blablabla

Olvastam, hogy volt valami enyhülés az országban.. nos, nálunk ennek nyoma sincs.
Suli után mindenki ezerrel medizik, Beni is nagyon élvezi. A baj csak annyi, hogy nem tűr meg magán semmiféle eszközt (mellény pl.), úgyhogy több emberes feladat, ha Őurasága is pancsolni kíván.
Napkencéknek hála (meg a "jó" bőrüknek): senki sem égett le, barnulnak, Beni már rendesen "cigány-képű": :D
Az oviban megtartották az évzárót, Marci sokat szerepelt (persze, mert ő a legokosabb-ügyesebb :PP ), még addig azért jár, amíg van a suli is.
Tomi vizsgái... írtam már.. hányadék, hogy abból kérdezik ki (már genyanéni is..), amit én/mi nem tudunk neki megtanítani.. merthogy az az ő spéééci jegyzeteik alapján összeállított kérdéssor.
Szerdán beadta a fizikát. A tannéni reakciója? Ránézésre 3-as.. Istenem, remélem, ez lesz az életükben a legnagyobb öröm. Én tényleg nagy ívben tojok rá, tudom, hogy az, amit megtanítottunk Tominak, egy másik helyen 5-öt érdemelne.
A jövő héten Kariék elmennek 2 napra Harkányba: erre már nagyon készülnek, drukkolunk, hogy az idő is maradjon ilyen jó. (állítólag 4-ig fent akarnak maradni.. hahhaha.. egész napi strandolás után -sztem- az egész osztály kidől még éjfél előtt. :DD )

Én meg takarítottam.. na, nem úúúgy.. úgy sajna hiányosságaim vannak, hanem átvitt értelemben. Sok emberből lett elegem, kissé visszanyírbáltam a kapcsolatunkat.
Elég nehéz végigasszisztálni, hogy hülyének néznek, és/vagy semmibe vagyok véve. A legnehezebb falat a tesóm volt.

A hétvégére elég jól feljött a hangulatunk: merthát a hullámzás még elő-előjön (a bizonytalansággal együttjár -asszem), de azért nagyon nem volt időnk elmerülni az ön- és egymás sajnálatában.. :D
A hangulatfokozónak jó volt, hogy végre befejezett egy nagyobb munkát Buddy, nincs a streccc a határidő miatt.
És végrevégre sikerült megnéznünk a Bank job című filmet. Nagyon tetszett, felpörgetett rendesen mindkettőnket. Sztem többször megnézzük ezt is.

Az egyik fórumomban előjött a családtámogatási rendszer átalakítása, ill. tervezete.. a félresikerült nyilatkozata Gy-nénak...
Ehh, bárhogy is van, ami tuti, hogy nekünk egyre szarabb jövőt jósolnak mindenhol. És félek nagyon, hogy elég kevés skatulya lesz majd, és amibe bele akarnának passzírozni, attól én viszketőrohamot kapnék.
De ezen nem akarok nagyon agyalni, mert NEM FOG MÁR ÉRINTENI és kész.
Ezt erősítve megbeszéltük, hogy mekkora tetőboxot is vegyünk majd Giselle-re, és hogyan szortírozzam a gyerekruhákat. :DDD

Ja, Giselle.. hatalmas, h milyen hülyék tudunk lenni:
Az van, hogy ő fransziául karattyol hozzánk mindig, és feltűnt, hogy ha a P-re megyünk, a dimbes-dombos úton a jobbra ívelő hajtűkanyarban dödög.. és ég a vízjelző lámpa. Buddy ellenőrizte, van víz, nem forr.. Há' hülye ez a Gizi.
Majd a minap -persze pont nálam- az ovi előtt, egy jókora lejtőn megállva jelezte, hogy a kézifék be van húzva. Kiengedés után is.. és villog a STOP lámpa, Gizi jajong.. Uhh, telefonos segítséget kértem Buddytól, mondta, hogy csorogjak lefelé szépen, óvatosan. Miután megfordultam, és elindultam hazafelé, probléma megszűnt.
Akkor csak valami folyadék lehet ugyebár: jahogyjaaaa, a fékolaj.. ja, hát az nem igen van már benne. Ez volt a gondolatébresztő tett.. mert el kezdtük számolni, hogy mikor is cserélt Buddy olajat.? Hogy 2 éve?? Szóval, olaj és olajszűrőcsere, fékolaj-feltöltés után Gizi jól van, és titkon csak arra vár, hogy újra lássa -egy kis időre!- szülőhazáját.

sulisokkk

Az elkövetkezendő két hét a leghúzósabb lesz.. asszem mindannyiónknak.
Tominak ez alatt a 2 hét alatt kell levizsgáznia mindenből (ill. abban maradtunk, h az elmaradt témazárókat írja meg). A legtöbb tanár segítőkész, és tök rendes. Pl. az összefoglaló órákra behívják, mint ma is nyelvtanból, így csütörtökön lazábban veszi az akadály a gyerek. Még a nemkedveljük néni is nagyon normális volt, így nála hétfőn megírta az infó Tz-t (Buddy meg kitépte a maradék haját is: hogy.. milyen #@&#@& -at ír a tankönyvük.. mi a büdös francért ezt tanítják a 7.-esenek infóból.. stbstb). Ma föci, holnap fizika-irodalom. Ez persze extra energiát követel tőlünk is, mert bár nem vagyunk elmaradva a gyerekkel, de pl. genyabá nem könyvből tanít, hanem jegyzetekből.. így kissé nehéz a felkészítése. (a mai föcire tök tutin felkészült, de Tomi szerint csak 3-as lesz, mert olyat is kért tőle számon, ami nincs is a tankönyvben.. ja kérem, azért a genyabá csak genyabá. :P )
Kariéknak a héten lesz a kompetenciamérés, persze nekik is témazáró hegyek. A helyi zenesuli most vasárnap tartja az évzáró hangversenyét, aztán vizsgáznak. Hannusnak egy magyar témazáró és a zenesulis vizsgái vannak hátra.
Marciék holnap évzárót tartanak, arra "csak" el kell menni.

A hab a tortára, hogy Beni pedig megbetegedett.. láz-takonykór-nyűgösség.

gyereknap

Ezt is itthon, magunk közt tartjuk - általában.
Tavaly ilyenkor medencézhettek először a gyerekek, így a kamaszaink szerint ezt a hagyományt követni kell.. :D
Szóval tegnap kora reggel medence előásás, reparálás, hely rendbetétel, kitakarítás és medence feltöltés.
Mára gyors kaját terveztünk be: mirelit krumplit (mi szeressük.. :P ), pulykanuggetseket, és sült snackit. A gyerekek imádják. Ja, meg egy bazi adag tartárt á la Apuka.
Sütit 3 félét csináltam.. ami persze inkább 2 féle: a 3. csak egy variánsa az egyiknek. :DDD
No, mielőtt én magam sem fogom érteni, hogy mit is akarok leírni, inkább hablatyolok a sütikről.

A mindentbele pogiból csináltam Sünpogácsákat.. így néztek ki sütés előtt.. Jancsi szerint ez egy süncsorda. :DD


Aztán van egy kefires sütim, amit általában csokis-meggyes variációban sütöm: ma lett egy tepsi ilyen, és egy tepsinyi más milyen..: ledaráltam 10 deka mandulát, olaj nélkül világosbarnára megpirítottam, fahéjjal-kis cukorral ízesítettem menetközben, és ezt kevertem még bele a tésztába. Így lett a mandulás-csokis.
(a különféle mintásak a mandulásak, míg a csak cukordarás meg a meggyes.. hátul meg egy adag Süni.)



És persze nem maradt el a hagyomány sem.. a víz 22 fokos volt, de sokáig azért nem lehettek bent.. így kárpótlásul foci volt- kifulladásig.

és igen..

a gép megérkezett!

No, de nem akarok ilyen nagyon elébe szaladni a dolgoknak.
Az alanti levelemet elküldtem a (és igen kiírom, mert egy rohadt tetű banda) a pécsi, Eszkimó szerviznek, a budapesti márkaszerviznek és a forgalmazónak.
A szerviz válaszra sem méltat... egyik sem... telefont már senki nem vesz fel.. Buddy 4 után felhívta a forgalmazót -tőlük jött vissza csak tértivevény az emailemre.
Még szinte ki sem mondta a nevét, már mondta is egy kedves férfi -később kiderült ő a key account manager.. , hogy több, mint fél órája a mi ügyünket intézi, és rettentő pipa... hogy a "senkiházi kis szerviz szívat minket"...ezt pontosan így, ezekkel a szavakkal. És, hogy amin ők évek óta dolgoznak, a márkanéven, azt egy ilyen szerviz bemocskolja, és mit képzelnek, estébé.. ő sem tudott senkit elérni.
Fél 5-kor kaptam tőle egy pár sort:

Tisztelt VV!

