Ezek vannak…

Laci bátyám halála nagyon megrázott.. szerencsére a kiscsaládom sokat segít és amíg itt voltak, a kis Mimikét ölelgettem extrán, a kis szeretetgombócot. 

A munkahelyem is extrán támogató, addig maradhatok itthon, míg nem érzem magam elég jól ahhoz, hogy visszamenjek dolgozni. 

Közben persze az élet nem áll meg: Beninek tegnap volt a zene gyakorlati vizsgája, ma online állásinterjúja lesz (nyárra.. 🤞 remélhetőleg megkapja), a 3 nagyfiunknak megvolt az első közös külföldi útjuk: Gran Canariára mentek, túráztak nagyokat, meg strandoltak. Kifogtak egy hőhullámot, 30 plusz fokok voltak. Miközben idehaza meg még mindig fűtünk, és esik az a rohadék eső talán tavaly szeptember óta szinte folyamatosan és orkán is volt, a kerítésnek tényleg annyi, de a tulajék erre is szarnak.. szerintem agyon kell, hogy üssön valakit az a rohadt kerítés, hogy cselekedjenek. 

Marcinak befejeződött a 2. éve is az egyetemen, most a vizsgáira készül, 2 hét múlva lesznek, de előtte még egy forgalmi vizsgát is bevállalt jövő péntekre. 

Laci

Úgy ment el, hogy nem beszéltem vele 5 éve.

Világéletében kereste magát, csapongott ide-oda, szerintem neki is sok-sok feldolgozatlan, kibeszéletlen gyerekkori traumával kellett megbirkóznia.. aztán jött J az életébe és kezdte megtalálni önmagát, világutazó lett, fotós, jól menő vállakozó és 2 éve sikerült valóra váltaniuk, azt, amiről sokat beszéltek: elköltöztek Tenerifére. A lányával tartottam a kapcsolatot, tudtam, hogy boldog, azt az életet éli, amire mindig is vágyott és új hobbija is lett: a búvárkodás. 

És tegnapelőtt búvárkodás közben érte a halál..

Nem hiszem el még most sem, rohadtul nem igazságos az élet.. mert novemberben terveztünk elmenni kettesben Alannel valahova, és szóba került, hogy menjünk Tenerifére, keressük meg Lacit és igyunk egy sört együtt.

De ez a sörivás már sosem fog megtörténni.

Isten Veled Laci. Éltél 52 évet, és örülök, hogy végre igazán boldog voltál. 

És megint eltelt 2 hét..

Húsvétra hazajött Kari, Tomi is, Tomi hozta is a karácsonyi társasát, az egy laza 4 órás játék. Úgyhogy ettünk, ittunk, társasoztunk, amikor épp kisütött a nap, kimentünk kicsit, hogy gyorsan kiélvezzük azt a ritka pillanatot. 

(Mert pl csak márciusban 285%-kal több eső esett, mint szokott.. komolyan depresszív ez a tél/kora tavasz..)

Tomi hozott sok finomságot a lengyel boltból, Kari csinált egy sós (krémsajtos, sonkás) babkát, én a szokásos kalács-zserbó-fantás süti kombót sütöttem le.

És mivel Alan sokszor valami új ételnél Borbás Marcsi receptjét próbálja ki, nagy fanje lett, most a zserbót úgy csináltam, ahogy ő illetve az egyik kalácsot úgy fontam, ahogy az ő húsvéti kalács recept videójában láttam.

Jött a nyuszi is persze, olyan nincs, hogy ne jöjjön :))

A legfontosabb esemény ebben a két hétben persze Mimike érkezése, úgyhogy emiatt sem tudtam írni sokat a blogba.

Nagyon sokat fejlődött, már gurulgat jobbra-balra, de még nem fordult át. 

Gügyög, nagyon sokat. Nagyon sokat nevet, csak szegényt túl stimuláljuk, valaki állandóan nyüsztöli, szombaton esküvőn is volt, vasárnap meg nálunk gyűlt össze mindenki: Mimivel már 12-en vagyunk, szóval estére nagyon kifárad.

Talán ma eltudunk menni végre sétálni, bár jelenleg metsző szél van még, de hátha enyhül kora délutánra. 

Beni miatt is hazajöttek erre a hétvégére a többiek, szombaton volt 2 előadása, oda is elmentünk szombaton este. Nagyon jó volt, a környék fiataljaiból álló kis társulat adott elő musical betétdalokat. Fantasztikus este volt, nagyon élveztük.