2005. június

1.
Jelenleg azért gyilkolni van kedvem. Eljutottunk odáig, h Tominak levágom a haját. Majdnem vállig ért már, de botrány, ahogy alig bírom kiserkézni. Kariban is találtam egy-kettőt, de Tomi borzalom.
Rühellem, hogy vannak, akik hagyják, hogy így éljen a gyerekük. :XXX

6.
Tamás az éjjel megint asztmás rohamot kapott, a végén kénytelen voltam rectodelt kúpot adni neki. Mára oldódott, szerencsére. Sikerült megúsznia kh. nélkül, pedig nagyon úgy nézett ki éjjel, hogy mennünk kell.
Kari meg reggelre kiütésesen kelt fel.. skarlát-szerű, de nem lázas, nem hányt, bár a torka piros.. most ő is itthon, karanténban és megfigyelésen.
Szegény kis-nagy fiam ki volt akadva, mert ma volt a faluban egy 'iskola 20 évfordulóját ünneplő-futás', ahova -érthetően- nem jött. Minden sulis 10 pont, minden vendég 20 pontot ért. Nyakon ragadtam a családot és Tomi osztályához csaptam az öcsémet, Kariéhoz magamat és Jancsikát, Hannáéhoz meg a húgomat-pasistól.
Hááát, hegyen-völgyön futottunk, Jancsi meg sem állt, majd miután beértünk a célba, nekiállt fogócskázni egy ovis barátnőjével. De jó volt.

7.
Tomival kapcs.: nem hittem el, de ma olyat fújt (spriométeren), hogy az állam leesett. Meghallgattam, tök jó, nem húz, nem szörtyög. Du.-n viszem vissza a dokihoz, szerintem már holnap mehet suliba. Kari meg totál OK. (nem tudom, hogy mi van/volt a levegőben, mert este csörgött a telefonom: a doktornő volt, hogy tudnék-e adni neki rectodelt kúpot, ui. nála van az unoka és bekruppolt.. -ill. az itteni allergiások többségének volt vmi baja.)

10.
Ha minden igaz a monszun véget ért! Itt két és fél napi esőzés, hideg és még mittomén mi után, az előbb kisütött a nap.

Ma este 7-kor hangversenyt adnak a sulis diákok (még tart a sulit ünneplő hét) és Hanna is fellép. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Aminek én ma nagyon örültem: az az, hogy végre lefixáltunk egy balatoni házat, 10 napra. (augusztusra – jajj, de messze van)

11.
Nálunk még keddig húzzák a sulit, de már nincs "tanítás", hétfőn a gyereknapot tartják meg-utólag, kedden meg túrázik az egész suli, akadályversenyt szerveztek.

Hja, a tetőtér, de most már az emeletráépítésnél tartunk, ill. volt/van olyan terv is, hogy a teleken egy különálló új házat építünk.

A hangverseny szuper volt, dagadt a mellem, rendesen. Nagyon jól szerepelt Hannus. Valahogy most nagyon megy neki, szó szerint úgy kell kirugdosni a hangszere mögül. a nyári darabokból már egyet betanult.. és közölte nemrég, hogy zenével szeretne foglalkozni. Majd meglátjuk, hogy 2 év múlva is így akarja-e.

12.
Van egy barátnőnk, akinek 3 gyereke van, bár bankból ment gyes-re, nem mehetett vissza. (hja, a 3 gyerek..) A férje hentes. Tesco-ban dolgozott éhbérért, ha meg átment vállalkozóhoz, elfelejtették bejelenteni, szintén kihajtották a belét. 2 éve ment ki először Németországba..6 hónap alatt összekuporgatott - mint hentes! és külföldi- hogy itthon belevágtak egy lakásvásárlásba. (addig egy 1,5 szobásban éltek) Majd tavaly kiment Írországba - szintén hentesnek- a srác, igaz csak egyszer tudott hazajönni, de olyan jól beindultak a dolgai, hogy a család májusban úgy döntött: kimennek ők is. Röhej, míg itthon nélkülöztek, meg nyögték a terheket, addig - akárhol- rendes munkával képes egy férfi eltartani a családját, tisztességesen. Ja, és a fiú nem beszél semmilyen nyelven. (a lány igen, de nem ő dolgozik..)*

* És franciául.. LOL .. azóta vmennyire persze beszélnek angolul.. gondolom.

16.
Sikeresen befejeztük a tanévet. Kari, a kis elsős kitűnő lett, sok-sok dicsérettel és könyvvel.
Tomi a komisz-kiskamasz, osztályelsőként végzett, 2 négyessel, irodalom és matek dicsérettel.
Hannus, lett a "sereghajtó" 3 négyessel, - matek, természetism., TESI- a tesi azért utálatos, mert ő volt a "bezzeg-Hanna", aki mindig bemutatta a gyak.-kat, de mivel lemondtuk a kézilabdát, ezért megharagudott a tanárbácsi.
Viszont a zenesuliban kitűnőként zárt, külön szaktanári dicsértet kapott amiatt, hogy egyszerre 2 évet csinált meg.

És akkor nekünk most igazán 2 és fél hónap háváj!

28.
Ma reggel megállapítottam, hogy bezony elkezdtek aratni. (én a nagy falusi lány.. a megállapítás úgy történt, hogy a két kisfiam reggel 6-tól minden percben felüvöltött, hogy "És mééég eeeegy ajjjjatógép!"

29.
Nem meséltem még: A múlt héten azt hittem, hogy vmi anginás rohamom van. Az történt, hogy egy ideje elmaradtam a kosarazásról, mert szinte mindig úgy éreztem, hogy megfulladok. Ezt a meleg rovására írtam, gondoltam nyáron kimarad.
Aztán totál váratlanul egyik nap olyan érzésem lett, mintha vki belülről megmarkolta volna a szívemet és majd' egy percen át szorította volna. (Így utólag viccesnek is láthanám a helyzetet, mert épp nagy családi ebéd volt, amikor a szívemhez kaptam, a fájdalomtól el kezdtem sírni.. szóval az addigi jó hangulatot sikerült hazavágnom.)
Na, a lényeg, mostanra kiderült, hogy makk egészséges vagyok, ill. eddig annak tűnök, de kaptam egy nitromint nevű gyógyszert, amit a nyelv alá kell tenni, ha újra rám törne a rosszullét.
Nagyon valószínű, hogy egyszerűen így figyelmeztet a szervezetem, hogy kicsit lazítani kellene. (hát, igen, elég sokat stresszeltem..)
Szóval én most nagyon lazzzaa leszek. Becsszó.*

*ehhem..ehhem.. a gyógyszert már kidobtam, sosem használtam, szerencsére, ha volt is "rohamom" már nem volt ilyen brutál.

Jancsi

Jancsi ma hozta haza az első iskolás fotóját. Olyan hihetetlen, főleg, most, hogy előkerülnek a régebbi írások.. most volt kisbaba!! :DD
Nagyon szereti a sulit, a legutóbbi infóm: a piros pontok számáról az az, hogy 139 van, a feketéből meg 2.
A tanító néni szerint okos, értelmes, szeret nagyon jelentkezni, és régebben soxor, ma már ritkábban, de nem bírja ki, hogy ne ő mondja a jó megoldást.
A suliba úgy ment, hogy már tudott olvasni, de szerencsére ez nem ok arra, hogy unja a magyar órákat. Az írással nem sietnek, még "csak" 6 betűt tanultak. (az ékezetes mgh-at nem számoltam bele). Ahogy meséli, mindenkivel jóban van, minden gyereket kedvel az osztályában. (3 új gyerek van, a többieket ismeri az oviból) Tomi szerint a szünetekben is "népszerű", azaz befogadják a nagyobbak a focizásba, kosarazásba.
Kicsit szétszórt, van, hogy elfelejt dolgokat (a suliban felejti a kesztyűt, tolltartót.. mikor mit..), de ez a sok-sok élményre fogható :P

az Atom-ver..bena :D

Ma igen aktív voltam és még élveztem is. :DDD

Tudván, hogy ma a hétvégi kaja előkészítésével leszek elfoglalva, Benivel és Marcival frankfurti levest főztünk, sokat nem kell vele vacakolni alapon.
Buddy segített, a megpucolt zöldségeket összeaprította a chopperrel, be is került a fagyasztóba, én a húsokat kockáztam fel.

Délelőtt Beni egy hatalmasat aludt, így végre Marcival tudtunk egy-két apróságot csinálni. Gyártottunk 2 dinoszauruszt (tesco-s kreatív cucc), csináltunk karácsonyfadíszt, és alapjaira visszabontottuk a tavalyi adventi koszorút. Azt még Beni ébredése előtt sikerült egy nagyon szép, organza-szerű szalaggal körbetekernem. (apró szívás: tavaly gyönyörűen ráragasztottam 4 tobozt, ragasztópisztollyal. Kettőt sikerült csak leoperálnom.. :/ Pedig idén nem akartam azokat rajta.. így bele”tervezem”. ) Később tekeregtünk a Fiúkkal egy kicsit.

