2010. december 31., péntek

Évvége, újra

Hát újra eljött az év utolsó napja. Lassan tradíció, legalábbis amióta van ez a blog, hogy ilyenkor afféle "évértékelő" bejegyzést ejtek. Kellően fétisiszta és krumplipüré lévén ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, így ez a nap sem lehet kivétel.
A 2010-es év nagyon változatos volt. Sokmindent történt megint, és megint fontos dolgok. A legfontosabb talán a gyerekek iskolakezdése volt, Jancsi és Marci integrálódása. Most már a hat gyerekünkből öt koptatja az ír iskolapadokat. Ez már időszerű volt, ám nem bántam meg, hogy eddig húztuk a "beillesztést". A srácoknak nincs hiányosságuk sem az olvasás, sem a számolás, sem a beszéd vagy a helyesírás terén. Magyarul persze. És tök jó, hogy angolul sem. Szóval a legfontosabb pozitívuma az évnek számomra mindenképpen ez. A következő a sorban az, hogy így vagy úgy, de végre sikerült időt, energiát, pénzt, és nem utolsó sorban lelkierőt meríteni ahhoz, hogy Verbénával végre saját magunkkal is foglalkozni tudjunk. Ennek megvannak az érezhető eredményei, és nagyszerű érzés jobb formában látni magunkat végre. "Autóvásárlási ámokfutásunk"-nak, ahogy tavaly ilyenkor fogalmaztam....nos, ha én lennék Fulvio a Gun Shy-ból, akkor most azt mondanám, hogy ezen a téren elég jól állunk....de én én vagyok, szóval töredelmesen beismerem, hogy nem sikerült lenyugodni, sem megállapodni...még mindig. Idén és tavaly összesen hat darab ír autót sikerült megvásárolni/tovább értékesíteni...illetve ebből egy angol volt...de azt kell mondjam, sajnos a malomkő még mindig repül, és bár nem nehéz, de ki tudja hol fog megállni....




Sajnos minket is érintett a válság, úgy látszik, csodák nincsenek, és előbb utóbb mindenkit utolér ez a dolog. Új adók, kevesebb jövedelmek, megvágott juttatások, magasabb árak. Panasznak azonban nincs helye, mindössze tény, hogy szorosabbra kell húznunk a nadrágszíjat, bár az elmúlt időben ez egyáltalán nem jelentett sem gondot, sem negatívumot : )

Szerencsére vannak a holnaptól kezdődő jövő évre is konkrét terveink, amik felé tudunk haladni, és bár korántsem biztos, hogy ezek a tervek mentén gördül tovább az életünk, azért szükség van koncepcióra, különben csak egy értelmetlen massza lenne az egész. Öregszünk, naná...az ember mikor véget ér az év, szembesül kicsit azzal, hogy megint egy évvel közelebb jött a halál, és az mindenképp kell, hogy valamiféle leltárt húzzunk. Az én leltáram igazából nem változott: a legfontosabb dolog eddig is, most is és eztán is az életemben a gyerekeim voltak és lesznek, és hiszek benne, hogy ez így van jól, ahogy van. Ők a mi zászlóshajóink, és nincs semmi más dolgunk, hogy az ő útjukat egyengessük, és minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy a kis nyers gyémántokból vakítóan csillogó brilliánsok legyenek. Hiszek Bennük, és büszke vagyok Rájuk. (Szerencsére a blogot nem olvassák :D úgyhogy nem fogják elbízni magukat)

A 2011-es évre nyugalmat, higgadt, megfontolt előrehaladást, és koncentrált munkát kívánok és várok el magunktól. BUÉK 2011

2010. december 30., csütörtök

szárnyalás

Beni nagyon aktív a költészet terén.. saját mondókákat mond, és saját énekeket talál ki, az ismert dallamokra. Ahogy mondta is nemrég Hannának, mikor H énekelni akarta az egyik télapós dalt.. "énekeljünk, de ne azokat az uncsi dalokat, amiket szoktál.."
Minap Buddy időben be tudta gépelni az egyik kis karácsonyi dalocskáját,ült a fa előtt és énekelgetett...:


Karácsony eljön esik a hó délben

Nyalókát szopogatnak a jó népek

Útnak indulsz a csillagok is fent vannak

Karácsony a házban, diót láttam az előbb

Eltűnt. Elvitte egy mókus.