Véletlenül tudtam beszélni a pécsi szervizzel, és nem túl úri stílusban azt az információt kaptam, hogy a kollégájuk úton van, és a mai napon mindenképpen megkapják a mosógépet. Kérném még egy kicsi türelmüket! Ha még maradt!

Üdvözlettel / Best Regards: "

Mi már útra készen, semmi kajánk nem volt, egész nap szottyos kenyeret ettünk, merthogy mi ma nagybevásárlásra készültünk -azt délelőtt szoktuk lebonyolítani, délután tudok főzni is akár.

és 5-kor befutott a mosógéppel a szervizes autó.

És bár örülök, hiszen már ki is mosott egy adagot, míg mi vásároltunk.. mégis fanyar a szám íze, mert ELEGEM van, hogy nem lazíthatok, mindig harcolni kell, a jogaimat tudni, és megpróbálni azt érvényesíteni... nem akarok 50 évesen, gyomorfekélyben megdögleni.

válaszlevél

a válaszom, ma fél négykor.

"

Tisztelt Mné!

A kedves kolleganőjét szeretném itt idézni, aki helyretett egy hónapja, hogy "csak van telefonunk..".. szóval csak van telefonja a kedves munkatársának is, aki esetleg képes felmérni, hogy mikorra érkezik meg még vidékebbre. (mint tudjuk P is vidék)

Fél négy van. Ez a tipikus magyar mentalitás, reklamálni mer a fogyasztó.. jól keresztbe teszünk neki. Elég sok negatív véleményt olvastam már az Önök szervizéről.. hihetetlen, hogy nincs konkurrenciájuk, és hihetetlen, hogy a műszaki termékek forgalmazói nem találnak mást ebben a megyében, aki megszabadítaná Önöket ezektől az ügyfelektől (tőlem pl.)

A türelmem sajnos elfogyott.

És itt szeretném felhívni a figyelmét arra, ha a véletlen úgy hozná, hogy -teszem azt- a munkatársának lerobbanna a kocsija és így képtelen lenne a kiszállításra, úgy én magam viszem el a szennyesünket Önökhöz és borítom a pultjukra. (amúgyis arra van dolgom: a helyi boltok bezártak, így kénytelen vagyok P-n elintézni a bevásárlást.)

VV"

Rohadt dühös vagyok. Persze ezt is elküldtem forgalmazónak, bp-i főszerviznek.. de basszus, péntek délután van.. és mint tudjuk, Magyarországon pénteken még a fű sem nő.

fejlemények..

a mosógép-ügyben...

A forgalmazó megkeresése valószínűleg ért valamit.
Ui. tegnap reggel Buddy kapott a bp-i szerviz vezetőtől egy seggnyalós emailt, hogy sajnálja, hogy eddig nem jelenkezett (soha?), de utána kellett járnia a dolgoknak. ( az emailről másolatot kapott a forgalmazó, és a levél alján volt egy ottfelejtett pár sor, amit a forgalmazó írt a bp-i szerviznek..)
Szóval örömmel értesített minket, hogy a gépünk elkészült, és a tesztelése folyik éppen, így vagy aznap (tegnap) délután, vagy pedig ma kiszállítják, de erről -mmint a kiszállításról- majd a p-i szerviz fog értesíteni.
Még tegnap hívtak a forgalmazótól, hogy minden rendben van- e, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, jelezzük.. egy óra múlva hívtak a bp-i szervizből is.. és ők is kérik, hogy értesítsük őket, ha valami problémánk lenne.
Estefelé Buddy írt a p-ieknek, hogy ehhhem-ehhhem.. mi van má'?
Válaszemil a p-i vezetőtől, hogy holnap (azaz ma, pénteken) kiszállításra kerül a gép.
Nos, a p-iek ma 2-ig dolgoznak.. az elébb -13:40-kor- írtam MINDENKINEK..., hogy csak várok és várok, a boltba sem merek elmenni, és ugyan mikor érkezik meg a gép..?
Válasz:

Tisztelt Cim!

A munkatársam vidéki útra ment,nem tudjuk kiszámitani hogy mikor ér oda Önökhöz,

türelmét kérjük.

No igen, kéremszépen, ennyit tudunk. :/
A telefon (urambocsá' a mobil) itt vidéken valami ismeretlen dolog lehet. :DD

:O

Tegnap este szülőin voltam: a szokásos évvégi témák.. osztálykirándulás, évzáró, biziosztás.. És persze társadalmi életet is éltem... Azaz pletyóztunk az anyukákkal..

megtudtam, hogy ki lesz az új igazgatónő. Nem genyané. Juhéjjj!! Csakhogy ő most ballagtat.. így sanszos, hogy Kari új ofője lesz.. böeeee. (persze nem érdekel ez az egész akkor, ha fixen tutizicher, hogy megyünk elfele.., de ha tavaszra -vagy tovább.. jajj- tolódik az egész, akkor számít/hat/.)
Aztán megtudtam, hogy genyabával elszálltak az indulatok, és minap a szakkörön, amit heti 2* tart, ököllel odacsapott Kari egyik fiúosztálytársának.. (halántékra, Kari szerint egy kicsit látszik is..)
"Természetesen" Ügy nem lesz belőle.. lévén hátrányos helyzetű a kisfiú, nagyszülei nevelik. (bennük meg él még a pedellus iránti vak tisztelet)
Azt tudom, hogy a kollégái kiakadtak, de ez édes kevés. Ez a trágyalé egy elmebeteg, és addig, amíg képes szortírozni, hogy kit üthet meg-alázhat le-fenyegethet be, addig bebetonozott helye lesz. (és a végén még hűségpénzt is kap, vagy mi a neve ennek a régóta pályán lévő tanároknak járó pénznek?)
És azt is megtudtam, hogy rettentően meg vannak rám/ránk sértődve, nem szoktak hozzá az ilyen viselkedéshez. :PP Uhh, a végén majd még töröl a feleség az ismerősei köréből.. :DDDD

orgonakoncert

Tegnap, összesen kétszeri próba után, megtartották a templomi hangversenyt.

Csudaszép volt, a gyerekek nagyon izgultak (ill még Tomi dühös is volt, mert az utolsó pillanatban egy másik darabot találtak neki..amit nem kedvelt). Nekem hatalmas élmény volt ez, igazán büszke vagyok rájuk, Kari azt mondta, hogy a tévesztései ellenére elégedett magával. :D Tomi a hibáit jól feltupírozta, de aztán szerencsére hagyta, hogy meggyőzzük: jó volt, ügyes volt.

Jog a pofátlansághoz

A mai napon felhívott az egyik megrendelőm, és közölte, hogy a főnökének nem tetszik a két napja leadott fordítás, úgyhogy visszaküldik a számlát.

Egy röpke pillanatra felmerült bennem a gátlásos énem….meg az a jeges érzés a szívemben, hogy bassz..mit szúrtam el…Megkértem udvariasan a kedves asszisztens csajt, hogy rendben, de hagy kérjek már valami konkrétumot a főnök úrtól, hogy mi nem tetszett….