A tegnapról megmaradt tojássárgákat pedig délután begyúrtam, és egy hadseregnek való csörögefánkot gyártottam. Az októberi Projektnapon mondták el a sváb nénikék a receptjét a „Krepl”-nek el, így őriztük a hagyományokat az este. :P

Jelenleg úgy érzem, hogy egy hegyet meg tudnék mozgatni. :DDDDDD

V-féle összeesküvés-elmélet

Van egy aránylag jól működő szolgáltatónk, a Posta. Meglepően jó, főként az elmúlt években, a csomagok még innen a Világ Végéről is egy (!!) nap alatt Bp-en vannak. Értékbiztosítás sem kellett, és akkor is hiánytalanul ott volt, a leveleink is rendben célba értek..
A múlt héten egy fontos (ajánlott) levelünk, bezacskózva visszajött, a levelet kiszedték (!!) és sajnálattal közölték, hogy elveszett vhol. Pislogtunk, hogy akkor most mi is van..? Egy telefonszám volt a nylonra ragasztva, felhívta Buddy: mondták, hogy vetessünk fel a helyi postán jegyzőkönyvet, aztán majd értesítenek, hogy kártérítenek-e.
Egy hete feladtam az Unokaöcsi szülinapi ajándékját, egy-két kinőtt, jó állapotú babaruhával körbebélelve. A csomag nem érkezett meg még mindig.
Aztán egyre több helyen olvasom (pl. Vaterán is), hallom, hogy eltűnnek csomagok, levelek..stb.. Mit is akarnak mostanában privatizálni..? Jah, igen: a Postát. És ha mi, a Nép elégedetlenek vagyunk a szolgáltatással, akkor teljes mellszélleséggel támogatjuk, mi több: örülünk, hogy végre, eladják, és majd mennyivel jobb lesz minden.
Nem baj. Írtam már, hogy szeretem, ha hülyére vesznek.

2005. május

1.
Reggel hagytak aludni, fél 9.-ig!! Hurrá, anyák napja!

Bár a faluban május 1.-én szokás a zenés reggeli ébresztő..(5-kor indult a rezesbanda), szerencsére felénk már nem jöttek.

Ja, és nem volt idén errefelé sehol majális. Na, nem mintha hiányoltam volna, de fura. Azt tapasztaltam, hogy megragadnak minden eseményt, hogy együtt mulasson a falu. Így itthon "majálisoztunk". Magyarul élveztük, hogy végre-végre 25 fok fölé ment a hőmérő.

Az egyetlen, ami kellemetlen, hogy piszok sok szúnyog van. Állítólag a sok eső miatt.., ha ilyen okos mindenki, akkor lassan tehetnének ellene, ui. Jancsi feje lassan domborzati térképnek felel meg. És nem bent a lakásban van sok, hanem az utcán, a kertben.

10.
Szar a köbön:

A kocsinkon közel 100.000 Ft.-os javítanivaló van, mert eltört a féltengelye, és mi kocsi nélkül itt szívunk, de erősen. 1 hónapja nincs meleg vizünk, mert zárlatos lett a bojler. A k*rva pincénk is ott tátong.

17.
A kocsink rendben, a bojler megcsinálva...egy jó barátunk lejött egy autószerelővel és míg az a kocsit csinálta, addig ő a bojlert bütykölte meg. Mi meg csaptunk egy nagy eszem-iszomot, volt pörkölt bográcsban, meg pap.krumpli, esténként tábortűz, és egy pár pohárka után Buddy is szívesen gitározott. Tök jó volt, voltunk vagy 17-en..na, a mosogatást kihagytam volna.

Ma hajnalra Tomi is befulladt és Marci is. Mi a franc van a levegőben? Mondjuk 1000 %-os a páratartalom..

Hanna válaszút elé kényszerült: vagy kézilabda, vagy zongora. Az utóbbi mellett döntött. (az volt a baj, hogy állandóan a kezével történt baleset. Hol elesett és bedagadt, hol meghúzódott vmi benne.)

18.
Délután épp neteztem volna, mikor elkezdett dörögni, villámlani: ezerrel ki mindent, mostanra csendesült. Hát.. rémisztő volt. Szurok feketeség, akkora szél, hogy a földünkön a búza fekszik, ill. olyan foltok vannak rajta, mintha egy egész ufó-hadsereg szállt volna le ide.

19.
HÓKÁSA esik.... A hétvégére meg már 30 fokot jósolnak.

20.
Ma már elkezdődött a fullasztó meleg..

Fárasztó volt ez a nap, járjuk a hivatalokat, lassan tényleg szeretnénk kihasználni a szocpolt. Szerettünk volna építési kölcsönt kérni az önkorm.-tól, de sajna nem lehet, mert pár évvel ezelőtt megbüntette őket a GVH, hogy tiltott hitelintézeti tevékenységet folytattak... :OO De ha frissen ideköltözők lennénk, akkor kapnánk egy 280-as telket és 1 millió ft.-ot... De minket már nem kell idecsábítani. Lassan beleőszülünk, de akkor is megcsináljuk.*

*Nos, rácsesztünk. Igaz, nem őszültünk bele, de rádöbbentünk, hogy a pofánkon kívül más nem igen jár.. Szocpol..hahha! Bank csak úúgy nem adja (mmint, hogy elkezdünk építkezni-tetőteret kialakítani, és részletekben fizet..), vegyünk fel mellé min. 1 millió kölcsönt. Jó. Vegyünk. Hozzunk nettó 500 ezer ft-ról (kürübü) munkáltatóit. Édes istenem.. és ahogy tudják mondani azok az odatett lánykák a hülyeségeiket. Jajj. Szörnyű.

SróbertNorbi: na, nekem a csúcs az a "Norbi-rúd" fantázianevet viselő túró rudi-féle. Vulgárisan: adnál a gyereked szájába "norbi rudat"? Nem mondta neki senki, hogy ez GÁZ?

21.
Ma Buddy megkérdezte, hogy nem akarnék-e majd még egy lyánygyereket, a nemi egyensúly helyreállítása érdekében?

23.
GYET. ha ez az ún. főállású anyaság, akkor nagyon ciki, hogy ezt 21000 Ft.-tal fizetik meg. Miközben én a seggem a földhöz verném, ha pl. csak a minimált adnák. De azt nem lehet... aztán, ki voltunk akadva, h a gépjármű tám. csak a mozg. sérülteknek jár. Na, nem tőlük sajnálom, csak szerintem igen inkorrekt, hogy a vállalkozóknak a 6-7 személyes kocsi kerül 3 M+ áfába, míg, ha nem minősül haszongépjárműnek, akkor rögtön 7-8 M.
És itt van a szocpol téma is...ma konkrétan a fejem bele fájdult, mert voltunk ilyen-olyan hivatalba..stb.stb..És effektív nem tartunk sehol sem még.

31.
A hétvégén ráeszméltem, hogy Tomi fiam tetves. Életemben először láttam tetűt. Persze ügyeletes gyógyszertár 20 km-re volt, Buddy felvásárolta a nittyfor készletet. Ui. Hannában is találtam egyet, Kariban többet. A kicsikben semmi, de őket kopaszra nyírtam rögtön. Az összes ágyneműt kimostam, szerencsére a nagy meleg segített a szárításban. Ami bosszantó: szóltam a tanárnak, h Tomiban találtunk, de lekezeltük. Majd közli, hogy igen, sajnos nem egy (!!) olyan gyerek van az oszt.-ban akik, évek óta tetvesek. A védőnő lekezeli, de otthon senki sem serkézi ki, nem mossák a cuccaikat. Van, akik igen normálisnak mondható szülők, de hát neeem, nem nyúl a gyerekhez. (kislány, 10 éves..mit élhet át szerencsétlen..)

2005. április

6.
Látok. Tök jó! Garasone kaptam rá, két nap alatt elmúlt. Jancsi is megkapta, plusz a fülével megint nem OK vmi, úgyhogy szembe is és fülbe is garasone. A szeme jó, fül majd kontroll után kiderül.

Hanna: nem csak nekünk tűnik tehetségesnek a gyerek, az év végi vizsgáit nem az elsős, hanem a másodikos tananyagból kell letennie, így 3.-osként kezdhet szept.-ben.

Terasz: van egy naaagy teraszunk, közel 100 nm. Vasárnap délelőtt egy részen beomlott. Kiderült, hogy egy pince van alatta, amiről az extulajék sem tudtak. Önkorm. segíteni nem tud, oldjuk meg magunk.. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy senkit nem ért baj, aztán, hogy ez egy kicsike pince, mert az idősebb szomszédaink emlékeztek arra, hogy a fő járatokat betemették már, ennyi maradt csak. Ha minden igaz, akkor viszonylag hamar és olcsón rendbe tudjuk hozni, csak vhogy nemtudok annyira pozitív lenni, hogy még örüljek is neki.

„Persze” Buddy és egy helyi srác már voltak lent.. ;)) De kincs nincs, csak egy lefalazott járat...innen extra izgi, mert mi van a járaton túl???
Ma egész nap túrtak-fúrtak, szereztek egy talajfúrót is, most épp a srác nagymamájánál vannak, és őt faggatják ki.
Erre mondtam azt, hogy kellett egy játszó a nagyoknak is.. :DD

13.
Jancsi megint beteg, arcüreg-gyulladása van. Szerencsére nem durva, nem kap AB-t, de tele van takonnyal, kifejezetten nehezen viseli, hogy szívom az orrát (olyan sűrű, hogy nem tudja kifújni).

