hahha

.. és tényleg létezik igazság..! :)))
Hannus ma kapott egy új időpontot, térítésmentesen (bevallom őszintén: magyarországi tapasztalataink után arra készültünk, h el lesz szépen magyarázva, hogy ő volt a béna, és ha akar új időpontot, akkor fizessük ki mégegyszer.. blablabla..).

learner

A mai napot nagyon vártuk:
Mára intéztünk kresz vizsga időpontot két elsőszülöttünknek, hogy a jövő héten bekövetkező szigorítások előtt megszerezzék azt.
Nos, rossz hír:
Hanna a rendszer hibájából kifolyólag megbukott. Lefagyott a gépe, és 3 perc alatt be is fejezte az el sem kezdett vizsgát. :O A hölgy, aki ott volt, annyit tudott csak mondani, h telefonáljon a központba, mert ő csak annyit tehet, h kinyomtatja a papírját.
Megtörtént. Ők holnapig nem tudnak semmit tenni, mert nincs még meg Hannusról a jelentés.
Kiborult nagyon. :((

Jó hír:
Tomi átment, gyönyörűen. :)
Ma már elintézte a következő lépéseket: beszerezte az appl.form-ot, elment a dokihoz, aki kiállította a papírokat, h lát és nincs eü-i akadálya annak, h vezessen.. :) Holnap elviszi Buddy a taxoffice-ba, h megkapja az ideiglenes jogsit. :)
Nem mert örülni. :/

Aztán Hanna is megnyugodott, és mindenki örült Tominak, és nem mellékesen meg majd futjuk Hannussal a köröket.. meglátjuk, h mit sikerül intézni.

Csoda

Ma sokat beszélgettem egy régi barátommal. A lehetőségekről, az emberi korlátokról, a gondolatokról. A szándékokról. És közben gondolataim támadtak arról, hogyan is viszonyulunk mi emberek az élethez. Hány ás hány ember köti valamilyen vélt vagy valós eseményhez, valamilyen megtörténő dologhoz a szándékot, az elhatározást. Megy el mellettünk az élet, és mi csak ingatjuk a fejünket abban bízva, hogy nincs késő, és majd megtörténik a csoda. Mert majd nyerünk a lottón, meg majd jönnek a választások, meg majd beindul az üzlet, meg megígérte a főnök, meg dumáltam egy haverral, meg nagy terveim vannak, meg előbb ez, meg az....Közben nekem meg dübög az agyamban a gyorsvonat. Az élet vonata, ami gőzerővel, fújtatva, és megállíthatatlanul megy előre. Rohan. A sebességét a gyerekek nem érzik (szerencsére), a kamaszok sem....a fiatal felnőttek látják, de nem törődnek vele. De ahogy az ember öregedni kezd, már látja, és nem csak látja, érti is, sőt érzi....a saját bőrén. Szóval a csoda nem történik meg magától. A csodát csinálni kell. Sokan, sokféleképp megfogalmazták már. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Stb., stb. A lényeg egy és ugyanaz. Tenni kell. Először ott bent, a lelkünk legmélyén. Elszánni magunkat. Ahhoz viszont el kell(ene) jutni odáig, hogy legyen egy tiszta, nyugodt, és hosszabb "pillanat", amikor el tudunk gondolkodni azon, hogy mit akarunk, hogy mire akarjuk magunkat elszánni. Hogy igazából mit is akarunk. Az élettől, magunktól, a másiktól, a gyerektől, a munkától. És sokan csak azért vergődnek az élet mocsarában, mert nincs idejük erre az egy nyugodt, pillanatra, hogy megálljanak, és végig gondolják, mi a fenét is akarnak. Na ez a baj. A csodát csinálni kell, de előtte el kell gondolkodni. Komolyan. Rá kell szánni az időt, hagyni kell a léleknek, hagy találja ki. Annak idején mi is sokat töltöttünk el együtt ugyan, de inkább külön-külön, mélyen magunkba szállva, ülve a kertben a kikorhadt eperfa rönkjén, lábunk előtt fekvő Bruncika bundáját birizgálva, kávés csészével a kezünkben, benne a kihűlt kávéval....nézve a szélfútta búzamezőt, vagy a düledező pajta enyhén hullámos szarufáit. Idő kell, és nyugalom. Ahhoz, hogy megcsinálhassuk a csodát.

