Gondolatok egy gyenge kávé mellett

Néhány évvel ezelőtt történt velünk, hogy a pécsi teszkó parkolójában, valamikor az év legvégén imádott autónk nem volt hajlandó elindulni. Ha tudtam volna, mi a baj, egy mozdulattal orvosolni lehetett volna a problémát, de akkor még ismeretlen volt számomra a tűzkapcsoló fogalma :) De most ez a történet másról akar szólni.

A lényeg, hogy kerítettem valamiféle szerelőt, aki két nappal újév előtt hajélandó volt kijönni megnézni a verdát, de várnunk kellett rá olyan másfél órát. Ezt pedig az áruház előterében kialakított bisztróban tettük meg, fogyasztva némi enni-és innivalót. Már nem emlékszem pontosan, mit ettünk, de a helyet alaposan megnéztem, időnk sajnos akadt bőven rá. Színvonalas hely volt, meleg és hideg pulttal, ital automatákkal, udvarias és profi kiszolgálással, mérsékelt árakkal, és minőségi ételekkel. Talán pizzát ettünk, és utána ittunk egy finom kávét.

Ma Tullamore-ba érve láttuk, hogy a teszkó előterében itt is kialakítottak egy reggelizőhelyet. Amúgy is illemhelyre volt szüksége Beninek, így gondoltuk, akkor beülünk, iszunk egy kávét. Beni persze rendelt magának gabonapelyhet, meg csokit, meg üdítőt....Ott ültünk az egyik asztalnál, és nekem beugrott a pécsi hely, ahol anno várakoztunk a szerelőre (aki egyébként nem tudta megcsinálni az autót, így végül a falubeli jóbarátaink jöttek el értünk, a kocsi pedig ottmaradt). Hát kérem, a két hely köszönő viszonyban nem volt egymással, a pécsi javára.

Billegő asztalok, kétes tisztaság a sorok között, a kávé mecseki fajta (üvegpohárba töltve láthattam volna rajta keresztül a Mecsek lankáit) íztelen lötty, a kiszolgálás "ön"típusú, mindent a kedves vásárlónak kell elvégeznie. Kizárólag az árfekvés volt első osztályú.

És akkor arra gondoltam hogy ott van szegény Magyarország, a válságával, a borzasztó nehéz helyzetben lévő gazdaságával, a szörnyű adórendszerrel, a sok, méltatlan szegénységben élő emberrel...és mégis. Ha csak a nyomában járnának sokszor itt az írek az otthoni színvonalnak....már az is nagy fejlődés lenne.

Nem akarom szapulni az íreket, mert alapvetően kedvelem őket. És az országot is, és tényleg élvezem az itt körülvevő nyugalmat, lazaságot, életörömöt, és nem vágyódom el innen egyáltalán. És megvan annak is a maga bája, amilyen pimaszsággal szabnak árakat, például egy ilyen helyen, ahol ma kávéztunk. Tényleg. De milyen nagyszerű lenne, ha valahogy ötvöződnének a dolgok. A magyar mentalitásnak a kreatív oldala az ír háttérrel és magabiztossággal. A magyar találékonyság és állhatatosság az ír egyenességgel és egyszerűséggel.

Milyen nagyszerű is lenne...

bücckeanya -sokadik felvonás

Kari bekerült a musical-be. Türüpptürüpp.. :)

Na szóval: minden évben bemutatnak a suliban egy musicalt, külön rendező jön, díszletekkel, zenetanárokkal, jelmezekkel, -tiszta Ámerika- és erről fog szólni a gyerekek élete november közepéig.
Idén a Back to the 80's-t mutatják be, Mel szerepét kapta meg a kis Kari. :D
A music-fülnél van a dalok listája, és -mivel elég kis gyerek voltam én még akkoriban- csak az igen populáris, későbbiekben is sokat játszott dalok ismerősek.

Büszkekebeldagad. :D

x

Tegnap sikerült megnéznem a legutóbbi x-faktort.