A jó hír az, hogy nem végeztem szar munkát….mert a fordítás jó! A rossz hír, hogy ezt az ötven rongyot cseszhetem. Mert ha valaki nem akar fizetni, akkor nem fizet. Igaz, az elmúlt 18 munka, amit csináltam már nekik, az rendben volt. Igaz, ez egy közel harmincmilliós tenderanyag volt, és most ott van nekik tök ingyen, ajándékba. Mert nem szerződök senkivel, bizalmi alapon dolgozom. Ha szerződnék, rengeteg papírmunka lenne, megölné a gyorsaságot. Ezt a 15 oldalt egy hétvégén csináltam meg. Hivatalos szerződéssel el se kezdhettem volna addig, amíg az aláírt és átfaxolt megrendelő nem jön meg. És akkor most mivel lenne jobb? Semmivel…Polgári per, kereset beadása, blablabla…..5 év, kösz szépen. Hol leszek én már akkor…..:D

De -ahogy Verbénának mondtam- hobbiból odavágtam nekik….kilistáztam azokat, amiket ők hibának vettek….elég ha a szótárba belenéznek…bebizonyítottam mindenről, hogy a fordítás korrekt, és a kifogás a rossz. Pénz úgysem lesz belőle, de akkor se gondolják, hogy ezt le lehet nyomni a torkomon…már úgy értem csak úgy szó nélkül. Mert nem lehet. Igaz, a büdzsében már benne volt ez a pénz….ha egy számlát befogadnak, beírom a mérleg pluszos oldalába általában….mert akkor fizetnek. Általában. Illetve mondhatni, mindig, mert ezen kívül volt egy cég még, asszem 2005-ben, aki ugyanígy egyszercsak nem fizette ki az aktuális számlát. Pedig addig minden gond nélkül….és régóta megrendelőm volt, ahogy most ezek is. Nem tudom, mi lehet az oka, lehet, hogy felvettek egy titkárnőt, aki bírja a nyelvet :DDD
A lényeg, hogy a megrendelőnek mindig joga van 8 napon belül minőségi kifogást emelni a munka ellen. És ez a jog akkor is megvan, ha a munkával minden rendben….

pont hu

Hannáék a múlt héten írták meg az idei német írásbeli érettségit. Ma hozta jegyeket belőle: két darab ötös. :P
Az összesített eredménye 81% lett, a legjobb a szövegértés volt, ez majd' 90%-osra sikerült.
Bücckeszülő.hu :DDDDD


2 napja bedurvult az időjárás mifelénk is. Éjjelente iszonyat villámlással kísért hatalmas zuhék. Tegnapelőtt éjjel elég szolid volt, csak én keltem fel rá, és a család kk. tagjai meglepően jól reagáltak rá: mélyen és édesdeden aludtak.
Tegnapról mára virradó éjszaka azonban már 5-en aludtunk egy ágyban. Beni, Marci, Jancsi, Buddy és én.. :OO Féltek is, meg izgatta is őket a nagy villámlás-dörgés. És amikor épp nem esik, akkor brutálisan süt a nap: 25-28 fokok vannak, és persze ezermillió a páratartalma a levegőnek. Lélegezni is durva odakünn.. és a fejem is fáj.
Álmosésnyűgösanya.hu

Tegnap lenyírtam az összes fiú haját: Beni eleinte -3 másodpercig- tűrte, aztán minden egyes lehullott hajtincsnél feljajdult és mutogatta.
Igazi kópé kinézetű lett amúgy.
Marci rendelt: nem lehet "kopasz".. azaz ne a jól bevált nyári, letolom-a-nyírógéppel megoldást csináljam, hanem itt hosszú, ott rövid.. Vmi olyasmi lett.. igaz, ő 3 perc után kérdezte, hogy "ott vagyunk már?" ..ja, nem.."kész vagy már?"
Jancsi csak olyat szeretett volna, mint Marcié..
Tomi pedig rám bízta magát... (na, jó a tarkopaszt kizárta.)
anyaszalon.hu

Szeptember

Mostanában sokszor van, hogy Verbénával egymásra nézünk, és csak jelentőségteljesen annyit mondunk, hogy „szeptember”. Azért mondjuk, mert vélhetően addig kell csak elviselni anyósom. Mert ha valamilyen lehetetlen és nem valószínű oknál fogva nem jönnének össze a terveink most őszre, csak mondjuk jövő tavaszra…megbeszéltük, hogy akkor keresünk itt a környéken egy kiadó házat, és áthurcolkodunk oda. Azért, mert nem tudjuk már tovább elviselni az anyóst.
Régen is mindig kihasznált minket, de most sem hagyott fel ezzel. Kb 11 évvel ezelőtt, amikor anyósommal épp együtt éltünk, pontosabban mi is az ő ismerősének a házában laktunk….pontosan tudta, hogy épp olyan időszakban voltunk, hogy nem volt pénzünk…szinte semmi. És akkor, miután kiprovokált egy vitát valamin, a végén odaköpte, hogy akkor takarodjatok innen. Arra számított, mivel tudta, hogy nincs se pénzünk, se hova mennünk, majd fülünk-farkunk behúzva bocsánatot kérünk, és meghunyászkodva lessük, hol nyalhatunk be neki, csak ne küldjön el. Persze mi nem ilyenek vagyunk, már akkor sem voltunk ilyenek. 1 héten belül elhúztunk. Nem volt egyszerű, mert szerezni kellett pénzt, és nem volt könnyű két gyerekkel albérletet lőni….a fővárosban nem is sikerült, csak egy 150 km-rel arrébb. Szóval a mama rácseszett, mert nem jött be.
Most más a helyzet, hiszen ez a ház 50%-ban a mienk, tehát nem küldhet el, ahogyan mi sem őt, hiszen a másik fele az övé….de ugyan, hova mehetnénk hat gyerekkel a nyakunkon…? Ezért aztán pofátlanul a nyakunkra ül….és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy pl. mikor este leülünk vacsorázni, pont akkor legyen valami dolga odakint, és pont akkor kelljen a hűtőből kivennie valamit. Az előzővel engem állít fel az asztaltól, az utóbbival Tomit. Vagy hogy átszellemült arccal nekiáll Tomit simogatni meg ölelgetni….amikor két éves sem volt, és kidobott minket, akkor miért nem volt sehol ez a „nagy” szeretet…? Bármikor elmegyünk valahova vásárolni, jön az igényeivel…ezt hozzatok, azt hozzatok….ha reggel felkelek ötkor, hogy hajnalban felmenjek a kisboltba, hogy legyen friss pékáru itthon….akkor is el-elkap, hogy jaj, hozzál már egy kenyeret. Miközben itt van neki a 18 éves fia és a 20 éves lánya, akik soha semmit nem csinálnak….egyszer nem volt olyan, hogy bármelyikük is vette volna a fáradtságot, hogy reggel a boltba menjen. Még most sem, hogy maguknak megvegyék a kaját, nemhogy akkor sem, amikor 4 évig közösben voltunk, és anyósom Pesten élt. Soha, egyszer sem nyírtak füvet, vagy szedték össze a kutyapiszkot, vagy vitték ki a kukát….ellenben cipőben a fürdőbe….vagy át a konyhán…az simán megy. Annak idején, mikor Verbéna elkapta a húgát, hogy nem szégyeli magát, hogy a koszos edényeiket az akkor 11 éves Hannus mosogatta el, akkor jött a válasz: Ki kérte meg rá?
Akkor jöttem rá erre a gondolkodásmódra: engem nem érdekel, leszarom, nektek vannak kisgyerekeitek, titeket zavar ha mocsok van, ha megesz a reve…akkor csináljátok meg, kit érdekel…?
Nos, ez az attitűd tartja magát továbbra is. Közös helyiségek vannak, konyha, fürdő. Ha a konyhában a pultot úgy hagyják, hogy tiszta morzsa, meg dzsuva, nem szólhatunk semmit. Ha minket zavar, tegyük rendbe. Nem léphetünk fel igénnyel, hogy takarítsatok össze magatok után….mert őket nem zavarja, köszönik szépen.
Na ezzel van 100000 százalékosan tele a hócipőnk, mert ez ellen nem lehet semmi mást tenni, csak megszakítani. És elmenni.
És a kedves mama imádkozhat, hogy sikerüljön az A terv, mert akkor úgy megyünk el, hogy itt maradnak a mi cuccaink (mosógép, mosogatógép, mikró, hűtőszekrények, ebédlőgarnitúra, 3 TV, 1 számítógép, ülőgarnitúra, kávéfőzőgép, és még kismillió cucc, ami nem fér be a kocsiba, hogy vigyük magunkkal), ellenben ha a B terv valósul meg, akkor itt marad minden nélkül….
Tehát amikor pl az van, hogy miközben nyírom a füvet, és ömlik rólam a víz, az anyós meg üldögél a sörpadunkon, és szívja a cigarettát, miközben bámul, ahogy nyűglődök…..vagy amikor Verbénával témát kell váltanunk a nappaliban ülve, mert nekiáll éppen akkor valami halaszthatatlan fontos pakolnivalót intézni a konyhában…vagy amikor Verbénával elhallgatunk, mert betoppan a konyhába, a fülén lógó mobiltelefonnal, és 10 percig beszélgetést folytat valakivel 60 centivel mellettünk, akire nyilván nem tartozik az, amiről mi beszélgettünk….akkor mindig ez a szó jut eszembe: szeptember….

mosógép

1 hónapja nincs mosógépünk. Agyrém.
Volt a mi kis előtörténetünk a helyi szervizzel. Aztán volt a 2 hetes ígéret... Hetente érdeklődök, hogy mégis mi van, mikorra várható a mosógép megszerelése. Ímélen, mert a telefonos beszélgetés után minimum a szeduxen-fél vodka. Általában egy sornyit írtak csak:

"Tisztelt Cim!