4. alkalommal is..

.. részt veszünk a Föld Órája akcióban.
Ma, március 26.-án, helyi idő szerint fél kilenckor (20:30) lekapcsoljuk a villanyt magunk körül egy órára.

Aki nem ismeri még a programot, akkor katt ide.

Aki pedig benne van, vagy benne lesz, annak jó szórakozást ma estére, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, ahogy az elmúlt években is.

tegnap...

.. nagyon jó kis esténk volt:)

Hannát megleptük 2 jeggyel a Get Back showra (aki ismeri, tudja, h milyen nagy Beatles fan, igaz, az elmúlt évben kevesebbet hallgatja már- vagy csak nem hallom??, de a szerelem töretlen.. :P )
Felvittük Dublinba őt és Damot a koncertre, mi pedig meglátogattuk Gy-kat. A terv ez volt: terepszemle az új kégliben, majd elmegyünk abba az japán étterembe, ahol dolgoznak.
Tündéri kiskutyusok büszke nagyszüleik :)), cuki lakásban és nagyon jó kis helyen.
Az étteremben is nagyon jól éreztük magunkat, minden félelmem ellenére remek kaják voltak és degeszre ettem magam :)) És Buddyt sem utálta ki a személyzet, mikor is a diétája miatt a létező leghülyébb konfigurációt találta ki. :)
Én próbálkoztam a pálcikával, kevés sikerrel, míg az Uram, aki valszeg előző életében jappppán volt, mert Gy útmutatásait követve, végig azzal evett.


Remek esténk volt, nagyon jól esett felnőtt programot csinálni, Hannáéknak is remek estéjük volt, és idehaza is minden korrektül zajlott: Tomi és Kari felügyelete alatt. :))

ubi bene ibi patria

Rengetegen reagáltak/reagálnak erre, mert igen provokatív. A forrás egy .org-os webcím, ahol egy keresztény beállítottságú párt 10 pontba szedi, miért kellene a külföldön élő magyaroknak hazamenniük. A szándékot egyébként üdvözlöm, de szigorúan csak, mint szándék.
Máshogy nem gondolkodhatok, ha egyszer eljöttem Magyarországról, és azóta sem mentem vissza. Sokszor emlegettük már a magyarságunkat így vagy úgy itt a blogon is. Hiszem hogy a magyarságtudat földrajzi pozíciótól független valami, és azt is hiszem, hogy intellektusonként szubjektív. Erről ennyit....Ami viszont nálam kiverte a biztosítékot, az már megint nem a mi, hanem a hogyan. Ennyire gagyi, erőtlen, komolytalan, demagóg, idétlen érveket....keresve sem találhattak volna. Lássuk:

10. Versenyképes, egykulcsos adó

2011. január 1-től Magyarországon 16% a személyi jövödelemadó kulcsa.
Ez még európai uniós viszonylatban is nagyon alacsony adókulcs.

Hát kérem. Mindig szerettem a számokat...a jövedelem lenne a lényeg, nem a jövedelemadó. Addig, amíg ugyanaz a munka, ugyanúgy elvégezve ötödannyit ér, mint azokon a helyeken, ahonnan vissza hívják a magyarokat, addig kit érdekel a bruttó-nettó arány? Nem az adó versenyképessé tételével kellene foglalkozni, hanem a jövedelmek versenyképességével.

9. A „magyar álom” - szabad pálya az új ötleteknek

Az
„amerikai álom” korszaka véget ért. Az Egyesült Államokban és
Nyugat-Európában a piacok beteltek, és nagy ritkán, egy-két új cégnek
sikerül betörnie a nagyok közé. Míg Magyarországon érdemes az ötleteidet
saját vállalkozással kamatoztatni, addig nyugaton nincs más
lehetőséged, mint multiknál elhelyezkedni.