Abszolút favorit lett (abból a felhozatalból) a kövér srác.
Mikor megláttam, tudtam, hogy isteni hangja lesz, mert a közönség is és a mentorok is lesajnálva nézték, ahogy ott áll, a béna és előnytelen pólójában, és "aha, énekelni akar.. EZ.." és a műsor felépítése ezt a dramaturgiát sejtette. (depláne mikor a foglalkozását is "kiderítették".. hahaha.. )

Jó volt, nagyon. És amúgy is : it's a beautiful day :):):):)

Pokoljárás

Megfigyeltem, hogy a sajnálatos módon lecsúszó életszínvonal milyen érdekes helyzeteket produkál. Mi Verbénával, azt hiszem mondhatom nyugodtan, hogy a poklot jártuk meg.
Na nem most, régebben. Saját bőrünkön éreztük az áramlatokat. Annyi mindenbe kapaszkodtunk, annyi mindent éltünk meg együtt, hogy végig gondolni sem könnyű.
Viszont a sok mindenen való áthaladás miatt megedződtünk és okosabbak lettünk. tapasztaltabbak. Rutinosabbak.
Olyanok, akik általában hamar átlátnak a szitán. Akiket nehéz átverni. Akik megtanultak a sorok között olvasni, és akik tudják, hogy a kürtös kalács akármilyen szépen csillog, akkor is üres legbelül.

Azok az emberek, akik ekkor szerencsésebb helyzetüknél fogva nem lettek áteresztve ezeken a dolgokon, most élik meg mindezt. Mert most ők csúsztak lejjebb és kerültek olyan helyzetbe, hogy elindulnak ugyanazon a kanyargós, sokszor sehová sem vezető ösvényeken, amikre mi már alig emlékszünk.

Ilyenkor megint azt érzem, hogy sokkal öregebbek vagyunk a tényleges korunknál, a sok megélt dolog miatt.

mai bölcselet

Beni sírva jön be hozzánk..

..." és a fiúk azt mondták rám, hogy paraszt vagyooook..! " ..
Vigasztalgatjuk, épp készülök elkapni és számonkérni Marcit-Jancsit, mikor is könnyes szemmel fel néz ránk Beni:

-Mennyivel aranyosabbak voltak, míg kicsik voltak!

(én ezt ugyan a nagy kamaszainkkal szemben szoktam érezni, de hogy ez mennyire igaz )

Megint forog a kerék

Hát túl vagyunk ezen a nyáron is. Elindult az iskola, Verbéna is újra hadban áll munkafronton, kezdődnek a hétköznapok. Időjárásügyileg nem volt nagy élmény a 2011-es nyár itt, ez tény. Ahogy az is tény, amit sokszor szoktunk mondogatni, hogy nem a nagyszerű klíma miatt vagyunk itt, mert akkor valószínűleg valahol a Földközi tenger partjainál tengődnénk. Viszont sok tekintetben volt a nyár kifejezetten mozgalmas.

Itt volt anyósom, körbehordoztuk a szigeten, amennyire volt rá lehetőség, és biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkak maradandó és kellemes élményeket szereztünk. Verbéna is elintézte amit el kellett intéznie. Hannus Portugáliában nyaralt a barátjával, Tomi és Kari kipróbálták magukat, mint utcazenészek, Beni megjárta Magyarországot, szóval nemcsak tengés-lengés volt az idei nyár.

Bónuszként izgalmas új emberi kapcsolatoknak is örülhetünk, ami különösen értékes dolog az életben. További bónusz, hogy végre végre Tominak is befejeződött az évekig tartó fog-kezelése. Tulajdonképpen az is ennek a nyárnak lett a terméke, hogy az egyik folyamatban lévő írásomat sikerült befejezni, illetve, hogy elindítottam a saját, külön bejáratú blogomat, ahol életmódváltásomat és az étrendjeimet részletezem. Ez is eredetileg könyvnek indult, de végül blog formájában manifesztálódott. Kalandosan, bizonytalanul, de végülis elindult, és még több billegés után elkezdtem egy angol nyelvű verziót, bár az inkább csak szórakozás vagy hobbi vagy nem tudom minekmondjam...elvagyok vele időnként, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt.

