Évértékelés

Talán elmondható, hogy lassan ez is tradícióvá válik...itt a blogon. Az év utolsó napján az ember számot vet, mire jutott, mit hozott az adott év....és mit vitt el. Mókás néha újraolvasni ezeket a bejegyzéseket, de most nem olvastam vissza, mert nem nagyon van rá idő :)

Verbéna dologzik, és nagyon sok minden dolog maradt ránk, amit természetesen boldog örömmel és megfelelő lelkesedéssel mívelünk, de azért úgy nem könnyű ám, hogy "komoly" élet- és konyhatapasztalattal rendelkező kamaszok állnak az ember rendelkezésére. Mire is gondolok...? Példa: A "- verj fel két tojás légyszíves!" utasításra előbb hosszan és értetlenül néz, majd kis gondolkodás után felüt két tojás egy tálkába, és büszkén elém tolja...Valószínűleg a nézésemben lehetett valami, mert kis hezitálás után megérkezett a bátortalan, ámde akkurátus kérdés: "-...Őöö...össze is keverjem.?? "

Szóval visszakanyarodva az életünk tengerére....a 2011-es év ha lehet ilyet mondani, gyorsabban szaladt el, mint az eddigiek. Alapvetően azt hiszem rajtunk kívül most nem sok minden más változott meg. Az életünk nagyon hasonlóan folyt tovább, mint addig, viszont mi magunk változtunk. Külsőleg is, és belsőleg is. Külsőleg bizonyos, hogy pozitív irányba, remélem belsőleg is. Utóbbi rész meglehetősen szubjektív...

Talán ez volt az utolsó olyan karácsonyunk, amikor teljes egészében együtt van a család, hiszen jövő ősszel a tervek szerint Hannus felköltözik Dublinba, és elkezdi az önálló, egyetemi életét. Izgalmas nagyon. Szurkolunk Neki ebben, és minden támogatást megadunk Neki ehhez, amire képesek vagyunk. És a szokásosnak mondható módon igyekszünk ebben is csupa pozitívumot látni, hiszen az élet rendje mi más, ha nem ez. Viszont ez a tény teszi különösen jelentőssé az idei évet és az idei Karácsonyt. Ami egyébként átlagon felül sikerült, elmondhatom.

Újévi fogadalom....? Nincs. Nem kell. Azt hiszem, fogadalmak nélkül is boldogulunk. Az biztos, hogy az elkövetkezendő év nem lesz könnyebb, mint az előző volt. De tudom, hogy jók vagyunk Verbénával, és hozzuk majd mindazt, amit elvárunk magunktól és egymástól. Nagyjából úgy, ahogy eddig is tettük.

Azt kívánom, hogy a 2012-es év mindenki számára hozza meg azt, amit vár tőle. Legalább annyit, de ha lehet, többet is.

3-3-3-3

Ez a bejegyzés amolyan se füle, se farka írás lesz.

Ugyanis egyetlen egy dolog ihlette: a kis vonalzónk, miszerint 3 éve, 3 hónapja, 3 hete és 3 napja hagytuk el kishazánkat together.
Az ezoterikusok szerint a hármas szám vonza a történéseket, elfeledteti az akadályokat, és új lehetőségeket tár fel előttünk.
Hát, akkor hajrá új lehetőségek, készen állunk. :D

büszkeségeink :)

Karácsony-képekkel

Tökéletes Karácsonyt sikerült összehoznunk.
Minden klappolt, mindenki azt kapta, amire vágyott (Tomi pl. egy szuper gitárpedált, aminek köszönhetően tegnap asszem csak 4-5 órát aludt, annyit nyüstölte.. szerencsére fejhallgatóval persze :D ), a kisfiúk meg este 11-ig játszottak a játékaikkal.
Ma pedig igazi, lazítós, kötetlen és könnyed 25.-ét tartottunk: kis szkájp az otthoniakkal, társasozás a kissrácokkal, felhőtlen kávézgatások, zenélgetés.

Így váljon valóra minden reményünk, vágyunk, mint ahogyan ez teljesült.

December 24.

Ez a nap is elérkezett, teljesen felkészülve, tele izgalommal (mi azért, hogy mit fognak szólni a gyerekek az ajándékokhoz, ők pedig azért, hogy mi is lesz a "rohadt krumplijuk" * -ez egy hosszú történet... ) várjuk az estét.

Az erre járóknak kívánunk

Nagyon békés, boldog, szeretetben gazdag Ünnepeket!




Verbena, Buddy és a gyerekek :)

christmas carol

Tegnap énekeltek a kissrácok a Town Hall előtt, hidegben, jeges szélben.
Buddy és Beni képviselte a családot. (najó, kiszaladtak 5 percre a nagyok is a suliból)
Készítettek fényképet, videót, amiket összevágott inkább Buddy, mert egyik sem lett tökéletes: vagy valaki belegyalogolt, vagy Beni beszélt bele.
Beni amúgy nagyon élvezte, haza sem akart jönni, pedig tökre szétfagytak.

