nagyok-zene

Hanna és Kari:
The winner takes it all




Tomi:
The first time

Szempontok

Az élet az elejétől fogva a végéig egy állandó folyamat. Egy kinek milyen sebességű, irányú, és kimenetelű szabadesés. Történnek benne dolgok, mindenféle dolog. Sok a tragédia, a kérdés, amivel találkozunk életünk során. De vannak olyan dolgok, amikről én személy szerint úgy gondolkozom, hogy csakis rajtunk múlik, milyen előjelűévé sűrűsödik az elménkben. Johanna lányunk ma nagykorú lett. Fantasztikus csaj. Okos, ügyes, gyönyörűen zongorázik, énekel, kitűnően tanul, hibátlanul (és sokszor számomra is követhetetlenül) beszél már angolul, a németet nem is említve. Tele van ambícióval, életkedvvel, szerelemmel, tervekkel, ragyog, ha ránézek. Örülök annak, hogy ilyennek látom, örülök annak, hogy minden szempontból egy életképes, perspektívával rendelkező, kedves emberré cseperedett. Immár hosszú ideje van együtt D-vel, akit nyugodtan mondhatom, hogy az egész család el- és befogadott, akár tetszik neki akár nem :)

Tele van a világ ilyen olyan álláspontokkal ezzel kapcsolatban, és a legtöbbje bizony inkább szomorú, mint vidám...Én ezt (is) máshogy látom. vagy csak máshonnan, ki tudja. Én ezt a felnőtté válást úgy élem meg, hogy nincs bennem egy szikrányi szomorúság sem, hiszen egy pillanatig sem érzem azt, hogy elveszíteném Őt. Majd ha meghalok, akkor elveszítem. De most? Hiszen most kezdődik az élete, most nyílik ki előtte a világ, és alig várom, hogy behabzsolja. És ott leszek, és nézni fogom, mert része leszek az életének, hiszen Ő az én lányom, én pedig az ő apja. Igaz, tény, hogy példás (relatíve mindenképpen) a kapcsolatunk, és még ettől függetlenül is speciális az egész családunk helyzete ebben a világban, de hát kié nem az? Csak mindegyik máshogy kicsit...Szóval tudom én, hogy sok családban tényleges határvonal a 18. év, és a gyerekek amint megtehetik, kizárják a világukból a szüleiket. És természetesen azt is tudom, hogy nem láthatok a jövőbe, és nem tudhatom, hogy 10, 20 év múlva mi lesz hogy lesz. De azt pontosan tudom, hogy összeköt minket a vér, és ezen soha semmi nem változtathat csak a halál. És azt is tudom, hogy vele kapcsolatban minden ami számomra fontos, az az hogy boldog legyen ebben az életben, amennyire csak lehetséges.

Nyilvánvalóan hatással van rá az, amit látott, amit megélt velünk, általunk, és ezért is lehet, hogy nyugodt vagyok. hiszem, hogy bármekkora út megtételénél a legfontosabb az első lépés, bármilyen kicsi is az a megtett úthoz képest. A felnőtt életnek nagyon meghatározó eleme a gyerekkor, a szüleinkkel, testvéreinkkel való kapcsolat, és a körülmények, amelyek között felnövünk. Igaz, a felnőttek minél fiatalabbak, ezt annál kevésbé gondolják végig, de ahogy öregszenek, fokozatosan egyre jobban látják.

Szóval nem hiszek a rossz szempontokban. A jó szempontokban hiszek, amik vidámak, életerősek, és pozitívak. Ezen a világon annyi minden van, ami mindenképpen rossz, akárhonnan nézzük. Amit viszont megtehetek, igenis a jobbik oldaláról nézem. És határozottan úgy látom, az én elsőszülött kislányom most kopogtat az Élet kapuján, és vár rá megszámlálhatatlanul sok boldog pillanat. Boldog Születésnapot Hanna!

röviden:

Hannának is sikerült a theory test-je :) Csak pár papírmunka, és ő már vezethet is.. :DDDDD
(Basszus, egy hét múlva 18 éves lesz.. el sem hiszem.. )

Szerdán nagy sportnap volt:
Kari kosarazik, és a Regional Final-t megnyerték a korosztályukban, így mehetnek az All-Ireland-re. :)
Tomi pedig ismét nyert távolugrásban (aranyat) és 400 m.-es futásban bronzot kapott, 100 m-esben meg 4. lett. Igen, az asztmás gyerekünk. :)