A szervizünkbe beszállitott mosógéphez alkatrészeket rendeltünk,

ami a mai napig nem érkezett meg.Ha megjön ,telefonon értesitjük Önt."

Illetve a legutóbbi levélben ezt írták, mely arra a levelemre jött amiben a termék cseréjét kértem:
"Tisztelt Cim!

A készülékhez az alkatrész törötten érkezett,csereutalványt 30 nap letelte után

a **** Szövetkezettől tudunk igényelni,mivel a csere az Ő hatáskörük."

Sejthető volt, hogy a mi szervizünk majd jóóól megmutatja nekünk, hogy nem ám úgy van az, hogy én vagyok a fogyasztó, ő meg a szolgáltató.. Meg köll mutatni, hogy errefelé még mindig a '70-'80-as évek szokásai vannak érvényben. Ő a császár, én pedig a talpnyaló. És ha már nyalás.. akkor azt is majd jól benyalom, hogy törötten érkezik az alkatrész.. Jó, OK, tényleg lehet, DE.. a mai világban, mikor minap Buddy megrendelt 4 darab (!) gumit a rönóra, Lentiből, másnap kihozta a posta-MPL. (!!) Szóval, OK, törött.. másnapra illik ott lennie az új, sértetlen darabnak. Hacsak ugye az egész országban nincs más, csak ez az egyszem, ám sajnos törött alkatrész.
A budapesti márkaszerviz vezetője válaszra sem méltat.. (5 emilt küldött Buddy neki. :O ) Ma már kínunkban megkerestük (ami szintén nem volt egyszerű feladat, ui. semelyik -a neten található- kapcsolata nem működött a cégnek) a magyar Forgalmazó céget. Telefonos beszélgetés után, faxon elküldte Buddy az eddigi levelezésünket. Meglátjuk, hogy volt-e valami értelme.

Álom: elnézést kérnek majd a szervizhálózat viselkedéséért, biztosítanak egy másik (esetleg új) mosógépet, és kárpótlásul .. mondjuk kapok egy 6 kilós mosóport. :DDDDD

Addig is marad a lögybölés és dörzsölés, kézápolás extra módon, és a hátizmaim erősítése. :/ :DD

rolled fondan -próba

SZUPER anyag!!!
Ezerszer jobb dolgozni vele, mint a moulding-gal. Vékonyra nyújtható, finom, (juharszirupot tettünk bele -mer' ugye olyan, hogy cukorszirup nincsen sehol), egy évig is eltartható hűtőben, (míg a moulding csak egy-két napig, csak nyers tojásfehérje van benne).. jajj, így hirtelen ennyi.

A két próbasüti így néz ki:



Részletes leírása -ahogy ez készült: (az amerikai receptből kihagytuk a glicerint pl. - nem is tudom, h hol kapható..talán patikában? )

Hozzávalók (a fenti sütikhez másfélszerest vettünk, de maradt belőle bőven):

• 7 g. zselatin
• 60 ml hideg víz
• 120 ml szirup (juharszirupot használtunk.. nyammmi!)
• 2 evőkanál zsiradék (növényi -pálmavajat tettünk bele)
• 1 teáskanál vaniliaaroma
• 1 kiló porcukor + a szóráshoz egy kicsi
• (és ha van: 1 evőkanál glicerin)

Az elkészítés:

1. A zselatint a hidegvízzel elkevertem , és 5 perc állás után, mikróban a legmagasabb fokozaton, 2szer 15 másodpercre betettem. ( a kettő között megkavartam)
2. Belekanalaztam a pálmavajat, addig keverem, míg fel nem olvadt a zsiradék. Aztán hozzáadtam a juharszirupot (és itt kéne a glicerint is), a vaniliaaromát.
3. Fokozatosan adagoltam a porcukrot ebbe a szirupos lébe, eleinta fakanállal kevertem, majd kézzel gyúrtam. Egészen addig kell gyúrni, míg olyan nem lesz, mint egy tészta: nem ragadós és jól nyújtható. Itt lehet színezni, de előfordulhat, hogy attól kissé lágyabb lesz a fondan, így még igényel porcukrot. A kinyújtást én folpackon csináltam, meg-megszórva porcukorral, hogy ne ragadjon a nyújtófához. Ha kész, akkor folpackostul (stulstul) ráborítani a sütire (aminek a tetejét és az oldalát vékonyan lekvárral, sütikrémmel, mézzel be kell kenni). Folpackot lehúz, és tádám.. kész. :D
4. A maradék folpackban, hűtőben tartandó, és újbóli felhasználása szobahőmérsékletű állapotban javasolt.

A sütikóstoló is megvolt: király a cucc!! :DDD Vágható, nem reped, ésss .. nyammm.

mindenféle

A héten rengeteget voltunk a kertben.

Délelőtt persze csak Beni és én, mert Tomi tanult, Buddy pedig dolgozott.
De délutánonként 3 körül mindannyian kimentünk, és vacsiig kint voltunk. A gyerekek rínak, hogy tegyük össze a medencét, de sajnos még nincs itt az ideje. Napközben 30 fok felett is van, de éjjelre igencsak lehűl még az idő.
A tavalyi babamedence defektes lett, így jobb híján a babakádba ereszettem vizet, azzal-abban pancsolhattak. Egészen tegnapig.. kicsit túlpörögtek és kisebb-nagyobb köveket is vittek a kádba... az egyiket odavágta valamelyik, és kilyukadt. (persze biztosan tudták, hogy ma már úgysem fürödhetnének kint: baromira fúj a szél)



Közben persze próbáljuk gyártani a különféle verziókat arra vonatkozólag, ha nem tudnánk elhúzni innen idén.. amire kicsi az esély, de amíg nincs 100%-on a Terv, addig is kell valami alternatíva, hogy eltudjuk viselni édsanyámat.
Ettől függetlenül előrelépések azért történnek a dolgokban, másfél-két hónap múlva -saccperkábé- talán kicsit megvastagszik a Lé. És ez jó. Pozitív. :DD

Ami negatív: ez a -nemíromle, de nagyon csúnya jelzőt gondolok ide- rendőrelőadóasszonyság nem tágít, és bizony szőnyegszélére akar állítani minket. Hát jól rácseszik, mert a szabálysértési törvényt lassan betéve tudjuk, és akárhogyis van, mi nem fogunk ezért bemenni.
Egyszerűen NEM ÉRTEM, hogy mi a büdös francért nem szab ki vmilyen bírságot (maximális összeg 50000 forint), ahelyett, hogy a 3. kör levelet írja, mostmár kettőnknek.. nem egyszerű postaköltséggel persze. Ismerőseink is értetlenkednek, pláne, mikor attól zeng a magyar sajtó, hogy most aztán mindenkire szórják a pénzbírságot. No, persze nem vágyok én arra, hogy fizessünk, de (megnéztem a nőt magamnak az iwien -jujj.. ) ehhez a nőhöz és emiatt nem.
Attól függetlenül, hogy határozott irányvonalunk van ezzel kapcsolatban (is), azért eléggé ráült az aznapomra, mikor az újabb idézést hozta a postás.

**************

Megvettünk a rolled fondanhoz mindent, így a hétvégén szegény :PPP gyerekeink a mi kísérleti nyulaink lesznek..: sütiket fogunk gyártani, és meg kell enniük.
Vettünk pálmavajat is -növényi zsiradéknak, cukorgyöngyöket, egy 25 darabos süti kinyomót (ebben van dínó-, bicikli-, esernyő-.. szivecske-... teniszütő- és rögbilabda forma is) kőkemény 500 forintért.
Kíváncsi leszek, hogy mi lesz belőle.. nagyon bízom benne, hogy szuper anyag lesz, amivel gyerekjáték a sütidíszítés.

Mire elég...

10 deka vaj?

Mondjuk 10 zsömlére.. vagy 10-12 kiflire... vagy vmi sütibe zsiradéknak..

de amire tuti elég: az a konyhapult, a konyhaszekrény ajtaja és egy kicsi még a padlóra is juthat belőle, ha szépen és módszeresen keni fel a gyermek.

cukormáz

Ez sajnos Ann-nak nem lesz OK-s, ugyanis az alapja tojásfehérje..

