már csak elég lesz erre a pár hétre.

Kari már pénteken hazajött, hozott kalácsot, tesztelés céljából, élete első kalácsát, nagyon finom volt. Tomiék szombaton csatlakoztak, így telt ház volt megint nálunk.

Én karácsonykor lefagyasztottam egy-egy bejglit, és egy nagyobb doboz zserbót, ezek voltak a sütik. Mivel Kari kalácsa csak egy kis teszt volt, így szombaton sütöttem 2 nagyot, meg megfőztem/sütöttem a sonkát, annyira finom lett mindkettő, hogy kb egy ültőhelyünkben meg is ettük vasárnap.

A gyerekek, pártnerek kaptak tojást a nyúltól,  és a lányokat meglocsolták a fiúk hétfőn :) 

Jól telt az ünnep, együtt voltunk, sokat játszottunk: volt új társas, új UNO is, így mindent is kipróbáltunk.

Viszont realizáltuk, hogy a biliárdasztal kihasználatlan már ezer éve, és ugyan beszéltünk róla, hogy el kéne adni, de mostanra érett meg bennünk a gondolat, így a héten meghirdettük.

Az egyetemistáknak ez a hét az uccsó hét, Marcinak “csak” vizsgái lesznek és aztán kész is van. Azt hiszem már júniusra ki is derül, hogy sikerült neki, és aztán mehet is az igazi álláskeresés. Azt hiszem, hogy nyárra csak a szokásos helyi nyári munkában gondolkodik, hogy legyen mihamarabb pénze, és mellette kezd el nézelődni a piacon.

Kedd óta a fuvarozók/traktorosok lezárták az utakat, tüntetnek a benzinár miatt..az összes autópályát lezárták, a körgyűrűt, elzárták a 3 nagy olajtározót is, így se ki-se be nem tudnak menni az üzemanyagszállító autók, és mára kifogytak a kutak a környékünkön, először csak gázolajból, de mostmár benzint sem lehet kapni. Illetve egy helyen, max €20-ért. 

Vicc az egész. Emberek nem jutnak el dolgozni, kórházi időpontra, mittomén.. annyira ellene vagyok az ilyen tiltakozásnak.

Azonban a legszomorúbb ezen a napon az, hogy ma két éve, hogy meghalt a bátyám. 

A képe kint van a kandallón, így mindennap eszünkbe jut, így vagy úgy, őrá még a gyerekeim is emlékeznek, sosem lesz elfelejtve.

Március utolsó napja

 Patrik-napi fesztiválra kimentünk, bár az idő utálatos volt, hideg, szeles, undi.. de a gyereket támogatni akartuk, a jelenlétünkkel persze. 

Ügyesek voltak, és bár a fő műsor után léptek fel és sokan már ekkor a kocsmákban iszogatták a Guinness-üket, azért voltak még lelkes emberek a téren.

Az azóta eltelt két hét elröppent, nagyon említésre méltó nagy dologok nem történtek.

Az nyomasztó, hogy hideg van még mindig és ugye a fűtést lezártuk, így a nappaliban kandallózva töltjük a szabadidőnket. Elektromos fűtéssel meg már nem akarunk vacakolni, minden nap abban bízunk, hogy csak jön a tavasz :)))

A tulipánjaim virágba borultak, úgyhogy jön az, csak lassan :)) 

Szülinapok majd ami utána jött :)

 A múlt hétvégi (tudom, hogy kedd van, de itt nekünk hosszú hétvége van, ma van Szent Patrik nap, a tegnap egy extra szabadnap volt, így nekem még mindig hétvége van :)) szülinapozás nagyon jól sikerült:

Tomi kapott egy madaras társast (Fesztáv a magyar neve), azt kipróbáltuk, majd nagyon sok kört játszottunk. Este meg Kacinek és Catherinenek megmutattuk a Flip7-et. 

Mindkét fiú pénzt kért: Jancsi kocsit akart venni, Tomi meg megy az USA-ba 3 hétre, ahhoz jól jön majd neki.

A Jancsi kocsit akart venni mondat direkt van múlt időben, mert most szombaton megvették a kocsit is. 