2 hete regisztráltam az opelnél, a naaagy tesztvezetésre. És a 22.-ei hétvégén kapunk egy merivát 3 napra. Remélem, hogy jó idő lesz, el akarunk menni egy hosszabb kirándulásra a környékben. Sajnos a benzint nem adják ingyen, de állapotfelmérik a kis 12 évesünket (látnak majd csodákat), meg le is mossák.*

A csúcs, hogy ma beszerelték az ADSL-t. El sem hiszem, hogy 1024 bps-unk van, extra király!! A másik, hogy pénteken szerződtünk, ma meg már itt van. Én ezt úgy gondoltam, hogy 2-3-4 hét tökölés.. ez már ejrópa? :DD

*Bp-en jártunk végül. Elmentünk Gyerekvasutazni, kimentünk a Szigetre, a nővéreméknél aludtunk. Jó volt. :P

19.
Mostanában nem vagyok nagyon aktív, de a 3 iskolásom "Ki mit tud?"-ra készül, az elődöntő csütörtökön lesz, a döntő vasárnap.
Ez egy helyi szokás a suliban, mindenki indulhat bmiben, a hülyeségeket kiszűrik az elődöntőn, és a döntőt pedig a sportcsarnokunkban tartják, a fél falu előtt.
Kariék az osztállyal színdarabot adnak elő, Tomi monológot mond, Hanna zongorázni fog.

28.
A kimittud tök jó volt és végre-végre!! Nem lett első, második..x.-edik, hanem mindenki kapott elismerő szavakat, kis ajándékot, meg a végén óriási tapsot. A Csillag-dal volt a vége. Mindenki nagyon helyes volt, és ami különösen tetszett az az, hogy simán kiáll a 6.-os, 7.-es fiú népdalokat énekelni, meg a 8.-osok csináltak egy humor parádét.. szóval ez a nagyoknál sem a "ciki" kategóriába tartozik. Persze mindenki kapott még osztályfőnöki dicséretet is.

2005. március

19.
Tomi Pesten kh.-ban, tegnap vittük fel, a család 13.-a óta 40 fokos lázzal küzd, bár én nem lettem beteg, de az állandó készenlét miatt kezdek kikészülni..

21.
Holnap felcuccolunk anyósékhoz, és addig náluk maradunk, amíg ki nem engedik Tomit.

nem fulladt, az csak a fertőzés "velejárója" volt. 2 napig 39-40 fokos lázzal feküdt, aztán befulladt, majd el kezdett hányni..így lett belőle kh. Kiszáradt egy kicsit, de most már "csak" a fulladás van. Sajnos kell megint vmi ab.-t szednie.

Az anyós, nővérem, bátyám körforgásban ültek mellette, így kevésbé viseli nehezen ezt. Amióta itt lakunk most van először kh.-ban, de remélem utoljára.

25.
Hazajöttünk tegnap. Végre!

26.
Nyúl nálunk csokit hoz, mikulás is. Ruhát pl. sosem veszünk ajándékba. Max. olyat, ami poénos -bolondos sapka, extrém póló-, de olyat ami kell, (mert nőtt a gyerek, tavasz van..stb.) olyat nem.
A csúcs az, hogy egyik nagyszülő sem vesz semmit a srácoknak (csokit sem..), mert olyan sokan vannak....No comment.

Ajándékra visszatérnék:
én nagycsaládos gyerek voltam (7-en vagyunk testvérek), és szinte minden ünnepre épp az aktuális -szükséges- dolgot kaptam. Télen sál/sapka, nyáron póló/rövid gatya.
És most is nagycsaládossá lettem, (utaltam már rá, a gyerekeim nem kapnak a SAJÁT nagyszüleiktől semmit, SEM húsvétra, SEM mikulásra, SEM gyereknapra...mivel QRVA sokan vannak.) Épp ezért figyelünk arra, hogy nálunk az ajándék az olyan legyen, amit más helyzetben nem vennénk meg. Mert drága, vagy nincs rá létszüksége az illetőnek. És nem azt mondom, hogy azért nem veszünk ruhát, mert fullosok vagyunk. Csak más szemszögből nézem a dolgokat.
Szerintem botorság lenne ecsetelni, hogy én mennyire tudnék örülni a sok felesleges dolognak. Felesleges: nekem ez ITT azt jelenti, hogy olyan dolog, amire én sajnálom a pénzt, mert bár nagyon tetszik, de nincs rá szükségem. Kép a falra, egy spéci konyhai eszköz. (most kaptam egy tejhabosítót..ez pl. olyan ajándék: felesleges, de nagyon vágytam rá, és nagyon örültem neki).

30.
Kötőhártya-gyulladásom van, alig látok.

Húsvét: kiszúrtam a falusi fiúkkal: vettem a Lidl-ben egy halom csokipénzt, és azt adtuk pluszba a tojások mellé. Csoki 500 eurós..ham-ham. Meglepően nagy sikere volt. :P

illatok

Hogy ne csak nyavalyogjak mostanság:

a Hétvégén próbáltam karácsonyi fílinget varázsolni..mákos pitét sütöttem, a tölteléket már igazán olyanra csináltam, mint a bejglibe szoktam: kapott reszelt narancshéjat, reszelt citromhéjat, facsart narancslevet, reszelt almát.. És persze csináltam túrósat is, Beninek és magamnak.
Hát mit mondjak..isteni illatok szálltak a levegőben, még szegény Brúnó nyalogatta is a konyha ablakát. Természetesen kapott ő is: kis süti végeket. :P

Morál

Mostanában döntéseket kell hoznom. Na ja, ez nem újdonság : ) Az élet már csak ilyen…de mi van akkor, ha mindegyik döntés rossz? Azt hogy lehet eldönteni, hogy a jobb kezemet vágjam-e le, avagy a balt…? Nos, írom a megoldást: ha jobbkezes vagy, vágd le a balt. Ha balog vagy, csatt le a jobbsót…Mert akármilyen nehéz, akkor is vannak szempontok, igaz, objektívek, hidegek és nélkülöznek minden empátiát. És a bal kéz levágása mindettől függetlenül azért szar érzés. Persze mint mindig, most is túlzok…mert azért nincs akkora gond, de…morálisan mindenképpen kellemetlen. De nem baj…haladni kell előre, és tudatosítani, hogy ’Az Unverzum kitárja a kapuját…Neked csak át kell menni rajta” Úgyhogy morális skrupulusok likvidálva :D…de szép is az édes anyanyelv }:-/

Jön a karácsony, erre kell koncentrálni. Ajándékok, fa, égősor, finom ételek, alma, narancs, és fahéj illata…meg persze fenyő…boldog gyerekkacaj, and stuff…

merengek

Anyám hazatért egy pár napra, afféle terepszemlére szerintem. Pofára eshetett, mert a mi részünket hetek óta alakítjuk át. Tudván, hogy az ittlétünk nem tart már sokáig, így a nagy gyerekeinkkel megbeszéltük, hogy kompromisszumok árán, de megpróbálunk mamó-mentes övezeteket létrehozni. Az addigi nappalinkat, ahová előszeretettel be-beült és hamár ott van, boldogított minket a f.. , na jó: irtó izgalmas történeteivel.. szóval a nappalit "feláldoztuk". A nagyok szobáját egyfajta előszobának csináltuk meg, ahova az összes kabát-cipő.. hűtőnk.. miegyéb bekerült, az addig nappalinkba kerültek a nagyok tanulószobástól-ágyastól, a mi hálónk pedig átalakult iroda-nappali-hálószobává. Az étkezéseinknél betartjuk az addigi rendszabályokat, hétvégén dél és egy között eszünk, és mindennap 6-kor (ill 6 körül persze) vacsi.
Nos, egy idő óta tüntetően nem szólok anyámnak, hogy mi eszünk, kér-e. És azt hiszem megsértődött. Végre.
Egyszerűen ilyen módszerek kellenek ahhoz, hogy felfogja, hogy mi NEM vagyunk egy család, még akkoris, ha névileg igen. Amit elkúrt (és nem kicsit) anno, azt az én gyerekeimben, én férjemben nem fogja megtalálni, mert nem engedem. Szaralaknak tűnhetek, de tudom, h nem vagyok az. Ez a reakció csak egy okozat.. jelen helyzet: rendszeresen pocskondiáz, rossz híremet kelti a testvéreimnél, közös ismerőseinknél. Ami megalázó, hiszen nincs lehetőségem megvédeni magamat/magunkat. Az egy más kérdés, hogy szarul esik, hogy A., a tesóm nem véd meg, holott ő is elvileg megért és támogat. Évekkel ezelőtti helyzet: ha egy pár órára bevállalta a srácok pesztrálását, majd mindig kiderült, hogy bántotta őket: eleinte csak lelkileg, szapult minket nekik, de a legutolsó az volt, hogy Tomit felpofozta. Tisztában vagyok a gyerekemmel, tudom, hogy vannak bicskanyitogató dolgai, de rá kellett döbbennem arra, hogy a mi gyakori bántalmazásaink (sodrófás elverés, mosógépcső.. lealázás, önbizalmam a béka segge alatt volt/van, hála Neki..) nem maradtak abba, csak mert felnőttünk. Azt viszont nem engedem, hogy a gyerekeim életében benne legyen. Hát többek közt ezért sem engedem, hogy gennyedzünk, együtt étkezzünk, mint afféle szent család. A Karácsonyt is szívem szerint totál külön csinálnám, mert amennyire lehet, igyekszem mindent mosolyogva csinálni, és ezt -azt gondolom- nem lehetne kedvesen tálalni. (ez nem volt mindig így.. okosodtam. Eleinte ordítottam- azon csak mosolygott (horror volt, így utólag, ahogy láttam a Gonoszt az arcán, hogy jóóó, kezd meghülyülni a lányom, és én ettől élvezek el.. jujjj!! ) és nevetve faképnél hagyott, válaszok nélkül, minden egyes sz*rkavarása után próbáltam fésztúfész elintézni.. ez nem ment, maradnak az ő módszerei. Mosolyogva, nevetve.
Buddy szokta azt mondani, hogy a Pokol tüzén ég majd el anyám, és legyek nyugodt, egyszer mindenkinek számot kell adni a tetteiről, és amíg én/ő képesek vagyunk a tükörbe nézni, nincs nagy baj.

