A Hétvége

Kari itthon volt múlt héten, kapott 2 szabadnapot és hazaugrott. Hiányoztunk neki, ő is nekünk. 

Csütörtökön bringázott egyet az apjával egy Alan-féle kockakört, 55 km. Elvitte magával akkor a női bicajt, azóta mindennap küldi a fotókat, hogy merre jártak. Ma pl kitekert a tengerpartra, amíg még ilyen szép az idő. Meg megünnepeltük Larsie szülinapját: Kari szólt a múltkor, mi full elfelejtettük, úgyhogy megígértem neki, hogy vele együtt megünnepeljük majd. 

Szombat reggelre akkor szigorítottak a dubliniak életén, de a médiából az jön le, hogy kb a semmit sem ér.

Mi szombaton lementünk Kerrybe, ott is minden második autó (mármint vacsi új) dublini volt. A kutya fsza sem állít meg senkit, a mi collegeunk is egy rohadt nagy átjáróház, de ezen már nem dühöngök, de mondtam a családnak, hogy ha én itt bmit összeszedek, ne adja Isten és meghalok, akkor ezer körömmel pereljék be a munkáltatómat, hogy nem tett meg semmit a védelmünkben. 

Szóval ahogy terveztük, úgy is lett, és elmentünk a tengerpartra, Jancsi-Marci szörföztek, szegény Beni a válla miatt csak kagylókat gyűjtögetett, én meg passzoltam most a szörföt, nekem már félelmetes nagy volt a hullámzás. Akartam, de betojtam a hullámoktól. 😜 Frizbizni viszont tudott, így azt játszott a srácokkal. Persze Benivel sokat dumáltunk, ha elkezd mesélni, be nem áll a szája.

Vittünk virslit, azt sütögettünk, vittünk Radlert (mert most épp alpesi napok voltak a lidlben és lehetett kapni..) úgyhogy jól elvoltunk késő délutánig.

Vasárnap lustálkodós napnak indult, a terv az volt, hogy főzök vmi könnyűt, meg sütöttem egy sült túrótortát. (Kipróbáltam a cuttert a linzertészta összeállításához, ha már annyi Konyhafőnököt néztem..és fasza! Soha többet gyúrmászkolást!) 

Az idő pompás volt, konkrétan sehol egy felhő nem volt az égen. Kint kávézgattunk egész nap, és mikor épp az ebéd utáni kávét ittuk, mondja Alan, hogy mennyire van messze tőlünk Longford.. olyan 120 km.. csak mert talált ingyé’ két recliner fotelt. Beni szobájába vettünk anno egy használtat, de a legutóbbi lakás átrendezésnél betettük Alan dolgozószobájába. És hát nagyon kényelmes, csak az már kezd csúnya lenni.

Régóta terveztünk venni ide lentre a nappaliba, de darabja 600€-tól indul.. aztán a használtakat néztük, de míg a Prius volt, esély nem volt bmit is megvenni/elhozni. 

Ez meg tök ingyen van, az ülő része kopott kicsit.. de hát barna. (A nappali szürkére van hangolva) 

Megdumáltuk, hogy letojjuk, a mi életünk, és majd belepasszol a barna bőr a szürke klippanok mellé. Úgyhogy elmentünk, elhoztuk, és azóta ki sem lehet belőle robbantani belőle. 😅

Indián nyár

Ezerrel tombol a vénasszonyok nyara, melegebb napok vannak most, mint augusztusban bármikor. 

Az emeleten a frankó szigetelésnek köszönhetően meg lehet dögleni, konkrétan azért alszunk mostanság alig, mert szakad a víz mindenkiről.

20on fokok napközben és 16-17 fok éjszaka. Elbírnám persze viselni, de max pár nap még és újra ír ősz lesz.

Úgyhogy felülírtuk a bringázós tervünket a hétvégére és azt beszéltük meg, hogy lemegyünk még egyszer a tengerhez, sütögetünk, heverészünk, kiélvezzük a jó időt.

Ma voltunk Benivel kontrollon, alakul, már tornáztathatja kicsit a vállát, megyünk majd még fizióra. 4 hét múlva újra kontroll.

Közben az országban újra belobbant a vírus. Új besorolást csináltak, jelenleg minden megye Level 2-n van, de a dublini esetek egyre aggasztóbbak, így az ír operatív törzs azt ajánlja a kormánynak, hogy sorolja át Dublint a Level 3-be. 

