Utsó nap

.. a januárból.

Alapvetően lazulós hétvégékkel, Tomi szinte minden hétvégén hazajött egy-két napra, Kari pedig egy hosszabb időre, Helsinki után. Megmutatta merre jártak, áthajóztak Tallinba is (nem irigy ám mindenki), sajnos havat nem kaptak Finnországban, csak hideget. :D 

Csodaszép városok, bucket-list re került nálunk mindkettő.

Kaptam lila krumplit, így végre én is próbálkozhattam a pürésített meg a roppanós elemekkel.

És extraként főztem a családnak lila levest :P 

Francia hagymaleves megspékelve lila krumplipürével. Pikáns lett és örültem, hogy akkor ezt is kipróbáltam. Ez ízlett is majdnem mindenkinek, a lila krumpli csipsz totál bejött, a püré nem lesz közkedvenc.

Mire Alan és Tomi is meggyógyultak, Marci lett beteg, most meg Beni. 

Komoly harcok árán tudtuk itthon tartani. Szeret persze suliba járni, de itt az iskolába járást díjazzák: ha full attandance -t produkál egy-egy terminusban, oklevelet kapnak a gyerekek. Nekem nem szimpatikus amúgy, hiszen tavaly pl Beni komoly lelki válságon ment át, mikor skarlátos lett vagy mikor kétszer is tüszős mandulagyulladása volt. Hogy mi lesz majd.. és mellette az igazgatóhelyettes kifejtette neki, hogy a skarlát mellett is mehetett volna pár napot...

Úgyhogy most 3 napot mindenképp marad, pénteken megy majd, mert akkor írják a képességfelmérőt a gimiben. Ebben a terminusban meg majd nem lesz oklevele. 

A laptopomat meg megcsinálta Alan, szóval egy gonddal kevesebb. :D 

Vissza a mindennapokba

Még december 22.-én este döglött be a mosógépünk, amit az előzetes kalkulációk után - mmint, hogy mennyibe kerülne a javítása - lecserélésre ítéltünk. A currys-ből rendeltünk egy akciós, alap modellt, amit ki is szállítottak még 28.-án, így csak egyszer kellett elmenni az utcai gigamosodához. Gondoltam, ezzel letudtuk az év végi-év eleji negatív dolgokat. 

Tegnap előtt jövök haza munkából, mikor mondja Alan, hogy a laptopom nem veszi fel a töltést.. Remek. Valószínűleg nem nagy dolog, csak a csatlakozót kell kicseréltetni, de az nem most lesz. Most a Karácsony után, mosógép vásárlás után nem igazán van rá keret. 

Influenza járvány tombol, sajnos Alan is és Tomi is beleesett.  Alan ritkán beteg, legutóbb sok éve már, durvább gyógyszert is csak a gázolása után szedett. Most nagyon nehezen gyógyult meg, már karácsony előtt vacakul volt, es hullámszerűen lett jobban-rosszabbul. Talán most már tényleg kifelé megy. Tominak is majd 3 hétig tartott, míg kilábalt.

Brutális idő volt a héten, Elenor nevű vihar tombolt, tarolt, így a szünet ellenére be voltak zárva a fiúk a házba. Úgyhogy pénteken moziba mentek, végre megnézték a legújabb Star Wars-t. 

Tegnapra lecsillapodott a szél egy kis időre, fel tudtunk menni a Devil's bitre, dagonyáztunk ugyan, de jól esett, igaz a csúcson brutàlis szél fújt, max 5 percet lehetett ott tölteni. Jöttek Hannáék, jött Jancsi barátnője is, Kaci, meg Damienék kutyája, Luna. Délután még elmentünk Portlaoisba, Hanna akart egy utolsót vásárolni. Nálunk meg Marci nőtte ki a cipőjét, Beni a gatyáját, azt kellett venni.

Durva hidegek jönnek, hátha a dög vírusokat kinyírja, mennek vissza a fiúk a közösségbe, nem lenne jó, ha valami sz@rt elkapnának.

Szóval holnaptól suli, ma utaztak haza Hannáék, karácsonyfa leszedve, visszadobozolva, jöhetnek a jó kis mindennapok, remélhetőleg semmi extra gubanccal. 

2017-ről

Nem követünk adott rendszert, így nem írhatom, hogy szokásunk évértékelést írni, pláne, hogy tavaly sem írtunk....Valahogy azonban mégis benne van az emberben, hogy kéne. Igen, igen...repül az idő, és mindig csak egyre kevesebb. És nehéz összelapátolni, mi volt, mi nem volt, hogy volt. De azért mégiscsak jelentőségteljes, hogy megint eltelt egy év.

