Tears in heaven by Tomi

.. a végén kis Marci-féle bezavarással.. de ez egy nagy családban csak így megy..

Halloween

Végre-végre eljött az a nap, amit alig vártak a fiúkák... csakhogy... az eső ömlött reggel.. Teljesen elkeseredve várták, h elálljon. 3 órakor elállt, vártunk egy fél órát, lecsekkoltuk a met-en is, h várható-é eső.. és elindulhattak.
Jelmezre idén nem költöttünk, tavalyiakat használtuk fel, az össz befektetés (a rengeteg csokin kívül :P ) egy új arcfesték-készlet volt.
Kicsit átfáztak a nagy trick-or-treat-ezésben -kaptak utána egy fincsi forró csokit, mályvacukorral-, de sikerrel jártak, mindenféle fincsi dolgokat kaptak (meg undi cuccokat.. ecetes csipsz,.. böááááá), és Beni szert tett egy 2 eurósra és egy 50 centesre is. :DDDD
Szép volt, jó volt, vége van. Holnaptól újra suli...

6574 napja

Leírva rengetegnek tűnik... pedig egy pillanat volt az egész. Ha becsukom a szememet, szinte mindent képes vagyok visszaidézni.
Felnőtt korba lépett a házasságunk, így kénytelenek leszünk lassan megkomolyodni. :)


"A végtelenbe.... és tovább..!" (Buzz Lightyear :)) )

18

Tizennyolc éve, hogy házasok vagyunk Verbénával.
Ez a tizennyolc év fantasztikus kezdet volt. Hullámvasút melynek minden percét élvezem. És a magam részéről ezt tartom a legfontosabb dolognak. Az a szép a mi életünkben, hogy sosem unalmas. Sokszor volt nehéz, mert produkált az élet kemény dolgokat. Gyanítom, ez elő fog fordulni a jövőben is, hiszen az élet természetéből adódóan ilyen. És ahogy az ember öregebb lesz, bölcsebb is lesz. És ahogy bölcsebb lesz úgy látja másképp a dolgokat. Én boldognak látom már a nehéz időket is. Mert ott voltunk/vagyunk/leszünk egymásnak. És átverekedjük magunkat mindenen. Nem tudom Verbéna nélkül elképzelni az életem, és az Ő életét sem tudom elképzelni nélkülem. Valahogy mi determináltan vagyunk együtt. És magától értetődően. Természetesen. Minden kétséget kizáróan. Megdönthetetlenül és megingathatatlanul. Mostanában, hogy lassan az anyagi problémákon is túljutunk együtt, mostanában érint meg a szele annak, hogy mennyire csodásak a mindennapok is Vele. Az órák, a percek, a napok, az évek, az ÉLET. Szeretem Verbénát, és boldog vagyok Vele. És tudom, hogy tizennyolc év házasság után ez sajnos nem evidens mindenkinél. Látom, hogyan hullanak szét kapcsolatok köröttünk, látom, tudom, érzem, mennyire nagy dolog a mi kettőnk egysége, és mennyire olyan valami, amit értékelni kell. Hogy minden további nélkül túlmegyünk a kereszteződésen Tullamore-ba menet, ahol már legalább ötvenszer lekanyarodtunk.....mert annyira belemelegedünk a beszélgetésbe, hogy nem vesszük észre, itt kellett volna lekanyarodni. Ez tuti dolog. Embereket ismerek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, mikor eljön a nyugdíj ideje, mert idegesítik egymást otthon, mert nem tudnak mit kezdeni a másik társaságával. Mi napokat át tudunk beszélgetni, és egyáltalán nem unjuk meg soha a másik társaságát. Ez az igazán nagy dolog, úgy érzem. És ez a záloga annak, hogy örökkön örökké együtt leszünk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

tramore

Tengerparti séta lett végül, jó idő volt, ragyogott a nap, kicsit hideg ugyan, de nem zavaró.

Azt ugyan nem értem, h hogy a francba lehet hagyni gyerekeket fürdeni ilyenkor a tengerben, vagy mezítláb rohangászni ... miközben a szülők állig felöltözve.. brr.... komolyan meg lehet ám fázni sztem.

