Nem szoktam újraolvasni az előző évvégi írásainkat, hogy ne befolyásoljon abban, amit írok. Csak akkor, miután megírtam már...és ilyenkor jókat mosolygok, ha ismétlem magam/magunk.
Megint eltelt egy év, egy mozgalmas év. Ha a sarokpontokat meg kéne jelölnöm....először is talán a két legfontosabb momentum az, hogy a két legnagyobb gyerekünk sikeres lépéseket tett az oktatási vonalon: Hanna sikeresen lezárta az első évet az Egyetemen, és elkezdte a másodikat, Tomi pedig sikeresen leérettségizett, és felvételt nyert oda ahova szeretett volna, és kiválóan teljesít. Pedig a jogi kar nem kifejezetten az a megúszós fajta lol.
Az élet egyéb területein szépen hömpölyög tova az életünk. Hosszú távú céljainkkal kapcsolatban semmi konkrétum nem történt. Még azt is mondhatnám, hogy unalmas évünk volt, de a mi életünk azért elég konstans módon távol áll az unalom fogalmától :)
Talán első alkalommal volt, hogy ténylegesen "staycation"-t csináltunk, és olyan helyekre is eljutottunk a szigeten, ahova eddig még sosem. Pl. az északi és a déli végekre , újabb csodálatos tájakra. Azt hiszem Írország természeti adottságival talán képtelenség betelni. Az ember csak állna, és sosem mozdulna meg...csak folyamatosan inná a látványt, ami a szeme elé tárul. Itt sok olyan hely van, ami szó szerint rabul ejti az embert.
A mi életünk legfontosabb mozgatórugói viszont a gyerekeink, és ebben a tekintetben abszolúte sikeres és pozitív évet zárhatunk (megint)...hiszen a tény, hogy a két egyetemista korú gyerekünk kiválóan helyt áll az ország legmenőbb egyetemén (Trinitiy), az önmagáért beszél. Kari időközben letette a Junior Cert-öt, kitűnő eredménnyel. Az idei év a lazítós neki (Transition Year), de egyáltalán nem inaktív. Sokmindent csinálnak. Business projekt, Guinness rekordkísérlet, munkatapasztalatgyűjtés....hogy csak párat soroljak. Nagyon népszerű kiscsaj, a tanárok körében csakúgy, mint az osztálytársak körében. Beni osztályfőnöke, aki pár házzal mellettünk lakik, "le is csapott rá", és baby sitterként, valamint zongoratanárként veszi igénybe a szolgálatait.
A kisifúkról is írok....nagy történetek nincsenek, Jancsi a pubertás küszöbén (és a mi idegeinken is) egyensúlyozik, próbálgatja a szárnyait, vannak pimasz dolgai, de alapvetően egy érzékeny és jóindalatú kissrác, akiben veleszületett vezetői véna van, és sokszor még minket, felnőtteket is magával tud ragadni. Kitalál olyan dolgokat, amikben észrevétlenül követi a család. Gondolok itt szófordulatokra, poénokra, szokásokra, amiket úgy veszünk át mindannyian, hogy közben fel sem tűnik. nem tudom, ez mit jelenthet pontosan de nagyon érdekes.
Marci jól viseli a szendvicspozícióját, nagyon érzékeny volt mindig is, és nagyon jólelkű, ez idén sem változott. Az iskolai jelenléte nagyon pozitív, éltanuló, leginkább olvasásban és matekban tűnik ki az osztálytársai közül. Falja a könyveket, leginkább angolul, a magyar nyelvű könyvutánpótlás nem olyan könnyű, de dolgozunk rajta.
Beni a legkisebb, a legcukibb, a legelkényeztetettebb...ez az igazság. Sokszor próbál zsarnokoskodni, uralkodni a tesói között, irányítani, kézben tartani mindent. Gondolom ez természetes, ahogy a kényeztetés is, ami nyilván abból adódik, hogy mi egyre öregebbek leszünk, ő meg még mindig a legkisebb családtag. Nagyon érzelmes kissrác ő is, imád bújni, és ezerféleképpen ki tudja fejezni a szeretetét, amit meg is tesz elég gyakran.
Lehetek a saját blogunkon elfogult magunkkal, így leírom, hogy azt gondolom, szuper családunk van, és minden percét élvezem az életünknek. És mivel pár bekezdéssel előrébb írtam, hogy a mi életünkben a gyerekeké a főszerep, és alapvetően minden dolog, amit mostanság (még egy jódarabig) teszünk, az róluk szól, a boldogulásukról, hogy az életet ne úgy kelljen kezdeniük, ahogy nekünk kellett, és a folytatás is majd jobb...sokkal jobb legyen, lehessen, mint a miénk....szóval ezért aztán az év végi értékelésben sem írhatok másról, minthogy szuper évünk volt, és hajrá tovább ugyanígy! :):)
