szombat esti láz :?

A hétvégén sikerült megtapasztalnunk az ír eü, már-már magyar sztájlt követő, árnyoldalát.
Itt, Midland-ben, van egy ún. Shannondoc nevű ügyeleti rendszer.
Felhív a beteg egy központi számot, egy recepciós felveszi a telefont, rögzíti az adatokat, majd pár percen belül visszahívja egy nővér, aki a tüneteket kérdezi ki, majd a lakhelyhez legközelebbi ügyeletre irányít (időponttal).
Ezzel a rendszerrel eddig már 3* találkoztunk, mindannyiszor kellemes, szimpatikus, magabiztos és hozzáértő orvossal hozott össze a Sors.
Nos, szombat este, Tomi riasztó tüneteket produkált, -hidegrázás, 40 fokos láz, gyengeség, sápadtság, fulladás, orrszárnyi légzés, köpetürítéssel együtt járó köhögés.. - szóval telefon az ügyeletre, elmondom, hogy ez van, és nagyon félek, h tüdőgyulladása van a gyereknek.
Fél óra múlva várnak a közeli rendelőben.. csakhogy ez most egy másik, mint ahová járni "szoktunk".. helyileg hol van? Elmagyarázzák, végülis odatalálunk, de azért bosszantó, h sehol sincs kiírva, h merre is van az ügyelet.
Időben behívnak, mikor is egy igencsak fura kinézetű, első blikkre nekem az indiai vasúti társaság munkásának ható, kissé dzsuvás fazon fogadott. Az Orvos.
Nem nézett ránk, sem Tomira.. a 3 réteg pulcsin át 'meghallgatta' a tüdejét, kb 3 mp-en át, majd közölte, hogy biztos, hogy nem tüdőgyulladás. (értem én, nekem butának kell látszódnom, nem lehet véleményem, még akkoris, hogy ha Tomi megszámolhatatlan tüdőgyulladását is csináltam végig, hol odahaza, hol kórházban.. )
Ok, akkor mi?
Nem tudja. De ez nem az.
Ekkor szól Tomi, hogy szédül, lefektetjük, majd hosszas nézelődés után, közli a doktor, hogy nem tudja mi baja van, de szerinte kórházba kéne vinni.. majd bizonytalanul megkérdezi, hogy én tudom-e otthon kezelni.. mondom igen, de ha úgy gondolja, hogy jobb lenne a gyereknek kórházban, hajrá, visszük, csak legyen már jobban.
Újabb percekig tartó nézelődés a semmibe, majd megkérdezi Tomit, ő mit akar.. mondja Tomi, hogy ha van esély, ő otthon szeretne lenni.
Újabb percek telnek el, csak úgy, mi nézzük egymást, úúúgy szemmel kommunikálva, a doktorunk meg csak úgy mered a semmibe..
Majd egy hosszú fejcsóválás-rázogatás után odalépett a gyógyszeres szekrényhez, és egy injekciós tűvel fordult vissza. Beadta Tomi sejhajába, majd közölte, hogy akkor ad nekem is egy injekciót, amit majd otthon kell beadnom a gyereknek.. :OO
OOOOKKKKK.
Majd fejcsóva, kijavítja magát, hogy inkább kúpot adna, amit itthon adjak majd be.
Kerekedő szemmel mondom, hogy hát 16 éves és nem hányt.. nem lehetne akkor egy egyszerű tabletta..?
De. Lehet.
Ezek után elkérte a medical cardot, hogy megírjon Tominak egy receptet.. a rajta szereplő GP-nk nevét meglátva megkérdezte, hogy who the f*ck is dr B..?
A GP-nk, bammeg.
Majd a nevenincs, fogalmam sincs ki, utunkra bocsájtott, azzal a felhanggal, hogy ha rosszabbul lenne a gyerek, menjünk kórházba.
Az általa felírt AB-ot kiváltottam, ezt kiegészítve kap hazai ACC-t, ventolint-seretidet, és döntjük belé a narancs levet.

És most befejezem ezt a rövid kis élménybeszámolót, mert közben valami vírus is megszállt minket, és a család nemlázas tagjai torokfájással és rossz közérzettel bírnak, így én is, és a történet újra átélése nem tesz jót a vérnyomásomnak.

