Kisfiúk a konyhában

Tegnap fiús konyhanapot tartottunk. Úgy alakult, hogy Benikémnek tiramisu-ra indult be a fantáziája, én meg kitaláltam, hogy akkor ez egy elég egyszerű süti ahhoz, hogy megcsináltassam velük magukkal. Rettentően élvezték a dolgot, kötényt ragadtunk, és én mint konyhalány csak felügyeltem, koordináltam, instruáltam, előkészítettem, takarítottam, és örökítettem :) Íme:

mama

A kép bal szélén ülő Mamám ma lenne 85 éves.

23 éve, 62 éves korában halt meg, a mai napig hiányzik, nagyon szerettem.

képek :)

Tegnap rendet tettem a mobilomon is, és találtam jó pár fotót, amit elfelejtettem leszedni. 

Itt éppen a gyerekmunkások gyártják az esti gyümölcssalátát, pizsiben. :)

 Marci követ hajít... :)
 

Beni és a régi jóbarát, PostmanPat :D

 A kedvenc kávézónkban, Buddy közepes méretű kávét kortyolgat, Beni meg sütizik. :D

Havazás.. kb. egy hónapja..

 A múlt heti naplemente, sajnos menetközben, kocsiból..

pillanatnyi képek a gyerekekről

Ezer éve nem írtam a gyerekekről, szégyenlem is, de tény, hogy sokszor meggátol a dolgok leírásában, az, hogy vekengek (Juca rulez :)): bezárni vagy nem bezárni.. ÉS akkor jön egy olyan az életünkben, hogy megismerünk megint Valakiket (Béé és VCSibe) a blogon keresztül, akikkel gyaníthatóan soha az életben nem futottunk volna össze.. és akkor valahogy eltörpülnek a gátló tényezők.

 Na, megint elkanyarodtam. A gyerekekről akartam írni..

Hannus: érettségi előtt álló, komoly csaj lett. Határozott, teljesen fix elképzelése van a közel jövőjéről. A zenét sajnos félreteszi az érettségi után, és a művészettöri irányába kanyarodik. Másfél éve rajzol, fest, de ez is csak hobbi marad neki. Tervei között a Trinity College szerepel, Démó is idejár, igaz, ő fizika szakra. Démóval tök jól megvannak, szeretik egymást, és együtt képzelik el az életüket. 

A kora ellenére sikerült beilleszkednie teljesen a suliba, szeretik, becsülik. Csakis legekben beszélnek Róla a tanerők. Bár sokszor túl komoly, azért a hülyeségben benne van, és elő-előjön belőle (is) a gyerek. Beni (is) nagyon szereti, mert ő az egyetlen a Nagyok közül, aki 'nem idegesíti fel'. :))

Tomi: 17 lesz idén, jövőre érettségizik. Neki is komoly tervei vannak. Pl az atlétikában: idén valszeg nem fog versenyezni, mert nem tudott úgy felkészülni, ahogy szeretett volna. Most talált egy edzőt magának, ez az Öreg fog neki segíteni, hogy ki tudja azt hozni magából, amit szeretne. Heti 3szor edz, egyszer úszik. A köztes időkben gitározik.:)

A karácsonyi pedál nagyonnagyon bejött neki, és megunhatatlan.

Sebész akar lenni, így vagy Dublinba, vagy Galway-be akar menni érettségi után.

Remek kölyök, nagy dumás. Élvezzük, hogy kezd felnőni, és vele is lehet komoly dolgokról beszélgetni, vitázni. :)

Kari: édesem. A Legkisebb Lányunk. Temperamentumos, igazi hangulatember. nagyon tud repkedni és nagyon tud lehuppanni is. Zene-zene-zene-zene.. és a barátnők. 

Nagyon jól tanul ő is, bár ha csak lehetne egész nap zongorázna. Nagyon durván fejlődik, most épp a Bohemian Rhapsody-t gyakorolja, Tomival.

Átvállalta a kissrácok zongoratanítását Hannától, akinek ez az egész érettségi mizéria sajnos kiteszi a mindennapjait. Hihetetlen jó tanár is, teljesen elfogadják a fiúk és igen, tisztelik is.

