Évértékelés

Talán elmondható, hogy lassan ez is tradícióvá válik...itt a blogon. Az év utolsó napján az ember számot vet, mire jutott, mit hozott az adott év....és mit vitt el. Mókás néha újraolvasni ezeket a bejegyzéseket, de most nem olvastam vissza, mert nem nagyon van rá idő :)

Verbéna dologzik, és nagyon sok minden dolog maradt ránk, amit természetesen boldog örömmel és megfelelő lelkesedéssel mívelünk, de azért úgy nem könnyű ám, hogy "komoly" élet- és konyhatapasztalattal rendelkező kamaszok állnak az ember rendelkezésére. Mire is gondolok...? Példa: A "- verj fel két tojás légyszíves!" utasításra előbb hosszan és értetlenül néz, majd kis gondolkodás után felüt két tojás egy tálkába, és büszkén elém tolja...Valószínűleg a nézésemben lehetett valami, mert kis hezitálás után megérkezett a bátortalan, ámde akkurátus kérdés: "-...Őöö...össze is keverjem.?? "

Szóval visszakanyarodva az életünk tengerére....a 2011-es év ha lehet ilyet mondani, gyorsabban szaladt el, mint az eddigiek. Alapvetően azt hiszem rajtunk kívül most nem sok minden más változott meg. Az életünk nagyon hasonlóan folyt tovább, mint addig, viszont mi magunk változtunk. Külsőleg is, és belsőleg is. Külsőleg bizonyos, hogy pozitív irányba, remélem belsőleg is. Utóbbi rész meglehetősen szubjektív...

Talán ez volt az utolsó olyan karácsonyunk, amikor teljes egészében együtt van a család, hiszen jövő ősszel a tervek szerint Hannus felköltözik Dublinba, és elkezdi az önálló, egyetemi életét. Izgalmas nagyon. Szurkolunk Neki ebben, és minden támogatást megadunk Neki ehhez, amire képesek vagyunk. És a szokásosnak mondható módon igyekszünk ebben is csupa pozitívumot látni, hiszen az élet rendje mi más, ha nem ez. Viszont ez a tény teszi különösen jelentőssé az idei évet és az idei Karácsonyt. Ami egyébként átlagon felül sikerült, elmondhatom.

Újévi fogadalom....? Nincs. Nem kell. Azt hiszem, fogadalmak nélkül is boldogulunk. Az biztos, hogy az elkövetkezendő év nem lesz könnyebb, mint az előző volt. De tudom, hogy jók vagyunk Verbénával, és hozzuk majd mindazt, amit elvárunk magunktól és egymástól. Nagyjából úgy, ahogy eddig is tettük.

Azt kívánom, hogy a 2012-es év mindenki számára hozza meg azt, amit vár tőle. Legalább annyit, de ha lehet, többet is.

3-3-3-3

Ez a bejegyzés amolyan se füle, se farka írás lesz.

Ugyanis egyetlen egy dolog ihlette: a kis vonalzónk, miszerint 3 éve, 3 hónapja, 3 hete és 3 napja hagytuk el kishazánkat together.
Az ezoterikusok szerint a hármas szám vonza a történéseket, elfeledteti az akadályokat, és új lehetőségeket tár fel előttünk.
Hát, akkor hajrá új lehetőségek, készen állunk. :D

büszkeségeink :)

Karácsony-képekkel

Tökéletes Karácsonyt sikerült összehoznunk.
Minden klappolt, mindenki azt kapta, amire vágyott (Tomi pl. egy szuper gitárpedált, aminek köszönhetően tegnap asszem csak 4-5 órát aludt, annyit nyüstölte.. szerencsére fejhallgatóval persze :D ), a kisfiúk meg este 11-ig játszottak a játékaikkal.
Ma pedig igazi, lazítós, kötetlen és könnyed 25.-ét tartottunk: kis szkájp az otthoniakkal, társasozás a kissrácokkal, felhőtlen kávézgatások, zenélgetés.

Így váljon valóra minden reményünk, vágyunk, mint ahogyan ez teljesült.

December 24.

Ez a nap is elérkezett, teljesen felkészülve, tele izgalommal (mi azért, hogy mit fognak szólni a gyerekek az ajándékokhoz, ők pedig azért, hogy mi is lesz a "rohadt krumplijuk" * -ez egy hosszú történet... ) várjuk az estét.