Ajándék a fa alatt jó a apuka és jó a hölgy


(amúgy tilos a nyalóka nálunk, a fán van díszként, onnan jött az ihlet.. :)))
Hát nem cukiiii??

teenager :)

13 lett a legkisebb lányunk.. hihetetlen, hogy elrohant az idő.



Olyan nagyot nőtt és akkorát változott, hogy bizony-bizony, egyszer-kétszer előfordult már az velem, hogy mikor mellettem jött, hirtelen nem tudtam, h ki is ez a NŐ .. :))))
Persze neki is furcsa ez a hosszú kéz-láb felállás, sokszor lever valamit vagy összetör, de hát ez a kor ezzel jár..

no comment :)))))))))



10 nap... uhhh....

2010. december 28., kedd

víztelenül

Ma 1 hete víz nélkül vagyunk.. ez így elég durva, de valahogy sikerül ezt a helyzetet is megoldani.. kissé nomád, meg vicces módon, de asszem keresztülmentünk mi már olyan szituációkon így együtt, hogy egy ilyen víz-nélküliség ne fogjon ki rajtunk.
Persze ehhez nagyban hozzájárul Betti, akihez járunk naponta vízért.
Amit tudunk: elfagytak, majd kiolvadtak a csövek.. aztán a fagy miatt szétrepedtek, majd ennek köszönhetően mindenfelé csőtörések vannak.. = a víztározók szintje kritikusan alacsony lett, így a magasabban fekvő részekre elég sokáig nem jut víz, még akkor se, ha a rendszer ép.
Fogalmam sincs mikorra lesz vizünk, és fogalmam sincs, hogy ez nem fog-e még1* megtörténni ezen a télen.



2010. december 25., szombat

Karácsony 2.

Pár nappal Karácsony előtt azt írtam volna, hogy:
- De jó, hogy még 3 gyerekünk hiszi a Csodát, és ez teljesen mássá teszi ezt az egész előkészületet (őrületet?) Karácsony előtt... az ő ártatlanságuk-hitük-lelkesedésük, ami nem arról szól, ami sok kortársuknál: a pénzről, hanem valami egész másról, ami újra gyermekké varázsolja egy kicsit az embert..és valahogy újra olyan izgatottá válik a felnőtt (anya-apa), mint réges-régen.
Tudtam, hogy ezek az utolsó éveink, hogy 3 gyerekről beszélhetek, hiszen Jancsi mindjárt 10 éves, és látszik, ahogy napról-napra más szemmel látja a világot maga körül.
És lebuktunk, 2 nappal Szenteste előtt.
Valamit meglátott, amit nem kellett volna, rosszul dugtam el egy kisautót, és azt..
Kiakadt, de Buddy beszélt vele, hogy ez az egész miről szól, és mennyire fontos, hogy higgyünk, és 24.-én újra az ártatlan szemű, lelkes kisfiunkká vált, és csak az esti lefekvésnél súgta oda, hogy köszönök mindent.

2010. december 24., péntek

Karácsony


Harmadik karácsony idekint. Egyre jobb, egyre szebb....és bizonyos szempontból egyre őrültebb :) A hab a tortán, hogy harmadik napja nincs vizünk. Nem egyedi, fél országnak nincs vize és/vagy fűtése. Sebaj, megoldjuk, annál romantikusabb. Verbéna fantasztikus ünnepi ebéddel, és sziporkázó megjelenéssel aranyozta be mindannyiunk napját, a gyerekek pedig őrült mód túlpörögve, izgulva, néha túl hangosan, néha túl figyelmetlenül, de alapvetően aranyosan és csinosan készültek a délutáni eseményekre, amik hibátlanul lefolytak. Nagyon szép és cuki dolgokat hozott a Jézuska mindenkinek, úgyhogy igazán jól sikerült minden.