TAO

A Brit Királyi Haditengerészet fejlesztése alatt álló tengeralattjárója ha elkészül, képes lesz akár a Földet is megkerülni anélkül, hogy a felszínre emelkedne.
Verbénával majd' 20 éve kezdtük el a közös életünket, még gyakorlatilag gyerekként. A kezdetektől fogva harcosak voltak a napjaink, erről már itt a blogban is sokat írtunk. Lekötött a harc minket folyamatosan. Mindig más ellen/mellett, de alapvetően az életünk mindig szólt valamiféle küzdelemről. Most sincs ez máshogy, és gondolom később sem lesz máshogy, sőt, másokkal sincs máshogy, nyilván. Mégis van némi változás. Mostanában olyasmi érzésem van, mintha valamiféle tizensokéve a tengerfelszín alatt lévő tengeralattjáró lennénk, ami lassan elindul a felszín irányába. Jó-e vagy sem? Nehéz megmondani. Mint minden változás, azt mondanám első blikkre, hogy aha, jó. De ugyanakkor kicsit rémisztő is. Mert nem tudom, mi van a felszínene, mi van odafent, odakint....nem tudom, fog-e tetszeni, ami ott van.
Félelmeim vannak,, vajon nem csesztük-e el. Mármint az egy másik kérdés, hogy minket mennyire csesztek el. Annak megvan a maga oka. Az idő kerekét nem tudom visszaforgatni. Viszont mégcsak véletlenül sem szeretném magam, magunk medence tetején úszó használt kotonnak érezni egy jól sikerült házibuli után.
Filmek garmadája, persze legfőképp Amerikából - honnan máshonnan- szól a sztereotípia vastag máza alatt az önmegvalósító, negyvenes éveik elejét vagy derekát taposó emberekről, akik a mi megszokott ideológiai ösvényünkről fogalmazva jó dolgukban nem tudnak mit csinálni, egyéb pesties terminológiával élve vergődnek, mint a zacskóshal, billegnek, mint rigó a dögön, és a többi. Maradva a tényeknél én egyáltalán nem érzem magam ilyen útkereső középkorúnak, viszont a gyerekek felnövése/kirepülése folyamat ahogy közeledik a vége felé, óhatatlanul az emberben felmerülnek kérdések.
Vajon hová tartunk? Én olyan pali vagyok, aki barátjának tartja a számokat. Aki tervez, és igyekszik tudatosan létezni. Ismerni az irányt, amerre halad. És most, nagyon hosszú idő óta, bizonytalan vagyok, ami pedig baromira nem jellemző rám. Vagy nem volt jellemző? De az élet nem egy autóvásárlás.Ott az ember tudja, mit kell nézni, mire kell figyelni, és mégis átverhetik, mert a pakliban benne van. De bevállalható. Az életben nem vállalható be, ha át vagyok verve. Plusz amíg az autóvásrlásnál el lehet mondani, hogy az az aljas szemét sunyi patkány elhallgatott valamit, vagy elkendőzött egy hibát, addig az élet dolgában nincs duma, nincs kit hibáztatni, csak magunkat.
Nem tudom, merre fog menni a hajónk. Tényleg. A nagy kérdés, kinek van igaza: a szamoai bennszülöttnek, aki szarik a világra, és megöregszik a nyomorban, a tengerparton ülve, kezében a fellangyosodott sörrel, vigyorogva, vagy az eltévedt hajóskapitánynak, aki a part mentén kószál élete végéig, keresve a jó irányt.

De pokolba a sok hasonlattal, egyik sem jó. A lényeg az ÉLET és EGYMÁS szeretete és élvezete. A primer értékeink világosak és egyértelműek. A primer törekvéseink szintén. A többit meg majd meglátjuk. Hiszen we can cross the bridge, when we get there.

-70

Ma van egy éve, hogy megreformáltuk az étkezési szokásainkat.

Ez alatt az egy év alatt 70 kilótól szabadultam meg, ami egyedülálló az én kis tyúkszaros életemben.

Már gyereknek is kövér voltam, egyedül a "csajozós" éveim alatt sikerült - elmebeteg diétával ugyan, de- normális alakot öltenem. Most végre meg tudtam alkotni azt a fajta táplálkozás-módszert, ami nem jár éhezéssel egyáltalán, és nem futottam, nem szobabicikliztem, se nem jártam le gyúrni hetente négy alkalommal a kispesti Pólusba....Annak idején kamaszkoromban kezemben a ventolinnal jártam futni a temető melletti kiserdőbe...gyűrűt szereltettem fel anyámék hálószobájába, ahol húzódzkodtam folyton...és ja, lejártam a Janiékhoz hetente négyszer gyúrni másfél órát. Pár éve még otthon úgy kezdtem minden napot, hogy 20 kilométert lebringáztam a szobabiciklimen. Aztán eladtuk a szobabringát is a kiutazásra gyűjtésben :-) Na semmi ilyesmit nem követtem el az elmúlt egy évben. Fura.

Ennek az egész történetnek már elkezdtem a megírását, talán egy soha ki nem adott könyv formájában az utódaim számára hasznot jelent majd. Ki tudja.

mesék

Beni tegnap kitalálta, hogy el akarja altatni az apját, és majd ő mesélni fog neki.. fogott egy angol nyelvű dínós-könyet, és ment a szárnyalás...

csokis-kávés torta (szuflé)

Az elnevezése még nekem sem tiszta teljesen.. a recept szerint torta, szerintem inkább szuflé ... annak ellenére, hogy életemben először csináltam ilyen sütit, de ettől függetlenül piszok okos vagyok. :)))

A tálalása illetve a sütése nem szuflé-szerű lett, de sztem ezen felülemelkedhetünk. Pl. Nem melegen lett tálalva, nem kis spéci edényben lett kisütve

Gyuriék voltak a tesztalanyok.
Tudom, hogy nem szerencsés vendégeken tesztelni egy süteményt, de az esetleges mellényúlás ellensúlyozásaként csináltam egy tutibiztos túrótortát.

