ezek voltak, ezek voltunk

Na, már csak 2 shift, és töröpp-töröpp.. :D 

Amúgy.. Hanna volt itthon, szobát cseréltek Tomival, így ha haza-hazajön majd a Gyerek 1. akkor is lesz hol aludnia :P 

Az idő masszívan fos, 13-14 fok esővel.. illetve, tegnapelőtt vmi melegfrontot kaptunk, ami annyit tett, hogy 20-on fok, esővel 110%-os párával.. 

De mivel ugye nem olyan fából faragtak minket, hogy ezen csak sírjunk-ríjunk, így beruháztunk egy jó nagy adag gumicsizmába, meg könnyű esőkabátba, és bizony hetente Buddy feltereli a srácokat a hegyre.. (erre jár időnként tekerni Tomival), a minap is 4 órán át túráztak.. 

A nyárból amúgy már csak 4 hét van hátra, aug. 29.-án kezdődik a suli.. Izgi lesz..

Voltam leánybúcsún megint, vegyesen voltunk: magyarok-lengyelek-litvánok-oroszok és írek.. Nagyon jól sikerült kis buli kerekedett, most jól is éreztem magam :)

Buddy az eddigi futós életét felváltotta és bringás k*cs*g lett, elég intenzíven nyomja, így minden együtt töltött pillanat megint más fényt kap. :D De nagyon büccke vagyok rá, mert 40 és 50 km-t teker le nap, mint nap, egy huzamban.. :O :O 

Valszeg veszünk neki télire sztendet (Dupreé rulez.. :), így a hideg szélben is tudja majd nyomni a kilométereket.. ja, és szereti..

Képek az egyik hegyi túrájukról, ahol *természetesen* Tomi beleesett a mocsaras patakba.. (volt vagy 3 évünk, mikor T. minden áldott alkalommal belesett-belecsúszott vmilyen patakba..)

Aztán szombaton, mikor betört a HŐŐŐŐSÉG, munka után összeszedtük a fiúkat, és lecsorogtunk a Hookheadhez fókanézőbe és egészen addig maradtunk, ameddig Beni bele nem pottyant azokba a meleg pocsolyák egyikébe, ami a lenti fotókon is látható..

És hát természetesen nem jöhettünk haza újabb háziállat nélkül.. Marci krilleket fogott... (Júniusban ebihalat hozott haza, amit mára már békává nevelt Beni homokozójában.. nagyon szuper volt naapról-napra nyomon követni, ahogy kinőttek a lábai )

Una mattina..

Hegyi tekerés

Amióta vannak biciklijeink, azóta árgus szemekkel figyeljük az időjárást Tomival, és hosszan tudunk arról értekezni, merrefelé érdemes menni, hol tudnánk zavartalanul, felhőtlenül bringázni egy jót. Persze tudom, tudjuk, hogy olyan nincs, hogy az út is tökéletes, forgalom sincs, és a terep is pont jó. Az országút forgalmas és veszélyes, a country-road nem lenne rossz, de az a kevés autós, aki van, az úgy megy mint az állat, nem beszélve a vérkutyákról, akik a nyitott porták előtt őrjáratoznak, és csak az arra tévedő kóbor bringásokra várnak. A park ideális lenne, de hacsak nem hajnal kettő és hét között akar az ember támadni, akkor bizony akadálypályaszerűen kell kerülgetni a futókat, a többi bringást, a kutyásokat, és a kisgyerekeseket. Őnekik mind teljes létjogosultságuk van a parkban, viszont a hosszútávú önfeledt kerékpározást akadályozza a sokmindenki, akire vigyázni kell.