Úgyhogy a kerék forog tovább velünk, még akkor is, ha egyszer-egyszer úgy tűnt, jottányit sem mozdul.

változás

Nem elég, hogy bitangul lefogyott az Uram (és bár lassú volt a fogyása, mégis pár hónappal ezelőttig éjjelente, félálomban, el-elfilóztam, hogy ki is ez a pasi.. :O :))))))))) és akkor ma meg meglepett minket azzal, hogy megborotválkozott.. :D
Most nappal is figyelek ezerrel :) Csak tudnám, h mi lesz éjszaka? LOL

végrevégrevégre

Több, mint 2 éves (majdnem 2 és fél év!) kezelés és 7 évvel a balesete után tegnap megkapta Tomi a koronát a fogára. :D

Jipppppííííííí!

Mo.-i emlékek

Magyarországon ami jó volt: az a nővéremék, a meleg, az Állatkert (4 éve voltam ott utoljára.. szuper lett-végre!), a csajos-esték és a jó öreg Pöttyös.
Ezekre akarok emlékezni. :)

A rossz: az a q&@rva meleg :))))))), a külféle szolgáltatók alkalmazottai, az a köcsög wartburgos és az összes stresszes, agresszív sofőr, a minőség romlása és az eszement árak.. :O
Ezekről sem szeretnék elfelejtkezni. :/

Beni nagyon-nagyon jól érezte magát, abszolút rá (és a tesóm fiaira) volt kihegyezve ez az egész kiruccanás. Mmint a műtétemen kívül, mert persze a fő ok, h ez a magyarországi kirándulás egyáltalán lett, az volt.
Szinte minden napra jutott valami program, a lábadozásos időben persze csak olyan "ide-oda leülök", de ebből a kissrácok alig érzékeltek.

Az utolsó előtti napunkon átkompoztunk Horányba, és ott sikerült nyélbe ütni az unokaöcsém nagy vágyát: a kémes játékot.
Berci kapott egy kém-könyvet, és nagyon-nagyon ki akarta próbálni, megtervezte, hogy miként is játszák majd a gyerekek.
Csakhogy anno Jancsinak is megvolt ez a "szuperkémek kézikönyve" vagy vmi hasonló című könyv, és tudtam, h elég nagy ribillió lesz belőle, mert kivitelezhetetlen az, amit abban tanácsolnak.
Ebből kiindulva kitaláltuk, hogy egy finom anyai ráhatással másfelé terelgetjük a fiúk figyelmét, és egy kincskeresős játékot fognak játszani.
A klasszikus palackpostával "üzentünk" nekik, h el van rejtve a szigeten 3 kincsesláda, keressék meg.. álruhákba bújtak, hogy ne ismerjék fel őket, és fától-fáig osonva, minden gyanúúúúús dolgot megvizsgálva, megtalálták a rejtekhelyeket, kiásták a ládikákat és óóóóriási volt az örömük.

Persze délután még egyszer beöltöztek, hogy hátha találnak még valami nagyon titkos dolgot, de szerencsére annyira beleélték magukat a rejtőzködésbe és a gyanús dolgok felkutatásába, hogy az eredeti célt elfelejtették, így sírás nélkül sikerült szuperül befejezni a napot. :)

vizsgaeredmény

Tomi ma kapta kézhez a Junior Certificate eredményeit.

ÁTMENT. :)

4 B, 4 C és 2 D. Mindent emelt szinten csinált, kivéve a törit.

Örült, mi is neki és vele.
(itt megjegyzem, hogy az év végén kiválasztott érettségi tantárgyait mostanra már 2szer módosította.. a kötelezőkön kívül a fizika-kémia-biológia triót választotta és sulin kívül készül a zenére és a magyarra.)

Kerékvágás

Végre itthon vannak.Verbéna és Beni.Bár késve, de rendben leszállt a gépük, és most már minden visszakerül a régi kerékvágásba. Ideje volt már nagyon, olyan szürreális volt ez a pár nap...

Viszont mindannyian túléltük rendben, és minden téren problémamentesen zajlott ez a projekt, aminek külön nagyon örülök. :)

mindjárt..

