Huszonkettedik

Ma ünnepeljük a huszonkettedik házassági évfordulónkat. Elképesztően változatos volt az együtt töltött idő, és biztos vagyok benne, hogy a jövőnk sem lesz unalmas soha. Sokkal régebben valamiért azt gondoltam, ez az általános, ti.hogy az emberek hosszú, boldog házasságban élnek. Aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy nem az. Sajnos jellemzően a házasságok szétesnek, vagy működnek, de nem boldogak benne a szereplők.

A mi házasságunk túlzás nélkül állítom, hogy tökéletes. Nem kívánhatnék jobbat senkinek sem. A kezdetektől fogva nagymértékű az egyetértés és az összhang közöttünk, Sosem tudtam azonosulni azokkal a férfitársaimmal, akik szarkasztikusan jellemzik a hosszú házaséletet. Tudom, hogy van, aki menekül, van aki elfojt, és van, aki pótcselekszik. Én az a fajta ember vagyok, aki abban hisz, hog ha valami nem jó, akkor lépni kell. Verus is ilyen ember, és az egész harcos eddigi életünkre ez az attitűd jellemző. Ha nem így lenne, valószínűleg nem tartanánk itt, ahol tartunk. Mert hol is tartunk...? Imádjuk egymást, imádjuk a gyerekeinket is, akik részben már felnőttek. A nagyok egyetemre járnak már, a kisebbek is mind jól teljesítenek az iskolában, kiegyensúlyozottak, egészségesek, és boldogok. Nem kell több ennél. Egy házasság működése itt látszik meg a legjobban, úgy gondolom. A gyerekeken.

De tény, hogy a gyerekek mind felnőnek előbb-utóbb, és az élet nem áll meg. Tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel a jövőt illetően, és tudom, hogy ahogy eddig is meneteltünk előre kéz a kézben, eztán is így lesz, és ugyan lehet, hogy nem, vagy nem teljes mértékben úgy fog alakulni az életünk, ahogy szeretnénk, de igazából nem is az a lényeg....Hanem az együtt megtett út, ez számít csak igazán.

Az út, amin nem kell sietni, hiszen a vége úgyis a vége. Minek rohanni...Ki kell élvezni minden pillanatot, amit nyújt az életünk, amit egymásnak tudunk nyújtani, amit a gyerekeink tudnak adni nekünk, és amit mi tudunk adni nekik. Úgy gondolom, az igazi sikeresség ebben rejlik. Az igazi boldogság itt van ebben....bennünk, a részletekben, a mindennapokban.

Ebben a szellemben haladunk, kéz a kézben..."a végtelenbe, és tovább!" 

gyerekszáj

Beni kéri, hogy hallgassunk Pavarottit a kocsiban..

Amikor véget ér az egyik szám, megszólal..: 

-Tudtátok, hogy régebben azt hittem, hogy a Pavarotti egy pizza-név?  Olyan gagyi pepperonis pizza neve :))

vízdíj-tüntetés

Eddig csak ígérgették, de most október elsejétől bevezetették a vízdíjat. Köbméterenként 2.5 € lesz a víz díja és szintén 2.5 euró/köbméter a csatornáé. Kötelezően előírták a beregisztrálást, csak így kapható valamifèle kedvezmény.  

Amiért erre most sor került az az IMF követelése, igaz ez olyan mértékű közfelháborodást váltott ki, hogy november elsején MINDEN városba békés, családi tüntetést szerveznek. Már volt tüntetés Dublinban, és mindennaposak a hírek, hogy helyiek akadályozzák meg a vízóra behelyezését.. és sajnos van, hogy a rendőrség avatkozik be, kicsit határozottabban. :/

A regisztáció határideje okt 31.-e volt, de mivel több, mint egymillióan* nem írák alá a kiküldött papírokat, a kormány meghosszabbította a határidőt és kijelentette, hogy nem kapnak büntetést azok, akik nov 29-ig regisztrálják magukat meg a családjukat.  (*4 és fél - 5 milliós az ország lakossága, kiskorúakkal együtt.. csak mondom..)

Eddig 3szor vagy 4szer akarták bevezetni a vízdíjat, de mindig tüntetést váltott ki, így a víz díját beépítették az ÁFÁba és a motortax-ba. 

Ez az alapvető ok, hogy a népek fellázadtak, politikai beállitottságtól függetenül.

A politikusok azt mondják, meg kell érteniük az embereknek, hogy nincs a víz ingyen, és csak itt nem fizetnek az emberek a vízért. De itt van akkora motortax, hogy mi pl a kocsink árát kifizetjük ADÓBA egy év alatt..

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből.

itt van az ősz...

Idén viszonylag későn jöttek a nagy szelek, és az eszement esők. A múlt hétre terveztük az idei első olajrendelést és ahogy szoktuk, Alan mindig megméri, hogy mennyi olajunk maradt az előző télről.. Igaz, amikor lekapcsoljuk a központi fűtést, akkor is megméri, de ez már afféle rutin, h olajrendelés előtt és után is megméri az olajszintet. 