Jancsi: itt 4.-es. Népszerű az osztálytársak körében, szereti mindenkit, de ugyan ki ne szeretné ezt a kisfickót. :D szóval igen, ő is jól tanul, nagyon jól belerázkódott az angolba. Olvas, ír, mindkét nyelven. A Harry Potter 1.-et kapta meg magyarul Karácsonyra, már be is fejezte, most Tomi ajánlásával egy fantasyt olvas. Ellenben a "Ropi naplója" (wimpy kid") sorozatot meg angolul. Kreatív, és mostanság rendmániás. Mmint a másik két kisfiúhoz képest rendmániás. Nagy hatást gyakorol a környezetére, Beni isteníti, szófordulatai annyira találóak, hogy még Démó is használja. :)

Marci: az örök mosoly. :))) Komolyan: ránéz az ember és már jobb a kedve. Imádja a sulit, a tanárnénije szerint akkkkkorát fejlődött, hogy csak na. És most, hogy nincs nyelvi akadály, meg tudja mutatni igazán, hogy milyen okos is ő. 2 hetente előadást kell tartaniuk, egy -saját maguk által választott- témáról. ez a kedvence. Ilyenkor különféle állatokról tart beszámolót, merthogy továbbra is állatmániás. A Világ Állatai-val jön-megy, kel-fekszik.

az angolja szuper, és hihetetlen, de brit akcentusa van. :O :)

Beni: a Kicsi. Igen, tudja, és ki is használja. :D Imádnivaló rosszcsont. :D Nem tanítjuk angolul, mert ugyebár vannak ez elveink (majd erről máskor), ennek ellenére ragad rá, és egyre nyíltabban kezdeményez angolul is. A betűk most kezdték el érdekelni, és lelkesen másol mindent le. Felismeri és leírja a nevét, a számokat felismeri és a tízes számkörben tök jól mozog. Szeret a központban lenni. Nem szeret mostanában felöltözni, pedig nagyon ügyesen tud. Fürdés felügyelettel, de tök egyedül, tud kenyeret kenni és finnyás is kicsit.

A rajzai nagyon kifejezőek, testek, kezek-lábak, ujjak.. érzelmek az arcon és buborék a fejek felett krixkraxszal a beszédet imitálva. :)

Hát röviden ennyi Kedves Napló. Eltesszük ezt is emléknek, de jó is lesz majd újra olvasni. :))))

Harmadik alaptörvény, avagy Newton és OV

Az erőtan harmadik törvénye ezt mondja:

Valahányszor egy test hatást gyakorol a másik testre, mindannyiszor a másik test is ugyanakkora, de ellenkező irányú hatást, erőt gyakorol az első testre.

Hívják még ezt a törvényt hatás-ellenhatás törvénynek. Newton fogalmazta meg, 1867-ben. Nem vagyok fizikus, sőt...de bizton állíthatom, hogy nálam ez kitűnően működik. Newton-nak nem volt fogalma arról, milyen a magyar politika, nyilvánvalóan Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc neve sem mondott volna neki sokat.

Világéletemben utáltam a politikát. Na jó, nem utáltam, egyszerűen nem érdekelt. Nem foglalkoztatott. Általában úgy gondoltam, hogy nem sok közöm van hozzá. Máshogy mondva tehetek akármit én, attól semmi nem lesz jobb vagy rosszabb, inkább törődtem a saját kis szekeremmel. Tudom, ezt sokan nem vallják be, pláne így nyilvánosan. Én vállalom. "Family comes first" - ahogy szokják mondani. Tisztában vagyok azzal, hogy előfordul, amikor a politika bekúszik a mindennapokba, benyúlik a zsebekbe, és belemászik a fejekbe. Valami ilyesmit érzek most is. Nem tudok úgy beszélni otthoni ismerősökkel vagy rokonokkal, hogy így vagy úgy, de ne jelenjen meg a politika. Nem tudok úgy felmenni egy közösségi oldalra úgy, hogy ne tolná valaki az arcomba OV-t, vagy valamelyik másik akárki épp aktuális dolgát.

Utálom. Minél jobban nyomakszik, annál jobban nyomom vissza. Erőtan. Ott tartok, hogy hosszabb ideig nem nézek rá azokra az oldalakra, amikre pedig rendszeresen rá-rá tekintek, mert nem érdekel. Bosszant.

Tudom, nem élünk otthon. Könnye(bb)en megtehetem, hogy szarok rá, milyen nehéz a helyzet. Megjegyzem, mostanság sehol sem könnyű. Itt is van politika, itt is van válság, és itt is benyúl a zsebünkbe. Ki-ki megéli úgy, ahogy tudja, Nincs mit tenni. Az ember elfogadja azt, ami van, és a lehetőségekhez képest igyekszik a legjobbat nyújtani. Természetesen tudom, hogy nem szabad, sőt...nem is lehet összehasonlítani a két országot. De élőhely ez is, az is. Az életem meg az én életem. És igyekszem kiirtani belőle azt, ami idegesít, és nem visz előrébb.

hagyomány..

Nem hinném, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy a világból ki lehet kergetni az általánosítással. 