Ma volt az uccsó tanítási nap, kezdődik a tavaszi szünet: legközelebb majd csak május 3.-án mennek a gyerekek suliba.
Kérünk szépen sok napsütést! :)))

Kompromisszumkészség

Sajnos látjuk itt is az otthoni helyzetet. Nem könnyű.
Akkor sem volt az nekünk, amikor elindultunk....igaz, mi akkor is, ebben is, és megint csak mások voltunk, mint a nagy többség.
Mindenféle szempontból. De akkor is azt érzem, a legtöbb ember akit ismerünk, beleesik abba a csapdába, amit talán a legplasztikusabban a kompromisszumkészség hiányaként lehet aposztrofálni. Hogy tudniillik a betokosodott, beszűkült, csökönyös, a nyitottság legkisebb jelét nem mutató gátak azok, amik megakadályozzák az embereket a céljaik elérésében. A gátak, amik bennük élnek, és aminek a megugrása nélkül sosem fogják tudni megoldani a nehéz élethelyzetüket. Sajnálom pedig, de ez az a dolog, amit nem lehet, és nem is szabad kívülről megpróbálni feloldani...és lassan, de biztosan nő a távolság azok között, akikben megvan ez a bizonyos kompromisszumkészség, és azok között, akikben nincs.

poems

Napok óta készülök rá, h bepötyögjem ide a két legújabb versikét, amit Jancsi és Marci írt. Ma végre, ha már a költészet napja van, meg is teszem.
Érdekes különbség ez a magyar és ír oktatás között: rendszeresen kell verset írniuk, mikor épp miről tanulnak. Jancsiék az űrről tanulnak hetek óta, Marciék meg az időjárásról. :D

Aliens

The aliens are crazy
The aliens are lazy
The Jupiter's aliens are ugly
And the Mercury's are funny.

Some aliens like an apple
Some aliens head is rectangle
The sick aliens cough bubbles,
And the adults cough marbles.

The old aliens are slow
Some children's eyes are yellow,
Some adults dont't like snow,
Because they're look like an elbow.

The aliens die when they're sixteen,
The grandfathers don't like the cheese
And the children like the sweets,
If it's not green.

The Pluto's alien is just sitting,
His neighbour is just reading,
Sorry, I'm just dreaming.

Janos V.
3rd class

***************

Twinkle, twinkle sunny day,
I like lots and lots of play.
I like warm days
As in May.
If it's cold I don't want to stay
Twinkle, twinkle sunny day,
I like lots and lots of play.

Marton V.
1st class

A kisebb hibácskák ellenére remek kis versikék lettek szerintem, és tök jó látni, hogy 7 hónap suli után már mire képesek. :) Arról nem beszélve, hogy a minap írül beszélgettek a kocsiban, és jókat röhögcséltek, hogy egy kukkot sem értünk belőle. :)

Az írek és az eladástechnika

Egy ideje érik már ez a post. Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem vagyok az a könnyen általánosítós típus, és utálok minden sztereotip megközelítést, a paradigmákról nem beszélve. De most már a sokadik szitu van. Lassan tucatnyi az olyan esetek száma, amikor ha én lettem volna a másik oldalon, vagy jó, nem én, hanem valaki, aki eladástechnikalag nem egy nulla, akkor minden gond nélkül megveszem azt, amit végül persze nem vettem meg. Ott volt a petkonolli nevű bőri kereskedő, meg a nyamvadt autója....aki nem engedett egy centet sem a vételárból, és több mint másfél évvel később, most, amikor ezt a hozzászólást írom, még mindig ugyanott áll a verda, mert még mindig nem adta el.

Vagy ott van egy másik autó, amit négyszer tárgyaltunk le telefonon a kereskedővel, hogy akkor megyünk megnézni. Dublinba, ami azért nem itt van a szomszédban. Erre mi történik? Ott áll a verda az udvaron, koszosan, mocskosan, bezáratlanul, vastag penész mindenütt a kárpitokon, a hátsó lámpabura ductape-el megragasztva, a gumi levegőtlenül, ernyedten folyik ki a felni alól. Pedig az autó műszaki adatai, vizsgája, futott kilométere stb. alapján simán megvettem volna. Mindössze annyit kellett volna tennie a kereskedőnek, hogy lemossa, kitakarítja, meg felpumpálja a kerekeket. Sokat mondok, egy óra munka, és a kocsi úgy nézett volna ki, hogy gondolkodás nélkül nyitom a bukszám. De nem. Elő sem bújt a bódéjából.

