Hosszú hétvége

Szerencsére az idő változékony, így nem bizsereg az ember, hogy de elmennék valamerre.. 

Elkezdődött az őszi szünet, Beninek megígértük, hogy csinálunk Halloween-i bulit neki, szerencsére 5-en vagyunk itthon, valamit kitalálunk. Ma már kipróbált egy tökös pitét, nem volt rossz, kissé lágy volt a textúrája, főpróbának jó volt, legközelebb változtatunk a recepten.

Ami tuti, hogy az idióták a telepen már petárdáznak, így Lars felügyelettel megy ki a kertbe, azok után, hogy tavaly annyira megijedt, hogy kikaparta a kerítés alját és elszaladt. 

Pénteken meló után jött a futár, hozott Alannek valamit, amivel ki kellett mennünk a parkba, termékfotózásra. Az idő kellemes, őszies volt, szerintem nagyon jó képeket készítettünk. Majd látjuk.

Beninek volt zoom-cserkész-meetingje, kicsit szomorú voltam, hogy akkor ez sem lesz már a gyerek életeben, mert mire majd megint mehetnek, addigra Beni túlkoros lesz. .. viszont jó, hogy tartják a kapcsolatot legalább. Aileen, a vezető igyekszik összetartani a csapatot.

A hétvégénk karanténozósan telik, mi igyekszünk betartani, amit be kell. Bringázás körbe-körbe, kosarazás/lábtengózás, sütés-főzés, illetve most több olvasás/Netflix, mint tavasszal. Akkor lehetett a kertben lenni, ott szutykolgatni, most csak úgy jó kint lenni, ha mozog az ember. 

A Netflixen amúgy is csomó elmaradásom volt, amiket Alan látott már kardiózás közben (Alienist, After Life) és szerette volna, ha én is megnézem, hogy tudjunk róla dumálni. 

A munkahelyem megint leáll 9 hétre, november 2-től, az még kérdéses, hogy mi mi a retket fogunk csinálni. Talán lesz valami speciális tréning vmelyik fegyveres osztagnak, de ez annyira képlékeny, hogy senki sem tud semmit, illetve senki sem mond semmit.

Max kifestünk vagy mittomén. 

Karinak megítélték a legkisebb összeget ebből a covid-paymentből, ami azért inkorrekt, mert a tavalyi, részmunkaidejét nézték, így a legalacsonyabb rátába esik és nem azt, hogy idén már teljes állásban dolgozott és az a munkahely kellett, hogy bezárjon a megszorítások miatt, ahol a legmagasabb kategóriába került volna. 

Írt fellebbezést, de nem vár sokat. A lényeg, hogy kap valamit, és a lakást/rezsit/kaját ki tudja fizetni. 

A lezárás szerencsére nem befolyásolja az e-könyvekhez jutásomat, most pl Frederic Martel legújabb könyvét akarom megvenni, hogy mindketten elolvassuk.. a katolikus egyházról hasonlóképp gondolkodunk, (egy ír történet is komoly hullámokat vert fel már évekkel ezelőtt: egy katolikus anyaotthonban találtak egy tömegsírt.. mostanra több ezer oldalas dokumentáció van róla, mégis a  Mother and Baby homes törvényjavaslatot  csak megszavazta a parlament illetve ma az elnök alá is írta..a lényeg, hogy az összes dokumentumot zárolják 30 évre. A túlélők csak a saját dolgaikban kaphatnak meg adatokat, de bűnösök, akik köztünk élhetnek a mai napig, büntetlenül megúszhatják. Elképesztő, és ez annyira érzékeny téma, hogy az amúgy esetleg nem-egyetértőek is azonos véleményen vannak: derüljön ki az igazság. )

Amúgy Karácsonyra tervezek fizikális könyvet venni, Magyarországról, Marci jövőre érettségizik magyarból is, hadd gyakoroljon. 

Ennyi volt

 Szerda éjféltől bevezetik a Level 5-öt, 6 hétre.

Maradhatunk 5 km-n belül. Akkor most sokkal szebbnek tűnik az a szombati túra.

Közben csomó f*szságot csinálnak.. a hülye GAA meccsek, lóverseny mehet, nem gond. (konkrétan egy góc a meccs utáni ünneplőkhöz köthető, a megnyert kupából ivott mindenki..idióták) 

Közben a collegeban is lett pozitív eset, amit kb úgy kezelnek (mmint a kontakt kutatást) mint ahogy az eddigi megelőző intézkedéseket. Szarul.

A mi életünkben milyen változás lesz? 