Már csak kettőt alszunk, és megyünk is haza, itthonról.
Örökké ez a kissé meghasonult érzés, de mi ott vagyunk otthon, ahol a családunk-szeretteink vannak. És ez most jelenleg Írországban van.
A férj és a többi gyerekek hiánya nagy.. sokszor torokszorító.
Nekem ugyan könnyebb a helyzetem, mert az elaltatás utáni perceket nem tök egyedül kell töltenem, hanem a tesómmal kettesben, de ettől függetlenül az agyam otthon jár, hogy most mit csinálhatnak: Buddy biztos ír.. vagy altat... vagy kártyázik még a nagyokkal..
Igen, a technika szuperkirály.. a mobil, a szkájp, az okostelcsi.. de akkor is... még 49 óra.. Beni is teljesen szétesett az elmúlt 2 napban: hol irtó cuki, és csókolgat, meg szeretget, hol pedig sírdogál, és nem tudja elmondani, h mi a baja..

Aha, most asszem mindketten megfogadjuk, hogy soha-soha többet ilyen sokáig és ilyen távol nem akarunk lenni egymástól.
És most már tényleg mindjárt megyünk.. :)

15 centes sütemény

Most hogy szólóban vagyok, képes elszabadulni a kreatív énem....már ami a konyhát illeti. Ez olyanokban manifesztálódik, hogy három órán keresztül alkotok vadast zsemlegombóccal, vagy éppenséggel tejberizst főzök, amit a gyerekek nagyon szeretnek, csak én utálok készíteni, mert ahogy én csinálom, úgy 40-50 percig kell folyamatosan kavargatni, és az amellett hogy fárasztó, baromi unalmas is.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy alma "fan" lettem, rákattantam erre a gyümölcsre, minden nap fogyasztok belőle, és egyáltalán nem unom meg. Ami bosszantó, hogy a kedvenc fajtáim jelenleg eltűntek a kínálatból, és kénytelen vagyok beérni az ún. "sweet gala" verzióval, ami elmegy szódával, de azért nem egy Fuji vagy egy osztrák starking....van azonban, hogy ilyet sem akaródzik vennem,mert kicsi vagy drága, vagy mindkettő. A múltkor az aldiban járva akciós almát láttam, 79 cent volt a nyolc darab, gondoltam ennyit megéri reszkírozni, hiszen hányszor van olyan, hogy nem feltétlenül a drágábba jobb....? Na hát nem jött be. Kemény, kicsi, savanyú, törik, stb...

Nemcsak én nem szerettem, de a gyerekek is visszahozták a lunch-ból, hiába csempésztem be aljasul a táskájukba. A "sweet gala" márkájút azért nem hozzák vissza általában...namost innen jött az ötlet, hogy akkor valamiképp szabaduljunk meg az almától. Volt már ilyen az elmúlt két hétben, akkor kelt palacsinát sütöttem belőle, nagy sikere is volt. Ezúttal mást akartam. És ha már ez ilyen olcsó alma volt, gondoltam, ha már lúd legyen kövér alapon, olcsó sütit fogok gyártani. Sikerült, jelentem a számításom alapján 15 cent alatt van egy szelettel :) Az olcsónak számít....íme, a "csíkos" összetevők:

8 db alma - 79cent
1 rúd tesco rich tea keksz - 37 cent
1 tasak tesco custard powder - 19 cent
10 dkg cukor - 9,5 cent
fél tábla étbevonó (ikea) - 34,5 cent

Összesen tehát 179 centbe került az egy jénai klasszikus kekszes-almás sütemény, amit tizenkettő szeletkére lehet felnyesni. Az elkészítés rém egyszerű volt, a jénaiba leraktam egy sor kekszet, rá fedésben még egy sort, hogy ne legyenek lyukak....aztán az almát meghámoztam, kimagoztam, lereszeltem, hozzáadtam a cukrot, a bekevert custardot, és megrottyantottam, rá a kekszekre, arra egy újabb sor kex, és a csoki a tetejére. Kép is van: :)

Kilencedik nap

Kilencedik nap telik el Verbéna nélkül. Kívülálló szemlélőnek fel sem tűnne, hogy máshogy van minden. Ugyanúgy megy az élet...látszólag. Pedig mennyire más...! Egész más. Olyan megfoghatatlan, mert például mikor mondjuk dolgozik éjfélig, például négytől, akkor négytől én valahogy teszem a dolgom, és minden arról szól, hogy várom, mikor jön el az éjfél, hogy találkozzunk. Pedig, ha csak a tényeket nézem, ugye mi történik olyankor....szűk másfél-két órán belül alszunk mindketten. Addig viszont eltelik nyolc óra. Mégis az a nyolc óra amarról a kettőről szól.