Lexust akart magának, hibridet, lassan 3 hónapja bújja a hirdetéseket, tényleg alig vártuk már, hogy vegye meg a kocsiját, mert a fülünkön is kocsihirdetések folytak ki :)) a jogsijára várt, ki is postázták neki végre, így jöhetett a biztosítások lecsekkolása.. biztosan írtam már, hogy itt nem a kocsit biztosítja le az ember, hanem saját magát illetve, hogy kik vezethetik majd a kocsiját a későbbiekben.. Így pl Jancsi, a 25 éves, friss jogsis hapsika, akinek nincs bónusza még, egy 200 lóerős kocsira egymagában közel €3000-3500 éves biztosítási díjat kapna, de ha beteszi az 50 éves anyját a biztosításba, akinek 10+ évnyi bónusza van, hirtelen lemegy a biztosítása €2200-ra.. szóval így tett, én is ún named driver vagyok a kocsiján. 

A fordítottja van nálunk, a mi kocsinkon alapból ketten lennénk, de Marcit rátettük, emiatt extra évi €700-val többet kell fizetni, (viszont így, majd ha Marci vesz kocsit magának neki már lesz 2 évnyi bónusza) Jancsi meg csak nemrég kezdte kitalálni, hogy kell neki jogsi-kocsi, így ugyan ő is rajta van a kocsinkon, mint tanuló sofőr, (extra díj ez is) de nincs meg az egy éves bónusz. 

Így, hogy lettek neki végre konkrét autók, amiket meg tud nézni, azokra meg konkrét biztosítási ígérvény, szombaton Alannel elmentek Wexfordba és Dublinba. 

Végignézték a kiválasztott kocsikat, majd az egyiket végül megvették.

Gyönyörű szép, én is vezettem, hamár ugye vezethetem.. persze nekem már nagyon alacsony, de masszív, kényelmes verda.

Na Jancsit azóta nem láttuk szinte, haha, jön-megy, de igaza is van. Végre van kocsija :)) 

Tegnap este vacsora vendégeink voltak, délután 5-re jöttek, éjfél után mentek el, így ma tényleg csak pihenünk, habár a főtérre kimegyünk a Parádé miatt, mert Beniék ( az amatőr színházuk) lehetőséget kaptak, hogy ők is fellépjenek, persze, hogy megnézzük őket. 

Ezek vannak

 Az iráni helyzet miatt az ír olajos cégek, akik nem is a Közel-Keletről kapják az olajat, nagyon gyorsan reagáltak is, a bombázás után 2 nappal néztem rá annak a cégnek az oldalára, ahonnan szoktunk rendelni a kerozint: 28%-kal emelték, és azóta csak megy feljebb. Akkora népfelháborodás van, de kb senkit sem érdekel..

Így úgy döntöttünk, hogy ebben a szezonban nem veszünk már olajat, visszavettem a fűtést, ameddig kitart, kitart. 

Tomi hoz ma szenet (Limerickben van egy hely, ahonnan már a télen hozott 120 kilót €60-ért, nálunk a 20 kilós zsák €20) , a kandallóba, így a nappali majd jó meleg lesz, aludni meg nem baj a hűvös szoba.

Ma szüli-hétvégézünk, Jancsi ma 25, Tomi 31 lesz holnap. Tudom, hogy mindig ezt mondom, de nem igazság, hogy így rohan az idő, hiszen most született mindkettő :))

Ami még történt, az az, hogy Beni megpályázta az Erasmust és megkapta az első helyet: megy  Máltára a következő szemeszterben. Izgi :)

Hello tavasz :)

 - Az elutazásunk előtt még átadtam a megrendelt csokitortát, nagypapa 85. szülinapjára készült. Mivel szabad kezet kaptam, így 2 féle csoki ganachet csináltam, plusz egy kicsit csokisabb ganache lett a bevonókrém. Mindenki nagyon elégedett volt, (én is hahaha: a csokis levélkék elsőre sikerültek, az áttetsző glaze az epren is simaliba volt, szóval a nehezítést is meg tudtam ugrani) 

- Bp most egy érdekes élmény volt, érzetre sokkal drágább, mint szeptemberben. A választási kampány miatt full gusztustalan az utcakép, az időnk szép volt viszont, így sokat sétáltunk a városban.