A suli megy tovább.. a munkahelyemen holnap/holnapután többet fogunk tudni, lehet, hogy újra kivezénylik a tanulókat az utcára, így kevesebb munkánk lesz. De ez kérdéses. A házassági évfordulónk és a Halloween úgy lesz megtartva, mint a Húsvét.. Alan szülinapja után lesz csak vége ennek a 6 hétnek, így valszeg azt is Kari/Tomi nélkül fogjuk megünnepelni. Kari diplomaátadójáról -mmint az onlineról- semmi hír.

Kari mától nem dolgozik, bezárt a kávézó takeaway-es része is, így csak reménykedünk, hogy fogja kapni a Covid-payment-et.

Jancsinak az egyetem ugyanúgy működik, ahogy eddig.. 85% online, a maradékra be kell mennie.

Hannáékról illetve a karácsonyi hazajövetelükről nincs hír.

Hülye covix. Ennyi. 

Történések

A legfontosabb, az hogy csütörtökön voltunk Limerickben, a kórházban, és Beni válla teljesen meggyógyult! 6 hét alatt teljesen összeforrt a csontja, nincs semmi maradandó baja. Edzegetheti lassan, de nincs kontakt-sport, mondjuk ettől nem kell félteni, az itteni kontaksport a suliban az mind GAA, azt meg ki nem állhatja. 

Itthon kosarazik a fiúkkal, de most az is csak max rádobálgatás lesz, nincs meccs.

Örülünk nagyon, rajta kívül csak Kari törte el az ujját még az otthoni általánosban, szerencsére ebben nincs nagy gyakorlatunk, így kicsit féltem, hogy mennyire lesz teljes a gyógyulása.

Ha már Limerickben jártunk, megnéztük Tomit illetve bementünk a lengyel boltba.

Tomival az utcán találkoztunk, ui szerda éjfél óta extra szigorítás lépett életbe: nem hagyhatjuk el a megyét (de a kórházba mehettünk) illetve senkit nem fogadhatunk látogatóba, de még a kertbe sem. 

Odaadtuk azt a cipőt a gyereknek, amit Alannek vettünk minap, de kicsit kicsi volt neki.

Tomi jól van, de sajnos a barátnője nővére rákos lett, és Catherine segít neki, így extra óvatosak, hogy nehogy valamit összeszedjenek, és átadják a legyengült immunrendszerű testvérnek. Szomorú és riasztó történet, remélem, hogy minden rendben lesz vele. 

A lengyel boltban feltankoltunk magyar/kelet-európai cuccokból, Beni teljesen oda volt, azt mondta, hogy olyan érzés van, mintha a német Kauflandban lennék. 

Úgyhogy Alan felvetette Beninek, hogy ha a jövő évi nyaralás is ez a staycation lesz, mint idén, akkor az lesz a nyaralás, hogy oda fogunk járni vásárolni abban a 2 hétben 🤐😅 Vettünk kész sütit is, megünnepelni hogy Beni meggyógyult.

Csütörtökön volt a lidlben vileda robot porszívó. Vacilláltunk már sokszor, hogy kéne venni, de piszok drága, ez most szerintünk elfogadható áron volt, így belevágtunk. Ami motivált minket, hogy a kanapék/asztalok alá bemegy, hogy a java koszt összeszedi, így is kell porszívózni, de közel nem annyiszor, mint egyébként szoktunk. És a kutyaszőrt is frankón összeszedi. A neve Vili lett. 

Az időjárás gyönyörű, ilyenkor már hideg, szeles, szutyok idő szokott lenni, alig kell fűtenünk, úgyhogy a megyében maradás miatt tegnap egy hegyi túrát tettünk, a közeli Silverminesban. Reggel keresgéltem az Alltrail-en, ez olyan okésnak tűnt. Nem jártunk még itt, nézzük meg.

Hát, nem lesz a kedvencünk.. olyan semmilyen. Erdő, kaptatók, fák..irtás, majd megint ugyanezt.. idő után halál uncsi volt. 9 km. Kicsit olyan volt, mint a Glen of Aherlow, az is szép, szép, de 3 km után már unja az ember a fákat maga körül. 

Mindannyian untuk, de legalább mozogtunk. A csúcs sztori: mi egy parkolóban álltunk be, de ahogy hasaltunk felfelé, láttuk, hogy vannak autók még feljebb is. 