Sajnos deszkát hiába vittünk, nem tudtak a fiúk gördeszkázni: a pálya tömve volt, így csak passzolgattak a srácok a parton.

blablabla

Egy hét szünet. :) Jó lesz nem időre kelni.
Az utolsó napon a kis-suliban halloween-partyt csináltak, ennek örömére teljes halloween-lázban égnek a fiaim.
Lámpásokat gyártanak, külféle csontvázakat és tököket meg szellemeket rajzolnak-vágnak ki, amikkel "báboznak" illetve mindennap azzal kezdik, hogy "játszhatunk halloween-eset?" Ez úgy néz ki, hogy a tavalyi jelmezeket mindenféle összeállításban felveszik és bolondoznak.. eleinte ellene voltam, mert túúl hangosak voltak, de olyan jól eljátszanak, hogy nincs szívem nemet mondani nekik.

3 hét múlva érkeznek Joviék. Hogy mi lesz, hogy lesz, azt még nem tudni, de majd tudósítok mindenről :))
Anyós huhogott egy cseppet, hogy jajjjjj, biztoooooss jó lesz ez ííígy.. hogy ennnnnyiiieeeeen egy hááázban.. de Buddy lerendezte asszem. Nem felejtett el emlékeztetni minket arra, hogy hogy megjártuk már, mi meg nem felejtettük el emlékeztetni őt arra, hogy a testvéremékről van szó, igaz ez a mamának sokat nem jelent.
Erről jut eszembe, hogy kezd valami kikristályosodni bennem, hogy miként is lehetett az, hogy anyósom testvére és az ő echte magyar férje gyerekei egy kukkot sem tudnak magyarul.. a gyökerek elfelejtése, eltagadása lehet a kulcs.
Mondjuk azokat a gyökereket én is szívesem felejteném, akiket apáinknak hívunk.



Ma amúgy csodaszép napunk van, reggel fagyott, de ezerrel tűz a nap és most már felkúszott 5 fokra a hőmérő higanyszála, így lehet, hogy egy ebéd utáni könnyed kiruccanást is megejtünk. :D

park-képek

Ma eszembe jutott, h gééép (telefon :P) is van nálunk, így mikor Benit kivittük a játszóra-parkba csináltunk pár képet.
Szedtünk gesztenyét és makkot, amiből már külféle állatokat készültek, meg kisétáltunk még a tóhoz: hattyú/kacsa-nézőbe.
A játszón csak mi voltunk, így mi is végre kipróbálhattunk mindent, és Beni is lassan megtanulja rendesen hajtani magát a hintán.

Körtés csokitorta

Az nlc-n találtam a receptet, tegnap kipróbáltam... nyammmmi! :))))

Hozzávalók 8-10 szelethez:
• 3-4 darab puha körte
• 12 dkg olvasztott vaj
• 3 dkg kakaópor
• 15 dkg liszt
• 1 dl meleg víz
• 4 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tejföl
• 1 tojás
• vaj és liszt a forma kikenéséhez

A csokoládémázhoz:
• 15 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 dl joghurt
• 4-5 dkg sötét kakaópor

Egy 15-20 cm átmérőjű kerek tortaformát kivajazunk-kilisztezünk. A meleg vizet, az olvasztott vajat és a kakaóport simára keverjük. A lisztet, a sütőport, a cukrot és a vaníliás cukrot elkeverjük, hozzáadjuk a kakaós péphez, majd végül a tejfölt és a tojást is belekeverjük. Az így kapott masszát az előkészített tortaformába töltjük, és belenyomkodjuk a meghámozott, apróra vágott körtéket. 180 °C-ra előmelegített sütőben 15 percig sütjük, ha szükséges, közben forgatunk rajta. 160 °C-ra mérsékeljük a hőmérsékletet, és további 20-25 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, sütés után pedig hagyjuk kihűlni.
A csokoládémáz hozzávalóit kis lángon addig kevergetjük, míg a vaj teljesen el nem olvad. Nem kell teljesen felmelegíteni. Ha kihűlt, a torta tetejére kenjük.

Én alapvetően csak átfutottam, megjegyeztem a receptet, azt az apróságot nem néztem, hogy 15-20 centis forma kell, nekem meg 26-os van.. szóval a süti lapos lett, de naggggyon-nagyon csokis és finom ééééés a körtét nemszerető 2 gyerekemnek is bejött. :DDD

:D

Igen, minden király és tök jó. Kerek az egész.
Jó létezni. :D

Brúnó

Mikor betettem a "videók" mappámba a legutóbbi felvételeket, ezt találtam:

Jancsi szájharmonikázik, és -sztem- Brunci énekel.. Buddy szerint csak nem bírta elviselni azt a frekvenciát...

...

