2019. január 31., csütörtök

Ennyi volt a január..

Az elmúlt 3 hét a betegségről szólt/szól. Marci kivételével mind beharaptunk valami sz*rt..
Beninek pl igen magas láza volt napokon át, azóta jobban van, ma ment először suliba, de még nem 100-as. Jancsi is lázas volt, fájós torokkal, nekem is volt hányás-migrén-torokfájás, Alan köhögéses-izületi fájdalmas-arcüreges cuccot kapott el.
Egész mostanáig igen enyhe idők voltak, (szuper táptalaj a kórságoknak), a kiskertben már kibújtak a nárciszaim, a környék már tele van hóvirággal.
Szerdán viszont leesett az idei tél első hava, ami ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, el is olvadt.. helyébe k*rva hideg esőt kaptunk, sarkvidéki széllel. 
Úgyhogy kandallózunk, meg orrot fújunk, meg gőzölünk, meg csöpögtetünk ezerrel.

Holnap február: új hónap, új remények. :) 






2019. január 18., péntek

Tervek 2019

A felnőtt gyerekeimtől azt kaptam Karácsonyra, hogy elutaztatnak Párizsba, és a két lányom lesz a kísérőm. 
Nem jártam még ott, de abszolút tervben volt: nekem. 
Merthogy Alant egyáltalán nem izgatja fel és ha nagyon muszáj lenne, jönne, de ha már megyünk együtt olyan helyre menjünk, ahova mindketten vágyunk, nem igaz? Úgyhogy már többször szó volt róla, hogy na majd egyszer, mi csajok elmegyünk oda.. Mindkét lány járt már Párizsban, többször is, így ez most tényleg rólam fog szólni, oda megyünk és azt nézzük meg, amit szeretnék. 
Mindjárt megyünk is, március 2.-án; mi Karival innen, Hannus Münchenből, kora reggel és majdnem ugyanakkor érünk be a CDG-re. 
Mit szeretnék látni? Klasszikusan mindent, ami belefér 3 napba. OK: nagy terveim azok, hogy pl. fel akarok menni az Eiffel torony tetejére, de tériszonyos vagyok..amit direkt módon igyekszem legyűrni, kisebb-nagyobb sikerrel. Sajnos a bp-i Bazilika tetején pánikrohamot kaptam 3 éve, vagy a Mecsextrémnél a fa tetejéről le kellett menteni, mert beijedtem. Szóval a tervem az, erre a párizsi esetre, hogy először a Diadalívet másszuk meg, ott meglátom, hogy mennyire akad ki az agyam, és ennek tudatában megyünk az Eiffelhez. 
A Louvre, a Notre-Dame, a Montmartre, a Sacre Coeur, ... a Père-Lachaise temetőnél ugyan kiakadt Kari, hogy azt meg minek.. de mondtam, hogy hippilányka koromban az alap volt, hogy ha majd egyszer eljutok Párizsba, elmegyek a JimMorrisson sírjához..erre a válasza: pff klasszikus 80-as évek :))) 

 A nyaralós terveink most még képlékenyek, vannak foglalások, de kivárjuk a Brexitet, hogy mi lesz a kompokkal, meg az áraikkal, meg a vámolással pl. Lehet, hogy Normandiába megyünk (akkor lehetne folytatnom Versailles-jal, meg a Rouen-i katedrálissal és Mont St Michel-lel a francia élmények begyűjtést).. vagy Közép-Olaszországba: Modena környékére..itt a fiúk nagy örömére a Ferrari és Lamborghini múzeum kapna fontos helyet a látnivalók listáján. 
A szabadságot beírattam, 3 hetet vettem ki, egy extra hetet tartogatok októberre, a házassági évfordulónkon ismét elmennénk valahova kettesben és a karácsonyi időszakra még egy hét szabi. 