Láttunk egy kék Hondát.. haha, itt a Tomi, viccelődtünk.. majd láttuk, hogy 04-es.. haha, milyen vicces, tényleg.. de van rajta egy N plate is (Catherine miatt) .. milyen véletlenek vannak már.. erre kiszúrtunk egy díszt, ami tuti, hogy csak a Tomi kocsijában van.. kiderült, hogy ők ide szoktak kijönni hosszabb sétára, Larsiet is ide hozza ki, mikor nála nyaral a kutya.

Mivel mi ellenkező irányba mentünk, az egyik leírás azt javasolta, hogy úgy szebb, ezért végül összefutottunk velük, de ők már a kör végén jártak, mi meg csak az elején.

A legérdekesebb az egész kirándulásban egy ún sweathouse volt, tulajdonképpen egy ősi szauna, kis kaptár alakú kőkunyhó/kupacot kell elképzelni. Ebben tüzet raktak, majd mikor leégett, akkor a delikvens bement, és addig maradt ott, míg jól el nem kezdett izzadni. Akkor kiment és a kunyhó melletti folyó kis patakban megmártózott, majd vissza. Ezt a betegeknél alkalmazták, de vannak olyan feltételezések is, hogy pogány rituálékra is használták, pl az Írországban megtalálható varázsgombát is rádobták a tűzre, illetve begombáztak.

Sok helyen lehet találni ilyen ősi kunyhót, de mi csak most néztünk meg először ilyet meg.

A szállodát is ma lemondtam, a jövő utáni hétvégére.. ezvan. 

Lezárás előtt

 Pedzegetik, lóg a levegőben, hogy újra lezárják az országot, de az én conteóm az, hogy addig nem teszik meg, míg 1. be nem jelentik a jövő évi költségvetést, sok sz@rt kell, hogy le toljanak a torkunkon. 2. a küszködő vállalkozások inkább küldjék el a munkavállalókat, legyenek munkanélküliek, minthogy a lezárás miatt újra csomóan az ún Covid-paymentet kapják. A különbség -kormány szinten- jelentős, mert a míg munkakeresői támogatás maximuma €203, addig a covid-PUP maximuma €300. Pl ismerős egy hotelben szakács: a hotel működik, de csak a megyéből fogadhat vendégeket, a konyha csak take away-ben működik, ergo nem kell annyi pincér/szobalány.. a srác azt mondja, hogy lehet, hogy hamarosan bezárnak, őt pedig elküldik, hiszen nem a lezárás miatt zártak be, hanem csak, mert nem úgy megy a business. 

Közben meg a számok igenis azt generálják, hogy szigorítani kell, mert itt minden volt ebben a 7 hónapban, csak az nem, hogy jobban felkészüljön az ország Pl az ICU ágyak kb ugyanannyi, mint egy éve. Európában nálunk a legsz*rabb szám, konkrétan a 300 darabot sem éri el az intenzív ágyak száma. Jelenleg pl a helyi, Midland régióban 2 azaz kettő darab üres ágy van, több, mint 800000 emberre. Napi 800-900-1000 új eset, csak a köztársaságban, (az Északíreknél ugyanennyi) miközben 5 millió körül van a lakosság. 

A suliban ma lett meg az első pozitív eset, de senki sem close contact, (??) így mehet mindenki ugyanúgy tovább. 

Fene tudja, mi lesz. 

Mi maradunk a lassan már megszokott kirándulás/bringázás/biliárdozásnál, mint időtöltés.

A bringám nagyon szuper, minap annyira szép délután volt, hogy elmentünk munka után egy 11 km-es körre. A strava szerint igenis fejlődök, az átlag sebességem ezen a körön most már 20 km/h felett van, a lockdown kezdetekor 16.8 km/h óra volt. 

Megdöntöttem a saját gyorsasági rekordomat is, persze hegyről lefelé, de akkoris.. jó érzés nagyon. 

A biliárdozás a másik, amivel tök sokat foglalkozunk. Tulajdonképpen minden este/délután lenyomunk egy 2-3-4 körös partit Alannel, és határozottan érzem magamon a fejlődést, mert eleinte mindig veszítettem, most pedig már simán van olyan, hogy akár mindhárom meccset én nyerem meg. 

Szeretem ezeket az esti partikat, mert beteszünk valami jó kis zenét, újra felfedezünk rég nem hallgatott előadókat (pl most Cserhátit hallgattunk és egy tök ismeretlen dalt találtunk a Spotify-on, ami a Charlieval énekelt, angolul.. ) közben játszunk, beszélgetünk, esetleg iszunk egy gin-tonikot. Vagy kettőt. 

Szóval ilyen a mindennapi anti-szoc életünk.