Hozzávalók:

• egy tojásfehérje
• 500 g porcukor
• 1 ek. cukorszirup

No, a cukorszirup (glükózszirup) kishazánkban igencsak nem kapható.. Ezt lehet helyettesíteni juharsziruppal, esetleg mézzel.. (ha gagyi méz van, az ide pont jó: ízesített, tömény cukorszirup..)

Tojásfehérjét és a szirupot villával össze kell keverni, majd apránként beleszitálni a szirupus-fehérjébe a porcukrot.
Eleinte fakanállal keverhető, majd később kézzel kell gyúrni. Akkor jó, ha "tészta" állagú és nem ragad a kézhez.

Ezt lehet színezni, ízesíteni.. stb.
A kinyújtást folpack-on kell csinálni, porcukorral szórni, hogy ne ragadjon a nyújtófához. Ha kész, akkor folpackostul (stulstul) ráborítani a sütire (aminek a tetejét és az oldalát vékonyan lekvárral, sütikrémmel, mézzel be kell kenni). Folpackot lehúz, és tádám.. kész. :D
A lelógó felesleget késsel levágni, a maradék egy-két napig folpackba csomagolva, hűtőben eltartható.
Ha díszítést akarunk csinálni a maradékból, érdemes a kezet bevajazni, hogy a cukormáz ne ragadjon hozzánk.
FONTOS: ez a máz ölég vastag (lett nekem), igazán csak optikai tuning.. nálunk a másfél kilóból gyúrt ájszingot Brunó (ebecske) ette meg -apránként. :P


DE:

Szeretnénk egy új, ún. nyújtható fondan (rolled fondan) nevű cuccot kipróbálni.
Az ötlet egy magyar tortadíszítős olalról származik, de igazán mutatós, és részletes leírást egy külföldi oldalon találtam.
Ez víz alapú cukormáz, kell hozzá:

• por-zselatin /zselépor
• víz
• glükózszirup
• növényi zsiradék (pl. kókuszzsír)
• porcukor
  

Bővebben itt. Kipróbálás pedig hamarosan..

Hanna szülinap

Ezen a hétvégén azért történtek még dógok -anyósék látogatásán kívül :DD - : megtartottuk igaziból is Hannus szülinapját, szombaton.
Újítást akartunk, mert Hanna csak annyit kért, hogy tiramisu és valami krémes, epres legyen. Ez nekem/nekünk kihívás volt a javából. :DD
Van egy angol sütis könyvünk, amit E-tól, Buddy fórumtársnőjétől kaptunk jó pár éve, azt lapozgatva találtunk egy moulding icing nevű cuccost (nem találtam rá jó magyar szót: nem fondan, de nem is glazúr.. szóval egy formázható, nyújtható cukormáz.. ), amit persze rögtön kipróbáltunk, még aznap.
(Vettünk egy gagyi tortalapot, kikevertem egy rém pocsék vaníliakrémet és ezt fedtük be a cukormázzal..)
(nem kicsinyítettem le a képeket, szóval bazi nagyok ... upsz)



Ezen fellelkesülve (mmint, hogy képes vagyok arra, hogy ilyen ájszingot csináljak) megálmodtam *hajat hátravet* egy eperbomba fedőnevű sütit.

Pénteken kikevertem egy tejszínhabos-epres krémet (egy liter tejszín, porcukor és fél kiló eper kell hozzá), és -mindenféle áztatás nélkül- egy félgömb alakú tálba letettem egy sor babapiskótát, rá egy adag krémet, megint babapiskóta-krém. A tetejét (ami ugyebár a leendő süti alja lett) dupla adag piskótával "erősítettem" meg.

Másnapig állt az edényben, majd jött a drukk, hogy egyben kijön-e? Kijött:



Aztán a nagy öröm után jött az extra nagy icing kinyújtása, felrakása.. és bár jó sokféle díszt-színezést kitaláltam (húúúhúú, Beninek ollllyan tortát gyártunk.. :P), időhiányában csak ennyi sikeredett:



A Szülinapos örült, tetszett neki. Az ajándékoknak is volt sikere (vettünk neki egy igazi parfümöt, egy kagylókkal díszített sarut, hangvillát.. ja és lakkot a lábkörmére), úgyhogy mindenki igazán heppi volt.

Elődök

Végre tehát megvannak az őseim képei :)

Ő Godó Ignácz, anyám nagyapja...

Ő az én imádott nagymamám, anyám anyja (Godó Ilona)

A nagyapám, 1980-ban ment el, 8 éves voltam... Kiss Imre

Ő pedig Kiss Viktória, anyám nagymamája...

Bontás

A bejárat feletti előtető, melynek dupla funkciója van….ill. volt. Egyfelől szakadó esőben is volt egy 4-5 m2-es rész, ami fedett volt, másfelől, mivel délnyugat felé néz a bejárat, felfogta a délutáni nap szörnyű erejét. Eredetileg, mikor még a főépület össze volt építve „L” alakban az egyébként sokkal régebbi, valaha présházként funkcionáló másik épülettel, akkor az előtető egyik szelemengerendája annak a másik épületnek a falán nyugodott. Csakhogy azt a másik épületet elbontottuk. Én akkor, mivel a falat is bontottuk, helyette beraktam két oszlopot, hogy legyen,a mi tartja a szelemengerendát. De nem volt olyan hosszú anyag…így két részből csapoltam és csavaroztam össze, felül egy-egy gérbe vágott gerendával hozzáerősítve a szelemenhez, alul pedig betonba öntve, megvasalva.Azonban mindez négy éve volt….azóta az oszlopok megsüllyedtek, és elgörbütek. Akkor nem volt sem idő, sem pénz profi munkára…úgy értem, hogy kátrányozni az oszlopok alját, vagy a betonágyat háromszor akkorára csinálni….hát, az idő múlik, ez van.

Viszont már nagyon ferde volt az egész, és nem akartuk azt, hogy egyszer majd ráessen valakire. Tegnap este Verbéna felment a padlásra, és csinált sok fotót. A képeket kielemeztük, és megterveztük a bontás menetét.Így ma hajnalban Verbéna és Tomi felment a padlásra, egy dekopírfűrésszel, meg egy partvisnyéllel :D lekapkodták a cserepek egy részét, majd Tomi a csatlakozás menti tetőléceket szép sorban elvágta. A mi házunk olyan, hogy taréjszelemen nincs, a szarufák egymásra támaszkodnak a gerincen, így azzal nem volt tennivaló. Miután az összes lécet elnyírta Tomi, lejöttek. Én egy kötelet kötöttem az általam kiválasztott pontra, majd próbáltam először az egyébként nem csekély testi erőmmel kirántani, de nem ment.

Így hát jött a „B” terv. Astra, vonószem. Így már sikerült, az előtető kártyavárként omlott alá….röpke egy órai lapátolás és gerendahordás után be is jutottunk a házba az életmentő kávé megivása céljából….Meg lett örökítve a dolog, íme:

anyámék

Ma eljöttek anyámék hozzánk. Semmi különös, semmi szokatlan, csak a rendes felületes, álszent bájolgás. Kötetlen csevegés, semmitmondó témák….és persze a kisgyerekek max 10 perc utáni elhessegetése. Rengeteget melóztunk, csak hogy a kert olyan legyen, amilyen….lenyírtuk a füvet, szegélyekkel, Verbéna elrendezte a vitágokat, megmetszette a kecskefüzet, tip-top rendet vágtunk mindenütt…Erre a kedves édesanyám aszongya, mikor leülnek, hogy jaj, gyerekek, minden olyan szép BB-ben (ott laknak)….mennyi szép virága van, és mennyi rengeteg gyümölcse, roskadoznak a fák a sok gyümölcstől…
Arra volt idő, hogy anyósommal érdektelen műcsacsogást folytasson le, arra nem, hogy mondjuk a Hannustól megkérdezze, hogy és…milyen a suli? Hogy megy a zongora? Játssz valamit nekünk…Vagy a Tomitól, hogy milyen itthon tanulni, esetleg Karitól, hogy mi van Vele….milyen a zongoratanulás, hogy megy az iskola….vagy Jancsitól, hogy hogy ízlik az első osztály? Észre sem vették, hogy a szokásos gitárom a falon már nincs ott….felületes, felületes, felületes….és önző….még a cipőjüket se vették le…egy pozitívum azért volt….anyámat megkértem, hogy hozzon képeket a szüleiről…és apám szüleiről. Persze sietve tettem hozzá, hogy nem, nem akarom megtartani őket, csak beszkennelem….úgyhogy most végre vannak képeim az imádott nagymamámról és papámról! :DDD (sőt, még az anyai dédapámról és –anyámról is….dédapám nagyon durva :DDD)
Apám kétségbeejtő….ötpercenként elfelejti, amit mondanak neki, vagy amit ő mondott. Nagyon illúzióromboló….persze nem tűnik fel annyira, ha nincs értelmes téma sem, csak ismételgetik magát. Hiába, a 30 év kőkemény alkoholkúra nem múlik el nyomtalanul :- (
Összességében véve eléggé lefárasztottak….és mikor elmentek, Verbénával megállapítottuk, hogy a bejárat feletti előtetőt muszáj lebontani…úgyhogy holnap neki is esünk…