Az erre járóknak kívánunk

Nagyon békés, boldog, szeretetben gazdag Ünnepeket!




Verbena, Buddy és a gyerekek :)

christmas carol

Tegnap énekeltek a kissrácok a Town Hall előtt, hidegben, jeges szélben.
Buddy és Beni képviselte a családot. (najó, kiszaladtak 5 percre a nagyok is a suliból)
Készítettek fényképet, videót, amiket összevágott inkább Buddy, mert egyik sem lett tökéletes: vagy valaki belegyalogolt, vagy Beni beszélt bele.
Beni amúgy nagyon élvezte, haza sem akart jönni, pedig tökre szétfagytak.

Más fények

Amikor elkezdtük a külföldi életünket, minden nagyon nehéz volt. És nemcsak azért volt nehéz, mert nehézségeink voltak. Úgy értem, az ember tele volt bizonytalansággal, és nem volt más semmi és senki, csak a hitünk önmagunkban. Ez volt az, ami erőt adott. Ma, innen visszatekintve sokszor tűnik elképzelhetetlennek az, amit végigcsináltunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mai eszemmel, a mai énemmel nem hiszem, hogy lenne elég erőm és merszem belevágni az egészbe.

Nyilván változunk folyamatosan, továbbá a körülményeink is befolyásolják a gondolatainkat. Persze. De ma már sokkal könnyebb. Na nem azért, mert kevesebb a nehézség. Mert inkább több a kézzelfogható gond, és nehezebb a helyzet, mint például 2-3 évvel ezelőtt volt.
Csakhogy van egy óriási különbség: Ma van honnan és hova nézni. Pontosabban fogalmazva mást látok most innen, mint amit láthattam anno innen. Mások a fények, más a megvilágítás. Látom, mi az, ahova eljutottunk, látom, érzem, és meg is élem az életünket. Az életünket, amit manapság sokkal inkább jellemez a tudatos tervezés és az egyensúly, mint a taktikázás, a félelem, a soha véget nem érő küszködés, és a fénytelen végű alagút feeling.

Tudom, válság van. Érezzük mi is. Konkrétan nehezebb az élet, konkrétan kevesebb a pénz, amit be kell osztani. Mégis én most más világításból tudom nézni a pillanatnyi helyzetünket, és kövezzenek meg érte, de tetszik amit látok. Olyan értékeket látok magunkban, amik ugyan nem annyira látványosak, mint például egy menő verda, vagy egy high-end cucc, viszont bennünk vannak. Magunkban...belül. És biztos vagyok benne, hogy ez az igazi.

good news..

a fogyós Buddy-blog, új köntösben, új helyen, régi tartalommal és újabb írásokkal:

ITT

karácsonyi előkészületek 1.

Idén még kevesebb időm lesz sütni, mint eddig, de különben is, a Nagy Átváltozás nemcsak testileg változtatott meg minket: másképp is gondolkodunk csomó dologról, és ebbe beletartozik a karácsonyi sütés-főzés-őrület is.
Idén pl. nem csinálunk töltött káposztát. Hal és csirkemell kerül az asztalra, a sütik meg a klasszikus és szokásos: bejgli, zserbó, mézeszserbó, és esetleg valamilyen torta. Mézeskalácsot sem csinálok.
Írországnak és a műfenyőnek köszönhetően ráébredtünk, hogy a faállítás sem kell, hogy agyvérzésig fajuljon, így mi, V-ék, új hagyományt teremtettünk magunknak. Egyszóval áll a fánk.
Gyönyörű!
Buddy fél-délután szerelte (a 4. karácsonyát kiszolgáló alapfa idén kapott 600 darabos led világítást), és a másik fele a délutánnak elment a díszítéssel. Mindez pedig történt békében és szeretetben.

Persze a gyermekeink idén is írtak Listát.
Gyönyörűen tükrözi is mindegyikőjüket a lista hossza és tartalma. Értem ez alatt azt, hogy míg Tomi, aki korát és kinézetét meghazudtolóan szerény kölyök, kért egy azaz egy darab karórát.
Hannus pedig apró betűkkel teleírt egy A5-ös lapot, a konkrét termék megnevezésekkel együtt. :))

10 nap múlva Karácsony. Őrület, hogy elrohant az idő.
Na de:

• áll a Karácsonyfa
• kész a mézeskalácsház, az ebédlőben nyálcsorgatóan fincsi illat van
• a lakásdíszek, fények felszerelve
• a nagyja ajándék beszerezve
• szaloncukor úton van
• ESETT A HÓ, és ugyebár ettől aztán mindenkinek karácsonyi hangulata lesz
  

Ami hátravan:

• takarítás :O
• sütik megsütése
• hal és a csirke beszerzése, nagybevásárlás
• a Love Actually :) idei megnézése
  

Ehhez azt hiszem pont elég időnk van, szóval teljes lelki nyugalommal és várakozással teli nézünk az Ünnepek elé és mindkettőnk nevében írhatom, hogy egy újabb jól sikerült Karácsonyt remélünk.

hohhohooohóóóó

December 14. az első hó :))

Ok, ok, csak 2 mm.. meg el is fog olvadni.. de ez a kicsi, fehér izé, akkora örömet tud okozni a gyerekeimnek, amekkorát csak el tudsz képzelni.

A "Beni szánkózik" kategóriában ezek a top fotók:

Hát nem cuki azzal a vigyorral az arcán? :))))))))

...

"A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat"

(Forrest Gump)

nyaff

Ami elmaradhatatlan a karácsonyfánk alatt, az a magyar könyv.
Első években úgy rendeltem, hogy MO-n átvették a rokonok, majd kipostázták.. hülye 5let volt, mert ugye a csomagba még "belefér" :O vagy mi, így még ezt-azt mellé pakolt pl. mutter, és fizethettem 13-15 ezer forintos postaköltséget.
Aztán asszem tavaly az A betűs könyváruháztól rendeltem.
Ott, akkor külön fel kellett vennem egy spéci címmel a kapcsolatot, és ők a postaáraival számolva megküldték a konkrét összeget (könyv+szállítás), ezt át kellett utalnom, majd mikor jóváírták a pénzt (4-5 munkanap..) akkor összepakolták, elküldték a könyveket. A levelezés és az egész lebonyolítás normálisan, emberi módon, ám szörnyű lassan bonyolódott le.
Idén a B betűssel próbálkoztam: pozitívumként mindenképp a kártyás fizetés, a csomagküldőszolgálat, és a mindössze 5600 ft-os szállítási díjat kell megemlítenem.
A nov.30.-án leadott rendelést dec. 13.-ai kikézbesítéssel vállalták.. pár napja még mindig nem volt összerakva a csomag, egy könyvet nem szereztek még be asszem.
Az info-s címükön érdeklődtem, hogy ugye tudják tartani a 3-7 munkanapos kiszállítási időt, lévén már csak 4 munkanap volt akkor már csak 13.-áig.
Pökhendi, kioktató, már-már paraszt módon kaptam választ, hogy persze.
Tegnap újra megkérdeztem, már csak amiatt is, hogy nekik ugye már nincs veszítenivalójuk (hacsak az nem, h én, mint vevő nem rendelek többet náluk), azért meséljék már el, hogy mégis hogyan fog KEDDre idérni a pakkom, ha péntek délután még mindig "nyitott" a rendelés, ergo nincs meg az összes könyv.
Ma megkaptam a magamét: ismét helyre lettem téve, (még a nevemet sem tudták helyesen leírni..) és különben is, ma sikerült beszerezni a hiányzó mesekönyvet.
Halleluja.

Jó öreg magyar ügyintéző, én így szeretlek.

tintreach

Év elején Kari jelentkezett abba az iskolai együttesbe, amit a "Gael Linn" nevű versenyre alapítanak meg minden évben. Változik a név, az összetétel, de a lényeg uaz.: tradicionális ír zenét játszanak a csapatok, keveredve a modernebb ritmusokkal, a zenekartagok 12-19 éves kor közöttiek legyenek, 10-12 perces produkciót csináljanak, és mindenkinek jusson "főszerep"..
A héten elmentek egy stúdióba, ahol felvették a cd-t, amit ma el is küldtek a versenyre.
Karié az intró: zongorán, aztán énekel is a vokálban, majd a dal után gitáron játszik.
Nekem nagyon tetszik.

És tök durva újra, meg újra belegondolni, hogy a pár éve még sváb ruhában, németül éneklő, svábtáncot járó kislányunk, ma egy ír iskolai együttesben játszik, és írül énekel..

2004-ben

Remélem, hogy tetszeni fog a zsűrinek is és tovább jutnak a februári workshop-ra, ahol híres ír zenészek, énekesek segítenek tökéletesíteni a produkciójukat.

kipottyant

alakul..