És egyértelmű, hogy ez így nem maradhat, és nagyon örülök, hogy még nyáron meghoztuk a Nagy Tervről a döntésünket, így mikor mostanság bejelentette, hogy akkor ő jön, nem mentem fel a padlásra, csakhogy felkössem magamat az első szarufára.

2005. február

5.
Tomit tegnap majdnem bent tartották a Budaiban.. dg.:tüdőgyulladás. Hetek óta fullad, köhög, lassan hetente járunk vissza Bp.re, mert nem javult a köptetőktől, már Ventolint is 6* kell szednie, és beiktattak teofillint is. Nem lázas, csak köhög és fullad. Most kap Zinnatot.. remélem, hogy használ.

6.
Megfogadtam, hogy amint visszaáll az életünk normális kerékvágásba (pl. Jancsi végre jár oviba), neki esek egy-két dolog megtanulásának. Errefelé még jobban megragadhat az ember a sárban...mindenféleképpen küzdeni akarok az ellen, hogy elsikkadjak.
Kari is elsős lett, nálunk csak egy első van, az is kis létszámú. 15 fő. Ebben már benne van 2 szomszédos kistelepülés elsősei is.

Ma hoztunk haza egy kis 8 hetes ölebet (bernáthegyi kölyök), és amíg a tenyésztőre vártunk a megbeszélt helyen, a sejhajom majd' befagyott. Kb. még 20 cm hó van errefelé, 3 napja esett utoljára.

A gyerekek nőnek, mint a gomba, Hanna és Tomi kamaszodnak.., Kari csacsog-ragyog, Jancsi és Marci meg igazán jól megvannak együtt.

10.
Bővebben: Marci igazi pasi, jól elmutogat, elhümmögi, hogy mit akar. De abban nagyon profi!

Jancsi (4 éves) el kezdett írni. Le tudja írni, hogy „apa, anya, Hanna, Kari" és lemásol mindent.

Ez nála úgy kezdődött, hogy 1. Kari elsős, látja, hogy minden nap tanulnak új betűt..stb..stb.. talán egyfajta testvérféltékenység?
2. a műtét előtti ill. utáni időszakban mást szegénynek pihennie kellett.. pihentess egy 4 éves gyereket, non-stop. Volt/van nekünk is egy mágneses rajzolónk, és azon körmölt. De a rajz-készsége is sokat fejlődött, gondolom emiatt.
(műtét: 2004. novemberben tűnt fel, hogy rosszul hall a gyerek. Elvittük fülészhez, ott kiderült, hogy valszeg a nagy orrmandulái okozhatják a halláscsökkenést. Karácsony környékén már olyan rossz volt a hallása, hogy szó szerint kereste a szem kontaktus, mert nem hallotta, hogy hozzá beszélünk. Rémálomszerű volt az egész, nagyon be voltunk tojva.. És most nem csak az orrmanduláit vették ki, hanem fel is szúrták -altatásban- a fülét. A garatm.-hoz nem nyúltak, bár Jancsinak is alapból nagyok, de nincs vele gond.
Most voltunk kontrollon, szépen beforrt a dobhártyája, az alvása horkolásmentes, és HALL! 3 hónap múlva kell megint menni, hogy megnézzék, hogy ez az ún. savósodás nem jött-e újból elő, de bízom benne, hogy tényleg csak a mandulák tehettek erről az egészről.

11.
Folyt. tegnapról:
Hanna elkezdte a zeneiskolát, szépen halad. Szereti. A suliban jól érzi magát, a tavalyi átlaga és félévi u.annyi: 4,7.
Nemrégiben lettek vmi furcsa piros kiütései (ez egyfajta bőrvérzés) ami hol van, hol nincs.., nem köthető semmihez, a leletei jók, most hematológiára kell mennünk, talán ott okosabbak leszünk.

Tomi igazi vagány... Nagyon okos fiú (félévkor csak három 4-e volt, német nyelvtanból, technikából, énekből), de kijött rajta a "laza srác" szindróma, kissé nehéz nem felhúzni magamat rajta. Más példájából okulva, nem piszkálom, hogy pofákat vág ill., hogy forgatja a szemét. Időnként kell vele veszekedni, hogy álljon meg, ez a határ, de ez is tipikus teszt-korszak: Meddig is mehet el?? Barátai nem igazán vannak, inkább haverjai, de ezt nem igazán bánom, nagyon béna oszt. társai vannak. Ettől függetlenül nagy életet él, szinte minden 7végén megy szülinapozni. (szegény pénztárcánk..) JAA, és növeszti a haját, de utálja, hogy mindenki ezt kérdezi tőle. :DDDDDD

Kari egy kis nőci. Imádja a csillogó-villogó ruhákat, Barbie-lázban van, az oszt.ban a legjobb tanuló ill. képességű gyerek. Nagyon tud édes lenni, és időnként egy fúria. Akkor nagyon nehéz elviselni őt...hisztizik, duzzog és a kedvenc szava ilyenkor:"bezzeg.." Szerencsére ez egyre ritkább.. Suli: Itt alig adnak fel a kicsiknek házit, sőt azt kérte az elsős tan.néni, hogy senki se gyakoroltasson pluszban a gyerekkel, mert nekik TÉNYLEG kell pihenniük.

Jancsi róla már írtam, egyébként ovis. Ami az én nagy bánatom, hogy vannak még éjszakák, amikor be-bepisil...Próbáltam kitalálni, hogy mitől (nem köthető ahhoz, hogy mennyit iszik este), de nyugtatom magamat, hogy még nem abnormális. (4 éves)

Marci, dumál, csak a maga nyelvén. Találd ki, hogy mit akar! Mi persze értjük...egy tündér pofa, pörög ezerrel, imád sétálni menni. (akkor lát egy csomó buuuuszt, traaaktort..) Hihetetlen nagy autómániás, csak úgy, mint Jancsi. (na, ő minden típust megismer, Buddy szokott neki adni autókatalógust, hát, azt hetekig forgatják..)
Nappal már bilizget, - amikor eszébe jut-, de szerintem az igazi áttörés nyáron lesz.

Én már járok megint kosarazni. Egy ideig kényszer pihenőn voltam: novemberben megállapították, hogy nyaki gerincsérvem van.. MRI, idegsebész.. igen, kezdődő, de nem csinálnak vele semmit -éljek vele addig együtt, amíg annyira nem fog fájni, ill. annyira nem fogok szédülni, hogy már-már elviselhetetlen. Na, akkor megműtenek, de garancia nincs rá, számításaik szerint 70% esélyem van a műtőasztalon maradásra. Na, anyátok!! Nekem elég volt már egyszer azt feldolgozni, hogy majdnem meghaltam, ezt nem akartam elfogadni.
És ez így volt jól, ui. Buddy napokon keresztül lógott a neten, átolvasott mindent amit erről tudni lehet.. így jött az az ötlete, hogy keres nekem egy csontkovácsot (alias manuálterapeuta-kiropraktőr..stb) És talált egy srácot a XI. ker.-ben, aki - micsoda véletlen: Buddy gyerekkori haverja volt. 3 kezelésen vagyok túl és gyógyultnak vagyok minősítve. Élhetem megint normálisan az életemet, csak ha panaszaim lesznek akkor megyek vissza. (az alapvető baj az volt, hogy a doki bácsik sosem keresték az okát annak, hogy ennyi idősen mi a búbánattól lett nekem sérvem-nyaki szakaszon.) Lényegében ennyi történt velünk az elmúlt fél évben. :DDDDDDDD

13.
Ma volt farsang a suliban, most estünk haza nemrég. És mialatt nem voltam itthon Buddy rám telefonált, hogy Marci belázasodott...Holnap megint mehetünk orvoshoz, kezd nagyon elegem lenni, mert idén még nem volt olyan, hogy mindenki egészséges legyen nálunk.

14.
Marcinak bronchitis-e van...Szegény, nagyon nyűgös. Sokat sír, és méltatlankodik..Remélem, hogy ez volt a legmélyebb pontja a betegségének.
Jancsi pedig elkezdte megint az ovit. Hurrá! :/

15.
Ma délben kopogtat a postás, ill. a csomaghordó...és engem keresett. Rutinosan akartam elküldeni a másik V-néhez, de ő engem keresett, hogy csomagot hozott. Fogalmam sem volt, hogy mi a franc lehet. Aztán letisztult minden: -még a karácsony előtt- az origo-n játszottam a braun nyereményjátékon. Totál el is felejtettem, erre ma elhozták a nyereményemet. Ami asszem a fődíj volt, mert ez volt a tárgynyeremények közül a legértékesebb. Szóval nyertem -ilyet életemben először - egy 35000 ft.-os braun BOROTVÁT. Buddy megígérte, hogy - egyszer legalábbis- használni fogja. :PP

18.
Tegnap elindultunk Bp.-re Tomival, szerencsésen átjutottunk a Mecseken (később keresztbe fordult 2 kamion) szakadt a hó egész Paksig, íyg a 2 és fél órás útból lett 5 órás. Tomi szerencsére jól van, de Marci nem akar javulni, mire hazaértünk 39,5 fokos láza volt. Úgy, hogy 5. napja szed AB-t, köptetőt.. stb. Ha a hétfőig nem javul, akkor rtg. Remélem, hogy nem tüdőgyulladása van. Ja, és hétfőn lesz 2 éves, így a szülinapozást is csúsztatjuk, kinek van így kedve bármihez?