Nem panaszkodhatunk, full-house volt nálunk. 26-án tizenegyen ültük körbe az asztalt. Mi nyolcan, és a három idősebb gyerekünk partnere, akik ír fiatalok. Hannának Damien, akivel hosszú évek óta együtt vannak már, és úgy tűnik, jól megvannak együtt....Tominak Catherine, akivel két éve vannak együtt, és Karinak Eoin, aki szintén két éves ismeretség. Sajnos egyik pártner sem beszélni magyar, így nyilván sokszor folyt angol nyelven a társalgás, amitől boldog nem vagyok azért, dehát nyilván azt sem akarom, hogy kukán üljön a három idegennyelvű ember a társaságban. Ebben csak az a furcsa jelent zavar a legjobban, mikor a saját gyerekemmel is angolul kommunikálunk. Egymással. Anno nem értettem, hogyan lehetséges, hogy Joli néni, anyám nővére (Isten nyugosztalja, 2017-ben eltávozott Johnny bácsival együtt) családjánál hogy lehet, hogy magyar apuka, magyar anyuka, három magyar gyerek, és egyszer csak senki sem beszél már magyarul....hát, lassan kezdem érteni. Nem megérteni, csak érteni. Azt megfogadtam sokadjára is, hogy amíg én élek, a magyar nyelv nem fog eltűnni a családunkban, és ebben (is ) egyet értünk Verussal.

2017 már történelem. Most le kéne írni, hogy mi minden történt az évben....nem is tudom...mivel kezdjem. A legfontosabb talán, hogy Tomi lediplomázott, és nagyszerű állást szerzett magának egy amerikai befektetési bankban, Limerickben. Jól érzi magát, szereti a munkáját, jóban van a kollégákkal, szóval sínen van a gyerek, azt hiszem. Kari is önállósult, felköltözött Dublinba, közösen Eoin-nal bérelnek egy szobát. Vicc, ami van lakbér témában Dublinban....nevetséges, hogy ezer eurót kell fizetni egy szobáért, amihez saját fürdő sem tartozik....mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Kari ügyes, mert elhelyezkedett még nyáron egy Insomnia kávézóban, "kitrénigeltette" magát baristának, és heti 1-2 napot dolgozik az egyetem mellett is. Így például telik neki arra is, hogy 9-én Helsinkibe és Tallinba ugorjon ki a barátjával. Nagyon büszkék vagyunk Rá is. Amúgy nagyon lelkiismeretesen csinálja a sulit, szereti, élvezi, és jó benne. Biztos vagyok benne, hogy Biológia-kémia-genetika vonalon fog továbbmenni. Hogy merre, azt még nem tudjuk.

Tele vagyunk tervekkel 2018-ra, felsorolni is hosszú lenne mi mindent szeretnénk, ember tervez, Isten végez ugyebár, mint tudjuk. De biztos vagyok benne, hogy nem lesz unalmas ez az évünk sem :)

Hálás vagyok a sorsnak, hogy egészségesek vagyunk, hogy jól vagyunk, hogy élünk és virulunk, és szeretjük egymást. Ennél nem is kell több soha, ez a legfontosabb dolog.

Karácsonyi szünet

10 napig tartott a szabadságom, holnaptól újra munka, a gyerekeknek jövő hétfőn kezdődik a suli.

Mozgalmas 10 nap volt: Hannáék hazajöttek Münchenből, Tomi Limerick-ből, Kari Dublinból. Tulajdonképpen tegnap délután óta vagyunk újra csak magunk, mi öten.

A Karácsonyunk nagyon jól telt, hangulatos volt, a fiúk idén már nem klasszikus módon játszottak el karácsonyi dalt, hanem átdolgoztak egyet a saját ízlésükre. Együtt volt mindenki, 26.-án meg még átjött Eoin és Catherine is, így full house volt nálunk. Lars örült nagyon, mert még Tomi barátja David is beesett, akit különösképp imád. (volt, hogy ő vigyázott Larsra)

Karácsony után sikerült elmennünk a Glendalough-hoz, nem nagy túrára, csak kis bejgli-lemozgatásra. Baromi hideg szél volt, de legalább nem esett az eső.

Kari szülinapját is megünnepeltük: 20 éves lett. Lassan mindennap elmondjuk, hogy hogy rohan az idő, de a gyerekeink születésnapján még inkább elképedünk. Hiszen most születtek....

Aztán össznépi autós kirándulásra is elmentünk, -Hannáék nélkül ugyan, de ők egyrészt programot csináltak aznapra, másrészt a kocsikban már nem lett volna hely nekik. Dingle körtúra, 2017.-ben az utolsó kirándulásunk.