Az egész nagyon primitiv módszert igényel, esetünkben öreg partvisnyelet. Igen, a 150-200 ezer eurós házakhoz olyan fűtés tartozik, aminek az olajtartályának semmiféle visszajelzése nincs. 

Na szóval: tavasszal 13 centi olajat hagytunk, és mostanra ez konkétan elfogyott.. Valahol szivárog a rendszer. Ami magyarázatot ad arra, hogy tavaly rohadt sok pénzt elfűtöttünk és mégis fáztunk, holott nem volt extrém hideg.

A további gondot az okozza, hogy erre a feltételezésünkre senki sem fog több ezer eurós átvizsgálást áldozni, (ab start fel kell ehhez ásni a kertet) ..

Így meg sem rendeltük az olajat, viszont itt álltunk, hogy akkor most hogyan tovább.. 

Osztottunk-szoroztunk, és úgy döntöttünk, hogy átállunk a villanyradiátorokra. Tavaly már használtuk a nappaliban, miután a központi fűtést lezártuk, és tudtuk, hogy egy közepes teljesítményű is jól be tudja fűteni a közel 35 nm-es nappalinkat.

Kiszámoltuk, hogy mekkora teljesítménnyel mennyit mehetnek egy nap, és a jelen számítások szerint a tél végére jobban fogunk kijönni, mintha olajjal fűtöttünk volna. Pár napja használjuk még csak (vettünk nagy hirtelen 5 darabot még) persze most naponta csekkoljuk a villanyórát, és jók vagyunk: a ház meleg és a fogyasztásunk is okés.

Az ősszel bejöttek a vírusok is, kis torokfájással küzdöttek a gyerekek, de sajnos Beni vasárnap este óta durván fulladt.. Így tegnap elvittük az orvoshoz, sajnos kap szteroidot 3 napig, és szigorú pihenés van előírva. Mára már egy fokkal jobban van, így meg van minden remény, hogy nem kell pl. kórházba menni.

Az őszi szünet jövő héten kezdődik, én is szabadságon leszek 2 hétig, mit mondjak... Alig váááárom :)))

WTF?

Tegnap jött a postás és hozott egy levelet a L-i Női Klinikáról.. időpontot kaptam szülés előtti tanácsadásra.

Komolyan ledöbbentem...  ekkora szervezetlenséget és érzéketlenséget.. hogy b*ssz*k meg.

Helyzetjelentés

Még 2 és fél hét, és végre lesz 2 hét szabim.. Nagyon elfáradtam már, az idei évet az elmúlt 5 év legsz*rabb évének is hívhatom, és még nincs vége.. o.O

Hiába volt nyáron 2 hetem szabad, végig vendégeink voltak, akkor meg nem tud úúúgy pihenni az ember..

A testem is jelez rendesen, ui. vasárnap óta szédelgek, és a nyakam-vállam durván fáj. Nem kell nagy pszichomókusnak lenni hozzá, hogy tudjam, a gondok súlya ugyebár...

Teljesen  meg is lepődtem, mikor ma csörgött a telefonom, és a fizioterápiáról hívtak..hogy ugye már április óta várólistán vagyok megint, és még további hónapokat kellene várnom, de egy másik városban lett időpont, érdekel-e.. Mondtam, hogy isteni jel, erre van szükségem és igen, jóhogy átmegyek másik városba is.

Elkezdtem nem csak beszélni arról, hogy munkahelyet kéne váltanom, hanem a tettek mezejére léptem, és ide-oda beadtam, feltöltöttem a CV-met.. Meglátjuk.

Ahogy Alan írta, Tomiéknak is sikerült találni lakást, mmint szobát, havi 600 euróért (igen..600) havonta és "csak" ennyi, mert 25 percre vannak a Citytől, busszal.

Voltunk mindkét gyereknél, megnéztük, hogy milyen a lakásuk, újra bebarangoltuk a Trinityt velük. Csak a 2 felnőtt gyerekünk, meg mi. Jó volt nagyon. Ritka pillanatok.

Az októberrel megérkezett a hűvös, hideg is, minap fagyott már reggel, így a most hétvégére tervezett programunkat eltoltuk: el akartuk volna menni Északra, ottaludni valahol, de mivel orkánt meg esőt meg ilyeneket jósolnak, inkább nem. Itthon is tudunk szobában ücsörögni..

A gyerekek jól vannak, gyűrik a sulit, mindenki happy és még mindig szeretnek suliba járni. :)

Kari idén már nem csinált musicalt, a tanulásra akart fókuszálni. 