Szóval a süti:

fél font (22 dkg) jó minőségű étcsokoládé
fél font (22 dkg) vaj
1 dl erős kávé
16 dkg cukor
4 tojás
2 evőkanál liszt
vaj a forma kenéséhez
tejszínhab a tálaláshoz (nálunk ez most elmaradt)

A tojásfehérjét kemény habbá vertem, belekevertem a tojássárgákat és a cukor felét.
A maradék cukrot, a kávét és a vajat felforralni, ráönteni a csokoládéra. Simára keverni, amíg a csoki teljesen el nem olvad. A csokoládés löttyöt belekevertem a habba, majd legvégül még belekevertem a lisztet.
Kivajaztam egy hosszúkás, téglalap-formát (alternatív estben őzgerincforma), ebbe öntöttem bele a masszát.
Ezt beletettem egy nagyobb tepsibe, majd ebbe a tepsibe vizet öntöttem (gőzfürdő), és 180 C fokos (előmelegített) sütőben kb. 40-45 percig sütöttem.

Langyosan is, és hűtőben lehűtve is finom.

Ennyi maradt belőle.. :

fül-orr-száj

Beni elég makacsul benáthásodott, köptető ment neki, de sajnos visszamaradt egy hallás-csökkenés. Bazi nagy orrmandula, szájon át lélegzés, horkolás.. stbstb
Jancsi ugyanezzel szenvedett, ugyanebben a korban. Akkor orrmandula-műtét lett a vége, és akkor is szerettem volna elkerülni, és hát most is.
Ezért is rendeltem neki meg egy lymphomyosot nevű homeos löttyöt, amit 2 hónapig kell szednie. Nem mellékesen remélem, h ettől még a nyaki nyirokduzzanata is lelohad, ami alaphangon is elég nagy, (hivatalosan nem kell vele foglalkozni, de randa egy látvány), de ha beteg kétszeresére duzzad. Drukkolok, hogy hasson.

Pénteken telefonon hívtak: Jancsi összefutott egy gyerekkel az udvaron, vérzik az orra, felrepedt az ajka.. szerencsére csak csúnya volt, de semmi komoly, a jegelés elég volt, mára csak egy kis pukli van a száján.

Vendégek

Ma vendégeink voltak, Gy.-ék, akikkel jó régen találkoztunk már, és bár rengeteget beszélgettünk, mégis kevés volt az idő, ahogyan az már lenni szokott.

Annak idején, mikor én voltam kölyök, a tesómmal akarva-akaratlanul, kimondva-kimondatlanul, de két csoportba osztottam anyámék vendégeit. A gyerekek édesen önző módján, nyilván. Voltak azok a vendégek, akik szemérmetlenül nagy doboz csokival és egyéb édességgel állítottak be, és voltak azok, akik hoztak egy szál növényt mondjuk meg valami lényegtelen (szigorúan gyerekszemmel persze) haszontalanságot...italt, vagy mittudomén. Ha anyámék vendéget vártak, mi izgultunk, és leskelődtünk az ablakból, vajon ki mennyire "tesz ki magáért".
Nos, én hiszek abban, hogy egész másképp neveljük a gyerekeinket, és nekik az értékrendjük nem pontosan ugyanaz, mint ami annak idején nekem volt....de az biztos, hogy annak idején Gy.-ék az én mércém szerint határozottan a menő vendégek közé tartoztak volna :)

szilveszter-újév

A tegnap estét nagyon jól töltöttük: karaoke-estet tartottunk.. Marci akkkkorát alakított: ő volt az este fénypontja. :))
Bulizott, táncolt, énekelt.. nagyon élvezte, hogy fent maradhatott éjfélig. Beni belealudt a fene nagy buliba, de ő is énekelt ám. :D

Koccintás után hamar el is mentünk aludni, nekem 8-kor jelenésem volt a munkahelyemen.
De mivel egy lélek sem jár ma felénk, így 12-kor haza is jöhettem.
Kapva-kaptunk a lehetőségen, meg azon is, hogy végre mindannyian együtt voltunk, és legurultunk a Hook-headhez. A tengeri levegőt gyógyító hatása miatt akartam, ui Beni napok óta tök beteg, taknyos, hurutosan köhög.. szóval főként miatta.
Olyan nagyon jó volt, hatalmasat sétáltunk, láttunk FÓKÁKAT (eddig még sosem, és ez tök kúl volt).

az idei első

Valahol örülök, h véget ért 2010, nagy tervekkel voltam tavaly ilyenkor. Persze, sok dolog nem úúgy alakult.. Brúnó halála után már-már utáltam 2010-et.. Ok, ok, volt sok szép pillanat, de kösz elég volt, legyen vége..

Reményteli tekintettel nézek 2011-re, kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni.. sok dolog már majdnem biztos, és sok dolog még kérdéses.. Nagy terveim nincsenek: egyszerűen csak élvezzük egymást, és kész.
Minden extrát hálásan fogadok. :)