orgona

Kariéknak ma a zongora órájuk a helyi katolikus templomban lett megtartva.. Ez úgy indult, hogy a zongoratanárnője -amúgy elég vallásos nő- azt mondta, hogy egy zongoristának tudnia KELL :P orgonán is játszania.. mert ugye mi van, ha a kántor pl. megbetegszik? (ez jó kérdés :P )
Kitalálta, h majd beszél a helyi pappal, és rendezhetnének egy orgona-hangversenyt. Minden gyerek (Tomi is) ezért hetekkel ezelőtt belekezdett különféle Bach-mű gyakorlásába-megtanulásába.

Csakhogy a mi (mmint a falué persze) papunk egy igen érdekes ember.. megüzente a hittanosokkal, hogy "szó sem lehet róla.. és akárkik csak úúúgy nem léphetnek be a templomába". A tanárnő ezen jól felhúzta magát (ja, ő m-i, úgy jár ide ki, szóval nem ismeri a papot), merthogy az Isten házába mindenki beléphet. A lényeg, hogy elintézte a próbákat illetve egy koncertet is.
Ma volt az első próba, ismerkedés a hangszerrel.. senki nem merte kezdeni, Kari volt a legbátrabb és jelentkezett elsőnek.
Teljesen odavan, hogy milyen jó és csodaszép.. repkedett és lelkesedett nagyon.
Hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy
1. nem fújja -e le addig a pap ezt a "hacacárét"
2. én bemehetek-e meghallgatni majd a koncertet :PP

Amúgy szerintem nagyon szép gondolat volt ez a tanárnőtől. Nekem nagyon tetszett már először is, de így, hogy Kari ennyire lelkes tőle, különösen tetszik.

lehetséges... vagy sem?

Közel egy éve hoztunk egy döntést:
Tomi leáll a gyógyszereivel.

3 évesen diagnosztizálták nála az asztmát. Akkor azt mondták, hogy a gyerekkori asztma kinőhető. Az évek során durvábbnál durvább rohamai voltak, igazán akkor javult a helyzet, mikor ide költöztünk. (Bár az első évben még innen is kellett kórházba vinni.) Ez idő alatt szedett egy halom szteroidot, megelőzésre és akut roham kezelésére. Kiderült, hogy allergiás a parlagfűre és a macskaszőrre.

Buddy többször írta, hogy rettegett attól, h Tomi is „olyan” lesz, mint ő. De nagyon jó kezelőorvosunk (volt). Mindig elmondta, hogy a ’70-es évekbeli gyógyászat és a mostani között ég és föld a különbség. Hogy nem kell aggódnunk, a bevitt szteroidtól nem fog elhízni, nem lesznek később problémái.

Igen ám… csak hogy hogyan fog kiderülni, hogy kinőtte?? Hiszen olyan gyógyszereket szedett, amit mindig-mindennap szednie kell, és így 3 éve szinte sosem alakul(t) ki akut rohama.
Természetesen ez a téma is olyan, hogy ahány orvos-annyifélét mond.. és persze az internet is itt van: az egyik portálon azt olvasom, hogy sosem nőheti ki, a másikon, h igen, az egyik azt írja, hogy azért tünetmentes a gyógyszer szedése mellett, mert jól van beállítva, a másikon az derül ki, hogy lehet, h már nem is kell szednie.
Anya legyen a talpán, aki képes átlátni és jól dönteni az ügyben.

Szóval ezen témázgattunk tavaly ilyentájt.. mikoris jött Tomi, hogy: hát izééé.. Ő egy ideje elfelejtette szedni a gyógyszereit. Viszont a csúcsáramlás-mérő szerint az állapota nem romlott: ugyanolyan eredményei voltak.
Hát lehet, hogy nem kellene ezen tökölnünk, próbáljuk meg: hagyja abba, figyeljük (megfigyeljük) és meglátjuk.
Így is lett, így csinálta végig a tavalyi nyarat, ventolint talán, ha 3x használt. Az allergiájára szed gyógyszert, ezt meg is beszéltük (el is kellene már kezdeni lassan..)

A gyerek teljesítménye nagyon jó, az erőnléte kategóriákkal jobb, mint a kortársaié. A hétvégén 35 km-t biciklizett.
Úgy érzem, hogy nem lett rosszabb az állapota, de persze eszem magam, hogy mi van, ha ezzel teszünk rosszat.. jajj, nem könnyű.
Tudom, hogy anyósomék is jót akartak anno, mikor vmi spéci svájci gyógyszerrel kezeltették a kisBuddyt, de utólag kiderült, hogy hosszú távú hatása akkor nem volt ismert még.
(itt jegyzem meg, h Buddy sem szed már –vagy ezer éve – szteroidot, sem pulmicortot (ez a megelőző szer volna), sem semmit. Az allergiájára szed ő is ezt-azt, és ha be is fullad, az sem komoly. Asszem ’93 nyarán volt utoljára igazán nagy rohama, akkor egy barátunk vitt be minket a siófoki kh-ba, úgy, hogy nem volt még jogsija, és végig a trabink mögött jött egy rendőrautó.)

törököknek angolul....magyarként

A mosógép-szerviz kérésünkre azt az információt adta, hogy megrendeltek alkatrészeket, de még nem érkeztek meg. 3 hete nincs mosógépünk. Próbáltam a cég magyar forgalmazói honlapján észrevételt tenni, de hogy-hogy nem, a kapcsolat link halott : -( Ez egy török márka….BEKO. Így hát a török honlapon írtam be panaszt, angolul….nem tudom, lesz-e belőle valami….majd meglátjuk :-/

lóhere

Minap Marci megjelent egy hatalmas nagy, 3 levelű lóherével a kezében.. és azt mondta, hogy ezt nekem hozta. És szerinte ez nagyon sokat fog nekem jelenteni.

Nem, nem tud semmit. A tudata.
Hogy a tudatalattija mit tudhat.. csak elképzeléseim vannak, de igen, nagyon örültem neki. És igen, túlmisztifikálom. :DDD
De vállalom. :D

A lóherét lepréseltem, beszkenneltem, és terveim szerint egy képet csinálok belőle.

( A lóhere Írország nemzeti kultúrájában még ma is aktívan jelen van. A zöld szigeten a lóhere nemzeti szimbólum és a menyasszony csokrába mindig tesznek belőle, hiszen mint a keltáknál is, a termékenység és a szerelmi varázs szimbóluma. Szent Patrik napján, az ír nemzeti ünnepkor minden ír - sokan még az USA-ban is - zöld ruhába öltöznek és lóherét vagy lóhere kitűzőt hordanak. )

anya-nap

No, igen, ma volt az anyák-napi ünnepség a suliban. Az itteni szokás az, hogy a kórus és az alsó tagozat közösen csinál egy műsort az anyáknak, nagyanyáknak.

Nekem ez nagyon tetszett, főként amiatt, mert mikor már egynél több gyerekem járt suliba, nem győztem szétszakadni ilyenkor (is). A műsor rendszerint max. egy órás, kibírható.
Jancsiék egy-egy rövid verset mondtak, Kariék verset is mondtak és egy mini darabot is előadtak.
Buddy kissé cinikusra sikeredett megjegyzése -bár találó, mégis tulképpen engem most kevésbé zavart ez a faramuci virágadásos dolog. (Igaz, tavaly és azelőtt bevittek 100-150 forintot és mindenki egyforma virágot adott az anyukájának. Idén, úgy tűnik, valaki más szervezte a dolgot.)