Ma megbeszéltük, hogy a közeli hegy alatt tekergő utat fogjuk betámadni, méghozzá kora reggel. Hattól kilencig ültünk, és néztük, ahogy leszakad az ég is....reménytelenül esett az eső. Aztán valamikor fél tíz magasságában alábbhagyott, és afféle szemerkélő-szemetelő apró dara hullott csak alá, mi pedig lelkesen nekiálltunk felszerelni a kocsira a bringaszállítót, és elindultunk. Amikor az úttalan utakon igyekeztünk megközelíteni a műholdas felvételről kinézett helyet, és közben sokszor maximális fokozaton ment az ablaktörlő, és minden kátyú után aggódva néztem a kocsi seggére felkötött imbolyogni tűnő felépítményt....hát mit mondjak, kissé elbizonytalanodtam, hogy biztos jó ötlet volt-e nekivágni. Nem vagyunk-e elmebetegek, ahogy itt billegünk a rossz úton, a hulló esőben...ezen az érzésen az sem segített, mikor az út közepén a semmiből hirtelen két ló állta el az utat, egy fehér meg egy barna, és kurvára nem zavartatták magukat, hogy nem tudunk mellettük elmenni. Ráadásul a fehérnek kék szemei voltak, és blazírt, flegma nemtörődömséggel mért végig ahogy döbbenten bámultam ki az autó ablakán. 

Ilyen körülmények között tettük le a kocsit egy nyitott-sorompós, erdei út előtti kis miniparkolóban. Leszedtük a bicikliket, és nekiestünk a hegynek. Legalacsonyabb fokozat, hajtás tiszta erőből, kipörgő hátsó, és néha a levegőbe kapó első kerék....így haladtunk fel a hegynek. Amennyire kutyakemény volt az erőkifejtés, annyira volt a látvány feledhetetlen. A felhőben úszó hegy, a fenyőfák, az alant húzódó völgy a tehenekkel...csodás volt. Körülöttünk a köd úgy gomolygott, mintha egy horrorfilmben lettünk volna. Közben az eső egy pillanatra sem állt el, volt hogy a szél annyira fújt, hogy vízszintesen száguldottak az apró esőcseppek. A nagy szélben a fenyőerdőnek olyan hangja volt, amilyet még az életemben soha sem hallottam. Zúgott, susogott, bőgött....dübörgött, zakatolt....félelmetes volt. 

Az út amit odafelé megtettünk majd' egy óra alatt, visszafelé valamivel kevesebb mint 25 percbe telt. Fantasztikus élmény volt, és az külön öröm, hogy afféle igazi Apa-fiú csapatépítés feelingje is volt a dolognak. Egy merő sár lettünk a végére mind a ketten, és izzadtan, fáradtan értünk haza, de az úton azt beszéltük Tomival, hogy baromira élveztük mind a ketten az egészet, dacára a zord időjárásnak. Csak a mobilom volt nálam, úgyhogy komoly képeket nem tudtunk készíteni, de azért talán a hangulatot visszaadja a mobilkép is...

A nap végi poén: most délután ötkor százágra süt a nap LOL

emlékül..

.. magunknak :) 

Csakmert még mindig 14 és fél, és még mindig imád énekelni, ÖRÖMzenélni, akárki akármit is szól, avagy szemétkedik.. pont.

egy igazi gyöngyszem :))))

Én az a fajta ember vagyok, aki ha magyar hangot hall, így 2000 km-re Magyarországtól, felvidul, és ha a helyzet olyan, akkor ráköszön az illetőre, majd semmit sem akarva, éli tovább az életét, vigyorral a fején.

Persze ha olyan a helyzet, mint pl. tegnap Dublinban ... 

"Diploma" átadásra mentünk a kollegáimmal, (elvégeztünk egy vendéglátás és élelmiszerbiztonsági tanfolyamot, oszt' azt ünnepeltük megfele), majd az állófogadás után elindultunk Dublin belvárosában valami normális kaját keresve.. nos, ahogy így beszélgetve sétálgatunk, egyszer csak egy telefonáló csaj szorult közénk, aki ízes magyarsággal mondta a telefonba, hogy:

• Mennék én ba**meg, de ezek a kib**ott emberek b**nak menni...

