rövid

Akkor ma hivatalosan is befejeződött a suli.. juhhééé... :)

A fiúk a héten hazahozták az összes cuccaikat: projektek, rajzok, festések, fogalmazások.. stbstb.
Az egyik kedvencem a Jancsi-féle 'My thinking-book" : ez egy kis - a tanár által lefűzött- könyvecske, amibe olyan fogalmazások kerültek, amihez a legelső mondatot adta meg a tannéni, a többit meg nekik kellett kifejteni. Mint pl. "My ideal birthday party would be..."
Olyan jó kis dolgokat írt, és okozott meglepetéseket is.. pl. a kedvenc állata a macska. :O eddig erről nem is mesélt.. Szegény jól kifogta velünk: Buddy szuper-allergiás a macskákra, én meg gyerekkori emlékek kapcsán nem igazán szeretem őket.
De a lényeg, hogy mennyire szeretné, ha egyszer a legjobb barátja, Darragh , itt aludhatna.
Így most mi leptük meg, és megszerveztük, hogy itt alhasson.
(Halkan jegyzem meg, hogy lehet, h rendszeresíteni kellene, ugyanis akkora rendet vágtak tegnap a szobájukban, mint még soha.. :DDD )

A nyári tervekből mostmár 100%-os valóság lett: staycation lesz. :)
Anyám jön 10 napra, akkor leszek én is szabin, és a látogatását megragadva fogunk csatangolni.

Évvége

"Marton is a very intelligent boy who has done really well in first class. He has picked up an amazing amount of two new languages which can't have been easy. His intelligence is particularly evident in maths, where he performs at an exceptional level. He shows very strong interest in science and is always very eager in this and all areas. He has settled in very well and mixes well with the boys."

Ez olvasható Miss Glennon jelentésében Marciról így az első év végén.

Hevenyészett fordításban:

Márton nagyon intelligens fiú, aki igazán jól teljesítette az első osztályt. Bámulatos mennyiségű ismeretanyagot sajátított el két új nyelvben is, ami nyilván nem volt könnyű. Intelligenciája különösen szembeötlő a matematikában, ahol kimagasló eredményel zárt. Nagyfokú érdeklődést mutat a természettudományok iránt, és ebben valamint minden egyéb területen mohó tudásvágyat mutat. Nagyon jól beilleszkedett az osztályba, és elvegyült a többi fiú között.

Jancsié pedig Miss Faherty által fogalmazva:

"Janos has settled in very well into St. Colmcilles. He is a very hard working boy, well mannered with a lovely attitude at all times. His english comprehension and ability to communicate in class has improved so much since Sept. Janos mixed very well with all the boys. He is a very kind caring and friendly boy. He has been a great addition to 3rd class and a pleasure to teach - well done, Janos."

Hevenyészve magyarul:

"János nagyszerűen beilleszkedett a St. Colmcilles iskolába. Nagyon igyekvő fiú, aki jó viselkedésről, és mindig kiváló hozzáállásról tett tanúbizonyságot. Angol nyelvi megértése, és taníthatósága rengeteget fejlődött szeptember óta. János kiválóan elvegyül a többi fiúval. Rendkívül figyelmes és barátságos. Nagyszerű tagjává vált a harmadik osztálynak, és kifejezetten öröm a tanítása - szép munka volt, János."


Nagyon büszkék vagyunk Rájuk, nem tagadom. Nagy öröm jár át, amikor hallom őket csevegni másokkal angolul, élvezettel figyelem a módot, ahogyan képzik a hangokat. Én magam hiába kezdtem el nyolc évesen angolul tanulni, és hiába jeleskedtem tanulmányaim során az angolból. Megtanulhat az ember akármilyen bonyolult, nehéz nyelvtani szerkezeteket, vághatja a szabályokat fejből, de azt a hangképzést, ahogy a született angol ejti ki a szavakat, kizárólag idegen nyelvi környezetben lehet megtanulni. ott is csak afféle aktív és nagyon intenzív nyelvi környezetben, amilyen egy iskola. És az élet megtanított rá, hogy a boldogulás serpenyőjében sokszoros súllyal számít a kiejtés, az akcentus. Nem feltétlenül a hangalakra gondolok, hanem a hangképzésre. Megdöbbentő, mennyit számít egy apró hangképzési különbség....ahhoz simán elég, hogy úgy nézzenek az emberre, mint akinek négy orra van. Hiába a nagy lexikális tudás, vagy a tökéletes nyelvtani ismeret. Kidobhatod az ablakon az egészet, ha nem megfelelő a hangképzésed. Sajnos ez a magyar idegennyelv oktatásban nem kap akkora szerepet, mint kellene. Szerintem.

Szóval hajrá kiskölykök, csak így tovább!

5 éve már...

A Szülinapos sárga tortát rendelt, piros szívecskével, "BENI" felirattal.. nem mondhatom, hogy elképzelése sincs.

Apa-nap

16 éve tartjuk meg mi az Apák-napját. Mármint a gyerekeink, mi nem keressük emiatt fel az apáinkat. (én asszem idén 13 éve nem beszéltem apámmal) Tavaly tragikus volt, így idén kompenzáltak a gyerekek: Buddy-t elárasztották a srácok rajzokkal, makettekkel, képeslapokkal.. :)

Boldog Apa-napot errejáró Apák!

zajlás

Pörög az életünk, nem kicsit.
Tomi ugye javában vizsgázik -Junior Cert- , ma még a németet megcsinálja, aztán már csak wood-work és music marad a következő hétre.

Amennyire komolyan hangzik (pl. ha valakit puskázáson kapnak, akkor kitiltják 7 évre az állami vizsgákról.. szóval érettségizni is csak 22-23 évesen mehet a nyomorult), annyira nincs tétje. OK, ha emelt szinten nem megy át, ugyanabból a tantárgyból nem érettségizhet emelt szinten.
Amúgy Tomi kihagyja a TY-t, és jövőre rögtön 5.-be megy, két év múlva meg már érettségizik.
Közben tényleg alig látjuk, mert ha épp nem tanul, akkor edz.
Kétnapos versenye lesz Kerry-ben a hétvégén, csak ne essen ez a rohadék eső. Mert ugyan a részvétel a fontos, de az viharos esőben gondolom nem akkora buli.

Jancsi is asszem allergiás..az elmúlt héten 3szor ébredt arra, hogy fullad-köhög.
Gyorsan adtam neki Tomi ventolinjából, attól jobban lett. :S Valszeg a házipor lesz a ludas, mert ebben a nyomorult időben sztem semmi allergén nem tud szállni, csak éjszaka jelentkezik nála illetve hajnalonta tüsszögött. Elvettük az összes alvós plüssét, és írtak fel neki antihisztamint (az itteni claritine-t).
Ma 3. napja szedi-javul szépen. Az éjszakai fulladás elmúlt, a tüsszögés is szinte teljesen.

Aztán holnap megérkeznek Hannus barátai.
Nos, ők legalább tényleg meglátogatják.. az már más kérdés, hogy kicsit érdekesen alakult a dolog, de hát... megszoktuk. :@
Azt hiszem tavaly óta tervezik, h jönnek. Eleinte arról volt szó, h a szülőkkel együtt-kocsival, akik egy B&B-ben megszállnának, és csak megaludnának a gyerekek nálunk. Nem kell pesztra, tök jó, nem kötelező semmi.
Aztán a szülők visszamondták, jönnek a gyerekek-repülővel. Februárt írtunk ekkor. Kicsit már savanykásabb a mosoly, hiszen akkor mi már jócskán képbe jövünk.. hozni-vinni őket, programokat csinálni-és mindezt megfinanszírozni.
Aztán nagy csend, egészen május elejéig. Amikor is a barinő jelezte, hogy most nézik a júniusi repjegyek árait és milyen drága. (Februárban olcsóbban megkapták volna..)
Inkább jönnek augusztusban. Na, itt már felhördültünk, hogy basszus.. mi is szervezzük az éltünket, ha idejönnek, akkor 8 ember alkalmazkodik hozzájuk, plusz nem az jelenti a nyarat nekünk sem, h őket fogadjuk. Ha júniust beszéltük meg, jöjjenek akkor.

Csakhogy az úgy már nagyon drága.. keresnek olcsóbb megoldást.. pár nap csend megint.
Találtak valami nagyon olcsó jegyet Londonba.. kérdés (THE BEST!): Mekkora az esély, hogy mi kimegyünk eléjük oda? Igen, Londonba.. Öööööö.
Na, szóval egy ilyen jó kis előzményei vannak a barátnőék érkezésének. Akik busszal jönnek végül, úgyhogy a kikötőbe megyünk eléjük.

sport-nap

Ez a hét a suliban a Sport-hét, minden napra jut valami extra sport: délelőtt tanulás, és délután a sport.

De a mai Sport-Nap volt az egész hét csúcsa, mikor is kivonult az egész suli az atlétika pályára: akadályversenyt rendeztek, kötélhúzás, 11-es rúgóverseny. Csináltak 4 csapatot, ebbe osztották szét a 6 osztálynyi gyereket.
Marci a Black Panther csapatba került, Jancsi pedig a Red Devils -be. :D
Eszerint kérték az öltözéket is mára.



A nap végén összesítve az adatokat, a Black csapat nyert, Marci nagy-nagy boldogságára. A 11-es rúgó versenyt pedig Jancsi :)

hiiiideg

Azé' az durva, hogy míg Amerikában szó szerint meghalnak a hőségtől (Buddy unokatesója írta tegnap, h 40 celsius fok fölött van a hőmérséklet), és Magyarországon ugyan épp most csökkent a hőmérséklet 25 fok körülire, de az Usa és MO közötti kis Írországban reggel 2-3 fok van, és napközben 10 fok.. :OOOOO

Remélem, azért lesz nyár..... Ennyit sosem fáztunk még "nyáron".

lego

A fiaink teljes lego-lázban égnek, közel 2 éve.

Imádom, ahogy variálják a darabokat és kitalálnak különféle sztorikat, amiket egyfajta folytatásos teleregényként játszanak napokon át..
Pl. ilyen a "hotel" .. vagy a "koncert" .. ezekről is majd teszek fel ide egyszer fotót, de a legújabb az nagyon tetszik..

Ez a V. család..:


Balról-jobbra: Apa, Anya, Hanna, Tomi, Kari, Jancsi, Marci, Beni..

Új kedvenc fotó. :D

MI

Így, csupa nagy betűvel :)

Az életem mindig a gyerekekről szólt...azt hiszem. Már persze a felnőtt életem. Nincs is annál csodálatosabb dolog, mint a szerelmemtől egy gyerek. Aki kettőnk testéből és lelkéből születik meg. Aki magában hordoz mindkettőnket. Akiben egyszerre szerethetem a szerelmemet és magamat. Akinek van gyereke, az tudja. Ismeri azt a semmi máshoz sem hasonlítható érzést, amikor felsír az újszülött. A legkeményebb macsónak is könny szökik a szemébe. És ez csak a kezdet, mert a kisbaba felcseperedik, és a sok csoda csak egyre nő, ahogy megtanul járni, beszélni, ahogy mosolyog, ahogy szeret. Mi egyéb lehetne az élet értelme, ha nem a gyerekeink. Persze hogy az.

A legidősebb gyerekünk már nem gyerek. Még az...de már nem. Már felnőttnek számít, hiszen elmúlt tizennyolc. Érdekes megélni. Én nem olyan vagyok, mint amilyennek általában mások látnak :) Azt mondták az ismerősök, hogy húú, majd baltával fogom felhasogatni a fiút, aki csak rá is néz az én nagylányomra, nemhogy hozzá nyúljon egy ujjal is. Hát én ezt (is)másképp gondoltam/gondolom. Semmi bajom a szexualitással, az élet egyik nagy ajándékának tekintem, amit ki kell élvezni, minél jobban. természetesen ésszel....okosan. Ahogy az ember mondjuk süteményt eszik. Kulturáltan, villával, kistányérról, mértékkel, megadva a módját. Nem gyászkeretes körmökkel, szutykos kézzel a süteményes tálba nyúlva, szétkenve-barmolva mocskolva. Na. :) Nem cizellálom tovább. Szóval én aztán dehogy sajnálom a gyerekemtől a süteményt. De visszakanyarodva a mondanivalómhoz....én nem úgy élem meg, hogy hajjaj, milyen kegyetlen az élet, felnőtt a gyerekünk, el fog majd költözni, stb stb. Nekem valahogy az az üzenete a dolognak, hogy bizony itt az ideje felismerni, hogy a gyerekeink tényleg felnőnek egyszer mind, és elkezdik élni az életüket maguk tovább. És akkor itt leszünk mi ketten Verbénával. És ha az életünk kizárólag a gyerekekről és csak is róluk szól, akkor elkerülhetetlenül megyünk elébe a koton szindrómának. Arra gondolok, hogyha a gyerekek eltűnnek az életünkből, a mindennapjainkból, akkor céltalannak, hiábavalónak, üresnek és értelmetlennek érezhetnénk az életünket. Asszem. Már ha ugye ha csak róluk szólna minden.

De nem fog. Mert az élet bizony Rólunk is szól :) És ez jó. Jó, hogy ezt felismertem, jó, hogy látom, hogy képes vagyok előre nézni, és tele vagyok szuper tervekkel, elgondolásokkal az elkövetkezendő 100 évre minimum :D

Beni-duma

Beni telefonon beszélt az unokatestvéreivel, Bercivel és a R.Marcival. Szegények épp szobafogságban vannak, ui. bárányhimlősek.

'Öhhöm, igeeeen' ...- hallom Benit. ... 'Igen, tudom, hogy miért lettetek bárányhimlősek.. Túl sok bárányt simogattatok, igaz?'..

:))))

És állja meg röhögés nélkül az ember, hogy ne sérüljön a lelke, hogy ő bizony ki van nevetve. Megálltuk, de nem volt könnyű.

képek

Nem mindig könnyű

Nagycsaládosként sokszor sok helyzetben látja az ember a gyerekeit. Nálunk ez még fokozattabban is így van, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt, plusz mivel idegen országban élünk, nyilvánvalóan a gyökéreregetést is újra kellett kezdeni mindannyiunkank, és ebből fakadóan is lassabban szakadnak el tőlünk, arról nem beszélve, ami pedig minden magyarnak valamiféle keresztje külföldön: hogy ti. valahogy, valamikor úgyis a pofájába kapja, hogy te csak egy idegen vagy.

Na szóval az átlagnál, úgy érzem, mi lényegesen több időt töltünk a gyerekekkel. Innen egy lépés csupán, hogy megnőjön azokank az esetekenek a száma, amikor nem 100%-osan érezhetjük azt, hogy minden kerek. Természetesen a gyerekeknek is lehetnek rossz napjaik, vagy csak rosszabb hangulataik, esetleg olyan gondolataik, amik lehangolják, de valamiért nem akarja megosztani senkivel.

Engem személy szerint rendkívül kiakaszt az a fajta tipikusnak mondható viselkedés, amikor az ember nehezen éli meg a reggelt. Vagy azért mert fáradt és kevesebbet aludt, vagy mert nehéz napja volt előző nap, vagy tök mindegy miért, de a lényeg az, hogy ébredés után másfél-két óráig hozzá sem lehet szólni, és amíg nem csúszott le a két kávé, addig, megközelíteni is csak fejvesztés terhe mellett lehet. Namost nálam ez valószínűleg azért nem talál megértésre, mert teljesen szembemegy minden olyannal, ami engem mozgat. Én sokkal jobban szeretek felébredni, mint elaludni. A reggelt minden alkalommal egy új nap, új lehetőség, új örömforrásként értelmezem, és ha csak 2-3 órát alszok is éjjel, és fel kell kelnem, akkor sem vagyok rossz kedvű. Lehet, hogy ez a rendellenes, nem tudom. Azt is megértem, ha valaki más típus. De amikor azt látom, hogy egy fiatal (úgy értem tini) elkezd tendálni e felé....az azért kicsit kiakaszt. Ismerek olyan fiatalokat, akik ezt látják otthon, és a minden áron felnőttnek látszásra való törekvés része az is, hogy követi ezt a viselkedési mintát, és ezért jön-megy minden hétvége reggel olyan fejjel, amiről sugárzik, hogy ne szólj hozzám, mert leharapom a fejem, és különben is hol van a capuccinom...

Sajnos szegény gyerekeim megisszák a levét ennek a rigolyámnak, mert ők például egyáltalán nem produkáltak ilyesmit soha, de ha reggel egy kicsit is morcosabbnak látom őket, hajlamos vagyok kiselőadást tartani az életben elfoglalt helyünkről, és a hozzáállás fontosságáról :)

utcazenészek

Nos, ma megvolt Kari és Tomi első dublini utcazenélése.
Rákészültek, kb. 10 populáris számmal, szendvicsek, víz, lidl-ös fa szék, fényképezőgép. - persze nem készült fotó az utcán, csak a buszon, majd legközelebb. :D
Buddy elvitte őket a buszhoz reggel, és most este 9 körül szedtük fel őket.
Nagyon jól érezték magukat, a kezdeti sokk ellenére is. (az egyik helyről elküldték őket, aztán nem találtak jó helyet, de végül sikerült belőni egy jó helyet.)
40 eurót zenéltek össze, a buszpénzük 33 euró. A kicsi plusz ellenére nagyon be vannak zsongva, azt hiszem lesz ennek még folytatása.
Mi nem ellenezzük, amíg nekik jó, nekünk is az. :)

Igazolás

Jó régóta nem írtam....szerencsére Verbéna ügyel rá, hogy ne ragadjunk be :) Némileg igazolja a távollétemet, hogy próbálom ütemezni az ezév végéig kitűzött céljaimat, gondolok itt a régi regényem teljesen újraírására, illetve több további "mű" kidolgozására. Mindez persze nem könnyű, hiszen az alkotómunkához kell némi idő, meg ha nem is kifejezetten ihlet, de valamiféle ráhangolódás mindenképp. És azért a hat gyerek nem mindennapi velejárót jelent. Elindítottam továbbá egy blogot, ami az utóbbi időszak életmódváltásával kapcsolatos gondolatok tárhelye lesz, ha igaz.