19.
A héten csak ma nem esett hó, eddig a srácok már 5 giga hóembert gyúrtak..és állítólag holnap országos havazás lesz.

Marci után beállt Jancsi is a sorba..elkezdett köhögni. Újra.

2005. januárig

2003. decembere és 2005. februárja között nem írtam nyilvánosan sehová sem. Voltak különböző zárt fórumok, ahol megfordultam, de oda már nem jutok vissza :/ , és ahonnan 2004. őszén ki is léptem. Tyúkudvar. Igen, sok nő összezárva.. rémes. :P
Aztán lett egy kisebb mag, akikkel hol összekapunk (jujj.. ez olyan vicces így, pedig télleg komoly dolgokról: gyereknevelésről pl., hogy mennyire "barát" a virtuális ismerős.. és hasonlók), hol meg békésen elcsevegünk.

Tulajdonképpen szép csendeskén éldegéltünk, a gyerekeink nőttek, okosodtak, mi dolgozgattunk, alakítgattuk a házat-kertet. Az eltűnt Zadír helyett vettünk egy másik ebet. Tök jól beilleszkedtünk, jártam kosarazni, hetente 3*, lettek jó ismerőseink, a gyerekeknek barátaik.
Hannának és Tominak sikerült behoznia a német lemaradást, Kari sulis lett, Jancsi ovis.
A tesóimmal is aránylag jól elvoltunk akkoriban még, de ez rettentően irritálta anyánk szemét, és jó kis aknamunkával mostanra szétsz*rta az egészet. (megjegyzem, hogy még sokan ma sem tudják, hogy az itt időnként felbukkanó néni, az a közös anyánk..azt hitték sokáig, hogy 1. a mi gyerekeink, 2. jahogyjjaa a tesóim: akkor árvák és mi neveljük fel őket. )

gondolatok

Olvasom, szerkesztem a régi írásokat... Előjön egy csomó gondolat/emlék, persze, pl. a tegnapi egyik bejegyzés is elgondolkodtatott.
Hogy mennyire vártuk, hogy elköltözzünk onnan és sikerült, pedig olyan sokszor reménytelen volt az egész.
És mennyire jó itt nekünk, a ház, a kert, a levegő, a falusi közösség, a suli, az ovi.. szóval tényleg minden jó. Lehetne. Ezért is írtam a legelső posztomban, hogy 2-3 évente előjön, de mindig elhessegettük az "ország elhagyása" gondolatot. Mert végre volt, ami itt tartson, mi amolyan gyökértelenek vagyunk, nincsenek nagyszüleink már, nincsenek igazán szüleink sem, akik miatt itthon marad a legtöbb ember. Ellenben van olyan munkánk, amit akárhonnan tudunk csinálni, senkit nem érdekel, hogy épp az erdő közepén ülünk, vagy bugyiban a nappali kellős közepén.
És hiába eresztgetjük a gyökereinket, ha a mindennapi életünkbe olyan nagyon belesz*rik egy-egy politikai döntés. Eleinte én voltam a legnagyobb ellenlábasa Buddy ötletének, de mostanra talán én várom a legjobban, hogy kipróbáljuk egy nyugodtabb környezetben az életet. Rettentően elkeseredtem, csak mert nem úgy jöttek össze a dolgaink, ahogy kigondoltuk, ill. ahogyan számítottuk.
Volt arról szó, hogy esetleg a Karácsonyt már odakint töltjük.. mikor realizálódott bennem, hogy neeem, maradunk (együtt anyámmal-és a tesóimmal.. -eljátszva velük a szerető családot, ami különösen gyomorforgató..), totál összerottyantam (asszem még mindig, elő-előjön a negatív énem... az én Negatív Társam. :P ).
A héten elkezdtem lélekben a Karácsonyra hangolódni, bekapcsoltuk a ház külső fényeit, vettünk ajándékokat, kis cseccse-becséket az adventi koszorúhoz, a fára.. szóval alakulok lassan, de jó volt újra végigjátszanom az akkori -2003-as- életünket, hogy ahhoz képest, micsoda jóság van most. Csak tudjam holnap is értékelni.

2003. december

3.
Ez a falu egy sváb falu.. suli-ovi is német nyelvű. A srácok így intenzív német tanulásban vannak.
Hannával és Tomival napi egy órát németezek, Jancsi esetleg mellettünk játszik, Kari meg aktívan jelen van..
Ma mentünk vásárolni, és már a sokadik öreg néninek köszöntünk.. a következő fejkendős öreglánynál, felsóhajt Jancsi:
-Na, még egy großmutter...

Egyébként Marci-bébi elindult. Igazi kis kövér gombóc, ide-odadülöngél.. ha van valami a kezében, akkor nagyon bátor, abban kapaszkodva megtesz sok-sok lépést.

Ja, és megjött az ikea értesítés: megvan az ágy! Laza mozdulattal kidobtam a kukába. :PPP

7.
Úgy tűnik sosem fogunk meggyógyulni: most Jancsi lázasodott be, (Tomi már jár suliba, ő jól van, Marci szépen lassan javulgat. Holnap mehetünk megint a doktorhoz, lassan bérletet váltok nála. (vagy inkább a gyógyszertárban).

Ma megmutatták a srácok a Jézuskának írt levelüket: Kari aranyos volt rajzolt mindenfélét, leírta, hogy szeretne plüssöket kapni (cca. ezermillió van nekik, de mindegy..), és egy lánybabát.
Hanna sminkkészletet kért, meg függőszéket.
Tomikám pedig gondolt a beszerzési helyekre is, idézet a leveléből:

"-távirányítós BMW- Tesco pesti út; távirányítós másik autó- minimax üzletház; tojásfotel-ikea budaörs.."
Jancsi pedig csak azt hajtogatja, hogy ő egy naaaaagy kamiont kér. Marci pedig még sem beszélni nem tud, sem írni..ő azt kap, amit én szeretnék-neki.
Ja, Marci 6 fogú lett, kicsit csálén jöttek ki a fogai, de nagyon helyes. Azt kevésbé szeretem, ahogy csikorgatja őket.

Elolvastam a jövő évi horoszpókunkat: nekem is és a Buddynak is nagy romantikázást, szenvedélyt jósolnak és mindez megkoronázásaként gyermekáldást. Anyósomnak majd megmutatom, hidaljon csak le: ő Marci születése előtt már megkérdezte, hogy ugye nem akarunk többet, és ugye teszünk is ellene majd aktívan..? Majd azt mondjuk, hogy "a csillagok megmondták" (hozzáteszem, hogy asztrológiát és horoszkóp készítést is tanult..) Höhööhööö. :DDDD

9.
Ma hallottam, hogy januártól megszigorítják a közgyógyos gyógyszer felírást, mert, hogy vannak notórius gyógyszer felíratók, akik az ingyen gyógyszert eladják. Na, Tomi közgyógyos. Ez azt jelenti, hogy ha pl. elmegyünk egy szakorvoshoz (mondjuk fülészetre, mert fáj a füle..) s ő felírNA vmi gyógyszert közgyógyra, nem teheti, jöhetek a háziorvoshoz, aki felírja. Vagy nem kérem közgyógyra, ha pl. SOS kell a gyógyszer, és csak másnap rendel legközelebb a háziorvos. Már megint az van, hogy az szív, aki nem csal, ha ennyire köztudott, hogy visszaélnek a közgyóggyal, akkor miért nem a csalókat keresik meg? Tudom, áááálomvilááág.. de itt legalább neve van a csalóknak, visszakereshető, meg mittomén. Eddig is szidtam az oep-et, mert az asztma gyógyszereinek a túlnyomó többségére nem jó a közgyógy, ugyanis nem támogatják. Csak az azonnal ható, szteroiddal teli spray-ket.
Fel vagyok húzva.

2003. november

2.
Óriási erő kellett a csomagolásokhoz. Marhára tud örülni az ember annak, hogy végre mehet.. de amikor neki kell állni a becsomagolásnak, akkor kissé elbizonytalanodik. A kocsira pakolásnál már majdnem meggondolja magát és ugye a hetekig tartó (vagy hónapokig???) kupi meg egyenesen siralmas.

DE: a srácok már marha jól érzik magukat. Igazi vadregényes a környék, ha leszaladunk P-re, akkor mindig látunk őzeket, (kifigyeltük hova járnak inni) rókákat, nyulat.. a levegőt harapni lehet. A házhoz tartozó mindenfélét is felfedezik, így ha nem esik az eső (ami most szinte non-stop esik..) kint vannak. Vannak haverjaik, nagyon tetszik nekik a suli (Tomit is el kezdtük hordani) Karinak az ovi, (nagycsoportos) és hát nekünk is csupa jó élményeink vannak. ( pl. a helyi jegyző nagyon király.)

Közben túléltünk egy vírusfertőzést, viszont Marci még mindig krehál..
Jaj, olyan édes baba lett! Persze még mindig egy húsgolyó (8 hónapos volt 21.-én, súlya: 9.5; hossza: 74 cm) áll, kapaszkodva jön-megy, ül, új tudománya: puszi dobálás, tapsolás.
Foga még mindig csak kettő, de lelkesen rág vele, mindegy mit, csak rágható legyen. Szopizik továbbra is, (éjjel is vagy 2x) alma, barack, banán, krumpli tetszik neki.

7.
Riogatnak itt a hóval, meg minden.. de eddig csak a hülye hideg eső jött.. olyan csontig hatoló.. rémes! Mi már a múltkor is kimaradtunk a havazásból. Egy kicsit még süthetett volna még a nap, olyan tavasz érzete volt az embernek.