Az itthoni anyák napja pedig azzal kezdődik -amióta itt lakunk-, hogy hajnalban valamikor a gyerekek elosonnak itthonról, és innen-onnan szednek virágot.
Idén kaptam orgonát, íriszt, a kisfiúktól vadgesztenyefa virágját :P, és mindig rajzolnak valamit, ill. Karitól rendszerint egy verset is kapok.
A férjuram pedig megpucolta az ablakokat. :D

(az asztalon van egy husángszerű fa.. annak a története az, hogy egyszer pucoltak egy faágat a srácok, és én nagyon fellelkesültem, és az egyik virágomnak az lett a karója. No, innentől kezdve mindig kapok pucolt ágat, mert én azt nagyon szeretem. :D Ezen az ágon pár kedves sor is van, és mindőjük neve. )


Egy rajzot teszek ide a sok közül, ez Karié: (kiteszem oldalra is, olyan aranyos)

Szívás

Micsoda nap….kezdődött azzal, hogy hazafelé a hatoson elszállt a bal hátsó kerék…szétdurrant. Szerencsére nem lett gond, meg tudtam fogni a kocsit, kicseréltük a mankópótkerékre….elvileg már megrendeltem a neten a gumikat, csak várok, hogy visszajelezzenek….
Aztán hazafelé, fogyasztván a sajtburgereket menet közben, Verbéna kinyitotta az egyiket….és TELE VOLT VERVE borssal….eszméletlen.



Aztán hazaérve várt a meglepi: két darab rendőrségi idézés, egy Verbénának, egy nekem….a legutóbbi opeles mutatvány miatt. Egyfelől, hogy Őt mi a fészkes fenéért idézik be, el nem tudom képzelni. Másfelől egy deka válasz nem jött azokra a dolgokra, amit írtam nekik. Jelesül, hogy vegyék figyelembe, hogy nem volt sértett, hogy az utcából sem mentem ki, hogy nem mentem gyorsan, nem veszélyeztettem senkit, és csak gyógyszerért ugrottam ki a patikába a beteg gyerekemnek….
Megírtam a válaszokat. Annak a törvénynek, amire hivatkoznak, van egy paragrafusa, ami kimondja, hogy az idézést úgy kell postázni, hogy a szabálysértés alá vont személy legalább 5 nappal az időpont előtt megkapja azt. Ma kaptuk meg, ötödikén, nyolcadikára szól az idézés. Úgyhogy megírtam nekik, hogy nem érek rá…de nem igazán értem, miért akarnak beidézni, ráadásul Verbénát is….meg engem is…agyrém…valószínűleg a szőnyeg széle effektus.
Szóval elvagyunk….a fejem majd’ szétmegy….aminek nyilván a borsfürdős sajtburger se segített sokat :DDD
Verbéna mindjárt indul anyák napi műsorra….a szervezés netovábbja: azt üzenték a gyerekekkel, hogy kötelező vinni egy szál virágot….namost el lehet képzelni a helyzet fonákságát, amikor anyuka bemegy a virágboltba, hogy vegyen magának egy szál virágot, amit aztán odaad a gyereknek, akitől visszakapja az iskolában, a pátosztól elhomályosult szemű kiváló pedagógusok gyűrűjében totymorgó kisgyerektől. Hurrá….

MAMA

Anyák napja van. Kötelességtudóan felhívtam anyámat, és felköszöntöttem. Sajnos a nagymamámat nem tudom felköszönteni már, csak a szívemben, belül. 1986-ban, egy csütörtöki napon halt meg, fiatalon, 64 évesen, rákban. Nagyon szerettem őt. Bár még csak 14 voltam, de megrázott nagyon a halála.
Igazából arra nagyon emléxem, mennyire igazságtalannak éreztem az egészet, és mennyire utáltam a szüleimet, amiért nem vették komolyan. Hazajött New Yorkból, ahol Jolinénit, anyám egyetlen testvérét látogatta meg, aki 18 évesen, 56’-ban vándorolt ki. Utána, pontosan emléxem, ahogyan sírva fakadt a mama a nappalinkban, és azt mondta, hogy ő még nem akar meghalni. Anyámék letorkollták, hogy miket beszél össze. A mama véreset köhögött fel és attól ijedt meg. Jogosan, hiszen alig 1,5 év alatt elvitte ez a szemét kór. Szóval állatira mérges voltam a szüleimre, hogy miért torkollták le, miért nem lehetett komolyan venni. Persze mittudokén azokról az időkről….nem tudom, mi volt a háttérben, hogy nem csak miattunk akarták-e a megszokott álszent módon a szőnyeg alá söpörni a lényeget….tulajdonképpen mindegy is most már.
A mama….azt lehet Róla tudni, hogy harmincvalahány évig dolgozott a Royal Hotelben, mint szobaasszony. Férje, az én nagyapám, és Ő maga is felvidéki magyarok voltak, vagy inkább tótok. Vajmi keveset tudok az ő életükről, mert a szüleim nem voltak túl közlékenyek…de hát mit is mondhatnék, amikor 18 múltam, mikor elmondta anyám, hogy volt egy első férje is :D…szóval ha jól sejtem a papám csapodár ember volt, és elhagyta a mamát, de később visszament hozzá. A papa karosszérialakatos volt, afféle magamfajta nagyra nőtt ember. Szerettem őt is, csak nem igen volt alkalmam jobban megismerni, 1980-ban halt meg, amikor én 8 éves voltam. A mamáék a Kertész utcában laktak, egy hatalmas, kétszobás-cselédszobás lakásban, 4 méteres belmagassággal, hűvös kamrával, nagy konyhával, nagy fürdővel….imádtam Náluk, Nála lenni. Istenieket főzött….bableves, hogy a kanál megállt benne….tökfőzelék, virslipörkölttel…a legjobb kaja a világon…a reszelt krumpli…a kelt szilvás-mákos sütijei. Pontosan vissza tudom idézni a konyhát, ahogy a hokedlin ülök, az asztal feletti, halványzöld polc végén a nagy szög, felszurkálva rá a feladóvevények….a konyha másik falán a sparhelt…két bejárat is volt a gangról, egy az előszobába, egy a konyhába nyílt. De jó lenne egyszer megvenni azt a lakást! Hát,.. ki tudja….
A nappaliban L-alakban voltak a fal mellett a nagy parasztágyak, felettük vitrin, csiszolt üveggel, benne nippek. Egyszer ahogy a bátyámmal ugráltunk, valamelyikünk betörte az üveget. Sírtunk, a mama meg sírt velünk. Mikor anyámék eljöttek értünk, hallottam, hogy azt mondta a mama az anyámnak, hogy ő is sírt, mert a szíve megszakadt miattunk….én meg azt hittem, a hülye üveg miatt sír.
Mielőtt elkapta a kór, rengeteget jártunk Vele kirándulni. Fel a Hármashatárhegyre…a 65-ös busszal fel a Szépvölgyi útig, majd onnan a „H”-jelzésű busszal a Fenyő-Gyöngyéig. Onnan gyalog. Fel a Kecske-hegyre, a virágosnyeregbe, az Árpád-kilátóhoz. Somfa sétabottal méghozzá. Micsoda szép emlékek. Kár értük. Én még emlékszem Rá, mert volt az életemnek egy része, amikor élt. De az én gyerekeimnek fogalmuk nincs Róla, max. ha mesélek nekik…vagy ezt a blogot olvassák :D
Nagyszerű ember volt. Mint később kiderült, anyámnak volt egy első férje, egy bizonyos Z. Péter, tudósító….és vett a pali egy lakást maguknak a József Attila lakótelepen. A Pöttyös utcában. Amikor elváltak, értelemszerűen a lakás kettejük nevére volt íratva, tehát valakinek ki kellett fizetni a másikat. A Mama volt, aki zsebbe nyúlt, és kifizette a fazont. Így anyámé lett a kéró. Amit aztán később elcseréltek, immár apámmal a kőbányaira, majd még később a jelenlegi bakonyi házukra. Persze, a pénzt „kölcsön” adta anyámnak, de az sosem lett visszafizetve. Ez csak azért érdekes, mert 15 évvel ezelőtt pontosan ezért volt anyám szájából hiteltelen, mikor azt mondta, hogy dolgozzak meg a lakásért, az nem úgy van, hogy csak úgy lesz. (Ez akkor volt, amikor kiraktak a két hónapos Hannussal az utcára….abból a lakásból, ami a Mama után maradt….nem a Kertész utcai, hanem egy kis fürdőtlen lyuk, amit már akkor vagy 30 éve szanáltak.