Most viszont csak úgy peregnek az órák, a napok...nincs mire várni...jó, persze dehogysenincsen, hiszen vasárnap. De a nap 24 óráján belül nincs semmi, hacsak nem az a pár perc szkájp, hátunk mögött a gyerekcsapatokkal...az ugye nagyon jó de hát azért köszönő viszonyban nincs egy igazi találkozással. Hogy is volna. Szóval olyan szürkén, egyhangúan, unalmasan telnek a napok. Mert én nem kívülről látom...hanem belülről.

Nem tudom, vajon normális-e, ha ennyire együtt vagyunk. Ha ennyi időt együtt töltünk. Ismerek embereket, akik évtizedek óta élnek együtt, közös gyerekekkel, lakással, satöbbi....és ha megnézzük azt az időt, amit ketten egymás társaságában töltenek, akkor mondjuk huszadannyi sincs, mint nálunk Verbénával. És akkor adott egy nyaralás, vagy egy mittudomén...nyugdíj, és vergődnek mint a zacskós hal, mert nem tudnak együtt eltölteni tíz percnél többet. Lehet mi meg a ló másik oldala vagyunk? Nem lenne egyedi eset :)

Mindenesetre engem nagy örömmel tölt el, hogy húsz együtt töltött év, hat gyerek, és annyi, de annyi minden dolog után is talán a legnagyobb bajunk , hogy nem tudunk eleget beszélgetni egymással. Hogy általános dolog, mikor hiába beszélgetünk órák óta, utáljuk, hogy hopp, már ennyi az idő, mennie kell dolgozni....mert mindig épp annyira bele vagyunk merülve valamibe.

És ahogy öregszem, egyre többször kívánom a sorstól, hogy lehetőleg egyszerre haljunk majd meg (de jó sokára ám...!! :-)) Mert méltatlan és sötét és értelmetlen lenne a másik nélkül az élet.

Ezerkilencvenöt nap

Ennyi nappal ezelőtt pakoltuk be a kisautónkba az életünket, hogy nekivágjunk életünk legnagyobb és egyben legvakmerőbb kalandjának. Nem bántam meg egy percre sem. Sőt. Annyi minden történt ezalatt a három év alatt, hogy még végiggondolni is sok. Hát még megélni. Mi gyorsan élünk. Meggyőződésem, hogy a korunknál lélekben sokkal öregebbek vagyunk, ha a tapasztalatainkból, az élményeinkből, a nehéz helyzeteinkből, és a minket körülvevő konfliktusokból indulok ki. Igyekeztem törekedni arra, hogy lelkem legmélyén gyerek tudjak maradni, és komolyan hiszem, hogy így is van. És ha így van, akkor jól is van, hogy így van.



Ma újra néztem a régi fotókat, amik a kiutazásunk alatt készültek. Döbbenet mennyit változtunk mindannyian azóta. A gyerekek megnőttek, mi lefogytunk :) Mások lettünk. Nem csak külsőleg, belsőleg is. Attitűdileg is. Mindenhogy. Nyilván mindenki változik, és a változásának iránya befolyásolva vagyon a körülményei által. Ebből kiindulva tehát Írország (is) megváltoztatott minket.



Emlékszem, mikor indultunk, egy vagy két, de legfeljebb három évet terveztünk eltölteni idekint, feltéve ha minden összejön úgy, ahogy szeretnénk. Ehhez képest úgy elröpült ez a három év, hogy nekem rendesen olyan még, mintha most érkeztünk volna. Persze simán lehet, hogy ez nem fog változni még nagyon sokáig....vagy sohasem. Nem tudom. De lehet, nem is baj, hiszen nem kell mindig mindent tudni.

évforduló

Koccintunk, ha hazaértem.. :) Addig marad ez a virtuális süti nekünk.