 A nagy tervezések közepette megrendeltük a Revolut kártyát: ui. még amikor a stockholmi jegyeket vettük, akkor az történt, hogy ugyan kifizettük a SAS-nak a jegyeket, de minden egyes jegyre külön nyújtottak be fizetési igényt, így egyszer tényleg levonták a pénzt, egyszer pedig 5*X eurót felfüggesztettek a számlánkon, egy hétre. Tök fasza volt, hogy mindenki a másikra mutogatott, a bank a légitársaságra, az meg vissza a bankra. Akkor még csak beszéltünk arról, hogy csak kéne a Revolut kártya, majd most a párizsi jegyeket a Kari számlájáról vették meg és az Air France is ugyanezt csinálta vele..kétszer adtak be igényt a bank felé a jegyek árára. Majd a Bookingon foglalt párizsi szállás "ellenőrzés" céljából lefogalt a Kari számláján újabb 107 eurót, amit pár nap után visszautaltak.. de ez eddig nekünk max 1 euró volt. Úgyhogy gyorsan beregisztráltam a Revoluthoz, kértem  kártyát, és arról mennek az összes booking-os foglalásunk innentől.

Úgyhogy megy a visszaszámlás megint: Párizs még 6 hét, a nyaralásunk pedig 188 nap múlva kezdődik. :D 


2019. január 16., szerda

2018-as karácsonyi videó

Na, végre sikerült lekicsinyíteni a srácok karácsonyi videóját.. csakhogy itt is meglegyen.. Jó őket együtt látni és zenélni. <3 



2019. január 6., vasárnap

Stockholm 4.rész

30.-án lett a mi kislánykánk 21 éves. Vettünk neki svéd szülinapi kártyát, meg a reggeliző asztalunkhoz vittünk neki muffinba szúrt gyertyát, hogy mégis legyen mit aznap elfújnia. 
A programot az ő kívánságai szerint raktuk össze..csakhogy.. tiszta vacakul volt, előző nap valószínűleg sokat volt a hidegben, fájt a torka, a mandulái duplájára nőttek..
Még itthon megbeszéltük, hogy a Vasa múzeumot fogjuk közösen megnézni: nem vázákról szól a kiállítás, ahogyan Jancsi hitte (így figyelt ez a kölyök) egészen a múzeumig.. a Vasa nevű hadihajó köré épült múzeumról volt szó.
A múzeum Stockholm első számú úticélja: az 1628-ban elsüllyedt hajót 333 évvel később emelték ki a tengerből, és több évtizednyi restaurálás után állították ki, eredetiben, minden egyes, a hajón talált tárgyat restauráltak és restaurálnak, a csontvázakból DNS analízist csináltak és rekonstruálták az elhunyt embert.
A hajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára építették. Magassága 52 méter, hossza 69 méter volt. Súlya elérte az 1 200 tonnát. Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói közé tartozott volna, ha nem süllyed el a kihajózása napján.. mindössze két kilométernyi út megtétele után, gyakorlatilag a kikötőből is alig ért ki; a Djurgården sziget mellett dőlni kezdett, és hamar el is süllyedt. A  hajót a 17.század óta többször is próbálták kiemelni, de sikertelenül. Végül 1961-ben hozták felszínre, és éveken át csak polietilénglikollal permetezték, ami kiszorította a fából a vizet és egy viaszos réteggel vonta be a hajót, amitől nem kezdett el rothadni a levegőn. Majd ezekután 9 éven keresztül csak szárították. (Azt hogy a víz alatt ennyi ideig nem rohadt el a hajó, annak is köszönhető, hogy a sós tenger vize keveredik az édes vízzel és ebben a közegben nem élnek meg a faevő férgek.)  Leírhatatlan látvány. A fotók nem adják vissza azt, amit lát az ember.. Hihetetlen munkát végeztek el a restaurátorok, közel 3 órát töltöttünk el ott, örök élmény lesz, mindannyiónknak.





