... nos, akkor ilyenkor én csak felnyerítek, NEM köszönök, majd élem tovább az életem, és persze magyarázkodok a kollegámnak, hogy miért is röhögtem ilyen idiótán fel. :DDD

nyár.. az vajon mi...?

A napok telnek, múlnak, számolunk lassan vissza (21 nap :P ), meg Hannus is hazajött egy 10 napos szabadságra.. 

Az idő fos, sok mindent nem tudunk csinálni sajnos, max. ha épp nem esik, akkor kimegyünk a parkba, de szigorúan csak betonon, mert akkora sarak vannak, hogy .. rohadt nagy, na.

Így persze a benti játékok maradtak csak, amiben sokkal megengedőbbek vagyunk, mint általában: sátraznak, meg bunkit csinálnak, meg legotengerben járunk.. evvan.

Kari és Tomi (meg Buddy hahhhaahha) meg zenélnek: Tomi karácsonyi ajándékával (gitárpedál) szórakoznak.. ha jól értelmezem, akkor olyan program is van benne, hogy 32 sávban tud felvenni zenét, és majd összemixelik, és így csinálnak "stúdiófelvételt".. ha jól értem.. én ugyebár a hóótt laikus vagyok ebben a témában. :D

Így lett Buddy is rögzítve minap :D, amint a Fallin' and flying című nótát énekli, és mind2 gitárjáték az övé :)) 

Elvannak. :D

Nekem meg így látva a Zuramat nagyon furcsa.. mert ugye a leguccsó videókon még erősebb (LOL) testalkatú volt, és szakállasabb is.. szóval ha csak nézem, itt olyan most, mint  22 éve, a velencei tóparton... hehhe, és ebbe most nem merülök jobban bele. :D

iskolai fotó

.. idén egy másik fotóssal dolgoztatott az SZMK, és bevallom, qrva drágán csinált képeket.. így én ezt az egy darab képet, és ennek különböző méretű variációját rendeltem meg, aranyáron.

Az utolsó napra sikerült is elkészülnie a fotósnak a májusban lőtt képekkel..

A körítés ellenére a kép hibátlan :))))

Beniduma

Beni hallja, hogy beszélgetünk, a fejvadász cégekről..

kis idő elteltével kifakad:

•  Az már milyen undorító, hogy van olyan ember, hogy fejvadász...

Tegnap odabújik hozzám, megszimatol.. majd:

• -Anyu, neked olyan az illatod, mint az állatkertnek, ahol a Berciékkel voltunk.. (nesze neked CalvinKlein..)

Én persze felhördülök, mire magyarázza.. 

• ... mmint az állatkerti kajának.. :D 

megint foci-EB :)))

Pár poszttal lejjebb Buddy írt a foci EB-ről.. aki ismeri őt, tudja, hogy a sport és a sportközvetítések sosem voltak a kedvencei, (én sokkal inkább vagyok "sportbuzi", mint ő, én még sporthíreket is olvasok muhhahha)..  csak a nagyobb focibajnokságok a kivételek: VB és EB. 

Szóval EB-zünk, együtt nézzük, amikor lehet, és mivel az írek bejutottak, így az iskolában is nagy figyelmet kapott az EB. Minden osztályban kisorsoltak minden gyereknek egy-egy országot, amiről projektet kellett csinálniuk, meg persze szurkolhatnak nekik. Így lett, hogy Jancsi "hivatalból"  franciadrukker, (de alapból a németeknek szurkolt), míg Marci a spanyolokat  kapta.

A németek -mint utóbb kiderült utolsó meccse- és az utolsó tanítási nap egy napra esett, így Jancsi  atyai felügyelettel csinált egy puncstortát.. és a díszítéskor az esti meccs adta az ihletet.. 

Amúgy hajrá olaszok :))))