Mondják ezt úgy, hogy az elmúlt 15 évben másról szem szólt a magyar gazdaság, hogy a multik seggét nyalta az állam, olyan címen, hogy kell a tőke...és sorra mentek tönkre a magyar vállalkozók (beleértve minket is), mert nem vehették fel a versenyt az öt év adómentességgel, ami minden külföldi befektetőnek járt. Ami a magyar kisvállalkozónak járhat, az maximum a pofája. Ami a magyar állam kisvállalkozókhoz fűződő attitűdjét kiválóan leírja, azok leginkább ezek a szavak: követelés, határidő, adóbevallás, büntetés, szankció, ellenőrzés. Jövedelemadó, forgalmi adó, nyereségadó. Ezerszám fulladtak meg a vállalkozók, és mehettek éhbérért állásért kuncsorogni ahhoz a külföldi tulajdonú, Magyarországon ténykedő multikhoz, akiknek köszönhették a saját csődjüket. Magyarországon. Nem Amerikában.

8. Túró Rudi

Mondj egy másik országot, ahol rájöttek arra,
hogy milyen finom a tehéntúró csokoládéborítással...

Szánalmas. Ez annyira az, hogy ki sem fejtem bővebben.

7. Budapest - multikultibb, mint gondolnád

A hazatérők közül többen felfedezték már, hogy a nyugati országok szokásai, ételei (miegymás)
kis keresés után mind megtalálhatók Magyarország fővárosában. Ugyanez nem mondható el fordítva.

Ühüm. Tehát azért kellene visszamenni Magyarországra, mert már megvehetem magamnak mondjuk az after eight-et, amire rákaptam a túró rudi helyett? Mintha pöttynyi képzavar lenne...

6. Aranyat érő nyelvtudás

A magyarok sajnos nem gyakran beszélnek felsőfokon idegen nyelveket.
A te külföldön megszerzett nyelvtudásod ezért aranyat érhet, ha el szeretnél helyezkedni.

A nyelvtudás. Ami nélkül általában az ember nem indul el külföldre. És amit már a kezdetektől azért tanulunk, hogy érvényesülhessünk külföldön, ha úgy alakul. Hogy mit ér Magyarországon a nyelvtudásom...garmadával tolonganak a munkanélküli többdiplomás, több nyelvet beszélő emberek. És nem az a király a faluban, aki 4 nyelven beszél felsőfokon, és bölcsészdiplomája van, hanem a vizespista, akinek olyan kecója van, meg olyan verdája, hogy mindenki irigyli. Igaz, helyesen írni vagy beszélni nem tud.

5. Olcsóbb egészségügyi ellátás

OK, nincs minden kórházban plazmatévé.
Viszont az orvosok értik a dolgukat, és egy rendelés nem kerül 80 euróba.

Magyarországon, amikor egy vírusos megfázásba belefutottunk, átlagosan húszezer forintja bánta a családi büdzsének. Itt ugyanez nem kerül semmibe. Hagyjuk, milyen alapon, kinek mi jár. Ezek tények. Számok. A nagy válság, a megszorítások hatására ez változott, most már receptenként egy eurót kell fizetni. Nemrég lettünk túl egy betegeskedős időszakon. Torokfájás, fejfájás, orrdugulás. Egy euró. Ennyi volt a költség. De amikor Beni ujja vége leszakadt, szintén egy fillérbe nem került az orvosi ellátás, és a plasztikai sebész tökéletesen visszavarrta az ujjvéget, ráadásul felszívódó varratokkal. Mindez otthon pénzbe került volna (antibiotikumok, fájdalomcsillapítók), és mehettünk volna fájdalmas varratszedésre egy háromévessel.

4. Pörkölt nokedlivel, ropogós parasztkenyérrel és csalamádéval

...és egy kancsó egri bikavérrel.