Más fények

Amikor elkezdtük a külföldi életünket, minden nagyon nehéz volt. És nemcsak azért volt nehéz, mert nehézségeink voltak. Úgy értem, az ember tele volt bizonytalansággal, és nem volt más semmi és senki, csak a hitünk önmagunkban. Ez volt az, ami erőt adott. Ma, innen visszatekintve sokszor tűnik elképzelhetetlennek az, amit végigcsináltunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a mai eszemmel, a mai énemmel nem hiszem, hogy lenne elég erőm és merszem belevágni az egészbe.

Nyilván változunk folyamatosan, továbbá a körülményeink is befolyásolják a gondolatainkat. Persze. De ma már sokkal könnyebb. Na nem azért, mert kevesebb a nehézség. Mert inkább több a kézzelfogható gond, és nehezebb a helyzet, mint például 2-3 évvel ezelőtt volt.
Csakhogy van egy óriási különbség: Ma van honnan és hova nézni. Pontosabban fogalmazva mást látok most innen, mint amit láthattam anno innen. Mások a fények, más a megvilágítás. Látom, mi az, ahova eljutottunk, látom, érzem, és meg is élem az életünket. Az életünket, amit manapság sokkal inkább jellemez a tudatos tervezés és az egyensúly, mint a taktikázás, a félelem, a soha véget nem érő küszködés, és a fénytelen végű alagút feeling.

Tudom, válság van. Érezzük mi is. Konkrétan nehezebb az élet, konkrétan kevesebb a pénz, amit be kell osztani. Mégis én most más világításból tudom nézni a pillanatnyi helyzetünket, és kövezzenek meg érte, de tetszik amit látok. Olyan értékeket látok magunkban, amik ugyan nem annyira látványosak, mint például egy menő verda, vagy egy high-end cucc, viszont bennünk vannak. Magunkban...belül. És biztos vagyok benne, hogy ez az igazi.

good news..

a fogyós Buddy-blog, új köntösben, új helyen, régi tartalommal és újabb írásokkal:

ITT

karácsonyi előkészületek 1.

Idén még kevesebb időm lesz sütni, mint eddig, de különben is, a Nagy Átváltozás nemcsak testileg változtatott meg minket: másképp is gondolkodunk csomó dologról, és ebbe beletartozik a karácsonyi sütés-főzés-őrület is.
Idén pl. nem csinálunk töltött káposztát. Hal és csirkemell kerül az asztalra, a sütik meg a klasszikus és szokásos: bejgli, zserbó, mézeszserbó, és esetleg valamilyen torta. Mézeskalácsot sem csinálok.
Írországnak és a műfenyőnek köszönhetően ráébredtünk, hogy a faállítás sem kell, hogy agyvérzésig fajuljon, így mi, V-ék, új hagyományt teremtettünk magunknak. Egyszóval áll a fánk.
Gyönyörű!
Buddy fél-délután szerelte (a 4. karácsonyát kiszolgáló alapfa idén kapott 600 darabos led világítást), és a másik fele a délutánnak elment a díszítéssel. Mindez pedig történt békében és szeretetben.

Persze a gyermekeink idén is írtak Listát.
Gyönyörűen tükrözi is mindegyikőjüket a lista hossza és tartalma. Értem ez alatt azt, hogy míg Tomi, aki korát és kinézetét meghazudtolóan szerény kölyök, kért egy azaz egy darab karórát.
Hannus pedig apró betűkkel teleírt egy A5-ös lapot, a konkrét termék megnevezésekkel együtt. :))

10 nap múlva Karácsony. Őrület, hogy elrohant az idő.
Na de:

• áll a Karácsonyfa
• kész a mézeskalácsház, az ebédlőben nyálcsorgatóan fincsi illat van
• a lakásdíszek, fények felszerelve
• a nagyja ajándék beszerezve
• szaloncukor úton van
• ESETT A HÓ, és ugyebár ettől aztán mindenkinek karácsonyi hangulata lesz
  

Ami hátravan:

• takarítás :O
• sütik megsütése
• hal és a csirke beszerzése, nagybevásárlás
• a Love Actually :) idei megnézése
  

Ehhez azt hiszem pont elég időnk van, szóval teljes lelki nyugalommal és várakozással teli nézünk az Ünnepek elé és mindkettőnk nevében írhatom, hogy egy újabb jól sikerült Karácsonyt remélünk.

hohhohooohóóóó

December 14. az első hó :))

Ok, ok, csak 2 mm.. meg el is fog olvadni.. de ez a kicsi, fehér izé, akkora örömet tud okozni a gyerekeimnek, amekkorát csak el tudsz képzelni.

A "Beni szánkózik" kategóriában ezek a top fotók:

Hát nem cuki azzal a vigyorral az arcán? :))))))))

...