Nagyon...

... boldog és békés Ünnepet kívánunk mindenkinek, aki erre jár/t/.


Verbena, Buddy és a gyerekek


2010. december 21., kedd

rádiós

A felvételt úgy rögzítettük, hogy a laptopra tettük a felvevőt, a laptopon ment az onlájn rádió, majd Buddy megvágta a felvett 1 órás anyagot.. Hahhha. :DD

Kari zongorázott, sajnos a végét lekeverték.. :(





Hanna pedig egy oszttársával együtt lett meginterjúvolva, és a szokásos, igen frappáns kérdéseket kapta... hahhha.. :/

2010. december 19., vasárnap

az elmúlt egy hét..

Nos, újra magunk... Buddy mesélt egy viccet (J. tudod, a rabbisat :) .. az jutott az eszünkbe minap :) Milyen kevesen vagyunk, és milyen nagy is a ház :)))))
A viccet félretéve: nővéremék hazamentek a héten, 4 hét után, de csak egy kis időre. :) Amúgy abszolút pozitívan áll / állunk a dolgokhoz, és kíváncsian várom a fejleményeket.

A karácsony a nyakunkban, ezerfelé rohangálunk, és még a gyerekeknek is csomó elfoglaltsága volt, így különösen nagy összeszedettséget igényel az idei szervezés. Az meg szinte természetes, hogy 24.-éig egyfolytában dolgozok.
Az ajándékokat beszereztük, még novemberben rendeltem az alexandrától könyveket, az időben megérkezett. 3 nagyobb bevásárló-körúttal sikerült mindent megvenni, sőt a karácsonyi menühöz is megvan már minden, már csak sütni-főzni kell.


Az elmúlt hét igen izgalmas volt: Kari még az év elején elkezdett kosarazni, és a héten volt egy nagy meccsük, 4 suli játszott egymás ellen, és mindenkit elvertek.. :DDD
Aztán szintén a gimi még: ebben az évben ünnepli az iskola a 25. évfordulóját, mikoris 3 iskolát összevonva, megalapították ezt. Ezért az egész évben mindenféle eseményeket szerveztek, és a héten került adásba az a felvétel, amit az egyik helyi rádió készített. Kari zongorázott, Hannát meginterjúvolták, készült belőle egy home-felvétel, kissé vicces ugyan, de felkerül mindjárt ide is. :DDD
A kissrácok pedig a cork-i operaházban voltak pénteken, a Hófehérkét nézték meg: nagyon tetszett nekik, élvezték, azt ugyan Buddy nem annyira, hogy a suli előtt várhatott (fagyoskodhatott) egy extra órát rájuk, mert a havazás (!!!!) miatt késett a buszuk.
Amúgy annyira izgatottak voltak, hogy péntek reggel Marci 5-kor becsörtetett a szobánkba, egyenruhában, hogy akkor ő készen áll az indulásra.. :))) Elvileg az órám fél nyolckor ébresztett volna..

Éssss sikerült meggyőznöm az Uramat, hogy ideje beszereznünk szánkót a gyerekeknek. Nem akartam elhinni a sógornőmnek, aki angliában él, hogy bizony itt nem lehet szánkót venni.. nekik ki kellett hozatni az otthonit... szóval lehet.
Van ír oldal is, itt bob-ot lehet venni (ezt kapnak a mieink) és találtam egy angol webáruházat ahol, még gyep-szánkót is vehet az ember.
Remélem, hogy igazam lesz, és fogják még tudni használni a télen.

5 nap múlva karácsony...