Ez hozhatja azt, hogy akkor Karit megint nem fogjuk látni egy ideig, illetve a friss munkahelye visszaáll take away-be és nem kell annyi munkaerő, úgyhogy munkaórákat vesznek el tőle. Úgyhogy úgy döntött, hogy már most megpróbál vmi phd képzést keresni, nem vár jövő nyárig. 

Minap amúgy Marci jött haza, hogy akkor a legjobb barátjának tesztet kell csináltatnia, mert ugyan asztmás, de csúnyán fullad és lehet, h covidos.. Viszonylag hamar meglett a negatív eredmény, kicsit több, mint 24 óra elteltével. 

A munkahelyemen lévő elképesztő körülményekről nem akarok írni, de csak magamnak, ha egyszer ezt újra elolvasnám a jövőben:

• maszk-ne legyél hülye
• távolságtartás
• létszám
• törvényenkívüliek

45.5 km

 Szombat reggel gyönyörű, ragyogó napsütésre ébredtünk.. kávézgattunk, mikor mondom Alannek, hogy ne menjünk-e el bringázni a dungarvan-waterfordi greenwayre? 46 km-es bringás/sétaút, pár éve adták át. Egy régi vasútvonalat alakítottak át autómentes bicikliúttá. No, persze nem úgy gondoltam, hogy teljesen végig, mert 80 km-t tuti nem megyek, (igaz, van lehetőség, hogy visszafelé busszal jön az ember, de nekem úgy jött le, hogy ez a lehetőség azoknak van, akik bérelnek €25-ért bringát) szóval végignéztem a videókat már többször, és tudtam, hogy elsőnek a Dungarvan-Kilmacthomas szakaszon szeretnék majd menni. Itt ugyanis egy ideig a tengerpart menten megy az út, van 3 viadukt is és a kedvencem, egy hosszú alagút. Mivel ez vasútvonal volt, 5-6 km-es szakaszokra van végig felosztva, mindnél parkoló van. De mi a dungarvani , első szakasznál tettük le a kocsit, onnan tekertünk el a 23 km-re lévő Kilmacthomasig. Addig csak fotózni álltunk meg, illetve inni. 

Kilmacthomas tulajdonképpen ebből a bringás útból él, mindenhol bringás szállás, bringás beülő, étterem.. mi leültünk a patakpartján, piknikeztünk, majd visszaindultunk. 

Hárman voltunk, Marci eljött velünk, Beni a válla miatt nem is jöhetett volna, de aznapra amúgy is a barátaival való lógás volt tervben, ezért is merült fel bennem, hogy menjünk el. Na meg amiatt is, mert a héten Kari elviszi a női bringát és Alan régóta győzköd, hogy vegyünk helyette nekem egy másikat. De én még sosem mentem 15 km-nél többet, és mióta Alant elütötték, nem mernék fő úton tekerni. Mondtam, hogy csak ilyen greenway-en tudom elképzelni azt, hogy én hosszan, gondtalanul tekerjek.  Le akartam magamat tesztelni, mielőtt bármiféle új bringát vennénk.

A visszafele úton sajnos Marcinak elszállt a külső gumija, így 5 km-rel az út vége előtt, ottmaradt az egyik parkolóban, mi meg visszarongyoltunk a kocsiig. Emiatt sajnos nem tudtam már fotózni, pedig úgy terveztem. 

Viszont: letekertem 45.5 km-t, a lábaim bírták, a sejhajom megérezte, de ezt tudtam. Nem mondom, hogy minden hétvégén bringázni fogok, de tulajdonképpen nem vagyok saját magam akadálya, ez a lényeg. 

(A fotókat össze-visszateszi ide ez a francos blogspot, hetek óta, és most nincs kedvem átmazsolázni, és átpakolgatni a képeket időrendbe..Tök bosszantó amúgy) 

Úgyhogy vasárnap fellelkesülve bringákat nézegettünk, de továbbra is minden out of stock, csak a többezer eurós elektromos bicajok vannak készleten. 

Így maradt a használt piac, találtunk is nem messze egy tök jó Giantet, de L-es férfi, így kitaláltuk, hogy Alan eddigi Meridája lesz az enyém, az nekem is jó, és ő meg megkapja a Giantet. A bringát szerintem a bike to work rendszerben vette a fickó, mert konkrétan vacsi új, kipróbálta és ennyi. Mi meg jól megvettük.