Benit megleptük, rendeltem neki Halloween-ra egy Money Heist-os jelmezt, mert ugyan azt is elkezdték a politikusok, hogy a trick or treet-et hanyagolni kéne, mert hát jaj.. én meg úgy gondolom, hogy ha iskolába menni biztonságos, akkor az utcán jönni-menni maszkban/jelmezben sem veszélyesebb.

Karinak meg rendeltem egy ultracuki bögrét Karácsonyra, remélem, hogy tényleg szép lesz. 

Level 3

 Ma nulla órától 3 hétre az egész országra kiterjesztették a szigorítást, minden megye 3-asra lépett. Igaz, a szakértők, kapásból az 5-ös, legszigorúbbat javasolták, de nem merték ezt még meglépni a politikusok.

Úgyhogy maradunk a megyében, mondjuk vásárolni szoktunk csak messzebb menni, de mostanra frankón antiszociális emberekké váltunk, így a mi életünkben nagy változást nem hoz ez a szigorítás. 

A suli ugyanúgy működik, a munkahelyem is. Alan és Jancsi is ugyanúgy onlàjn maradnak, mint eddig. 

Bakker.. viszont most, kicsivel később, realizáltam, hogy akkor ez a 3 hét pont a házassági évfordulós, szuper pampering hétvégénk előtt ér véget.. vajon le kell mondanunk? 

Abban maradtunk Alannel, hogy várunk 2 hetet, és meglátjuk, mert csak 48 órás lemondás van a foglaláson. 

Hook head, Loftus Hall

 Pénteken még a remek, őszies napsütésben megbeszélték a fiúk, hogy szombat reggel mennek egy 55 km-es kört, úgyis jön szombat este Alex, a vihar, na meg utána még kitudjamégmi.. 

Reggel olvastam, hogy azért lesz különösen szép, jó idő, mert 2 ciklon között vagyunk, úgyhogy feldobtam, hogy mi lenne, ha lemennénk mindannyian a Hook headhez, fene tudja, hogy mikor lesz esőmentes szombatunk, na meg a tavaszinál durvább számok vannak, simán benne vannak lokális lezárások másutt is, nem csak a fővárosban ill Donegalban. 

Jancsi maradt, tanult.

Előre bejelentkeztem a látogatói központba, ez az új szabály, csak az mehet be a területre (pisilni, kávézni, piknikezni), aki regisztrál.

Új szabály, hogy az egész területen kötelező a maszk, kint is. Ez most a kényelmetlensége ellenére jó is volt, frankón megfogta a szelet. Olyannyira, hogy Beni sokáig le sem vette, mert melegen tartotta az arcát.

Szuper jó volt: a szél a szárazföld felől fújt, emiatt már-már nyugodt volt a tenger, olyan alacsony volt az apály, hogy ennyire még sosem látszódtak ki a sziklák, és még fókák is voltak. A színek fantasztikusak volt, sokat sétáltunk a parton. Írország mindig gyönyörű, de a május/június illetve a szeptember/október a legfantasztikusabbak a színeivel.

Hazafelé menet meg bekanyarodtunk a Loftus Hall-hoz.* Beni illetve a fiúk bakancslistás, szellemjárta helye, Írország egyik legelátkozottabb kastélya. Be nem mentünk, mert online kell bejelentkezni, na meg 4ünknek €70 lenne a 45 perces körbekalauzolás.

Körbesétáltunk, lementünk a tengerpartjára. Nekem ennyi is elég volt, én elég betoji vagyok. 

*

A házhoz kapcsolódó rémtörténet, a XVIII. században kezdődött, amikor Charles Tottenham második feleségével, Jane-nel és lányával, Anne-nel beköltözött a lenyűgöző épületbe. Az egyik viharos éjjelen Tottenham hangos dobogásra figyelt fel, ami a kapu felől jött.

A férfi leküldte az egyik szolgálóját, hogy nézze meg, mi okozza a zajt. A lakáj hamarosan visszatért, és bejelentette, hogy egy lóháton érkezett idegen szeretne menedéket kérni éjszakára a vihar miatt. Tottemham  jószívű volt, és megengedte, hogy a sötét hajú, magas, harmincas éveiben járó, férfi, aki köpenyt viselt, meghúzza magát. Amikor Anne megpillantotta a férfit, akkor azonnal beleszeretett.

Napokkal később az időjárás nem javult, emiatt az idegen még mindig élvezte a család vendégszeretetét. Az egyik éjszaka a háziak úgy döntöttek, hogy kártyázzanak, amibe az idegent is bevették. A játék közben Anne egyszer csak leejtette a lapjait.