2010. december 14., kedd

mézeskalácsház 2.

Szóval a második... nagy lazán megcsináltam mindent ugyanúgy, mint tavaly.
Annyi különbséggel, hogy megpróbáltam az olvasztott cukros ragasztást.. a kezem nem égett meg, az oldallapok gyönyörűen összeragadtak, de a tetőszerkezet igencsak meggyengült és beroggyant.. tudom, ez nem a cukor hibája, hanem a szakácsé (vagy ki is vagyok én :)), így az idei egy rusztikus, hófödte, parasztházikó lett, és még saját pingvinjei is vannak a tulajéknak.. :)
Az illata csodás, odavonz mindenkit: a gyerekeket úgy kell hessegetni róla, mint a legyeket. :) Kérdéses, hogy meddig tart ki: Beni -ha nem figyelünk oda- nyalogatja.. egy mozdulat csak már és beleharap.

2010. december 11., szombat

christmas carol

A fiúk iskolája tegnap napközben énekelt a Town Hall előtt:



Marci sajnos elbújt 2 fiú mögé, de ott van ám, és énekelt is - a látszat ellenére :DDD

2010. december 6., hétfő

ezeregy mese

November közepén befutott a tesóm és kicsiny családja, azóta asszem mindannyian olyanok vagyunk, mint akiket kicsavartak. Nekik 2 kicsi fiuk van, plusz a 20 éves nagylány, a mi 6 gyerekünk.. minő perverzióóóó :))))) Szóval zsezsgés, nyüzsgés, pörgés, veszekedés, kibékülés-hangosan persze... és mindemellé J. munkakeresési stressze, P. határidős munkái, no meg a mi kis életünk.. Na, egy a lényeg, ezért nem jut idő blogolni.

Amik történtek azóta, pár szóban ;-) :

- Jancsi megfázott. Ez még így nem lenne gond, de a meghűlése 2.-3. napján tele lett a teste csalánkiütéssel, sötét, piros foltokkal, amik vándoroltak ide-oda és iszonyatosan viszketett. Antihisztamin, kalcium.. semmi, másnap reggelre sem lett jobb, az éjszakája horror volt, így mentünk az ügyeletre. Szerencsére a doktornő megnyugtatott, hogy ez a vírusfertőzés velejárója, semmi komoly, kap egy 3 napos szteroid kúrát, és jobban lesz. 2 napig szenvedett/tünk, és 3. napra tényleg elmúltak a foltok.

- Volt szülői a kicsiknél: csupa jó hír, szépen fejlődnek, és Jancsi tannénije kifejtette, hogy milyen szerencsés is ő, hogy egy ilyen tehetséges, okos, értelmes fiút kapott, Marcié pedig azt ecsetelte, hogy milyen illedelmes és jó gyerek. (és persze okos, tehetséges...:)))))

- Járok a csontkovácshoz, alakulok szépen, az állandó fájdalmam elmúlt, már csak bizonyos mozdulatokkal tudom előidézni, szóval jó lesz ez.

- J.-ékkal kimentünk a Moher-sziklákhoz, tetszett mindenkinek, az idő is pont jó volt. Felmentünk az O'Brien-toronyba is, sosem lehet betelni a látvánnyal.



- Megünnepeltük Berci unokaöcsém 5. és Buddy 38. szülinapját. Vicces, hogy mennyien befértünk a nappaliba.. :)

Buddynak egy spéci puncstortája lett: ő csinálta meg a "belsejét" , mi pedig a gyerekekkel megdíszítettük.


- Leesett az idei első hó: mondanom sem kell, hogy Írország sem készült fel rá, 2 nap iskolaszünet, a mekiben dögrovás.. és még csak decembert írunk.. hol van a tél vége? :)
Ettől függetlenül nagy öröm, a gyerekek rettentően élvezik, és a tegnapi kirándulásunkat ugyan félbe kellett szakítani az utak katasztrofális helyzete miatt, de a Curragh-on megálltunk hógolyózni és "szánkózni", melynek a receptje: -végy egy lidlös szatyrot, egy dunnesstore-os nejlont, és pár hulladék kartont.. menj fel a dombra és csak csúúússsszzz!