Jancsi továbbra is rohamosan nő, már 44-es lábnál jár, és elkezdett atletizálni. Heti 3-4 alkalommal jár, ráfér. :)

Ráció kontra EQ

Néha az az érzésem, hogy ahogy öregszem, úgy gyorsul be az élet körülöttem. Persze nyilván inkább reálisabb, ha azt mondom, én lassulok...több minden is van, ami már-már követhetetlenül zajlik-zúg mellettünk, velünk, bennünk...Effektív hatgyerekes családból négygyerekessé léptünk elő ( vagy hátra...nézőpont kérdése). Persze négy gyerek sem piskóta, na de még két felnőtt gyerek....velük kapcsolatban kezdem látni, érezni, milyen is az, amikor azt mondják, a gyerek nyílvessző, aminek a röptét a szülő csak nézheti, de nem befolyásolhatja. Igaz, sokan ezt úgy értelmezik, hogy már négyéves kortól nem nevelik a kölyköt, hanem elnéző mosollyal nézik, amint bukdácsol...

Nem vagyok egy nagy dialektika-fan, de hiszek az összefüggésekben. Hiszek abban, hogy általában a dolgokat nem kiragadva, önmagukban kell nézni, hanem összefüggéseiben. És igen, nehéz, mert ugyanakkor racionális ember lévén igenis az ésszerűséget sem hagyhatom figyelmen kívül...azonban így a negyvenes éveim elején elég egyértelműen látom, hogy az ésszerűség is, mint minden más, rendkívül relatív. Összetett dolog, amit nem lehet önmagában kezelni. Mert az élet általában bonyolult.

Kiváló példa erre a klasszikus autóvásárlási példa. Sok cikket, tanulmányt olvasni arról, hogy az emberek túlnyomó többsége vásárol hitelre autót magának, holott a tény maga, hogy nem tudja kifizetni az árát egyszerre, determinálja, hogy tulajdonképpen nem engedheti meg magának...úgy értem, anyagilag. Nem is kérdés, hogy pusztán racionális szempontok alapján őrültség hitelre autót vásárolni. Mégis miért csinálják az emberek? Mert mindenki hülye? Vagy mindenki irracionális lépésekben tud csak gondolkodni? Fenét.

Azért, mert a ráció, a logika, az ésszerűség mellett mindig ott van az örök kiszámíthatatlan érzelmi tényező. Amikor az ember magasról és vastagon tesz rá, mennyire racionális a döntése. Ha például mi V-vel racionálisan állunk az élethez, azt hiszem ma egy gyerekünk sem lenne. Hiszen a pillanatnyi körülményeink sosem indokolták a gyermekvállalást. A sors keserű fintora, hogy amikor a körülményeink lehetővé tennék, akkor meg hiába vállalnánk, nem sikerül. Így valahogy jobban látja az ember, mennyire fontos lehet az a bizonyos érzelmi tényező. Amikor az ember a szívére hallgat és nem az eszére.

Sosem voltam könnyen ítélő típus. Talán még nagyon fiatal koromban igen, de az élet megtanított rá, hogy általában az éremnek több oldala van, és általában nem látható mindegyik tisztán. Szóval igenis van az úgy, hogy valaki hitelre vásárol autót, és valójában nem indokoltan teszi, de mégis megteszi, mert úgy akarja. Ma már úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy oké, ezt csak az tudhatja, aki benne van.

Valahogy így látom a felnőtt gyerekeim sok döntését is. Racionálisabban is lehetne kezelni az életüket, hiszen az Egyetemre itthoonról is be lehetne járni, a vonat másfél óra alatt ott van, itthon pedig van bőven hely, meleg étel, gondoskodó szülői háttér. Továbbá tesók, élet, és melegvíz meg fűtés, meg villany, meg internet...ez utóbbiak persze ingyen....nekik. Ezzel szemben viszont mindketten bérelnek egy szobát valahol, ami finoman fogalmazva is lényegesen szerényebb, mint ami itthon van nekik...és fizetik a horror lakbért, a rezsit, és próbálnak kijönni a nem túl sok ösztöndíjból, hogy jusson kajára is nekik, meg néha bulizni is tudjanak. Nem is kérdés, hogy mennyire ésszerűbb lenne itthon lakniuk, bár halkan hozzáteszem, nekünk nem feltétlenül lenne fáklyás menet, hiszen nem mindegy hány gyerekre mosunk-főzünk-takarítunk-pakolunk stb...., mégis az önálló életet választották, amit teljes mértékben tolerálni tudok, hiszen mindig ott van a háttérben az érzelmi tényező, ami rendre felülírja a logikát és a rációt.

Legyen szó akár autóvásárlásról, továbbtanulásról, munkahelyről, vagy életmódról-diétáról...a kép mindig árnyalt, és sosem olyan egyszerű, hogy  szimplán ész-érvekkel kezelni tudjuk. Az ember összetett organizmus. Párhuzamosan zúgnak mellettünk mindenféle logikai folyamatok, dübörögnek a számok, az érvek, történnek dolgok.....de néha akkora a káosz, hogy nem az agy nem tud tisztán látni, csak a szív. Bejön az érzelmi tényező, bejön az ösztön, az érzés...az akarás...a kívánás...és simán felülírja a rációt.