Ez mind isteni, de megkapható bárhol a világon. Sőt, otthon is csak otthon elkészítve az igazi.

3. Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok

Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele.
Egy baráti beszélgetés során is sokkal jobban megértesz valakit, akivel egy kultúrkörből jöttél.

Ez talán a számomra legérthetetlenebb indok. Nemeket összemosó filozófiák...?!? Szép lányok, helyes srácok..?!? A szépség, a helyesség, az identitás....ezek nem országfüggő dolgok. Egyik sem.

2. Családbarát szociális rendszer

Csak egy példa: Magyarországon 3 év a gyes. Az Egyesült Államokban pár hét...
és az idén bevezetett családi adózásról még nem is beszéltünk.

A leghazugabb, a legálszentebb mind között. Azt, amit családbarátnak mernek nevezni. A GYES...? Aminek egyrészt a nevében is benne van, hogy segély, másrészt huszonezer forint egy hónapra? Komolyan ennyi? Hat gyerekes, komoly jövedelemmel, ingatlan tulajdonnal (nem résztulajdonnal) sosem rendelkezőként nem lehettem elég rászoruló az ún "szocpol"-ra. Csak néztük a tévében, hogy hány cigány vállalkozó élt vissza a lehetőséggel....nekem meg kedvesen mosolyogva közölte a 19-nél nem több bankos kis hölgy, hogy "-Öt gyerek? Ühüm....az annyi mint ...akkor olyan havi legalább 450ezer nettó jövedelemről kellene papír..." - mindez ahhoz az egymilliós hitelhez, ami nélkül nem vehettük volna fel a szocpolt....a szocpolt, ami első lakáshozjutási kedvezményként volt aposztrofálva, de azok nem kaphatták meg, akiknek nem volt ingatlantulajdonuk :-o Tíz meg tíz oldalon keresztül sorakoztak a kizáró tényezők, és hétpecsétes titok volt minden, egyszerűen képtelenség volt megszerezni egy példányt is erről a dokumentumról, ami pontosan körülírta ki és mikor kaphatja meg. Az egész csak píár volt, semmi több....csak máz, amit elmondhatnak pl. ezen a fórumon is, hogy milyen rettenetesen családbarát a magyar politika.

1. Az érzés...

amit akkor érzel, amikor a repülőablakból meglátod a kivilágított Budapestet, amit akkor érzel, amikor az olimpián meghallod a magyar himnuszt, amit akkor érzel,
amikor a Balaton fölött nézed a tűzijátékot

Miféle oldalra esett attitűd kell már ahhoz, hogy olyan embernek, aki elhagyta a szülőhazáját, annak minden érzelmi, lelki, anyagi, kulturális hozadékával együtt....átélte, megélte...annak akvirál az érzelmekről. Bassza meg, én tudom, milyen érzés eljönni a Balaton mellett úgy, hogy ki tudja, mikor látom újra. Én tudom, milyen, mikor az első nyári szellővel megérzi az ember a magyar vidék illatát. Én tudom, milyen összepakolni a kis szaros életedet, a kölykeidet, és hátat fordítani mindannak, ami eddig az élet volt. Mindennek. Az, aki ezt végig csinálta, az pontosan tudja, ismeri ezeket az érzéseket. Megéli időről időre. Nem kell rá emlékeztetni.

reggeli képek

Mivel jelenleg megint csak egy autónk van, ezért engem is Buddy visz el dolgozni.
Tegnap megfogadtuk, h ma mindenképp viszünk gépet, mert hihetetlen szép a napkelte.. muszáj megörökíteni.
És tényleg. :P

Blackhead-Burren, megint

A tegnapi napunk jó csillagzat alatt volt: szabadnap, no suli, fátyolos felhőzet, napsütéssel megspékelve.. és a 3 nagy gyerekünk itthon tervezett gyakorolni a barátaikkal a csütörtöki Nagy Show-ra. Szóval persze, hogy csavarogtunk egyet. :)

Blackhead:

Burren:

Poulnabrone dolmen:

dühöngés

"Az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként” - fejtette ki Lázár János.