Elmentünk Pozsonyba, tényleg egynapos város, és az M1 építése miatt Esztergom/Párkányon keresztül mentünk át, így elmentünk Tallósra is, ahol Alan gyerekkorában nyaralt a felvidéki rokonoknál.  

A bérelt lakás új volt, kényelmes, a parkoló garázs nagyon jó volt, olyan volt, h akár vissza is mennénk máskor is. 

Barátainkkal találkoztunk, lángos-partit csináltak, nagyon jól éreztük magunkat.

Öcsémék ultracukik voltak, a baba egy tünemény és a másik két kicsi is imádnivaló, és annak ellenére, hogy a kisbabát 3 napja vitték haza a kórházból, a nyugalom szigete volt a lakásuk.

Voltunk moziban, az is jó volt.

- Hazaérve megünnepeltük Marcit, 21.-én volt 23 éves, Karit kértem meg, hogy csináljon neki tortát, mert szombat hajnali kettőre értünk haza, és aznap ünnepeltük is :) Kari pedig elkészítette Marci igényei szerint a banoffie pieból és Kinder Maxi Kingből összekombinált tortát. Nagyon fincsi volt, és nagyon jó kis családi esténk volt aznap. Van egy új kártya, a Flip7, azt játszottuk egész este.

Pénzt kért, most fog diplomázni és kocsit akar venni, arra gyűjt.

- A mai nagy hír, hogy végre sikerült Jancsinak a forgalmi vizsga, tudtam, hogy meglesz ez neki, de azért persze izgultam miatta. 

Úgyhogy hipp-hipp-hurrá!! Végre! 

Gyors helyzetjelentés

 Pár nap és utazunk haza. 

Közben meg össze sem pakoltam még, a hétvégén terveztem, de olyan beteg lettem, szombat egész éjjel hánytam, majd f@stam, felváltva.. vasárnap ki sem tudtam kelni az ágyból, tegnap itthon maradtam, beteget jelentettem, ma ugyan mentem dolgozni, de még nem vagyok százas.

Kiderült, hogy a hétvégén 5-en lettünk betegek a munkahelyen. Jó a rosszban, hogy legalább most és nem akkor, amikor repülünk.. 

Elkezdtem építeni, apránként, a süti portfóliómat, csináltam egy show-off Valentin-napi szív tortát. Mi full nem tartjuk a Valentin-napot, de ez a típusú torta nagyon fekszik nekem, tetszik, elkészíteni sem nagy ördöngösség, így arra pont jó volt az alkalom, hogy csináljak sütit/fotókat.. a sütit meg megették a srácok. A mérettel csaltam, a fotókon sokkal nagyobb, mint ami a valóságban volt. :)))

Tegnap megszületett az öcsém 4. gyereke, megyünk is babanézőbe. Vettem már mindenféle apróságot a kisbabának meg persze a tesóknak is :))

A héten ismét energiaszolgáltatót váltottunk, mert egy év után olyan árakat szabnak a meglévő ügyfeleiknek, hogy jobban járunk, ha máshol leszünk újak..

De ez a szolgáltató (Energia, ez a neve) ultraköcsög.. 30 napos felmondás van, de ha az egy éves lejárat előtt mondod le a szolgáltatást, €50 korai felmondási díjat szabnak ki, de ha meg a lejárat napján mondod le, akkor 30 napon át 35-38%-kal többet számláznak ki, hiszen akkor már a nem kedvezményes áron adják az áramot. Mi jobban jártunk az €50-s büntivel, de azért a kurvaanyjukat.

Február első hete

 Alan, Kari, Jancsi és Tomi elmentek akkor elsején megmászni a Mt Brandont, isteni idejük volt. Alan azt mondta, hogy már-már nyár érzete volt,  mikor a hegyről ereszkedtek le.