"A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat"

(Forrest Gump)

nyaff

Ami elmaradhatatlan a karácsonyfánk alatt, az a magyar könyv.
Első években úgy rendeltem, hogy MO-n átvették a rokonok, majd kipostázták.. hülye 5let volt, mert ugye a csomagba még "belefér" :O vagy mi, így még ezt-azt mellé pakolt pl. mutter, és fizethettem 13-15 ezer forintos postaköltséget.
Aztán asszem tavaly az A betűs könyváruháztól rendeltem.
Ott, akkor külön fel kellett vennem egy spéci címmel a kapcsolatot, és ők a postaáraival számolva megküldték a konkrét összeget (könyv+szállítás), ezt át kellett utalnom, majd mikor jóváírták a pénzt (4-5 munkanap..) akkor összepakolták, elküldték a könyveket. A levelezés és az egész lebonyolítás normálisan, emberi módon, ám szörnyű lassan bonyolódott le.
Idén a B betűssel próbálkoztam: pozitívumként mindenképp a kártyás fizetés, a csomagküldőszolgálat, és a mindössze 5600 ft-os szállítási díjat kell megemlítenem.
A nov.30.-án leadott rendelést dec. 13.-ai kikézbesítéssel vállalták.. pár napja még mindig nem volt összerakva a csomag, egy könyvet nem szereztek még be asszem.
Az info-s címükön érdeklődtem, hogy ugye tudják tartani a 3-7 munkanapos kiszállítási időt, lévén már csak 4 munkanap volt akkor már csak 13.-áig.
Pökhendi, kioktató, már-már paraszt módon kaptam választ, hogy persze.
Tegnap újra megkérdeztem, már csak amiatt is, hogy nekik ugye már nincs veszítenivalójuk (hacsak az nem, h én, mint vevő nem rendelek többet náluk), azért meséljék már el, hogy mégis hogyan fog KEDDre idérni a pakkom, ha péntek délután még mindig "nyitott" a rendelés, ergo nincs meg az összes könyv.
Ma megkaptam a magamét: ismét helyre lettem téve, (még a nevemet sem tudták helyesen leírni..) és különben is, ma sikerült beszerezni a hiányzó mesekönyvet.
Halleluja.

Jó öreg magyar ügyintéző, én így szeretlek.

tintreach

Év elején Kari jelentkezett abba az iskolai együttesbe, amit a "Gael Linn" nevű versenyre alapítanak meg minden évben. Változik a név, az összetétel, de a lényeg uaz.: tradicionális ír zenét játszanak a csapatok, keveredve a modernebb ritmusokkal, a zenekartagok 12-19 éves kor közöttiek legyenek, 10-12 perces produkciót csináljanak, és mindenkinek jusson "főszerep"..
A héten elmentek egy stúdióba, ahol felvették a cd-t, amit ma el is küldtek a versenyre.
Karié az intró: zongorán, aztán énekel is a vokálban, majd a dal után gitáron játszik.
Nekem nagyon tetszik.

És tök durva újra, meg újra belegondolni, hogy a pár éve még sváb ruhában, németül éneklő, svábtáncot járó kislányunk, ma egy ír iskolai együttesben játszik, és írül énekel..

2004-ben

Remélem, hogy tetszeni fog a zsűrinek is és tovább jutnak a februári workshop-ra, ahol híres ír zenészek, énekesek segítenek tökéletesíteni a produkciójukat.

kipottyant

alakul..

3-ból már csak egy gyerek beteg.
Jancsi nem javult, ráhúzódott a tüdejére a cucc, így most másik AB, köptető (mert igen, lehet itt is kapni), és asztma spray-k.
Marci kruppos volt, de az orvos azt mondta, hogy nem ad neki semmit, megküzd vele.. én azért az utolsó rectodelt-et minden este kikészítettem, mert mivanha.. és a homeovox-ot is óránként adtam neki. Amúgy kicsit lassan, de kimászott belőle, ma már ment suliba.
Beninek meg mandulagyulladása volt, ma kapta meg az uccsó adag AB-t.

És alakul még a karácsonyi ajándékok beszerzése is.. Magyar könyvek -a búklájnon keresztül, úton van, angol nyelvű könyvek beszerezve, megrendelve Tomi ajándéka, és lassan konkretizálódnak a gyerekek ajándékai.

pepparkaka hus avagy a svéd mézeskalácsház

Idén újra megreszkíroztam az ikeás mézeskalácsházat: 3 éve pont annak az apró darabokra törése indította el a mézeskalácsház házilagos elkészítését. Most más volt a csomagolása, és 3-4 hete meg is vettük, hátha alapon.
Nem most akartam volna megcsinálni, mert még nem vettem meg a szokásos kis hóemberes díszeket, de a két lázas állapot között le akartam Benit foglalni valamivel.
S lőn..

krankenhaus

Elég nem egyszerű az Élet akkor, ha van 3 kiskölyök, akik felváltva lázasak, nyűgösek, hisztisek, köhögnek és nem tudnak aludni, és .. és.. és...

Még szerencse, hogy nem tart örökké.