Mikor kiijöttünk a múzeumból, épp ment a nap, és hát megint egy gyönyörű naplementét láthattunk..:




Ezután még csatangoltunk a városban, elmentünk a "koronás híd"-hoz: ha a koronát jól fotózza az ember, akkor a háttérben a királyi palotát is le lehet kapni.
Elmentünk a koripályához, de olyan sorok álltak ott, hogy feladtuk..  egy sütizős-kávézós helyre sikerült beülnünk, szülinapozni, meg még extra szuvenírokat vettünk, és este a szálloda bárjában fejeztük be az ünneplést, mi felnőttek gintonikoztunk, a kiskorúak kóláztak és éjfélig uno-ztunk. :)











Stockholm legkeskenyebb utcája


Kari és a Nobel-központ...



Másnap meg hazaindultunk, Norwegian-nel, volt wifink a gépen, sok gond nem volt senkivel :D 
5 nap alatt 50 km-t tettünk a lábunkba, egy élmény volt, és abszolút visszavágyunk, tök jó hely Stockholm és még mennyi minden van, amit nem láttunk, remélem, hogy eljutunk majd még egyszer legalább. Mondjuk nyáron, akkor meg jó hosszúak a nappalok.

2019. január 5., szombat

Stockholm-Oslo 3. rész

28.-án délután landoltak Kariék is, így késő délután visszamentünk a szállodába, bevártuk őket és még egyszer visszamentünk a citybe, új részeket felfedezni közösen.
Megtaláltuk azt -a még itthon kinézett- koripályát, ahová 30.-án, vasárnap, Kari szülinapján akartunk volna elmenni, és megtaláltuk azt a helyet, ahova a belvárosi hókotrók lepakolták a havat, ott laza hógolyó/jéggolyó csatáztak a srácok..









Mi viszonylag hamar visszamentünk a szállodába, Kariék még bemaradtak az éjszakai városban. Korán kellett kelnünk másnap, ui 8.-kor indult a vonatunk Osloba.
Az út nagyon szép volt, ám végtelenül unalmas kaland. Nem voltak asztalok (pedig IC volt) így a beszélgetés/kártyázás ki volt zárva.
Oslo-ban a fjordot, az operaházat és a Belvárost akartuk megmutatni a nagyobbaknak, másra nem lett volna időnk most.
Mindezt sikerült is: az Operaház a kedvenc épületünk, 2009.-ben ez lett Európa legjobb épülete. Jéghegyre emlékeztető, fehérmárvánnyal burkolt épület Oslo egyik legnépszerűbb helye. Az Operaház tiszta havas-jeges volt, így a tetejére felkapaszkodás külön attrakció volt. Mi felfelé végig kapaszkodva mentünk, a fiúk lazán felsétáltak/estek/csúsztak..lefelé azonban én inkább seggen csúsztam le, Benivel versenyezve, legfőképp azért, mert Alan még fent a tetőn akkorát esett, hogy csak úgy nyekkent, féltettem a kezemet/könyökömet/hátamat.
Amúgy baromi hideg volt, be akartunk volna ülni egy kávézóba, de sehol sem volt hely (ez amúgy Stockholmban is gond volt: mindenhol akkora zsúfoltság volt, hogy hiába volt meg a szándék, hogy együnk-igyunk-leüljünk valahol, nem tudtunk, csak órás kódorgás után..), végül egy mekiben vettünk kávét/kaját, de ott is harcolni kellett a helyért.
2015-ben, mikor ott jártunk, egy nagyon szép, élhető fővárosnak láttam Oslo-t, most mocskos volt és szemetes, tele kéregetőkkel és drogos kölykökkel.. Megbeszéltük, hogy akkor mi kimaxoltuk Oslo-t, ha megyünk vissza valaha még  Norvégiába, akkor a vidéket célozzuk már meg. Amúgy továbbra is durva árak vannak.
Egészen a szállodáig meg is úsztam az elesést, na, ott akkorát zakóztam, hogy először azt hittem, hogy eltört a csuklóm..de szerencsére csak a tenyeremen szakadt fel a bőr (mert itt már épp levettem a kesztyűmet, hátperszehogy)..