Hogyan lettünk 7 gyerekesek? Szóval 5 saját plusz a 2 kamasz (ÁÁÁ) tesóm. Anyám a fővárosban maradt és csak 10-14 naponta jön haza..(no comment)

A költözésről még: nem meséltem, hogy mennyire drágán dolgoznak a költöztetők. (200 km-ről volt szó, egy fuvar mindenféle ki- és beszállással 165000 Ft lett volna - nekünk 3 kocsi kellett volna, tehát 3* 165000)
Nos, utánajártunk és amellett döntöttünk, hogy egy hétvégére kibéreltünk egy Ford Transitot és a férjem volt a fuvaros. Egy hosszú 7 vége alatt levezetett 2000 km-t azaz 5 fordulóban jöttünk le. Iszonyat volt, 1. aggódtam miatta, hogy ne aludjon el; az asztmája miatt ne hajtsa magát halálra, lévén egyetlen férfiként ő pakolta a nehezét is fel/le, ki/be; 2. én Ö-ben pakoltam össze a köv. fuvar cuccait, nyakamban a gyerekekkel, anyám idelent a lehozott csomagokat szortírozta..
A srácok meglepően jól viselték, bár segíteniük nem kellett, csak az volt a lényeg, hogy ne legyenek láb alatt. Egész hétvégén jó idő volt, úgyhogy elvoltak a kertben.
És a java - nekem legalábbis- csak a végére maradt, ui. péntek-szombat-vasárnap összesen aludtam 10 órát és az utolsó fuvarral egyidőben (konvojban) kellett lehoznom a skacokat, és a kutyust is. (este volt már, szakadni kezdett az eső és még sosem jártam egyedül a 6-oson..) Zadír előtt is le a kalappal, mert olyan szuperül viselkedett! Sosem autózott még. Szóval ezért is írtam, hogy túléltük.. szó szerint.

Aztán: mivel tudtuk, hogy így fog alakulni a költözés, csomó bútorunkat kiselejteztük (itt is maradt rengeteg), többek közt a srácok ágyát és megbeszéltük, hogy az IKEA katalógusban látott emeletes ágyat megvesszük nekik. Ez így olyan szép. Na, ja, amikor meg akartuk venni, nem volt raktáron: rendeljük meg. OK!!! Ez volt szeptemberben. 2-3 hete el kezdtem hívogatni őket, hogy na, mizu?? Semmi, ÉL A RENDELÉS!! Nem semmi, igaz? Tegnapelőtt is "zaklattuk" őket, hogy ...szóval elég gáz, hogy a földön van a nagyok matracai.. és hát mi a jó büdös franc van má'!??!!! Bocsánatkérés nélkül ismét biztosítottak afelől, hogy ÉL a rendelés és türelem, a múlt héten jött 4 db. ágy (!!) igen sokan várunk az ágyra.
Buddy persze írt egy mailt a vevőszolgálatnak, hogy ez igazán európai..
Ma jött a válasz: nekik fontos a mi panaszunk és remélik, hogy ha megyünk legközelebb, akkor meg leszünk elégedve velük.
Szóval, úgy döntöttünk, hogy megvesszük a faanyagot, és mi magunk megcsináljuk.. Az ikea meg...

8.
A mai napon befejeztük a festést. Egy időre, persze, ez csak amolyan "tisztasági" festés volt, most mindenhol hófehérek a falak (régen az a hengerelt csini-bini festék volt, hol arany virágok voltak zöld alapon, hol pedig barna krix-kraxok rózsaszínen..)
A fél-cocpolitikából akarjuk beépíteni a tetőteret, ha minden ok, akkor tavasszal. Akkor meg úgyis minden kezdődik elölről.
Ahogy mondani szoktuk, ne fogunk unatkozni az elkövetkezendő 5-10 évben.

2003. október

5.
Marcinak próbálgatom a gyümölcsöket, főzelékeket.. eddig ami tetszett neki: alma, barack, szőlő (ebből van dögivel, jó, hogy szereti), a sütőtöktől majdnem hányt (az én fiam :PP), megeszi a krumplit. Rettentően akar a tesóitól kaját csenni, de eddig még nem járt sikerrel. (Jancsi lelkesen figyeli és riaszt minket, ha csak a tányérjára néz).
És rá kellett döbbennem, hogy bizony nem ehetek puffasztókat (bab és tsai), ui. rettentő hasgörcsöket okoz Marcinak. (ma éjjel is alig aludt: zöldbabot volt pofám enni.)

Jancsink mostanában tájékoztat, hogy elvonul kakálni.. ne zavarjam, őuraságát. Elbújik, majd előjön és közli, hogy mi a helyzet. (állag, szag, mennyire s.o.s...) :PP

Úszunk ..de rettentően: doboz-doboz hátán, a derekamat nem érzem a cipekedéstől.. és mintha a kupi egyre nagyobb lenne, és mintha nem is lenne sosem vége.
A hétvégén költözünk. Jaj nekem! Esik az eső, hogy mi a francért kellett a banknak eddig elhúznia, már nyáron a 40 fokban mehettünk volna, meg hát csinálhattunk volna egy csomó mindent. Most a hideg miatt nem lehet, majd tavasszal, csak ki tudja akkor mi lesz (pénztárca mennyire lesz tele).

2003. szeptember

3.
Ma reggelre minket is meglátogatott a Fogtündér.

1. Tominak elvitte a kipottyant felső 2-esét, kapott helyette egy tigrises kulcstartót
2. Marcinak kapásból kivarázsolta mindkét alsó 1-ét.

Sajnos, holnap megyünk vérvételre Makkóval , ui. jövő hét csütörtökön megcsinálják a bronchoszkópiát. Nem úszta meg. Csak lenne vége, úgy el vagyok keseredve, mert anno Tomival is így kezdődött.

6.
A tegnapi vérvételen nagyon hősiesen viselkedett Marcipáng (á la Kari..), még az ujjszúrást is csak nézte, de nem sírt.
A pisi-vétel elég izgi volt, ui. a zacsiból kifolyt..majd cca. 2 órás várakozás után pisilt újra.
Kedden megkapjuk a leleteket, szerdán beszélünk az altatóorvossal, megvizsgálja és csütörtökön csinálják a beavatkozást. Aznap ott maradunk és pénteken jöhetünk haza.

22.
Marci sikeresen átvészelte az altatást és az előtte/utána jövő megpróbáltatásokat. Hörgőszűkülete nincs. Tovább vizsgálják.. lehet, hogy a Déli levegő gyógyító hatású lesz??
Majd' 3 hónapos huzakodás után (röviden: hitelből veszik meg a házunkat.. nem ecsetelném..grrrrr!!) úgy tűnik lassan a pénzünknél leszünk ésss akkor..na, szóval két-három héten belül a Mecsek lábujjainál leszünk. Juhéjj!*

*Szerencsére a köhögés elmúlt, bár többször volt felső légúti megbetegedése, mint a legtöbb babának-gyereknek "szokott". De ismét megbizonyosodott, hogy szeretnek minket Odafent, és nem lehet a gyerekeinknek _komoly_ baja.

2003. augusztus

29.
Lassan eljutunk a költözéshez is, de szerintem, van még egy jó hónap addig. Így félig összecsomagolva, bedobozolva éldegélünk ebben a rühös faluban.

Írni sem igen tudok lassan, sem idő, sem hely nincs már. :P Bő lére eresztem most magamat:

Kezdem Marcival: elmúlt féléves a Lelkem, 70 cm és 9.5 kg. Nagyon intenzív bébi lett belőle: megtanult mindenfélét. Mászik, ha alacsony bútort talál - vagy bmit amiben meg tud kapaszkodni- feláll. Remegős térddel ugyan, de áll és nagyon büszke magára. Szerencsére nem biztos teljesen a dolgában, így csak óvatosan csinálja, azaz, ha van vki a közelében. Aztán támaszkodva felül. Tényleg nagyon ügyi baba. Fogai is lassacskán kibújnak, ma éjjel óránként ébredt nyüszögve. Imádja, ha a földön van és felfedezheti a Nagyvilágot, mindent pakolunk el előle-is. Na, ja, ez a rumli, amit a pakolás eredményez csak nekünk gond, a srácok imádják. Előkerül mindenféle lim-lom, amit „már annnnyira kerestünk Anyu!!” és hiába szeretném kidobni, mert -szerintem- nem kell, nem lehet.. Marci sajnos továbbra is köhög, többször fulladt (szerencsére Ventolinra javult), és hát letelt a határidő, így megcsinálták a nyeletéses rtg.-t. Kifaggattam a dokinkat, hogy mi micsoda..a vasc. ring. : egyfajta érfejlődési zavart takar, a CPI, pedig nyelési problémákat, ill. a gége nem normális működését. Szóval minden rendben volt, Makkóka (ez a Makkó név Jancsi kreálmánya, időnként mi is így hívjuk, de azért általában Marci..) rendes gyerek volt, nagyon édesen lenyelte a vanília ízű kontrasztanyagot, nem sírt, mintha tudta volna, hogy mi a teendő, mert mikor oldalra kellett fordítanunk, csendben és nyugodtan feküdt tovább. A lelet OK, de ezzel csak bonyolódik a helyzet, sajnos nem menekülünk meg a bronchoszkópia elől. Két-három héten belől azt is megcsinálják. Remélem, hogy ott már fény derül a köhögés okára, mert igencsak aggasztó. Továbbra is csak szopizik, bár őszibarackot már kóstolt, de nagyon nem tetszett neki, tehát hanyagoljuk. Napról-napra szebb, okosabb és olyan nagyon szeretetreméltó. Le sem lehet írni!

