És a szülinapi hétvége -Beni 15

 Megint eltelt egy hét(vége)..

Beni(ke) 15 lett, ami nem is ér, mert nemrég született és különben is már magasabb, mint mi..szóval durván rohan az idő. 

Kari hazajött pénteken, elvittük Benit közösen cserkészkedni este, így amíg várunk rá, még bementünk a tescoba pl gyertyát venni a tortájára. 

És Marci is jött, ő ugyanis a héten elkezdett dolgozni a helyi takeaway-esnél, és akart valamit venni az első fizetéséből.

Ahogy szédelegtünk a tescoban, Kari talált egy kengurulabdát, úgyhogy poénból betette a kosarába, Beninek vicces ajándékként. (Babaként nagyon szerette)

Tomi is pénteken tervezett hazajönni, de a lakótársuknak nagyon durva szénanáthás tünetei vannak, de a gp elküldte azért egy covid tesztre.. persze szombat délutánra kiderült, hogy negatív, így Tomi is haza tudott jönni nyugiban. 

Emiatt szombaton még nélküle ebédeltünk meg (Beni meglepiből meggylevest is kapott, ennek extrán örült), de a szülinapozással már megvártuk.

A közös ajándék egy új, ESP basszusgitár volt, nagyon-nagyon örült neki. De mindenki adott még valami apróságot is.

Volt random jammelés az apjával, majd másnap összeálltak (Kari, Beni, Marci, Tomi, Alan) hogy az A-moll csárdást felvegyék.. szóval nem volt a legcsendesebb a ház, de így szép az élet, ha zajlik. 

Itt éppen csak kipróbálta a gitárt, a többi videó túl nagy, nem tudom idetenni..

A kengurulabda ugyan már kicsi, és nem is tudott vele ugrálni senki, de másnap kimentek a ház elé és azzal röplabdáztak. Közben Eoin is átjött, innen mentek vissza Dublinba Karival közösen.A kerítés volt a háló, a labda a fogantyú miatt önálló életet élt, plusz nagyon könnyű is, így a szél is bele-belekapott, de épp emiatt akkorát játszottak, hogy csak az állította meg a játékot, hogy késő délután ugyan, de egy éles műanyagra ráesett és menthetetlenül kilyukadt. Úgyhogy akkor meg egy kosaras játékot játszottak, amibe már mi is beszálltunk.

A tortája rendhagyó volt, mert francia krémes tortát kért, amit megcsináltam neki, de bebiztosítottam magamat egy B-tervvel, mi-van-ha-nem-sikerül alapon. Klasszik sült túrótortával. Nem lett a legszebb, de nagyon finom lett, (az utolsó szeletekért komoly harc ment.) 

Legközelebb nem tudom, hogy mikor találkozunk megint a nagy gyerekeinkkel, mert mi 22 nap múlva megyünk nyaralni, előtte meg Kariék is és Tomiék is elmennek, talán majd az augusztusi szülinapomon újra össze tudunk jönni. 

Apák napi hétvége

Kari és Tomi most nem jöttek haza, a héten lesz Beni 15 éves, így a jövő hétvégére  mindenképp hazajönnek. (plusz meghosszabbítjuk a hétvégét, Tomi is 28.-án hétfőn kapja a GP-től a második oltást, Alannek is akkor jár a második, úgyhogy kivettem azt a napot szabadnapnak) Ők majd akkor ölelgetik meg az apjukat.

Mi ugye EB lázban vagyunk, nézzük a meccseket, szurkolunk és örülünk a magyar fiúknak, emiatt úgy terveztük meg a tegnapunkat, hogy itthon legyünk a magyar-francia meccsre. A hétvégén apák napja van, így igyekszünk Alannek kedveskedni egész hétvégén. Elvégre ő a legjobb apa a világon. 

Alan régi vágya, hogy együtt bringázzon a család, így azt találtuk ki, hogy kipróbáljuk a Suir folyó melletti blueway-t. Felpakoltuk az öt bringát, összeszedtük a fiúkat, és irány Clonmel, ott letettük a kocsit és bár nem tudtunk végig menni, mert az utolsó szakaszt felújítják, így oda-vissza összesen 30 km-t tekertünk. 

Maga a blueway az azért blue, mert a tényleges túraszakasz az vmi 60km, és ebből a nagy része az kajak/kenu/SUP ra van tervezve, azaz a folyó maga. Ez a bringás része kb 25 km, most 15 volt járható. 

Nagyon szép, békés, kicsit keskeny, emiatt voltak neccesebb szituk, de minden jó volt, az idő is szép, bringázós volt.

Annyira tetszett mindenkinek, hogy mindenképp jövünk ide még a nyáron.

A délutáni meccs minden várakozást felülmúlt, nagyon élveztük. Fiola gólja micsoda nagyszerű volt.. 