Izgalmas 4. évnek nézünk elébe, azt hiszem. :D

helyzetjelentés

Budapestről jelentkezem : )
Egy kis budai magánklinikáról, ahol van internet is. Szerda délelőtt volt egy nőgyógy. műtétem, és örömmel jelenthetem, hogy minden ok, jól vagyok, a műtét sikeres volt, épen maradtak a petevezetékeim.. szóval huhhh. Kő lehull.
Beni-bogyó most Buddy Alan anyukájánál van, jól érzi magát, holnap, ha hazaengednek, megyünk is érte.
Én addig még kicsit agonizálok: van egy 5 centis vágásom, fáj-szúr..izééé.. de minden nappal egyre jobb lesz, homeozok (a császár után beváltakkal).
A klinika szuper: mindenki kedves, előzékeny, barátságos. A Prof. nagyon profi : )
És a nagy aggodalmam, miszerint felébredek-e vagy sem, is megoldódott :D Bár nem a legszebben történt, hánytam, meg ilyenek, de ahogy kiürültek a gyógyszerek belőlem, kategóriákkal jobb lett minden.

A műtétet megelőző 2 napon jártunk Kalandparkban, a Term.tud. Múzeumban, és a Cseszneki várban is.. a két első programot beárnyékolta az, hogy (m)ekkora parasztok dolgoznak még mindig ezeken a helyeken, de Beni nagyon jól érezte magát és ez a lényeg.
A vár szuper volt ismét. Anyósékhoz közel van, így majd’ minden évben elmegyünk oda, olcsó, szép és csodálatos a kilátás.
Nővéreméknél lakunk, remélem, hogy sikerül majd azért a hátralévő 9 napban kibeszélgetnünk magunkat, eddig még nem jött össze az össze, hogy kukán ülünk egymás mellett, mert nincs téma. : )

Képek:

Blog - Jövőkép, avagy a szülői értékítélet reálértéke

Mennyire divatos dolog lett ez a blogírás....ha jól gondolom, a weblog szóból van, ami ugye webes naplót jelent. Naplót. Nekem a naplóról kapásból az jut eszembe, hogy titkos. Intim. Hogy csak engedéllyel lehet beleolvasni, és legfőképpen senkinek sem sohasem. Tudom, József Attila....én magam is sokszor fordultam már ehhez az őrült zsenihez a híres "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindnekinek" idézettel. Mert zseniálisan rámutat valamire, amire nem most gondolok.



Mert most arról gondolok, hogy ki miért vezet blogot. Mert nyilvánvalóan célja van vele. Annyira vegyes az, amit erről gondolok. Mert baromi kíváncsi lennék például azoknak az embereknek a blogjára, akiknek nincs számítógépük/internetük....akiket nem szippantott még be ez a netes bigyó. na jó, nem beszippantott....máshogy írom...akiket nem csapott még meg az internet füstje.((..tényleg, a jó öreg Moldova....rég hallottam róla.)) Akik egy másik dimenzióban vannak. De hagy kanyarodjak vissza a blogolókhoz. Sokan vannak. Sokan vagyunk. Milyen más mitovációról írhatnék én itt, mint az enyémről? Engem mi motivál? Azt hiszem több dolog is. De mi motivál a legjobban? Mi a lényeg?



Nagyon sok blogon jártam már. Igen, relatív, tudom...de lehet itt egy finom kis paradoxon...már megint :) mert mi van akkor, ha a blogger csak azért olvas el más blogot, hogy ötleteket merítsen? Hogy nárcisztikus módon önérdekből eltulajdoníthasson valamit, amit persze pozitívumként lehet aposztrofálni. Hát ugyan mi rossz van abban, hogy azt a szép mittudoménmit, vagy azt a jópofa számlálót, vagy akármit kreatívan beépítem a saját blogomba.



Vajon mennyire vagyunk lélekben afrikai bennszülöttek, akik üveggolyókért adnak aranyat? Az üveggolyó lenne a díszlet. Az arany mi magunk. A gondolataink, az érzéseink. Amik akkor érnek csak aranyat, ha őszinték, és igazak, mert a miénk. Nem másé. És nincs mögötte érdek...úgy értem, hogy nem akarjuk vele sem az eladásunkat, sem a látogatottságunkat növelni. Hanem mit akarunk? Én csak azt tudom, én mit akarok. Hát lássuk....akkor: Akarok fejlődni, érni...meglátni dolgokat. az írás és a beszéd is eszközök, amik a gondolatainkból indulnak ki, és visszahatnak rá. Én ha valamit leírok, sokszor utána máshogy látok dolgokat. Tovább tudok jutni vele. Általa. Aztán akarok még emléket állítani. Szép emléket. Amik megvannak, itt-ott, hiszen a képek és az írások is (általában) le vannak archiválva. De a blog ad egyfajta keretet ennek, és...és megint egy film jut eszembe. Robin Williams és a Vágott verzió..na mindegy. Szóval ad egy keretet, és itt álljunk meg egy szóra.