-A nagyok is megkapták a negyedéves értékelésüket:
Hannus már csak az érettségi tantárgyakat tanulja: kapott 3 A-t (angol, matek, német) és 3 B-t (föci, art, zene).
Kari 6 A-t (német, töri, art, zene, föci, hittan), 3 B-t (matek, business, termtudomány) és egy C-t (angol) kapott.
Tominak vizsgaéve van, így különösen fontosak az eredmények: lett 1 A-ja (töriből), 5 B-je (angol, matek, német, woodwork, termtudomány), 1 C-je (zene) és két D-je (hittan, föci).
Az igazgatói komment mind3uk esetében az volt, hogy "an excellent report" :)))

-Újabb kocsi-cserét hajtottunk végre.. előkészülve a beharangozott -húsba vágónak tűnő- költségvetési megszorításokra: eladtuk az én kis scenic-emet, (Buddyét már régebben) és lecserélődnek 2 kisebb köbcentis autóra. Buddy multipla-t kapott, én meg majd valami kis rohangászós izét.



-Ma reggel megérkezett a Mikulás hozzánk, menetrendszerint. :)) Jancsi mixelte a magyar és amerikai hagyományokat, és a cipő suvickoláson túl, kitett egy vödör vizet Rudolfnak, tejet-kexet a Télapónak.
Mi totál hullák vagyunk, mert közel éjfél volt tegnap, mire elcsendesedett mindenki, és hajnali fél 2-kor megjelent Marci, hogy akkor menjünk leeee... 5-ig tudtam visszatartani, de addigra megjelent Beni és Jancsi is. :))
Anyway az öröm az megfizethetetlen, és nagyon örülök, hogy még mindig hisznek a csodában, és ettől még szebb a világ. :)
(a képek elég elmosottak lettek, vki -Beni- sorozatfotózásra állította, ezért.)





2010. december 4., szombat

Büszkeség

Jó rég nem írtunk ide sajnos. Ennek legfőképpen az az oka, hogy az elmúlt hetekben vendégeink vannak, így értelemszerűen átalakult mind az időbeosztásunk, mind a napi rutin. Igyekezvén ezt valamelyest pótolni, írok most Hannáról és Tomiról, akik a közelmúltban némi tárgyi ereklyével is alátámasztották, mennyire megállják helyüket ebben a nekünk még mindig új világban. Hannus kézhez kapta az ECDL bizonyítványát, ami azt igazolja, hogy a számítógéphez és az irodai felhasználói programok többségéhez haladó szinten konyít. (A mozaikszó kibontása European Computer Driving Licence, azaz Európai Számítógépkezelői "jogosítvány"). Büszkék vagyunk Rá.




Tomi pediglen nemrég kapott egy hivatalos meghívót a helyi pub-ba (nem kell rosszra gondolni, itt minden rendezvényt ilyen helyeken tartanak :-) aholis a helyi Atlétikai szövetség megjutalmazta egy kupával, miszerint Tomi a 2010 év ugrója lett :) Őrá is büszkék vagyunk.
Hajrá srácok, csak így tovább ;-)



2010. november 9., kedd

nyakas

5 évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan, elkezdtem szédülni* (lefekvéskor annyira, hogy majdnem hánytam) és nem éreztem a bal kezemen 2 ujjamat... pánik--> orvos --> rtg --> MRI --> diagnózis: inoperábilis nyaki gerincsérv-kezdemény, ami nyomja a nyaki artériát. Orvosi tanács: éljek ezzel, ha nagyon fáj a nyakam, szedjek vmit, illetve hordhatok schanz-gallért.
No, persze, hogy nem akartam így élni, fájdalommal-szédüléssel-bénulással.. :OOO
*Ezt egy régóta tartó nyakfájdalom előzte meg.