*** Mikor kiderült a Mama betegsége, azt mondta, hogy cseréljék el gyorsan a lakását egy kisebbre, mert ha meghal, akkor az a nagy lakás vissza fog szállni az államra, tekintve, hogy tanácsi volt. Jellemző, hogy aláírta a papírokat, és másnap ment el. Ez tartotta őt életben. A csere után azt a kis 24 m2-es lakást sikerült az akkor 16 éves bátyám nevére íratni, azzal, hogy azt hazudtuk, a mamával élt már évek óta. Így a családban maradt. És még rá is fizettek persze. Nem is keveset. Így a Mama nemcsak a lakást intézte el, hogy legyen „nekünk”, hanem pénzt is hagyott itt.***

Verbénával abban a lakásban kezdtük el az életünket. Mindaddig, amíg anyám és a bátyám….De ebbe már nem megyek bele, mert most nem ezért írtam, hanem azért, mert meg akartam emlékezni a Mamámról, akinél jobb embert azóta sem sikerült megismernem.
A temetőbe nem járok. Miért..? Fene tudja, valahogy olyan álszent az is….nem hiszem, hogy ezen múlna. Keresek ide egy jácint képet, mert az volt a kedvence…

mini kiruccanás

Minap elmentek a nagyobbak bicajozni, be az erdőbe.
Sajnos Hannát szemen csapta egy faág, ő ettől megijedt, elkapta a kormányt, és egy buckán megpattant a bicikli kereke, majd elterült.. (a szeme alatt a kormány megütötte –másnapra lila-dagadt, monoklis lett, az arcán lejött a bőr, a karján-térdén szintén..)
Szóval felborult, és Kari elmondása szerint úgy esett, hogy a haja beterítette az arcát –nem látták, hogy eszméleténél van-e, és nem mozdult.. ő elkezdett sikítani, de Tomi meg odaugrott, felnyalábolta a nővérét, kiterítette, és lekevert neki egyet. Szerencsére semmi komoly baja nem volt Hannának, csak megijedt, és nem tudta, h mit is csináljon hirtelen. (Hanna teljesen elképedve mesélte, hogy soha nem érezte ilyen erősnek az öccsét, és milyen higgadt volt végig. Itt mesélem még el, hogy a lányok miért szeretnek nagyon Tomival bringázni: állításuk szerint ő a legjobb tréner, és ezeken az utakon rendszerint a csajok hamar kifáradnak, de Tomi lelkesen így szokta őket bíztatni: ”bírod még, gyerünk, már csak addig a trágyadombig :PP bírd ki, látod már ott is van a kereszt, és utána már ott a pihenőhelyünk..” )

No, a lényeg, hogy Hanna ettől a balesettől nem kedvetlenedett el, kihasználva a jó időt, ma délután –ebéd után- ismét elindultak, egy új, eddig nem járt erdei útra, csak ő meg Tomi.
Kari ui. ma a barátnőjénél töltötte a délután, és miután Beni is felébredt a déli alvásából, kitaláltuk, hogy menjünk el a közeli erdei rétre, és hívjuk oda a bringásokat.
Menet közben elcsíptünk egy algidás kocsit, feltankoltunk jégkrémmel, nagy sikere volt a kifáradt sportembereknél (és persze a kisfiúknál is).
Mivel sajnos csak nekünk, kettőnknek nincs bringája, így kihasználva a helyet és a srácokat (mmint, h terelgessék egy kicsit Benit), felültünk a bicajukra, és tekertünk egy jó nagyot mi is az erdőben. Egész felvillanyozódtam, bár most „érzem” a combomat, a fenekemet.. :D
A rét szuper hely: előszöris bazinagy. Aztán teli volt vad(?)bazsalikommal, amitől isteni illat száll a levegőben. És idejárnak az őzek, vaddisznók is: csomó túrást láttunk, meg őz kakikat, van több vadles is, az egyikre felmásztunk, ahonnan egy másik, kisebb rétre lehet látni.
Az idő nagyon érdekes volt, lógott az eső lába, kicsit esett, majd nagyon, aztán hirtelen elállt, de nagyon nem zavartattuk magunkat, labdáztunk egyet, és megmozgattuk a családot egy kicsit. (Benit a végén felváltva vittük, annyira elfáradt) (És hazafelé szedtünk egy csokrétát a Mamának, a holnapi anyák-napja miatt. Természetesen Kari sem maradt ki a finomságból, hoztunk neki is fagyit, a barátőjével sokat bicajoztak ők is, és persze vihorásztak.. az elmondása szerint :PP)

Gorka-hal

Verbénával nosztalgiáztunk a minap….és megállapodtunk abban, hogy nagyon sok közös pont van a mi életünkben…akkor is sok közös volt bennünk, amikor még gyerekek voltunk. Pl. hogy amikor alkalmunk volt rá, kutattunk, turkáltunk a szüleink cuccai között. Én mindig korán keltem, már gyerekkoromban is, és amikor az egész család aludt még, jellemzően persze hétvégén, akkor kimentem a nappaliba, kihúztam anyámék nagy fiókját, és módszeresen kutattam benne…aztán folytattam a vitrinben, a tévé tetején…a könyvespolcon….és hogy mik voltak ott, amik engem annyira érdekeltek…? Semmi különös…mütyűrök, nem használt órák, dobozok, apám cuccai, pillanatragasztók, celluxok, tollak, régi kacatok…a vitrinben is millió kis apró emlék-tartóka, amiket összeszedett a világ minden részéről…mini Eiffel torony, mini japán gésa, spanyol kasztanyetta-pár, mini World Trade Center, stb stb. A kis tartókájukban aprópénz, gombostű, elemek, gombok, mittudomén. Az egyik reggel addig nyomultam a tv tetején lévő Gorka-hal ba dobált cuccok között, míg megbillent, leesett és több darabra tört. Megkaptam a letolást, apám összeragasztotta, szerintem még mindig megvan nekik…
És akkor az jutott eszünkbe, hogy vajon a mi gyerekeink is kutakodnak, amikor nem vagyunk itthon….? A válasz: nem. És rájöttünk, miért nem….Valószínűleg azért, mert a mikrokörnyezetünk is olyan, amilyen az életünk, és mi magunk. Azért nem áll neki a gyerek kutatni pl. az íróasztalom alatt lévő dobozban, mert pontosan tudja, hogy mi van benne. Azért nem áll neki a polc tetejét áttúrni, mert pontosan tudja, hogy mi van ott. Nem hajtja a kíváncsiság….nem akarja megtudni, mi van még, amit titkolnak előle…mi lehet ott, amitől kiderülhet a …mi is? Hát ez az, szerintem itt van elásva a kutya. Hogy ha a szülők nyíltak, és őszinték a gyerekeikkel szemben, akkor a gyerekeikben nem merül fel, hogy bármilyen titoknak is a végére járjanak….mert nincsenek titkok. Ilyen egyszerű.
Ami lényeges dolog, hogy meg kell látnunk ennek a dolognak a nagyszerűségét. Meg kell látnunk, mit is jelent ez valójában és mit hordoz magában. Hogy milyen nagyszerű jövő felé haladunk. Ahol a gyerekeink és mi közöttünk a bizalom lesz, ami meghatározó tényező. Nem hiszem, hogy van ennél megnyugtatóbb dolog.

Éljen május elseje!

A "mi időnkben" volt a felvonulás meg mindenféle jóság a Városligetben...
Ez én volnék, talán '81-'82 körül, egy május elsejei felvonuláson.



A mai gyerekek május elsején ünnepelhetik az EU csatlakozást, természetesen a munka ünnepét, de -főleg vidéken- a régesrégi hagyományokat ápolják.
Így mi ma hajnali 5 (!!) -kor keltünk.. merthogy a falusi rezesbanda vidám, zenés ébresztővel kedveskedik a falusiaknak. Nálunk kezdtek.. :O
Az oviban-suliban is állítanak májusfát, és természetesen a régi szokásokról is mesélnek az óvónők-tanítónők.
Marci így mesélte el nekünk, hogy miről is szól (majd, ha nagyfiúk lesznek persze) a májusfa állítás..:

(a Néprajzi Lexikonban így áll:

A 15. sz.-tól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb. – A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék). – A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb. A bontása (elsősorban ott, ahol pünkösdkor bontják, mint a Ny-Dunántúlon s a Felföldön) már nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep: kimuzsikálják, kitáncoltatják a fát, vagy zöld ágakba öltöztetett alakoskodók)