Bizonyára, mert rajtam/rajtunk oly' sokszor vetették be: "sok gyerek= cigányok/vallásos-elvakultak/nem tudnak védekezni, mer' olyan hülyék/csórók és nem tudnak gumit venni" "dagadt=zsír zabál és sört vedel" és sorolhatnám a végtelenségig.. Ja, jó páran már belénk gyalogoltak, de nem is erről akartam íni, hanem arról az általánosításról, miszerint az írek hülyék és primitívek. Így igen, mind a 4 millióan.

A legékesebb példa, amit most a legtöbb magyar ismerősöm hangoztat, és hevesen bólogatnak, hogy tényleg milyen hülyék is az írek.. az a tavasz kérdése. Ugyanis az írek szerint február 1.-én kezdődik a tavasz (és a tél pedig november elsején). 

Én magam is csodálkoztam, mikor ezt 2 éve hallottam a gyerekeimtől, de -tádááámmm- utánanéztem, hogy miért. 

Meg is osztom itt ezt a fene nagy tudásomat, ha kő, ha nem. :D

Szóval, bár az északi féltekén a tél az a december-január-február, de az írek, a régi ír kalendáriumok és mítoszok nyomán, mikoris október 31.-én (halloween-kor) a Samhain-t tartották: ez egyfajta arató ünnep, mert sikerült betakarítani a terményeket, az új év kezdete.. blablabla, másnap azaz november elsején pedig elkezdődött a "darker half" azaz a tél. És így szépen eltolódtak a hónapok, és St. Brigid napján (Imbolc), február elsején kezdődik az ír tavasz. 

Nem is olyan bonyolult, igaz?  Csak hagyományőrzés ez is.

first step

Tegnap hivatalos lett, amiről eddig csak fű alatt tudtam: elindultam felfelé.

Ahogy Gy mondta, ilyen helyeken bizonyos idő után az ember segge alá megérik a pozíció, ami lényegében így is van. 

Több fizu: pozitív, több b*sztatás: negatív. 

Nagyjából ez a mérleg, és hát pénzből élünk, még jóhogy lépegetek.

lame :))))

Nem kicsit néztem ma, mikoris a jól megszokott legelő birkák, tehenek, lovak, szamarak után egy TEVE tűnt fel az egyik legelőn...

Bakker, OK, hogy globális felmelegedés, meg minden, de ennyire??? 

Hazafelé aztán persze már feltűnt, hogy egy cirkuszt építenek a legelő mellett... szőőőőke. :D

numbers-success-happiness

A ma két éve elkezdett közös koplalásunkat életmódváltásunkat jól megünnepeltük: megnéztünk kb ezer gázabbnál gázabb képet magunkról. Minő perverzió. :))))

És örülünk magunknak, hogy milyen jó kis soványak vagyunk.

Buddy blogján nyomon lehet követni, h ő miként alakult át, fogyott le és 5 hónapja tartja a súlyát.

Velem az történt, hogy 1 éve már tartósan 21-es a BMI-m, és vegyes étrenden vagyok. Pl eszek rizst, krumplit is, módjával. 

Aki ismert réges-régről tudja, hogy pl. 2005-ben még 63 kiló voltam (180 centi vagyok), igaz, aktívan sportoltam: heti 3* 1 óra kosárlabdázás, majd 2006-ban megszületett Beni, aztán a terhesség alatt felszedett kilók nemhogy le nem olvadtak, hanem a vmi vonzás-törvényt alkalmazva, felhalmozódtak a kis habtestemen.

Aztán (kifogás-kifogás-kifogás) jött Írország, stressz, stressz, Buddy arclebénulása, aztán kitavaszodott -2009-, rádöbbentem, hogy 18-as (otthoni 46-os) cuccokat hordok.. OK, akkor el kezdtem futni.. kb. semmit nem ért. Próbálkoztam különféle trükkökkel, h leadjam a felesleget, de mivel az életemben sosem kellett fogyókúráznom, sztem nagyon szarul álltam hozzá. Közben a ruháim közé be-becsúszott egy-egy 20-as is (otthoni 48-as).

A lényeg 2010 jan. 22. Buddy elhatározta, hogy nincs tovább: TENNI kell vmit, így gyorsan lecsaptam, hogy énisénisénis. 

Hát így.

99 kilóig sikerült felgyúrni magamat, 2010 Karácsonyán elértem a 71 kilót, ennyi vagyok most is. Voltam pl. nyáron 68 kiló is, az alsó limitem annyi, a felső 72. Nem mondom, nem lenne rossz újra 63 kilósnak lenni, de 2005 óta eltelt 7 év, idén 37 éves leszek, és nem akarok nagyon ráncos képű lenni. :))))) Vagy ez is csak kifogás...??

2005-Sümeg

2009-botrááááány

2011-Karácsony

Most 12-es (otthoni 40-es) cuccokat hordok, de van egy-egy 10-es is.