3-ból már csak egy gyerek beteg.
Jancsi nem javult, ráhúzódott a tüdejére a cucc, így most másik AB, köptető (mert igen, lehet itt is kapni), és asztma spray-k.
Marci kruppos volt, de az orvos azt mondta, hogy nem ad neki semmit, megküzd vele.. én azért az utolsó rectodelt-et minden este kikészítettem, mert mivanha.. és a homeovox-ot is óránként adtam neki. Amúgy kicsit lassan, de kimászott belőle, ma már ment suliba.
Beninek meg mandulagyulladása volt, ma kapta meg az uccsó adag AB-t.

És alakul még a karácsonyi ajándékok beszerzése is.. Magyar könyvek -a búklájnon keresztül, úton van, angol nyelvű könyvek beszerezve, megrendelve Tomi ajándéka, és lassan konkretizálódnak a gyerekek ajándékai.

pepparkaka hus avagy a svéd mézeskalácsház

Idén újra megreszkíroztam az ikeás mézeskalácsházat: 3 éve pont annak az apró darabokra törése indította el a mézeskalácsház házilagos elkészítését. Most más volt a csomagolása, és 3-4 hete meg is vettük, hátha alapon.
Nem most akartam volna megcsinálni, mert még nem vettem meg a szokásos kis hóemberes díszeket, de a két lázas állapot között le akartam Benit foglalni valamivel.
S lőn..

krankenhaus

Elég nem egyszerű az Élet akkor, ha van 3 kiskölyök, akik felváltva lázasak, nyűgösek, hisztisek, köhögnek és nem tudnak aludni, és .. és.. és...

Még szerencse, hogy nem tart örökké.

ráadás: Bééének

Ez a másik klip, amit még felvettünk a musical-en, ezzel kezdődött az egész show.



Üdv a tudodhonnan... :D

gyerekszáj -sokadszorra..

Beni és Tomi barchobáznak..

• T: Állat?
• B: Igen.
• T: Rágcsáló?
• B: Nem, csipegető.
  

:)))))

Majd, kis idő múlva próbálja Tomit rávezetni.... olyan, mint a strucc, csak kisebb...

Na, vajon mi lehetett...?

(galamb)

Egy kis hazai

Tavaly hozta Beninek a Jézuska a fényképezőgépet, kifejezetten az Ő korosztálya beli gyerekeknek valót. Sd kártyahely, LCD panel, nézőke, beépített játékok, effektek, két megapixel.....Beni imádta. Egész pár héttel ezelőttig, amikoris megkergült a masina, és úgy döntött, nem ismer fel többet SD kártyákat. Semmilyet sem. A termékre egy év garanciát is hozott a Jézuska, egy teszkós blokk formájában, és mivel (bár éppenhogy csak) az egy év még nem telt le, ezért legott el is látogattunk a tébetűs multihoz, hogy megoldjuk a dolgot.

Magyarországon ilyen ügyünk sok volt...Uramisten de még milyen sok....balhé balhé hátán, fogyasztóvédelem, vásárlók könyve, üvöltözés, anyázás.....sorolhatnám. Itt viszont a magyar tapasztalataink után kellemesen csalódtunk, azt látván, hogy itt bizony a fogyasztót megbecsülik, és valahogy mintha érzékelnék, hogy ki kiből él.

De közben volt egy világválság...és változtak a dolgok. Ugyanis a következő történt: Vevőszolis ember figyelmesen meghallgatta a történetünket, majd tanácstalanul forgatta a kezében a szerkezetet, és közölte, hogy ehhez bizony menedzser köll. Termett is egy menedzser hölgy a helyszínen, aki ugyan velünk nem beszélt egy szót sem, de rosszallva végigmért minket a vevőszolis pult másik oldaláról, és kelletlenül előhúzott a pult alól egy ránézésre tízkilós, fűzött könyvet. Gondolom a protokoll volt... Pár perc után kedvesen érdeklődtek, hogy ugyan nem akarunk-e közben vásárolgatni, hogy jobban telljen az idő. Mi futottunk egy kört az áruházban, vásároltunk, fizettünk, majd odaléptünk az emberünkhöz, aki elmagyarázta, hogy a teszkó mindössze 28 nap garanciát ad a termékekre, és forduljunk bizalommal a gyártóhoz.