Tudtuk, hogy a gyerekek iskolába illetve közösségbe kerülésével együtt jár a különféle bacik hazahordása.
Épp Buddyval beszéltük, h mindketten szoktuk vissza-visszaolvasni, hogy miket is írtunk régebben, és tök durva volt olvasni azt, hogy rengeteget voltak betegek a gyerekek.
Itt ugye jó másfél évig itthontanulók voltak, így tulajdonképpen alig voltak betegek.. Kissé féltem attól, hogy hogyan veszi a szervezetük az akadályt, pláne, hogy kissé más a helyi kultúra a megfázások-meghűlések kezelését illetően. A hideg már megérkezett, taknyos-köhögős mindenki, de igazán komolyan mi még nem estünk bele.. egészen tegnap előttig.. Kari lányunk sem olvasta az orvosi szakkönyvek krupp-fejezetét, mert közel 13 évesen képes volt ilyet produkálni.
Szerencsére épp nemrég érkezett meg a homeovox otthonról, így ezerrel kapja, és elég hidegek voltak éjjelente, hogy jól kihűtsük a szobáját. Igaz, szegény totál néma, semmi hangja sincs, és nagyon nem szabad felizgatni (nevettetni), mert akkor hörög és ugatva köhög..:OOO
Ma reggelre Buddy is fájlalta a torkát, és Tomi is rekedt lett... Örülnék, ha ők pikk-pakk ki is lábalnának belőle.


******

Az itthontanulásról még: nem adtuk fel, tanítjuk őket továbbra is itthon. Magyar nyelvtan, irodalom és a nagyoknak történelem.
Rémképem egy-egy itteni magyar család, ahol már nem tudnak olvasni, írni a gyerekek az anyanyelvükön, nem értik a nyelvtani szabályokat, a történelemről meg már ne is beszéljünk.. Nem vagyok én valami vadnagymagyar, sőt odahaza sosem éreztem annak magamat, annyi pofont kaptunk, mégis nem akarom, hogy bármelyikőnk is elfelejtse, hogy honnan jöttünk és kik vagyunk.

vidiók

Ma sikerült megörökítenem Jancsi és Marci jelenlegi ír tudását.
Nekik az ír az idei évben nem kötelező, csak jelen vannak az osztályban, de sem házit nem kell készíteniük, sem gyakorolniuk nem kell.
Ennek ellenére, akarom mondani épp ezért :)))) nagyon jól haladnak az írrel, és teljesen jól iskerült felvenniük a fonalat.
Mi ebben az egy tantárgyban nem tudunk segíteni, de rendszeresen mondják az új szavakat és az olvasmányokat, mi meg nagyokat vidulunk.. nagyon vicces egy nyelv. :DDD

gyerekszáj

Jancsi: .... és ott volt egy öreg pasas, olyan 40 éves...

Én: Na, de Jancsi, Apu is mindjárt 40 éves lesz..

Beni: Apu öreg, vééén kamasz..

:O :)))))))))))

vasárnapi kirucc

A szeptemberi időjárás nem igazán kedvezett annak, hogy kimozduljunk. Jó, ikeáztunk vagy 3*, amit ugyan a gyerekek is nagyon élveznek, de már nagyon vágytunk arra, hogy termééészzzeeeet.. :D
Tegnap kedvezően alakult minden: napsütés, enyhe szél, átfutó záporokkal megtarkítva (belefutottunk egy párba, de az élményt csak fokozta :P ).. szóval irány a Dingle.
Az Inchen kezdtük, ott kimozgattuk a gyerekeket, Benit és Jancsit ugyan beterítette egyszer egy nagyobb hullám, és a gumicsizmájukban állt a víz, de volt csere-cucc, szóval mehettünk tovább.
Dingle városán csak keresztül mentünk most, nem álltunk meg, valami fesztivál volt, és az ezzel együtt járó embertömeg jobban taszít még mindig minket, mint amennyire vonzottak a standok.
A tengerparton mentünk végig, a kedvenc öblünkig, a Slea Head közelében.
Bizonyára azért vonzó nekünk a tenger, az óceán, mert eddigi (addigi) életünkből kimaradt, és ott valahogy elvész az ember : az illatok, a szél ereje, a tenger morajlása, a homok, a hullámok nagysága és ereje ... ejj, nem tudom jól megfogalmazni, mert reggel is van, és még csak egy kv-t ittam, és különben is, kevés vagyok ehhez. :D
Az átfutó záporoknak köszönhetően tegnap annnnyi szivárványt láttunk.. ami az itteni szivárványos-napokat nézve is szokatlan volt.
Hazafelé még a kedvenc büfénknél megvettük a szokásos kv-nkat, és azzal vált teljessé a napunk :))))