Rengeteg blog van, baba-blogok, családi blogok. Olyan blogok, ahol az írók tényleg naplót írnak. Intimet. Leírják, hogy összevesznek a házastársaikkal, hogy elegük van a gyerekeikből, mert lusták. És közben öntudatosan úgy gondolják, hogy joguk van - és tényleg - naplóba foglalni nyilvánosan az életüket. De mi van, amikor kibékülnek....a házastársak? Megblogolja azt is...és kitörli, amikor csúnyákat ír? Ha kitörli, akkor a blog hazug lesz. Álszent, és képmutató. Ha nem törli, akkor csúnya, elfogult, és igazságtalan.



Megint csak sok olyan blogot láttam, ahol a blogger oktat. Most hogy mit, az mindegy. Mondjuk hogyan kell hangyát szedni. Mondjuk ő már szedett hangyát egyszer, és akkor megosztja a tapasztalatait, Miért, mi rossz van abban? Semmi. Ezek az oktatós blogok teljesen működőképes terminológiákkal operálnak, akár tudatosan, akár tudatalatt. Például felvet egy kérdést, amit megválaszol. Mondjuk " Amerikai kutatók megállapították, hogy hangyát szedni kizárólag zöld szoknyában lehet. Namost én hosszas kutatómunka segítségével ezt megcáfoltam, és most negvyenhét pontban leírom, ez miért nincs így." Ilyenekre gondolok. Felvet egy bizonytalan eredetű információt, majd a finoman szólva is nem objektív pozíciójából, amit magának kreált, elegánsan, és frappánsan vágja ki magát. Én úgy látom, aki ilyen blogot vezet, az üveggolyó, és nem arany.



Aki kiteregeti szennyest, az is.



Mert szennyes mindenütt van, ez egyértelmű, hol kisebb, hol nagyobb, csúnyább, vagy enyhébb. Tökmindegy. Lázadhat a kamasz gyerekem úgy is, hogy a három hiszekegy helyett csak kettő és háromnegyedet mond el, és úgy is, hogy drogos mámorban megerőszakolja a szomszéd kislányt. De ami szerintem a lényeg: Nem kell tudni azt, hogy a mi szülői értékítéletünk mennyire fog helytállni a jövőben. Egyszerű a doktrína: a publikus naplóba csak pozitív dolgokat kell írni. Vagy semlegest. Mocskolni nem érdemes. Senkit. Kommentelők heves vitába bocsátkoztak az egyik blogbejegyzés kapcsán, ami azt boncolgatja, vajon ha a gyerek felnő, és lesz belőle egy fontos ember, mennyire lesz, mennyire lehet kellemetlen a nagy nyilvánosságra kitett élete, amit anyukája blogolt meg. Vajon vissza tudnak-e élni majd az ellenfelei/ellenségei a róla kitett kiképekkel, történetekkel, gondolatokkal?



Jó kérdések. Ha az ember nem elég meggondolt. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy a blogolás aranyszabályai. Biztos létezik, mi az ami nincs ezen a gigantikus szemétdombon, nemigaz? :D De ha van, az biztosan benne van, hogy szempont legyen ez is. Hogy mint a Robin Williams filmben is, ha van egy blog valaki életéről, az legyen már pozitív. Attól még lehet hiteles, az nem jelenti azt, hogy hazudni kell benne.



Jó kis kusza bejegyzés lett, de nem bánom. Visszaadja a jelenlegi érzéseimet. Nincs hibátlan ember. Nyilvánvalóan lehet ellentmondás abban, amit leírok, vagy abban, amit teszek. Nem attól lesz valaki jobb, hogy nem hibázik, hanem attól, ahogy kezeli a hibáit. Én jelenleg nem érzem úgy, hogy bármi olyan anyagot raktunk volna ki a blogra, amiből hátránya származhat bármikor is a gyerekeknek. Reméljük az idő is ezt igazolja majd.