Ezt komolyan nem hiszem el.
Nem hiszem el, hogy egy ilyen paraszt gyökér képes felbosszantani.


Kérem szépen.. mi odahaza is 6 gyereket neveltünk. Sosem éltünk nagy lábon. Próbáltunk építkezni kockáról-kockára, gyűjteni, de nem ment. Na, nem azért, mert nem vagyunk rá képesek. És nem is azért, mert vannak gyerekeink.
Mikor gyereket vállaltunk, akkor a barátaink jórésze "nem mert", inkább várt és gyűjtött és kapart.. Ma nagyjából mindannyian ugyanott tartunk anyagilag, senkinek sem sikerült milliókat felhalmozni, pedig nem neveltek egy gyereket sem, egyikőjük sem esett ki a munkából..blblbla.. Egyszerűen mi az a generáció vagyunk, akik a békási-kőbányai szoci lakótelepre születtek, akiknek 18-20 éves korában lett a rendszerváltás, és semelyikőnk szülője nem volt jó helyen, hogy kicsípjen jó nagy falatokat a privatizáláskor -viszont ő maga még fiatal ahhoz, hogy jó helyen legyen, és amit megkerestünk, azt elvitte az albérlet, a rezsi..
Nekünk ugyan lett egy házunk a világ végén, ami a mutterrel közös, de a ház 1939-ben épült, és nagyon sok munka van rajta. Amit mi meg tudtunk csinálni a házon, a kertben, megtettük.
Sosem voltunk hitelképesek, merugye a gyerekek, sőt, a szocpolt sem sikerült sosem felvennünk. Micsoda lúzerek, igaz?
És mikor rohadtul elegünk lett mindenből, és totál kilátástalan lett az egész, mindenünket, ami mozdítható volt, pénzzé tettük, és leléptünk..
És nahát... itt ugyanazzal az erővel, energiával képesek vagyunk gyarapodni, látjuk a napfényt is, és csak a mi döntésünk az, hogy inkább béreljünk tovább lakást vagy részletre megvegyük-e. És csak 2 és fél évről beszélek. Nem 15-ről.
Érted? Ugye?
Hogy nem velem-velünk van a baj, nem azért lettünk a Te szemedben semmik vagy senkik, mert nem vagyunk képesek a fejlődésre? Hanem a hely nem alkalmas rá..?!
Basszadmeg.

Nagyapák

Sajnos nem élnek már. Egyik nagyapám sem. Az apai nagyapám muzsikus ember volt, de mellette keményen dolgozott: a gombcsiszoló üzemben hajtotta szilikózisba magát. Alig ismerhettem, de amit hallottam Róla, csodálatosan hegedült, nagyon tudott mulatni, szeretni, inni....A másik, anyai nagyapám szintén korán eltávozott, őt sem volt szerencsém sokáig ismerni, mindössze nyolc éves voltam, mikor meghalt. Nagy életet élt, kicsapongót. Autószerelő volt amúgy, aki tucatszám őrizgette az amerikai magyaroktól kapott hálálkodó levelek, amelyekben megköszönték, hogy az itt addig még nem is látott járgányokat úgy megjavította, hogy az amerikai minősített szervizekben csak néztek, hogy ez igen. Alapos ember volt, és praktikus. Most, hogy írom ezt a bejegyzést, nincs egy méterre tőlem az az általa kézzel kifaragott hátvakaró, amit a mai napig használok, ha nincs kéznél senki, aki megvakarja a hátam :-)

Karakteres figurák voltak ők, akik egy olyan világban éltek, ahol még az emberek tudtak mulatni, együtt a cigány a magyarral, a svábbal, a tóttal. Őszintén. Ezek a nóták az Ő kedvenceik voltak, és kizárólag azért tanultam meg eljátszani gitáron, hogy a magam keresetlen módján emlékezzek Rájuk. Nagypapik, ha láttok odafentről, fogadjátok szeretettel! :-)

Lá Fhéile Pádraig

„Legyen az út oldaladon, a szél mindig körülötted, a nap, mely melegen ragyog arcodon és az eső, mely édesen hull a környező mezőkre, és míg újra találkozunk, Isten óvjon tenyerén."