Jancsi egy másik szuper kölyök, oltári dumája van, a maga 2,5 évével, (látszik a kamaszok ráhatása: szlenget nyomja, minden „Kijáj” vagy „dujva” illetve „végképp dujva”, időnként becsúszik egy „öcccsém-sijáj” is). A Wc-t időként meg-meglátogatja, bár a kakálás szigorúan pelusba megy. (Addig toporog, amíg rá nem adjuk, akkor bebújik pl. az asztal alá és alkot) Voltunk Balcsin nyaralni 21.-ig, szinte ki sem szállt a vízből: a haja lenszőke lett, mellette a csoki színe, a fekete szemei: igazi Don Juan. Továbbra is autó-bolond, márkákat is megnevezi. És persze nem veti meg a repülőket, a helikoptereket, (a Police feliratút igazán kedveli) a buszokat, vonatokat, motorokat.. asszem mindegy, csak motorizált vmi legyen.

Kari készül az ovira, bár megbeszéltük, hogy ide már nem fog járni, de az újban már tudnak róla és várják. Egy tündér, mindenkit az ujja köré csavar, - bár időnként kissé erőszakos- imád énekelni, rajzolni.. rákapott a Paint-re, egyre ügyesebben használja. Imád öltözködni, van hogy egy délelőtt folyamán 3-féle összeállításban jelenik meg.. :DDD

Tomi.. hát továbbra is magántanuló marad. Ez sajna azt jelenti, hogy nem igazán van jól. Bár a parlagfű szezonra rákészültünk, ritkábban fullad, de azért korántsem fúj jókat. A csontritkulása nem lett rosszabb, de még így is lehetséges, hogy télen D-vitamint kell kapnia. Baromi nagy srác lett, 140 cm., 38-39-es lábú.. és csak 8 éves. Hihetetlenül tele van energiával, alig alszik, de igyekszünk mindig találni neki vmit, ami el/lefoglalja és kellőképpen kifáradjon. Neki is oltári dumája van, jókat derülünk rajta (is). Pl. ma reggel az öcsém cseszegette, hogy mit-miért ne csináljon.. erre Tomi: „Azt csinálok amit akarok, szabad ember vagyok, szabad országban élek!!” Kitől hall ilyet ez a gyerek??

Hannus pedig lassan kész nő. 5.-es lesz! Hihetetlen, hogy szalad az idő!! Rettentően önálló, és határozott. Kíváncsian várja az új sulit, kicsit izgul persze.

szeretet és büszkeség

Olyan sokszor le akartam már írni, hogy milyen büszkék vagyunk a gyerekeinkre. Másutt dicsekvésnek tűnik, a családban (szüleink- igggen jó nagyikák) nem téma, és ha majd egyszer idekeverednek a srácok, tudják, hogy nem "csak" elmondtuk nekik ott és akkor, hanem ez az öröm, büszkeség azóta is tart. :P A múlt heti hangverseny óta Tomiról zeng a falu, hogy micsoda tehetség, milyen csodálatosan játszik. És Kariról is, aki pedig arany minősítést hozott el a hétvégi területi énekversenyről. (Hanna és Tomi pedig ezüstöt. :D) Ez azért is nagy szó, mert bár nagy a hagyományőrzés a faluban, de az elmúlt években csak egy fiú tudott "aranyat" kapni. Hanna is hihehetlen szép zongorajátékával örvendeztetett meg minket, és tegnap elővették a karácsonyi kottákat, abból énekelgettek. Jancsi és Marcinak pedig az egyik kedvenc énekükhöz csinált egy "memóriafogast" (kis képkockákkal "írta" le az éneket), így ők is "kottából" éneklik. :PP Igen kreatív lány.

látom...

Épp ma is téma volt a Lányokkal, hogy ki mit vizualizál magának.. van, aki házat, lakást, babát..
Én vmi ilyesmit látok:
Persze nem muszáj pont ilyennek lennie, de nem ez a lényeg. :P Az, hogy tudom, hogy hol van, és mi is hamarosan ott leszünk.

Sokszor jó lenne beszélni róla, de ezt az egyet nem mondjuk el a környezetünkben senkinek. Ill. nem igaz, mert minap, mikor szóba került, hogy a sógorék, akik 2 éve tervezik az új-zélandi életüket, valszeg maradnak..Európában. :DD Buddy bátyja igazi jó szakember, kissé különc, de a szakmájában elismert és valszeg sokkal jobban fognak élni, mint itthon. A röhej, hogy ők sem alapból a pénz miatt mennek el. Mint mi is, a nyugodt, kiszámítható életre vágynak.
Na, a lényeg, hogy neki elmondtuk. Tudtuk, hogy nem fog kiröhögni, és hülyének nézni, hogy 6 gyerekkel ekkorát akarunk lépni.

2003. július

27.
„Fájó” búcsút mondunk szeretett kicsiny falunknak. :DD Igaz, amikor a kedvenc jegyzőm elköltözött szemből a düh rágott, hogy: 'Ő bezzeg igen...' , akkor sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd mi is.

Marci továbbra is egy gombóc, a héten viszem oltásra, akkor megtudom, hogy mekkora.
Nagyon cuki pofa, totál kikopaszodott, talán egy-két szál haja maradt a fejbúbján. Mindig és mindenkire vigyorog, tiszta gödör a pofija.
Különböző beceneveket kap, pl. KisTücsök -mert amikor nagyon örül állandóan összedörzsölgeti a lábait. Vagy JumboJet, mert amikor hason van, akkor kezeit hátra csapva lábait felemelve 'repülőzik', és így tisztára olyan, mint az a kövér repülőgép.
Tud már négykézlábon állni -bár elég nagy a pocakja és a földet súrolja. Képes hátrafelé tolatni, ami nagyon dühíti, mert minél jobban el akar érni vmit, annál gyorsabb halad hátrafelé.
Sikongatni is tud, nagyon tetszik neki a saját hangja.. és mindent, amit elkap a szájába vesz. Szóval vége a nyugodt, csendes csecsemőkornak. Most annyira tele van energiával, hogy pl. ha lerakom az ágyamba, hogy megetessem, akkor rögtön vágja magát hasra és hiába dög éhes, 'fontosabb' dolgokat is talál. Kilógó cérnaszálakat, távirányítót, a párnám gombját.
Jancsikámnak be nem áll a szája, ismételget minket és lassan már körmondatokban beszél. Pisilésnél szól, vagy ha a kertben vagyunk odaáll a fához és lepisili, a kaki meg hol a pelusba, hol pedig a Wc-be megy. A nagyok pedig alig várják, hogy elhúzzunk innen, velünk együtt.

Ahogy csomagolunk, előkerülnek könyvek, lemezek... a Cserháti CD-nél elszorult a szívem, én még ki akartam volna menni egyszer egy koncertjére!! Janikovszky Évát is megkönnyeztem, pedig nála - sajnos- tudni lehetett, hogy nagyon beteg.

2003. június

1.
Marci ma 100 napos. Eddig bevált, nem váltjuk le. :DDDDD

2.
Múlt héten csütörtökön ment Hanna oszt.kirándulásra, emiatt hajnali 5-kor kellett kelni. Buddy felébredt a vekkerre, én pedig Buddy iszonyatos káromkodására: az történt, hogy az éjjeli vihar a kertünk közepén álló barackfát szinte kettétörte és hajszál híján nem a kocsira zuhant a fa. Tomi is felébredt, el kezdett sírni, hogy szegény fa, meg a madáretetője is ott volt (kiderült később, hogy nem lett baja)..szóval ideg a köbön. Bebumliztunk a Népstadionhoz, Hannáék elmennek, mi meg beugrottunk a Tesco-ba vásárolni. Nagy sátor akciók voltak, ezért vettünk a srácoknak a kertbe egyet. Hazajöttünk, a fiúk egész nap a fát fűrészelték, aprították, aztán felállítottuk a sátrat. Tomi onnantól kezdve ki sem jött a sátorból, kint is aludt. Azt hittem, hogy félni fog, de nem, teljesen be van azóta is zsongva..(Már 3x kint aludt)
Pénteken megint a Stadionhoz, jönnek Hannusék haza. A busz egyszerű 40 percet késett, addig ott szobroztunk, a lábam majd' leszakadt. Végre beérnek, beszuszakoljuk a kocsiba, hazafelé még kaját kéne venni a 7végére, megint Tesco. Bevásárolunk, beállunk a pénztárba, ahol egy olyan csaj ült, aki eddig nem is látott pénztárat. Szépen, lassan dolgozott, elvégre péntek délután már ráér mindenki. Átvágott egy szolid 3000 Ft-tal.. irány a vevőszolgálat, hogy adják vissza a pénzt. Ott újabb 40 perc sorban állás. Én eközben már kimentem a kocsiba, szoptatni és lábat feltenni. Végre végzünk (persze közben anyós telefonált:"Hol vagytok, és mit csináltok??"..ez is jót tett a hangulatunknak) Irány haza, mennénk a Hungária krt-on, ahol útlezárás, mert a nemmondomki milyen fradisták randalíroztak. Hátraarc, 5 km-es kerülő úton értük el az M5-öst.
Kb. nagyjából ennyi. A hétvége úgy-ahogy nyugodalmasan telt el.

Vasárnap Marci megfordult, de nem szereti. Pedig csinálja. És mégis, vagy csakazértis.
Ma reggelre Jancsinak kifakadt a jobb füle.. minden előzmény nélkül.