 Ma a fiúk fognak hamburgert sütögetni, remélhetőleg a kertben, de még előtte ki kell mennünk Kilkennybe, van valami fontos, apák napi dolgunk ott. 

Én bevállaltam a sütit mára, Alan nagy kedvence a red velvet.. eddig sosem csináltam, és ami receptet használtam, azt azért variáltam, mert annyira amerikai, annyira cukros-ragacsosnak tűnt, hogy jaj.. így lett egy ilyen süti, a krém az Philadelphia-buttercream mix, a díszeper meg már saját, végrevégre itt az eperszezon a kiskertemben. 🥳

Lomantikus hétvége, rendhagyó módon

 Csütörtökig úgy terveztük, hogy szépen elindítjuk az EB nézős hétvégénket. Kis kerti sütögetéssel, sörözgetéssel.. meg hát vasárnap dolgoznom kellett, így tényleg egy laza hétvégére készültünk.

Csakhogy ránk telefonált Kari, hogy ha akarják a fiúk, akkor most hétvégén mehetnének hozzá. Szó volt arról, hogy nyáron majd felmehetnének a fiúk, de a tervek nem mindig valósulnak meg.

Úgyhogy lecsaptunk a lehetőségre, és az oltásom után bepakoltuk a srácokat és irány Dublin. Hazafelére megvettük a vonatjegyet nekik még csütörtök este, mert mivel nem full kapacitással mennek, így tutira akartunk menni. 

A szombatunkat úgy terveztük, hogy amihez kedvünk lesz, azt csináljuk. 😝

Úgyhogy reggeli kávézás közben a corki nyaralásunkról beszélgettünk, hogy kéne egy mountain bike-ot beszerezni még a fiúknak, mert ami van, az annyira vacak, hogy kár lenne pénzt költeni rá.. nézegeti Alan a használt bringákat, de vagy ugyanolyan retek, mint ami nekünk van, vagy pedig elszállt áruk van..

És a halfordsban csak az ezer eurósok vannak raktáron. De ahogy beszélgetünk, ránéztünk megint a halfordsra, és minő meglepetés, de volt raktáron nekik olcsó mountain bike.. gyorsan befoglaltuk, el is szaladtunk érte. Nem kértünk szerelést, mert amiatt kb 2 hét múlva vehettük volna át a bicajt, Alan összerakta itthon fél óra alatt. 

Kitaláltuk, hogy délutántól off napot tartunk, ami annyit tesz, hogy nincs diéta, meg számolgatás.. úgyhogy a mekiben ebédeltünk Cashelben, majd azt terveztük, hogy kimegyünk Fethard-ba.. amellett már jó párszor elmentünk és olyan történelmi kisvárosnak tűnt a hatalmas nagy városfalával.

Nos, egy kihalt város, egy hatalmas városfallal.. kb ennyi.

Innen átmentünk Kilkennybe, a kedvenc fagyizómba mentünk először, és mivel nagyon sokáig álltunk sorba, már csak sétálgattunk, a kastélyba nem mentünk be, mert bezárt.

Igazi nyár fíling volt, meleg, fülledt délután, az utca tele volt emberekkel, utcazenészekkel, és mivel csak teraszon lehet enni/inni, minden terasz tele volt boldogan söröző emberekkel. 

Az esti meccsre pizzát rendeltünk, de a meccs felénél már olyan hidegrázásom volt, mint akinek iszonyat magas láza van. De láztalan voltam. Mmint a lázmérő szerint.

Fel is mentem az agyba, fogat már úgy mostam, hogy kocogtak a fogaim, annyira rázott a hideg. Közben itt meg nyári hőség lett, a lakásban is jó 24 fok van, aludni alig lehet a meleg szobában. 

Ezután a forróság öntött el, úgy éreztem, mintha lángolna a testem, kb mint amikor 40 fokos láza van az embernek. Majd jött a hideg veríték.. mindez lezajlott kb másfél óra alatt, lázat nem mutatott a hőmérő. Ezután aludtam egy nagyot és azóta kutyabajom. 

Közben meg tök fura (és egyben jó is) volt, hogy most úgy voltunk kettesben, hogy nem mi mentünk el valahova. Larsie nagyon nehezen élte meg ezt a csendes házat, folyton a se**nkben volt, még éjszaka is bejött a hálónkba, amit soha ezelőtt nem csinált. 

A srácoknak nagyon jól sikerült a hétvégéjük, Karinak nagyon hálásak vagyunk, mert mindannyiuknak nagy élmény volt.

A 2 napba annyi mindent beletett nekik, hogy leírni sem tudom. Szombaton kimentek Braybe, ott nagyon jól érezték magukat. Onnan kaptam fotókat, teszek is ide..