Ahogy a lány lehajolt, hogy felvegye a kártyát, a pillantása az idegen lábára tévedt. A lány rettenetesen megijedt, hiszen a férfinak nem lábai, hanem szőrös patái voltak. Anna hangosan sikoltott, és azonnal elmondta, hogy az ismeretlen maga az ördög. A következő pillanatban hatalmas tűzgolyó jelent meg a mennyezetnél, és a szörny azon keresztül elmenekült. Ami utána maradt, az csak a kén bűze volt, ami egyértelműen a démonokra utal.

Anne teljesen összetört, mert biztos volt benne, hogy az ördög érte jött. A lány bezárkózott a szobájába. Többé nem evett, nem ivott. A fizikai, és mentális állapota pedig folyamatosan romlott. Tottenham szégyellni kezdte a lánya állapotát és el akarta kerülni a botrányt, ezért hagyta, hogy Anne a szobájában maradjon.

A házban ettől kezdve szaporodtak el a kopogó szellem aktivitások. A családot hónapokon keresztül zaklatta valami furcsa zaj, kísérteties alakok bukkantak fel, és maguktól mozogtak a tárgyak. Tottenham úgy döntött, hogy megkéri a protestáns lelkészt, hogy űzze ki a démonokat a házból, mert így lehetetlen élni. A lelkész azonban nem járt sikerrel. Tottenham nem adta fel, és a vallási meggyőződése ellenére, egy katolikus paphoz Thomas Broaders atyához, fordult segítségért.

Az atya elvállalta az ördögűzést, ami két napig tartott. Sokan arról számoltak be, hogy ebben az időben a madarak agresszíven támadtak, és folyton zuhogott az eső a ház környékén. Broaders atya végül kiűzte a démonokat a házból. Állítólag, ha ellátogatunk az atya sírjához, akkor még ma is ez a felirat áll a sírkövén: „Itt nyugszik Thomas Broaders, aki jót tett mindnyájunkkal és imádkozott érettünk, s aki kiűzte a gonoszt Loftus Hallból”.

Az ördögűzés után néhány nappal Anne meghalt. A lány koporsóját az 1940-es években azok a vandálok találták meg, akik feltörték a Loftus család kriptáját és meglepve látták, hogy Anne koporsója nagyon szokatlan formájú. Ettől kezdve terjedt el a pletyka, hogy a lány teste eltorzult nem sokkal a halála előtt.

A Loftus Hall rémtörténete ennyivel nem ért véget, hiszen Anne meghalt, de a szelleme itt rekedt. 1790-ben George Reade szállt meg az elátkozott épületben. A férfi azt a szobát kapta, amely Anna szobájának szomszédságában volt.

Reade az ez első éjszaka pillantotta meg a szellemet, ami úgy morgott, mint egy pokolkutya, miközben a csukott ablak ellenére, a függönyök úgy lebegtek, hogy majdnem leszakadtak. A vendég azt hitte, hogy gonosz tréfa áldozata, ezért ellenőrizte az ajtót, ám az zárva volt.

Évekkel később, George fia, a lelkész ifjabb George Reade is megszállt ugyanabban a szobában. Ő semmit sem tudott az apja korábbi élményéről, ezért nyugodtan olvasgatott az éjszaka egészen addig, amíg meg nem hallotta, hogy az ajtó lassan, nyikorogva kitárul.

A lelkész felpillantott, és meglátta az áttetsző női alakot, ami átsuhant a szobán, majd eltűnt a szekrénynél, semmiféle nyomot nem hagyva maga után. Az ifjabb Reade nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a történteknek, mert úgy gondolta, csak a fáradtság miatt hallucinált.

A következő éjszaka azonban újra felbukkant a szellem. A lelkész ekkor felugrott az ágyról, és megpróbálta megfogni a jelenést, de a keze csak a levegőt markolászta. Másnap a férfit elmondta az apjának a dolgot. A múltban nemcsak a két Reade találkozott Anne nyughatatlan lelkével, hanem Ely márkijának inasa is, akit egyszer Anne volt szobájában helyeztek el. Rajta kívül még sokan mások is összefutottak a szellemmel.

Loftus Hallt végül 1870-ben lebontották, és a helyére, Ely negyedik márkija megbízásából, villát építettek. Később a bencés szerzetesek foglalták el a házat, majd leányiskola lett, ami után a Devereux család tulajdonába került, és 1983-tól szállodaként üzemelt, egészen az 1990-es évekig, mert akkor bezárt.

Eladó, most nyáron hirdették meg, potom 2.5 millió euróért.