Sokkal könnyebb volt Alan szerint, mint a Carrauntoohill, majd tavasszal talán én is megmászom.

Én itthon addig elvoltam Benivel meg a kutyákkal, Marci csak tanult csórikám. Beni próbálta megtanítani nekem a Magic: The gathering kártyajátékot.. igyekeztem, de szerintem én nem vagyok igazán jó ilyen fantasy-s cuccokban :))) 

Az első hetünk az rövid hét volt, hétfő bank holiday volt, aznap csak lazultunk illetve  Kariékkal társasoztunk. 

Aznap este Marci is felment vele Dublinba, Eoin Japánban van két hétig, addig Marci odaköltözött Karihoz, win-win: Kari nincs egyedül, Marci meg tovább tud kicsit aludni reggelente.

Beninek ezen a héten egy színházi produkcióban kellett dolgoznia, mivel a világítást vette fel ebben a szemeszterben, (sosem dolgozott világosítóként, szerette volna megismerni, hogy mit is csinálnak a színházi világosítók..) minden nap hajnali 6-kor ment és este negyed 9-re ét haza.. viszont tetszett neki, igaz, azt mondta, hogy ez nem az ő jövője :)) még egy produkcióban kell majd még dolgoznia.

A hétvégén átvittem Tanya-hoz fotózásra, készülnek a profi képek a portfóliójához, még a szerkesztés előtti, nyers képek egyike ez: 

Én meg kipróbáltam egy csomó új dolgot a konyhában, és bevallom, nagyon-nagyon nagy örömmel töltött el az eredmény. 

Kaptam újabb tortarendelést, jövő hétvégére és van már egy márciusra is… izgi :))) 

Január második fele

 Teszek ide fotókat Alan és a fiúk hegymászásáról..

A Carrauntoohill nem egy könnyen mászható hegy, de télen a hó és a jég miatt különösen nehezített. 

A fiúk a Devil’s Ladder-en mentek fel, és a cikk-cakkon jöttek le.. Alan elmondása szerint 3szor meghalt csórikám, de megcsinálta, felment a csúcsra. (Sok ír sem ment fel még soha, és van egy érzésem, hogy én sem fogok, az élménybeszámoló után)

Hajnali 6-kor indultak, napfelkeltére (9-re) már a hegynél voltak és az utolsó 2 km-t -a 15-ből- hazafelé már sötétben tették meg, este 9 után értek haza.

Itt kezdődik az Ördög lépcsője..

Ez a teteje…

Ez onnan a kilátás 🤩

Viszont holnap újra mennek hegyet mászni, Mt. Brandon a cél. Most Kari, Jancsi, Tomi és Alan megy. Én meg ismét inkább a kandalló melegét választom. :) Marci meg csak tanul-tanul.. a szakdolgozatát leadta már, de millió az ügy így is.

Közben a szokásos januári viharok egyike (a Chandra nevű) elárasztotta az ország keleti részét, és Dublint. Kari futókörét elöntötte a kiáradt Dodder, ismerőse házát is elárasztotta. 

Itt is rohadt sok eső esett, a kertünk egy rémálom, víz alatt. De a ház okés.

Meglátogattak Alan barátjáék, de nem nálunk vannak, csak át-átugranak látogatóba. Nem bánom, most nem lett volna nagy kedvem vendégeket fogadni több éjszakára.

Aztán úgy alakult, hogy rendelésre készítettem egy 10-en sok szeletes pisztáciás-málna tortát, nagyon jó pénzt kaptam érte plusz egy ingyen fotózást is kap Beni, (színészügynökségekhez akar regisztrálni, ahhoz kell egy jó portré és egész alakos kép)  

Valahogy ez most olyan új löket lesz nekem, talán “Istenkeze”, mert tervezgettem, hogy majd egyszer belefogok, de sosem volt bátorságom hozzá… és őszintén, ez most nagyon feldobott. 

Holnap már február, a hó végén megyünk 5 napra Budapestre.

De a legizgibb, hogy ma végre eldőlt, hogy nem csak álmodozás lesz Kanada: megvettük a repjegyeket Torontóba, tényleg megyünk.