A gyártóhoz....akinek a head office-a Hong Kongban van, az Európai disztribúciós központja meg Dubai-ban. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor egy hangyányit elöntötte a lila köd az arcom, és laptopot ragadva írtam egy keresetlen ímélt a teszkóéknak. A központjukba. Nem volt a levél durva, inkább csak információra éhes.....olyanokat feszegettem, hogy mit tanácsolnak, Hong Kongba vagy inkább Dubaiba indítsam útnak az ötveneurós fényképezőgépet, valamint hogy akkor tulajdonképpen ha ők nem, ugyan ki adta az egy éves garanciát a játékra? Továbbá meddig terjed a teszkónak, mint forglmazónak a felelőssége ebben a kérdésben....?

Nos, négy röpke nap múlva egy kedves hölgy válaszolt, és biztosított egyfelől a sajnálatáról, másfelől a megértéséről, továbbá elnézést kért, és megkért, fáradjak vissza a szerkezettel az áruházba, ahol boldogan visszaadják a gép árát, és le van egyeztetve már a vezető menedzserrel, de ha mégis problémáznának, adott egy referenciaszámot, és egy telefonszámot is, hogy azonnal hívják fel őt az áruházból, és el fogja igazítani őket.

A mai nap folyamán elintéztem a dolgot. Igaz, annyit nem mondtak, hogy bocs. Igaz, negyed órát várakoztattak a huzatban, mire visszakaptam a pénzem. Igaz, háromszor kellett három embernek elmondam, mi a f@szt akarok én egyáltalán (oh pardon). Igaz, meg nem kértek volna, hogy adjak egy centet, kérdés nélkül a pultra számolták nekem a 49 euró 99 centet. És láttam rajtuk, hogy vérig vannak sértve.

Értem én ám. Egyfelől nem tetszett nekik nyilván, hogy a parasztja (ez lennék én) nem fogadta el, hogy húzzon haza és fogadja el, hogy a játékok nem tartanak örökké. Aztán hogy még volt pofám a központhoz fordulni, és még azt is részletesen kielemezni a vezetőségnek, hogy a menedzserasszony olyannyira el volt foglalva, hogy nem volt ideje verbálisan is belebonyolódni az esetbe, amiért ismerve kicsit a protokollt, nyilván megkapta a beosztását. Aztán azzal is tisztában vagyok, hogy kevés olyan oldalra esett, kontrollmániás agyalágyult elmebeteg van, aki egy december 16-ai blokkot megőriz következő év november végéig, és nem átallja lobogtatni. Ja, és még válság is van, meg recesszió....és az IMF pénze miatt kötelező az adót emelni, a családi pótlékot csökkenteni, vízdíjat bevezetni, súlyadót emelni, és ezért szinte biztos hogy a sok bevándorló a felelős, akik itt rontják a levegőt.

Nyilván.

Konklúzió? Hm...Cipőt a cipőboltból...mi más lehetne?

bezárt a tarisznya

Nos, végül a "bőrös" blog bezárult. Sajnálom is, meg nem is... Sajnálom, mert rettentően büszke vagyok az én Buddymra, hogy fricskát mutatott a sok-sok kifogás(á)nak és jól lefogyott. Büszke vagyok rá, mert példát mutat a gyerekeinknek, hogy ha igazán akar valamit valaki, akkor azt képes valóra váltani. (már ha esetleg elfelejtették volna azt, ahogyan mi ide kijöttünk és amilyen erő hajtott és hajt ma is minket.. )

És nem sajnálom, mert sok-sok gonosz piszkálódásnak vetett ezzel véget, és rettentően utálom, hogy ha a szerelmem rosszkedvű. A célját nem érte el (ami az lett volna, hogy hozzá hasonló sorsú emberekkel megismerkedjen, tapasztalataikat megosszák egymással, urambocsá' segítsenek egymásnak a felmerülő akadályok legyűrésében), ellenben az utóbbi időben különféle alakok kommentjei, majd valaha volt ismerősünk megalázó viselkedése arra ösztönözte, hogy befejezte azt a blogot.