Aztán a mai téma.....a kávéfőző esete. Ez egy külön érdekes dolog. Mi alapvetően nagyon szeretjük a kávét, legfőképp az erős, karakteres, de nem csersavas méregízű espresso-t. Hosszúkávét készítő filteres kávéfőzőből átlag háromhavonta lehet venni a másikat, mert annyira vízköves a víz, hogy a csövek kanyaraiban lerakódik, és a keresztmetszet olyan kicsi lesz, hogy örökkévalóság, amíg a kávé lefő. A presso gépek jobban bírják, viszont ilyenekből nem sok választék van. gyakorlatilag két féle márka elérhető a szigeten, a Délonghi és a Gaggia. Valaha előfordult a Cookworks márka is, mint olcsó verzió, de már nem létező fogalom. Délonghi-val kezdtük, kellemes kávét csinál, de kb egy év használat után gyönge lett, csöpög és lassúcska. Azért még hadra fogható ma is....de nem az igazi. A Gaggia gépet fél éve vettük. Amellett, hogy ergonómiailag egy kalap fos, és anyaghasználati szempontból értékelhetetlen minőségű, kiváló kávét csinált, az ereje nem ment el hónapok után sem, és hamisítatlan espresso italiano crema gusto-t produkált, persze a megfelelő őrleménnyel próbálkozva. Na most fél év után bemondta az unalmast. Kampó. Se kép, se hang. Visszavittük a boltba, de már nem forgalmazzák ezt a típust, így kicserélni nem tudták. Nekiálltunk keresni.....hogy kipróbáljunk mondjuk egy Krupps-ot, egy Bosch-t, Kenwood-ot, mittudomén....ha már Szarvasit nem lehet kapni :D...de az egész áldott szigeten nem lehet kapni, csak az előbb említett és általunk kipróbált két márkát. Találtunk egy helyet, ahol bár szintén kizárólag ebből a két márkából ugyan, de elég széles kínálat volt, és megtapinthatóan ki voltak rakva. Találtunk egy Délonghi-t, ami hasonló a mostanihoz, ami elgyengült a használat alatt, de még leaglább működik. Már szinte meg is vettük, mikor élelmes kereskedőnk odalépett, hogy segíteni szeretne....elmondtuk, hogy megvennénk azt a kávéfőzőt.....erre közli, hogy az egy kifutó modell, és kapható kicsit több pénzért a következő modell....és megmutatta azt, amit másfél éve vettünk, és most poroltam le, hoyg a Gaggia beszart...Mondjuk neki, hogy ilyenünk van otthon, de nem jó, mert nagyjából egy év alatt lehervadt....Namost sajnálkozva nézésen kívül másra nem tellett tőle. Ha én lettem volna a helyében, és ilyen fura szituba kerülök, elmondom a kedves vásárlónak, hogy tényleg, milyen érdekes, van aki úgy gondolja, hogy a régebbi modellek sokkal jobbak voltak, akkor amikor azokat gyártották, még nem voltak annyira ráállva a tömeggyártásra, még nem volt válság, jobban belefért a minőségi alapanyagok használata, ésatöbbi ésatöbbi...simán megvettük volna, ha erőlteti...mert a design-ja jobb volt, ötletesebb, több tartozékkal, mint a miénk....

De nem. Nincs új kávéfőzőnk, és nem tudom, mikor lesz-e, vagy hogy lesz-e egyáltalán másik.

nyári tervek

Azt tudtuk, h az idei év lesz a leghúzósabb, mióta itt vagyunk.. ez nagyjából így is van. Kevesebb órák, megnövekedett kiadások (pl benzinár-fűtőolaj ár, USC -universal social charge, ).

Osztottunk-szoroztunk, és úgy döntöttünk, hogy idén staycation lesz. :)
Maradunk a Szigeten, és a nyári szabadságom ideje alatt csatangolunk itt, max. még Zs.-ékhoz átmegyünk Angliába pár napra.. igaz, a rohadt komp 8unknak közel 700 euró.. :O
Annyi extra lesz még, hogy anyám meglátogat minket a nyáron.

stars of the week

A kissuliban péntekenként szokták kiosztani a "Star of the week award"-ot.
Minden osztályból egy gyerek kapja meg, és ezen a héten Marci is és Jancsi is megkapta. :DD
Marcinak ez már a második alkalom, most a "very good irish" -ért kapta, Jancsi pedig a "excellent listening, good behaviour and hard work" -ért. :DDD
Kaptak kis ajándékot is mellé, Marci ceruza-hegyező-tolltartót kapott "super pupil" felirattal, míg Jancsi meg egy dínós könyvet.
Édes pofák :))

Bücckeanyuka