Jó mulatást mára. :)

Élet

Biztos a kor miatt van, vagy hogy az elmúlt évek során több olyan változás is történt nálunk, ami finoman szólva is meghatározó...nem tudom. A lényeg az, hogy mostanában egyre többször kerülnek a terítékre Verbénával komolyabb témák, amik sokszor úgy tűnik, filozofikus magasságokat karcolásznak, ugyanakkor viszont megdöbbentően hétköznapi, felszín közeli aspektussal is rendelkeznek. Persze, hogy itt vagyunk hat gyerekkel, akik közül az egyik már tán nem is számít - a társadalmi definíció szerint persze - annak, közeledve a negyedik X felé....naná, hogy elkerülhetetlenek a mélyebben szántó gondolatok.

Szóval számtalan helyen találkozok olyan elméleti, vagy gyakorlati, írásos formában történő, vagy orális, publikus vagy privát eszmecserével, vitával, melynek az a témája, vajon mi a jobb: a gyerekesség vagy a gyermektelenség.
Már minthogy mi a pozitívabb...nevelni gyereket, vagy nem? Igen, igen....karrier kontra család...tövig lerágott csont, könyvek, filmek, cikkek, tanulmányok...igen. Tudom. Engem mégis baromira zavar az, hogy egyáltalán hogyan lehet már csak a kérdés is létjogosult?
Tehát hogy ba**za meg, hát mi, akik erről nyitunk vitát, mi is egyszer régen gyerekek voltunk. hát hogy kérdőjelezhetjük meg a saját létezésünk létjogosultságát. Ez csak nekem ilyen égbekiáltó paradoxon? Egyszerűen nem bírom megérteni, hogyan gondolkodhat valaki úgy, hogy létező alternatívaként tekint egy olyan állapotra, ami determináltan kizárja a saját maga létezését. micsoda önelégült egó kell ahhoz, hogy valaki ha még így is gondolkodik, ennek nem átall hangot adni, ad abszurdum érvelni mellette. Ennek a sártekének azért van civilizált, értelmes élete, mert az emberi faj fent maradt, túlélt, és ösztönei alapján szaporodott. Nem határozza meg hát alapvetően ezt a kérdést ez a tény?
Nem tudom elfogadni ezt a dolgot alternatívának. És tucatjával jönnek szemben olyan írások, ahol fiatal, intelligens, értelmes (?!?) emberek harmincon túl azt mondják: De hát még nem is éltem....És érti az élet szó alatt a hajtást a munkahelyen, az eszement pénzvadászatot, a karrierépítést, a bulikat, ahol seggrészegre issza magát, és olyanokkal kefél, akiknek nem tudja a vezetéknevét. Ez volna tehát az élet. És a gyerekvállalás mellett döntő embereknek osztályrészül jut akkor pedig a halál. Szóval aki gyerekvállalásra adja a fejét, az mindjárt veheti is az ásót, és eláshatja magát a hátsó kertben. Halleluja.

Mit tudnak ezek az emberek arról, hogy mi is az élet.
Hogyan is lehetne összehasonlítani azt, amikor fos részegen hányja össze magát egy buliban fél üveg vodka után mondjuk azzal, ahogy egy kisgyerek elalszik az ember karjában. Vagy azzal, ahogy átölel a gyereked és megpuszil. Vagy csak rád nevet. Tényleg nem értem, miért nem látják ezek az emberek, hogy az élet csak azután kezdődik, hogy gyereke lesz valakinek. Onnantól indul. Nem akkor ér véget.

Banana bread -banánkenyér :)

Az úúgy volt, hogy vettünk egy isteni illatgyertyát. Banana bread with chocolate and nut illatút.
Harapni lehet az illatát.. persze, hogy megcsinálom a gyerekeknek.