Bizonyára még mindig naivak vagyunk, és fel sem merült az, hogy a más sikere mekkora állatot képes bizonyos emberekből kihozni.
Ugyan Buddy mindig is tiltakozott az ellen, hogy az nem siker, hogy lefogyott, inkább szégyen, hogy elhízott, de az az ő véleménye, az meg az enyém, hogy szerintem igen is az, ha valaki képes 193 kilóról 80-ra lefogyni. Igen, ismétlem magam: segítség nélkül, önerőből.
Szóval vegyes érzelmeim vannak a blog bezárásával kapcsolatban, és nem mondom azt, hogy ne lett volna téma sosem, hogy ezt a blogot is bezárjuk, de ezt nem. Nem, mert ennek köszönhetően ismertünk meg számunkra fontos embereket, és kevesebbek lennénk nélkülük.

Az pedig, hogy Buddy úgy döntött ahogy, azt hiszem végleges. Végülis a lefogyásakor felmerülő gondolatait kiírta magából, a súlymegtartó agyalgásait is, neki segített, hiszen jobban átlátta az egészet. És ahogy minap mondta, végülis lefogyott, nem hízott vissza és nem is fog, ennyi volt, kész.

Így hát a rövid életű bőrtarisznyától búcsút veszek, én szerettem olvasni, mert sok olyan gondolatot olvastam a férjemtől, amit ugyan megbeszéltünk, de valahogy mindig olyan jól, olyan buddy-san megfogalmazta, és nekem tetszett. Ok, ez az elfogultság, igaz?

És az uccsó montázsát kiteszem ide, mementónak.
Nem, semmi ps nincs az alakokat illetően: igen, tényleg ilyen kövér volt, és igen, tényleg ilyen sovány lett.

De szép is a szerelem..

Hannus és Démo 2 éve járnak, és erre az alkalomra a lánykánk ezzel a képpel lepi meg Szívszerelmét.
Amúgy igen, csak ők öregszenek, mi nem. :)

Back to the eighties

A szokásos évente megrendezésre kerülő iskolai musical előadást idén is igen komolyan vette a vezetőség. professzionális koreográfus, professzionális rendező és zenei rendező, és természetesen szintén profi felszerelés. A gyerekeknek szinte éjjel-nappal próbálniuk kellett. Kőkeményen.

Nos, az eredmény meg is lett. Külön öröm apai szívemnek, hogy Karit az egyik főszerepre választották ki, és fantasztikusan teljesített mind ének, mind színpadi mozgás terén. Őrület, ahogy ezek a gyerekek felszabadultan, gátlások nélkül, szabad utat engedve a bennük lakó gyermeki, tiszta, ős-tehetségnek, szárnyaltak az előadáson.

Sokmindent mond ez el nekem. Az itteni pedagógia, az otthoni poroszos, teljesítményorientált attitűdhöz képest nagyon szabad, megengedő. És a nagy liberális szabadságban a gyerekeknek tényleg szárnyalnak. Oké, elismerem, szárnyal sokszor az egójuk is, az arcukról nem beszélve. De nem baj. Istenbizony hogy nem. Szülőként, apaként nagy öröm nézni, ahogy kibontakoznak, és tényleg látom, hallom, hogy igenis sok gyerek van, aki tehetséges, és ügyes, és aktív, és megy és csinálja. És nincs rajtuk teher, nincs rajtuk feleslegesen nagy nyomás, és nincs rajtuk a politika, meg az aktuális gazdasági helyzet.

Tudom, elfogult vagyok, de vállalom. Íme egy amatőr felvétel (a dvd-k még nem készültek el), ízelítőül...

nagyfiú

Beninek mozog a foga. (a bal alsó egyes jól mozgatható, a jobb alsó egyes kicsit csak..)

Hüpp-hüpp.

Lehetsz király...

Rég nem írtam ide. Egyrészt van az újabb blog, nem beszélve arról, hogy annak a vezetése is idő/energia, és hát amiről szól, ugye az is lefoglal, nem kis mértékben.

Az is tény, hogy közeleg a negyedik karácsonyunk idekint. Elképesztő. Annyira más lett minden, annyira nem úgy alakult, ahogyan képzeltük. A kicsi részletek legfőképp. Mert a fő csapásirány az pont hogy arra halad, amerre gondoltam anno hogy haladni fog. Az, hogy ennyi ideje kint vagyunk sokmindent jelent. Először is azt, hogy sikerült megvetni itt a lábunkat, vagyis a gyerekek beilleszkedtek, mi beilleszkedtünk, és alapvetően jól érezzük mindannyian magunkat. Persze idegenként külföldön sosem leszünk otthon, ezt tudjuk mindannyian, ez nem titok. Ahogyan az sem, hogy ennek bizony időről időre, így vagy úgy, de jelét is adja az élet.