11.
Balatonon voltunk a hétvégén, a srácok nagy örömére. Tominak tuti jó fogyókúra, szinte csak WC-re jött ki, alig kajált, mert mindig rohant a vízbe.

Holnap megyünk a Budaiba Hannussal, vérvételre. Jövő hét szerdán műtik. Nagy az izgalom. Az évzáróról is lemarad, amit nem nagyon bánok, sosem szerettem ott ácsorogni..
Szenvedek a melegtől, szerintem nem vagyok ezzel egyedül, szeretnék már egy jót aludni, de most lehetetlennek tűnik, áll a levegő. Marci alá sem rakok pelust, olyan kövér, csak bepállna a feneke. Nagyon élvezi, hogy szellőznek a hurkái.
A minap is ijesztgetett a vihar, feketedett az ég, dörgött-villámlott, de semmi eső, semmi lehűlés.
Bár, az az este nagyon romantikusan telt el: nem volt áram, vhova becsapott a villám és H húgom fiúja meg Buddy egy rögtönzött koncertet adtak nekünk gyertyafényben. Olyan jó volt, a fiú furulyázott, B. gitározott és tökre olyan volt, mintha évek óta összeszokott csapat lennének. Mi meg kornyikálunk, régi LGT számokat, Republikot, Omegát, Demjén Rózsit, és a legszebb az Albinoni: Adaggio-ja. Jajj, imádtam!!

2003. május

1.
Marci 6770 g.- volt a 2 hónapos oltásnál. No, merthogy megkapta.. nem tetszett neki. Estére bevörösödött a lába, borogattam pedig neki, de csak másnapra lett jobb.
Viszont a BCG hege rettentő csúnya, szerintem napok és ki fog durrani..

Szerdán voltunk babanézőben: ui. kedd hajnalban megszült a sógornőnk (2003. ápr. 29.). Olyan furi volt Marci után egy ici-pici újszülöttet látni: Kamilla 2950-nel és 49 cm.-vel született, így a legkisebbem igazi díjbirkózó benyomását keltette mellette. :DDD

A jó idő eljöttével lekerült Jancsiról a pelus. Tomi lelkesen mutogatja, hogyan is kell meglocsolni a diófát, Jancsi oda is áll, fogja a kukacát erősen, de eddig még csak egyszer sikerült lepisilnie. Viszont a betonra, az előszobába már többször. Biliről hallani sem akar, a kisWCtől meg mintha félne, így azt nem is forszírozzuk neki.
Tegnap meg beosont a szobájukba és egy hatalmasat kakált a szőnyegre, (persze váltig tagadta, hogy nem ő volt-még szerencse, hogy van kutyánk: van kire fogni.. az más kérdés, hogy a lakásba nem jöhet be a kutya..:DD). Hát mit mondjak, szerettem, de nagyon. Így most őrség van Jancsi mellé rendelve, nehogy megint pucolnom kelljen a szőnyeget.

19.
Marci-baba beteg lett, tüdőgyulladás :OO, lassan már két hete. És nemhogy javult volna, az első hét után romlott az állapota. De talán mostanra már tényleg kezd kimászni belőle. Igaz, vár ránk még egy pulmonológiai vizsgálat is.

Jancsi egy igazi gézengúz, akinek a szeme sem áll jól. Emeletes ágyra felszökik, és onnan kiabál, hogy vegyük le! Tegnapelőtt meg a hűtőrácsot eldugta a háta mögé (!!) és úgy próbált meg kilopakodni a lakásból. Hátha nem tűnik fel nekünk mit is rejtett el. Aztán leszedegeti módszeresen a kiterített ruhákat és beledobálja a medencébe: ha igazán szemfüles, akkor még a homokozóban is meg tudja forgatni egy picinykét.

20.
Holnap megyünk pulmonológiára Marcival. :(

Utálom az időjósokat! Ma déltől jégesőt, hideget, majdhogynem mínuszokat jósoltak, így szegény Hannust állig beöltöztetve engedtem el a suliba. Hát azt a pillantást, amit megeresztett, amikor hazaért délután 3-kor, a földön húzva a pulcsiját és a nyelvét...
Ma délelőtt Tomi vezényletével befogtak egy lótetűt a skacok.. minek homokozó, meg mittom én! Egész nap nyúzták, ládába tették, földet hordtak Oszkárnak, meg gyökereket.. etették, sétáltatták. A múlt héten meg egy varangyot találtak a kutya vizesedényében reggel, azzal is mit műveltek! És még meg is siratták, amikor "elszökött". :PP

22.
Megjártuk a kórházat.
Még nem írtam, de Marcinak van születése óta egy furcsa köhögése, amit sikerült a kh.-ban a doktornőnek meghallania. Egyfajta fojtó, száraz köhögésnek nevezte, (én arra hasonlítottam, mintha egy öreg szívasztmás papi krehálna), és szükségesnek tartja majd a nyeletéses rtg-t. Ha nem lesz megint beteg, akkor 3 hónap múlva csinálnák.
De az allergiát sem zárhatják ki, lévén halmozottan fordul elő a családban-, ezért újabb vérvétel, (eredmény 2 hét múlva). Nagyon ügyi volt, csak a szúráskor sírt-most nem a fejéből vettek, hanem a kézfejéből.
Jelenleg jól van, igaz, a hülye AB-től még mindig megy a pocija, de ma kapta meg az utolsó adagot, remélem, hogy hamar helyrejön.
Tegnap volt a kis Marcika 3 hónapos, számomra hihetetlen, hiszen szinte tegnap született, ma meg már negyed éves. Olyan jó kisbaba, ha csak ránézek, mosolyog, a Nagyok hangját, ha hallja, már tekereg a fejével. Tiszába tevéskor dumál, és NAGYON szeret meztelenkedni. Eddig szerette a hason fekvést, de így a nagyvilágból nem sokat lát, ezért inkább a háton fekvést részesíti előnyben. Tükörben, ha meglátja magát, fülig ér a szája. Szóval igazi Mosolyalbum.
Továbbra is imádja minden tesója, Jancsi alig enged bkit is a közelébe:"Enyém Mákki!!" Hordja a kiságyába a kocsikat, a szent Autókákat, és mindegyiket módszeresen bepakolja Marci fejéhez.

Tamás kérdése Anyámhoz (nem sokkal a Mama születésnapja után):

- Mama, és nagyon félelmetesek voltak a mamutok?? :DD

27.
Okultunk a sok évi gyermeknapi tapasztalatunkból: tavaly Balatonra mentünk, ahol szinte senki sem volt, idén meg csináltunk egy nagy kerti bulit a srácoknak. Szombaton anyósék és régi barátaink voltak nálunk, grilleztünk, süti.. fagyi.. (a tombola és a petárda kimaradt:P) A skacok a medencében hűsöltek, délután mi is becsobbantunk, nem lehetett már ki bírni a nagy meleget.
Vasárnap gyerek kívánságára hamburgert sütöttünk, ebéd-vacsi az volt, és az előző nap elkezdett - és azóta sem befejezett- vízicsatát folytatták.

Egyébként le vagyok törve, mint a bili füle, mert a ma felhívott minket egy vevőjelölt, hogy "hát bocs, de még sem.." Már 3x voltak nálunk, szinte megállapodtunk mindenben, Békésből akarnak Pest mellé költözni, anyuka totál odavan a lakásért, a gyerekek is, és van egy igazi vaskalapos f*sz, aki aszondja, hogy NEM. Ilyenekbe kötött bele(!!): mennyi nálunk a kutyakaja?- mert lent Békésben ő x Ft.-ért tudja venni; mennyi a kábel TV?; nem tetszik neki a fal színe.. anyád! És különbenis ő tul.képpen nem is akar elköltözni, már 2 éve keresnek lakást, de vmi (ill. valaki ) miatt sosem találnak pont megfelelőt.

Jancsit el kezdett szólni, ha kakilnia kell. Visszatartja, belekakil a bilibe, marha büszke rá, mi meg őrá.
Ja, meg ami olyan édes volt: Vettem magamnak egy új tusfürdőt, Karinak nagyon teszik a Pavilon (Palmolive-Kari nyelvén illata, de közölte: "Milyen kár, hogy anyatejes-babaszáj szagú tusfürdő nincsen, mert ő azt az illatot imádja a legjobban" Tény, hogy mindig szagolgatja Marcit. Csak eddig nem mondta, hogy miért.
Hannáék csütörtökön és pénteken osztálykirándulásra mennek a Mátrába, nagyon izgul, ui. most fog először "ottalvós" kirándulásra menni. Bevallom őszintén, hogy csak azért engedem el, mert 2 olyan tanár kíséri őket, akiket nagyon kedvelek és korrektnek tartok, és nem megy velük más szülő.
Tomi pedig 17.-én és 18.-án vizsgázik, szegénykém. De tutira minden OK lesz. Eszembe jutott Tomival kapcs.-ban is egy aranyos sztori.:
Pár hete csörög a telefon, érdeklődnek a házról. Tomi hallja az apja válaszait, de mikor a telefon túlsó végén azt kérdezik, hogy "ez parasztház?" és az apja úgy válaszol, hogy "nem, ez polgári ház.." akkor rákérdezett: "Anyúúú, és ha vki nem fideszes, akkor már nem is veszi meg a házat??

28.
Marci jól van, próbálkozik a hátról hasra fordulással, eddig még csak a haja kopott ki a nagy igyekezetben és a tengelye körüli elforgásban lett profi, de hát szurkolunk Neki.:DD
Köhögése megvan, de teljesen egészségesnek látom. Nem fullad, szépen hízik, mosolyog nagyokat és gőgicsél.