Na a lényeg, h királyok vagyunk Buddy, és baromira bírom, hogy ilyen vagy. Kitartó, meg makacs, meg a támaszom, meg meg meg.. na.

*lovelovelove:)*

tavaszodik

Azt hiszem a kertünk úgy döntött, hogy itt az idő az ébredésre.

Pár napja már feltűnt, h mintha a nárciszok kibújtak volna, de ma már határozottan látszódnak, sőt egy-egy kis bimbót is fel lehet már fedezni. Pár nap napsütés csodákra képes. :)

a muffin és én

Azt hiszem, hogy én vagyok talán az egyetlen, sütniképes nő, aki még ezidáig nem sütött muffint.

Egyszerű oka van: volt egy időszak, mikor boldog-boldogtalan muffint sütött: édeset, sósat, mittomén milyet. Én meg az a fajta állat ember vagyok, aki -ha van mód rá, hahhhha- nem áll be a sorba. Pl. ezer évig nem néztem meg a hűbazzegmegkellnézned filmeket, és ha meg is néztem, igyekeztem blazírt pofával közölni, hogy nem is olyan rossz.

Na, így voltam én a muffinnal is. Süssön a fene, depláne, hogy fillérekért lehet venni, és aha.. muffin.

Aztán történt az, hogy kaptam a nővéremtől egy szilikonos sütőformát.

Mikor otthon voltunk Benivel, moziztunk a Pólusban és ott volt ez a sütőforma árus. Tesóm mondta, hogy szeretne megajándékozni eggyel, és Beni segítségével kiválasztottam. Mmint ő kiválasztotta a pillangós-méhecskés-virágos formát.

A felavatás eddig tolódott, mikoris Beni jött, lobogtatta (főzőset játszott), hogy nem is sütöttél benne semmit Anyuuu!

Micsoda anya vagyok én, gondoltam, csak úri passzióból nem csinálok nekik méhecskés-pillangós sütit.

Gugli -> alaprecept valahonnan, majd a szokásos makacs fejemmel átvariáltam és lett belőle egy csokis, joghurtos süti.

A díszítést persze Beni segítségével csináltuk, 4 adagos lett és kb 5 perc alatt elfogyott.

Lehet, hogy tudok muffint sütni??? :)))))

hétvége

Nem szoktam írni nagyon a "munkámról", mert sok minden nincs vele, van, keresek vele elegendő pénzt és nagyjából ezzel ki is merül a téma.

Időnként kicserélődik a főnökség, és kapunk még hülyébbeket. Pl. nem igazán értik meg, hogy egy ennyire vidéki helyen nincs igény a 24 órás nyitvatartásra, illetve nem éri meg.

Mind1, én baromira okos vagyok ugyebár és nem az én bizniszem, így nincs más hátra, mint előre és csorogni a vízfolyással. Így kb. 4-5 hetente nekem is befigyel egy 2 napos éjszakai műszak.

Amiért utálom: az egész hétvége el van b*szva: reggel 7-kor végzek, este 10-re megyek vissza, közte aludni kéne, meg a gyerekekkel is lenni, hiszen 7vége van, és ők meg ekkor vannak itthon..

Na szóval ez a hétvége ilyen volt.

PEDIG: végre süt a nap. Napok óta jó az idő, már-már tavaszias (persze az ír tavaszra gondolok), és igenis megviselt, hogy nem mehettünk el semerre.

De azért igyekeztünk valahogy feldobni ezt a 2 napot: tegnap pl. Buddy bekandallózott, eltoltuk az asztalt, és párnákból-plédekből egy nagy fekhelyet csináltunk a szőnyegen, betettünk egy dvd-t és a 3 kissráccal összebújva moziztunk. Közben kis ikeás sütit is ettünk persze, hogy adjunk a boldogság hormonjainknak.

Ma 12-ig aludtam, felkeltem, intravénás kv, a gyerekeket közben megebédeltette Buddy, majd 2-re átrobogtunk R-ba, mert Jancsi uszodás szülinapi partyra volt hivatalos.

Előtte meg kitettük Karit-Tomit-Marcit-Benit a parkban, hogy végre leteszteljék a természetben is Marci karácsonyi walkie-talkieját, tényleg bírja-e az 5 km-t..

Mi ugye 20 km-re arrébb, Jancsi 4-re végezett, így addig mi bevásároltunk, majd kerestünk egy jó kis napsütéses helyet, és bejoghurtoztunk.

Akárhogy is, bár megátkoztam ismét a főnökeimet, és azért ez előbb-utóbb célba ér, de a szar kezdet ellenére jól sikerült a hétvége. A gyerekek feltöltődtek, friss levegő/uszizás, nekem meg boldog a lelkem miattuk.