Sokszor egész elképesztő összefüggésekkel találom szemben magam. Például ilyen az a tipikus érzés, amit bizos vagyok benne, hogy sok honfitársam érez, amikor látja a helyi pógárt a fél éves BMW-ben, Mercédeszben, Land Roverben, stb., és nem érti, hogy ugyan mitől van az, hogy a nála fiatalabb, butább, igénytelenebb, bunkóbb (ki-ki kiválaszthatja az épp odavágó jelzőt) blazírt arccal jön-megy egy olyan kocsival, amiről a magunkfajta csak álmodozhat. Mert miért is? Legfőképpen azért, mert külföldön ha valaki nem tud elhelyezkedni a saját szakmájában/területén, hanem megmarad a segédmunka szintjén, függetlenül úgy a képzettségétől, mint a kvalitásától, akkor jellemzően nem engedhet meg magának egy százezer eurós verdát. Sajnos tény az is, hogy az itt élő magyarok nagy százaléka esik ebbe a kategóriába. Nagy baj ezzel nincs, csak tudomásul kell venni, hogy itt mi nem lehetünk királyok. Általában.

Van azonban valami. Vannak kölykeink, akik itt járnak iskolába, akik itt fognak érettségizni, és itt fognak egyetemre járni. Őket ez a társadalom már el fogja fogadni felnőttként, és nyújtani fogja nekik mindazokat a lehetőségeket, amire nekünk nincs esélyünk. Ők még lehetnek királyok. Pár napja az egyik friss tanár megdöbbenve tudta meg Tomitól, hogy ő nem ide született. Na ez olyan valakivel nem fordulhat elő, aki nem ide jár iskolába...mindegy, milyen szinten míveli az angol nyelvet.

Igen, a zászló alapvetően nekik áll, nem nekünk. Mi csak a kapszula vagyunk, akik kiszállították ide ezeket a kis magoncokat, akiknek lehetőségük lesz itt mammutfenyővé gyarapodni. Természetesen ez múlik rajtuk és rajtunk is, meg még sokminden egyéb máson...de a lényeg a lehetőség. Én azt hiszem ez volt az, ami miatt összepakoltunk annak idején, és belevágtunk a nagy ismeretlenbe.

tájképek

Kari jó pár hete benevezett az ír meteorológiai társaság által meghirdetett fotópályázatra. A lényeg, hogy írországi, időjárással kapcsolatos fotókkal lehet jelentkezni. Mivel egy név alatt csak 2 fotót engedtek, így a mi nevünkben (emailcímünkkel :P ) is beküldött képeket.
Van, amit ő készített, van, amit Buddy.
Ma megérkezett az ímél, hogy nincs benne a kiválasztott 8-ban.
Értékelve a lelkesedését és elszántságát (több ezer fotót nyálazott át), mindenképp meg szeretném osztani a fotókat itt is.
Íme:

a várvavárt és elmaradhatatlan Halloween- idén is, no meg a 19.

Unatkozni nem sikerült az elmúlt napokban sem:
Beni teljes extázisban élt... tegnap este már alig bírta Buddy letenni, és csak félórát akart csak összesen aludni.
Vettünk pár napja egy bazi nagy tököt, aztán az utolsó napokban a tesco-ban 65 centért adták darabját, így a kisfiúk kaptak egy-egy kis tököt, h kifaragják. Így lett 4.. persze az első nap után már punnyadtak, fonnyadtak, így száműztem a ház elé őket, ma még kibírták, de már holnap valószínűleg maguktól bemásznak a kukába.
Idén, mire odajutottunk, hogy jelmezeket választhasson Jancsi és Marci, már alig volt az ő méretükben, így mindketten tök egyforma, denevér jelmezt kértek, amihez kértek egy kaszát is (:O).. így a különbség csak annyi, hogy Jancsinak befeketítettük az állát.
Beni meg pók lett. Én meg zombi-anya. :D
A nagyobbak meg partiban lazultak tegnap, és Hannus barátnője is itt aludt nálunk.
És nem baj, hogy esik napok óta, a gyerekek eltántoríthatatlanul mennek és mennek trick or treat-ezni.. :DDDDD

No, és nem mellesleg meg: újabb egy évet öregedett a napokban a házasságunk, komolyan nem tűnik fel, h így rohan az időőőő.
Ezt a gyerekek csinálták nekünk.. :