Nagyon finom lett, szerintem állandósulni fog a süti.

ALAP:

• - 4-5 érett banán, összetörve
• - 2 csésze liszt (én 1 csésze simát és 1 csésze teljeskiörlésűt használtam)
• - 1 csésze cukor ( itt pedig fél csésze fehér és fél csésze barna cukrot)
• - 2 nagy tojás
• - 1/2 csésze olaj
• - 1 teáskanál sütőpor
• - csipet só
• - 1 vaníliarúd

Sütőt előmelegítettem 180 fokra, kivajaztam egy kenyérsütő formát.
Először a cukrot, az olajat és a tojásokat kevertem össze (robotgéppel), addig, amíg a cukor fel nem olvadt, aztán beledobtam az összetört banánokat, kevertem tovább a masszát még jó egy percig, aztán a száraz cuccok jöttek: liszt-sütőporral-vanília-só.
Végül fakanállal belekevertem még 10 deka apró kockákra vágott étcsokit és 15 deka nut-mixet (dió, mogyoró, mandula). (ezt előzőleg egy kicsit megpirítottam)
Az elkészítési idő kb. 15-20 perc volt.

50 percig sütöttem, tűpróba szükséges.

Az eredmény:

16.

Ma volt az a nap, amikor sikerült megtartanunk Jancsi és Tomi szülinapját.. kivételesen egy napon.
Körkérdésben feltettük, h mit szeretnének, és Tomi volt az, aki azt mondta, h legyen egy napon megtartva (hétfőre és keddre esnek a szülinapok), Jancsi azt mondta, h neki mindegy.
Szóval a reggelünk 3 torta gyártásával indult, amiket sanszos, hogy 2-3 napig enni fognak.. :O
Aztán ünnepi ebéd, előkészületek.. miegyéb.. ünneplés, és az ajándékok kipróbálása, kiélvezése..
Tomi egy mikrofont kapott állvánnyal, meg egy erősítőt. Van egy kis bandája a suliban, ahova mussszzzzzáááj ez a sok ketyere, és hát itthon is talált magának partnert a zenéléshez:

Kari és Tomi:

beginners

Az első mini koncert.. :))) Kicsit izgatottak voltak, jobban is tudják, de majd belejönnek abba, hogy nézzük is őket, nem csak halljuk..

Marci és Jancsi, tanáruk: Miss Hanna :))

rohanó idő :)

Ez az időszak a szülinap dömping nálunk, és ahogy lenni szokott, elmerengtünk, hogy mi volt ilyenkor 8-10-16 éve... "Gondoltad volna.." "Hihetetlen, hogy... " "Hiszen még csak..." és sorolhatnám.. nagyon durva arra rádöbbenni, hogy mennyire kevés fotónk van abból az időből, amikor még csak álom volt a digi-gép. (vagy még az sem, hiszen azt sem tudtuk mi is az.. :)))

A fénykép előhívás olyan extra volt a mi kis büdzsénkben, amit csak spéci alkalmakkor engedhettünk meg magunknak.. ma meg 25 DVD (!!) van tele, 7 év fotójával-videójával, olyan 80-100 gigabájtnyi adat, fogalmam sincs mennyi kép..
Vannak bestof-ok persze - az adott év kedvenc fotói, sőt a snapfish kedvező akcióinak köszönhetően, ki is van jópár nyomtatva, de tök jó újra és újra átnézni azokat a fotókat, amik az elmúlt szülinapokon készültek pl. , és rettentően sajnálom, hogy mondjuk Tomi kisbaba korából alig, 3-4 havonta vannak csak fotók (szigorúan 27-36 kockányi, amiknek az egy harmada homályos, vagy bemozdul a gyerek).
Persze lehet, hogy ez is túlzás, mi ui. -állítólag- sok fotót csinálunk, de hiszem azt, hogy majd 80 évesen micsoda öröm lesz újra és újra megnézni a képeket, és feleleveníteni ezeket az éveket.

Pl ezt 2004-ből:

Vagy ezzel a 2011-et: