2013. június 29., szombat

ió-ció-..- vakáció :)

Tegnap befejezték a sulit a kisebbek is. 
Az egész hét már ünneplésekből állt, egyik nap az idén megszerzett új öko-zászlót húzták fel ünnepélyesen, a másik nap érmeket osztottak ki, így kapott Marci is egyet: ő volt a győztes -gaelic- foci csapatkapitánya "school league"-ben :), aztán "elballagtak" a hatodikosok (jövőre Jancsi is már), és az utolsó napon már csak búcsúzkodtak, összepakoltak. Mivel minden évben más osztálytanítójuk van a gyerekeknek, így Beni jövőre Mrs. Faherty-t kapja, aki már Marcit és Jancsit is tanította, Marciék Mr. Doyle-t kapják, aki idén Jancsi ofője volt, Jancsit pedig Mr Kelly fogja tanítani.
Megkaptuk a tankönyvlistát is, mármint nekünk semmit sem kell venni, mindent a suli vesz meg, a füzeteket is, csak tolltartó kell, meg vonalzó-készlet, nekünk "csak" a pénzt kell beküldeni szeptemberben.
Az elmúlt hetekben nyár lett. Na, nem úúgy, mint Magyarországon.. :) Azaz sokat süt a nap (mert azért esik is persze az eső), meg olyan 18-20 fok körül van, és ez már királyság. Pláne a tavalyi elmaradt nyár után, igazán lélekmelegítő, hogy a gyerekek már szép barnák, ezerrel járhatunk bicajozni a srácokkal (meg Alan csak úgy, mint tavaly napi 30-40 km-t megy reggelente... o.O ), no meg előkerültek a teniszütők is és voltunk teniszezni is.
Ma szünidős ünnepi ebédet főztünk: én meggylevest csináltam (hare Aldi :) - ui. a magozott meggyet a magyarboltokban 3-3 és fél euróért adják, de láttunk már 5.20-ért is -wazzz-, míg az aldiban volt akciós befőtt 1.8-ért és made in Hungary) Alan brassóit, és sütinek "hazelnut cake"-et azaz nutellás-mascarponés csináltam Marcival. (istennnnnni)
Pénteken kapott Tomi egy sms-t az ösztöndíjjal kapcsolatban, miszerint megítélték neki, az egyetlen dologa van csak, =bagatell :) , hogy bekerüljön vmelyik egyetemre. Megacool. :D
Kari még az utolsó héten elintézte a kissuliban a jövő évre a munkát. Pipát kapott ez is.
Szóval elkezdődött a szünidő. Még egy hónap és én is megyek szabira. :)))



2013. június 25., kedd

sulis fotók


Pár kép az elmúlt hétről: 


Marci akcióban

A nyertes

slow race -Marci zöld felsőben

a győztes foci csapat

Marci lobog

gumicsizma dobó verseny :)
Kincskeresés a parkban

elindulás



2013. június 24., hétfő

Beni szülinap

Beni ma lett 7 éves. 
7 évvel ezelőtt a Múzeumok éjszakájára készülődtünk, aztán délután fél egytől inkább már babáztunk.
Mivel ma még suli van, így tegnap szülinapoztunk, mert mindenki együtt volt - mindenki off napos volt.
Mondanom sem kell, hogy a szülinapi kívánságlistán csak és kizárólag lego volt felírva.
Tudja, hogy mindet nem kaphatja meg, így beszámozta, hogy tudjuk, melyikre vágyik nagyon-nagyon. Az egyik nagyon vágyott lego-nál komoly hitvitába bonyolódtunk Alan-nel.. a vámpír hullaszállító autónál komolyan fennakadtam ugyanis. Aztán beadtam a derekam, és engedtem, hogy megvegye az apja.
Torta kérdésben is nagyon határozott volt, mint mindig. Ezer éve látott egy teknős tortát, és közölte, hogy akkor ő azt kéri, meg egy puncs tortát, de fondant nélkül. :D 
Beni mindennek nagyon örült, Hannustól kapott egy tök cuki bögrét, csak abból hajlandó inni azóta is. 
Annyira fel volt dobva, hogy öröm volt ránézni. :)














epic :)














2013. június 20., csütörtök

teszt-képek

.. még erősen tesztelés alatt van az új fényképezőgép, ezeket tegnap lőtte Alan bicajozás közben.




ez a videó pedig az egyik -nekünk- újdonsága a gépnek, hogy lassított felvételt lehet vele készíteni, hang nélkül.. tökéletes pl. egy távolugrás-edzést felvenni, majd kielemezni. :) 




2013. június 19., szerda

... mindjárt vége

 .. Tomi érettségijének, Kari Juniorcert-jének. 
Már csak ma van vizsgájuk, Tomi magyart csinál, Kari pedig zenét, fél egyre készen vannak és VÉGE.
El sem hiszem. 
Tomin láthatóan előjött a fáradtság, igaz, a hétvégén a testét is lefárasztotta: versenyei voltak. 3 számban is ezüstöt kapott, így kvalifikálta magát az augusztusi országos versenyekre. 
Kari szombaton délután megy egy 'házibuliba', hogy megünnepeljék a vizsgák végét. Csak lányok lesznek, este 6-ig tart :) és közösen kibéreltek egy ugrálóvárat. LOL
És a héten Hannusnak is feltették a netre az eredményeit, mindkét szakon 70%-ot ért el.. Mehet a következő évre. :D



2013. június 18., kedd

szeretem-rendszer

Azt hiszem nem rejtettem sosem véka alá, hogy mennyire nem szerettem az otthoni iskolarendszert, már 2008-ban is utáltam, a mostanitól meg kifejezetten hányingert kapnék már.
Sok itteni ismerősöm, kollégám felhördül, hogy itt milyen mááá az iskola, hogy nem osztályozzák a kicsiket orrba-szájba, -az évvégén ugyan pontozzák a tantárgyakból őket, de kiegészítik kommentekkel-, amit nekünk küldenek ki postán és az én dolgom, hogy a benne leírtakat megosztom-e a gyerekkel vagy sem. A szöveges értékelés személyre szabott, nem összeollózott séma mondatok. Benne van a minden évvégén megírt Sigma és Micra tesztek eredménye is. Ezek a képesség-felmérők angolból és matekból, 0-10-ig értékelik, és az értékelés az a korosztályra jellemző értékeket veszi figyelembe, így az 5-6-os az az "átlagos" értéket kapta - ami annyit tesz, hogy a korának megfelelő a képessége az adott tantárgyból, a 7-es az az "átlag feletti", míg a 8-10-es az a "jóval az átlag felett"-it jelenti.
Ma kaptuk meg mindhárom kissrác évvégi report-ját. 

Beni szöveges értékelése az idei osztálytanítójától:
"Beni nagyon keményen dolgozott egész évben és nagyszerű fejlődést mutatott az összes tantárgyban. A szövegértése és a társalgási képessége is nagyon sokat javult. Ő egy nagyon lelkes tanuló és mindig mindenben részt akar venni . Láthatóan élvezi az iskolát és nagyon jól kijön a többi fiúval az osztályban.
Szép munka egy nagyon sikeres első évben.
Angol Micra teszt: 7 , Matek Sigma teszt: 6. "



Marcié:

"Marci egy nagyon-nagyon jól viselkedő, keményen dolgozó tanuló. Nagyon függetlenül dolgozik és a nagyon hamar és könnyen felfogja az új fogalmakat, tényeket, szavakat. Marcinak nagyon jó a memóriája és nagyon jó képessége van arra, hogy az információkat előhívja onnan.  Marci nagyon magabiztos, érett és felelősségteljes fiú. Nagyon segítőkész és igazán öröm volt őt tanítani ebben az évben. 
Angol Micra teszt: 8, Matek Sigma teszt: 10"

Jancsié:
" Jancsi egy udvarias, illedelmes és problémamentes fiatal emberke, akit öröm volt tanítani ebben az iskolai évben. Jancsi mindig alig várja, hogy tanuljon és folyamatosan nagyon magas színvonalú munkát nyújtott. egész évben magas eredményeket ért el és ez az elszántság ki fog tartani benne a jövőben is. Biztos fejlődést mutatott az olvasásban és a folyamatos törekvései az olvasásban mint otthon, mind pedig az iskolában további sikereket hoz majd neki. Kiváló év volt, szép munka! Angol Micra teszt: 5 - nagyon jól csinálta, szép eredmény! Matek Sigma teszt: 8 -apró hibák, igen erős eredmény, szép munka! "

Nagyon örülünk nekik.




Active week

Az általánosban az utolsó előtti hét mindig az "active week".
Ezen a héten kerül sor az éves sponsored cycling-ra (5 km-es bicklitúra, akinek nincs vagy még nem közlekedésbiztos a tudása, az gyalogtúrán vesz részt. és azért sponsored, mert ezen a napon a mi sulink önkéntesei állnak mindenhol a városban, adományt gyűjögetni, ami jellemzően aprópénzek, de általában többszáz eurót, vagy akár ezer eurót is összeszed ilyenkor a suli), az éves sport napra, amit az atlétikai pályán rendeznek meg, az éves tanárok-hatodikosok focimeccsre, és millió egyéb sporteseményre.
Az alsóban pl. Connect 4 versenyt tartottak, és Marci lett az abszolút győztes: a nyereménye egy full ír mez-szett volt. (ez nagyon jól jött amúgy) 


Az idei év a National Bike Week jegyében zajlik, így megannyi bicajos programmal is kiegészülnek a szokásos sport programok. Ezért kicsit átszerveződött a suli-túra, Alan kíséretével Marci és Jancsi eltekertek a suliba, míg Benit én vittem kocsival, ő még nem utca-biztos..
Mai program a "Fix your bike" . Egy kamion érkezik majd meg a sulihoz, benne szakikkal, akik egyrészt segítenek a fiúknak megtanulni bicajozni, másrészt segítenek az megismerni a biciklit, az alapdolgokat megszerelni-beállítani rajta, és nem utolsósorban hoznak magukkal bringákat, és megtanítják a gyerekeket  helyesen biciklizni.
Lesz még Slow cycling verseny, ahol a legutolsó lesz a nyertes. :D


2013. június 17., hétfő

És tényleg jó idő van :)

Végre nem esett ma egész nap az eső. Itt volt az ideje, mert a héten "Active week" van a kisiskolában, és mindenféle biciklis progik várnak a srácokra....természetesen közös biciklitúra is, és hát Marci nagyon szeretne menni, amihez viszont gyakorolnia kell. Amint van rá lehetőség, viszem őket a parkba, ugyanis ott a legbiztonságosabb, lévén nincsenek autók. Egyre ügyesebb volt, így ma nagy lépést tettünk: Kimerészkedtünk a forgalomba.

Van itt egy jó kis kerülőút, ahol szoktam bringázni, meg futni is néha Verbénával. 6 km-es kis köröcske, benne két vasúti felüljáróval, és 80%-ban kifejezetten néptelen forgalmú úton. Ideális. Nos, jelentem Marcika átment a tesztemen, egyszer sem ingott meg vagy borult, ő jött középen, elöl Jancsi, hátul én. Élvezték nagyon. Hát még én :)


2013. június 16., vasárnap

Apák napja 2013

Apák napja van, és nagy örömömre az összes gyerekem itthon van, és mindenki felköszöntött ma reggel :) Csodás rajzokat kaptam, szellemes kártyákat, egy csomó finom csokit, sőt, még egy külön erre az alkalomra gyártott meglepi-tortát is, amit a srácok közösen alkottak. Jelentem nagyon finom lett.

Még nem volt egy gyerekem sem, mikor megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy jó Apa legyek. Meggyőződésem, és most már mondhatom, hogy tapasztalatom is, hogy a gyerekeket nem a pénz érdekli, nem a felszín és nem a külsőség. A gyerekeket hidegen hagyja, hogy prémium-sonka van-e a vajaskenyéren, vagy nincs rajta semmi. Viszont ezerszer jobban érzi magát, ha például -maradva a vajaskenyeres példánál- az apja/anyja is odaül mellé az asztalhoz. Persze leginkább ez áttételesen igaz....

Sajnos annyira tipikus, hogy a szülők pont a gyerekeik érdekeit lobogtatva hidegülnek el tőlük. Például külföldre mennek dolgozni, hogy több legyen a pénz. És adott esetben teszik mindezt a gyerekekért, persze. Vagy nem mennek el, de bevállalnak plusz 1-2 munkahelyet. Széthajtják magukat, miközben a gyerekek csendben felnőnek anélkül, hogy lenne apjuk vagy anyjuk. Annak idején, mikor mi kikészültünk ide, nagyon sokan értetlenkedve kérdezték, hogy de miért nem úgy csináljuk, hogy én kimegyek, keresek valami munkát, meglátom, milyen az élet, emnnyire élhető, és ha jó, akkor utánam jön a család....? Sok ilyet láttunk már...optimális esetben csak 1-2 évet van apuka távol. Csakhogy az az egy-két év kifejezetten meghatározó lehet egy gyerek életében. Továbbá honnan a fészkesből tudnám én egyedül meglátni, hogy jó-e valahol máshol nekÜNK...? Ahhoz MI kellünk, és nem csak én. Ezért soha nem volt kérdéses, hogy együtt vágunk neki ennek a kalandnak. És nem bántuk meg sosem.

Szóval az én életemben a legfontosabbak a gyerekeim. Ők állnak az első helyen. Nem úgy tekintek rájuk, mint egy szükséges dologra, ami kell az élethez....egy 18 évig artó projektre...egy átmeneti teherre, egy utánfutóra. Úgy tekintek rájuk, mint apró drágakövekre, amiket mi, a szülők csiszolunk ékszerekké. Mint megannyi csodára, megannyi szuper lehetőségre, és mint megannyi megtestesülésre mindannak, ami az életben szép és jó. Mint megannyi gyümölcsre, melyek a szerelmünkből fakadnak. Mint megannyi önálló kis univerzumra, tele színekkel, formákkal, gondolatokkal, fantáziával, amik megtöltik az egyéniségüket. A mai napig lenyűgöz az a csoda, ahogyan egy gyermek a világra jön. A fogantatás misztériuma, spiritualitása. A gének keveredése, az öröklött tulajdonságok....persze tudjuk a biológiai folyamatokat, de meghúzódik az egész  mögött valamiféle fennkölt, megfoghatatlan misztérium.

Szerencsés és boldog Apuka vagyok, hogy hat csodálatos, egészséges, kiegyensúlyozott, okos, szép, értelmes, intelligens, értékes gyerekem van. Hálás vagyok nekik annyi mindenért, amit itt csak megkísérelni leírni sem lehet...a legkeményebb időben, a legmélyebb gödörben is erőt tud adni a puszta létezésük. Az életem üres és sivár lenne a gyerekeim nélkül.

Nos, nem akartam túl nyálas vagy érzelgős posztot írni....de aki jól ismer, pontosan tudja, hogy amit itt leírtam, azokat a legmesszebbmenőkig így is gondolom, függetlenül attól, hogy épp milyen zord/hangos/vaskos/mufurc hangulatban vagyok. Minden mást a gyerekeim után sorolok, és azt hiszem, szerelmemmel, Verbénával ez is egy olyan dolog, ami nagyon összetart minket, hogy ő is pontosan ugyanígy van ezzel.

Jöjjenek képek, mert egy kép több lehet ezer szónál is :) És éljenek a gyerekek, akik Apukává tettek! :D:D 









2013. június 14., péntek

Voyi-életérzés

Annak idején, mikor húszévesek sem voltunk, valahogy egy autókereskedésbe keveredtünk, és áhítattal jártuk körbe az ott álldogáló Chrysler Grand Voyagert. Még az első, "kocka-voyi" volt, de lenyűgözött a karfás bőrfotelok és a megdöbbentően nagy hely látványa. Azt hiszem az volt az a pont, amikor megszületett a fejemben, hogy nem akarok meghalni úgy, hogy nekem ne legyen egy ilyenem.

Sosem volt új autónk, lehet, hogy nem is lesz. Talán nem is baj. Kevés dolog van, ami az újautónál gyorsabban vesztene az értékéből. Onanntól kezdve, hogy ötnél többen lettünk, örök kérdés és örök probléma volt, hogy milyen kocsit szerezzünk be, amiben el tudunk férni. Otthon nyilván egyszerű volt a válasz: semmilyet. Egy kulturáltabb ötszemélyes autóra is csak különböző trükkökkel tudtunk szert tenni...

Idekint azonban konszolidálódott némileg a helyzet, és a lehetőségink kinyíltak. Amikor együttálltak a dolgok, le is csaptunk egy grand voyira. Régi álmom-álmunk vált valóra, és mondhatom, hogy bár nem volt teljes mértékben problémamentes az a kocsi, de beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Új dimenziót nyitott a családunkban. Kompromisszumok nélkül, fejedelmi kényelemben utaztuk keresztbe kasul az országot, és gyönyörű helyekre vitt el minket. Menet közben teljesen magával ragadott a "voyi-életérzés". Miből is áll....talán a magas pozíció, a lágy rugózás, az automata váltó, a tágas helyek összessége váltja ki, nem tudom. De az biztos, hogy bár sok autónk volt azóta, mindig efelé hajlott a mérleg, ha másik kocsira volt szükség.

Pedig. Gyakorlatilag minden ismerősünk úgy gondolja, hogy őrültség fenntartani egy ilyen amerikai luxuskocsit Európában. Egy részük el is mondja, egy részük diszkréten csak gondolja. Egy ilyen batár rengeteget eszik, ha bármi kell hozzá, rohadt drága, nem ismerik a szerelők, és különben is már rég csődbe ment a gyár, hol a Daimler, hol a Generel Motors próbálkozik életben tartani, most épp a Fiat tulajdonolja. Nos, mindezen tények ismeretében idén januárban újfent Voyi-t vásároltunk. Kisebbet, modernebbet, szebbet....jobbat, mint az előző volt. 

Jelen gazdasági helyzetben, amikor az üzemanyagárak elszabadultak, és a jövedelmek apadnak, továbbá minden drágul, nyilván őrültség egy két és fél literes automata benzines kocsit vásárolni. Sokkal okosabb választás egy takarékos dízel. Igen. Vagy nem....? Én szeretem a számokat. Sokat segítenek nekem az életemben, és sosem csapnak be. Amikor ideje volt, fontolóra vettük, hogy jobban járnánk-e egy fiatal diesellel. Csakhogy nem mindegy, hogy kétezer €-t költünk autóra, vagy húszezret. Egy megbízható, fiatal, leszervizelt hétszemélyes diesel nem olcsó. Ha bankhiteles megoldással mentünk volna neki, durván 250€ lett volna a havi törlesztés. Cserébe lett volna egy kocsi, ami mondjuk 7 litert gázolajat fogyaszt százon, nem 11 l benzint, mint a miénk.

Átlagosan 2500 km-t megyünk havonta, ami egy 11 literes fogyasztással közlekedő járművel jelen árakkal 440€ költséget jelent. Ha mondjuk egy HDI motoros verdával tennénk ugyanezt, akkor a fogyasztásból adódó költség mindössze 260€ körül lenne (7 literes fogyinál). Ehhez hozzájönne a körülbelüli 250€ leasing-díj, azaz összesen 510€ áll szemben a 440€-val. Továbbá az is az olcsóbb, benzines kocsi mellett szólt, hogy ha van pénzem, tankolok, ha nincs, nem-.....de egy leasing díjat MINDIG kell fizetni, nincs választás, hogy most valami közbejött, és nem tudok fizetni.
És akkor ott van harmadik érvként az életérzés. Ismerős hétszemélyes Picassóját alaposan szemügyre vettük-kipróbáltuk. Okos, praktikus, szép. De közel sem olyan tágas, mint a Voyi. Az ülések picik, keskenyek és laposak. A Voyiban a hátsó padot ha ki akarom venni, kell hozzá még egy ember, mert 70 kiló. A Citroenben egy pár centi vastag szivacs.


Szóval nemcsak érzelmi, de ésszerűségi fronton is befutó lett a régi barát, a Voyi. Most már fél éve nyúzzuk, és imádnivaló autó. Megbízható, gyors, erős, nagyon kényelmes, és nagyon szerethető. Szerintem akit "megfertőz" a Voyi-életérzés, nem könnyen szabadul tőle :)