Buddy addig bújta a netet, míg talált egy csontkovácsot -amiről az orvosom csak annyit mondott, hogy ugggyan.. nincs semmi értelme.. szóval megtalálta Buddy a KopfLacit, aki -kicsi a világ ugye :) - az ex-lakótelepi-gyerekkori haverja volt és 120ezer éve nem is látták egymást.
Laci 2 kezeléssel rendbe tett, az első után 2 napi jegeltem a nyakam, és iszonyat izomlázam volt, de minden tünetem elmúlt és panaszmentessé váltam.
Sajnos nem fogadtam meg a tanácsát, h időről-időre tetessem magam illetve a csontjaimat rendbe, és szépen eltelt 4 év, majd tavaly óta hébe-hóba újra elkezdett fájni a nyakam.
És a múlt 7en előjött a szédülés.. huhhh.. persze szidtam magamat, miközben meg pánik ezerrel.. és újra a net bújás, itt ugyan hol találunk csontkovácsot..?
Nos kérem, ez azért -a sok negatív véleménnyel ellentétben- mégiscsak Európa, vagy mi, és nem hogy nem boszorkányságnak nem tartják a csontkovácsot, hanem egy külön szervezete van, ahol rengeteg praxis közül választhattam.
Ma meg volt az első kezelés, és mivel semmiféle eredményem (MRI pl) nincs itt, így megbeszéltük, hogy óvatosan, lassabban kezel, nehogy... hát ez van. Nem szédülök már, (huhhh), de a nyakam még nem 100-as.



2010. november 2., kedd

mez

Pár hete Gy barátunk mesélte, hogy mezt keresett magának, és a Tkmaxx-ben talált is egyet: a magyar válogatottét. Dublinban.
A közeli tk-ben mi is megnéztük akkor és nem volt... de tegnap Tomi lelkendezve hozta, h mit talált magának, kemény 8 euróért... :




Mindig is mondtam, h kicsi a világ.. :DDD


2010. október 31., vasárnap

Tears in heaven by Tomi

.. a végén kis Marci-féle bezavarással.. de ez egy nagy családban csak így megy..

Halloween

Végre-végre eljött az a nap, amit alig vártak a fiúkák... csakhogy... az eső ömlött reggel.. Teljesen elkeseredve várták, h elálljon. 3 órakor elállt, vártunk egy fél órát, lecsekkoltuk a met-en is, h várható-é eső.. és elindulhattak.
Jelmezre idén nem költöttünk, tavalyiakat használtuk fel, az össz befektetés (a rengeteg csokin kívül :P ) egy új arcfesték-készlet volt.
Kicsit átfáztak a nagy trick-or-treat-ezésben -kaptak utána egy fincsi forró csokit, mályvacukorral-, de sikerrel jártak, mindenféle fincsi dolgokat kaptak (meg undi cuccokat.. ecetes csipsz,.. böááááá), és Beni szert tett egy 2 eurósra és egy 50 centesre is. :DDDD
Szép volt, jó volt, vége van. Holnaptól újra suli...



2010. október 30., szombat

6574 napja

Leírva rengetegnek tűnik... pedig egy pillanat volt az egész. Ha becsukom a szememet, szinte mindent képes vagyok visszaidézni.
Felnőtt korba lépett a házasságunk, így kénytelenek leszünk lassan megkomolyodni. :)


"A végtelenbe.... és tovább..!" (Buzz Lightyear :)) )

2010. október 29., péntek

18


Tizennyolc éve, hogy házasok vagyunk Verbénával.
Ez a tizennyolc év fantasztikus kezdet volt. Hullámvasút melynek minden percét élvezem. És a magam részéről ezt tartom a legfontosabb dolognak. Az a szép a mi életünkben, hogy sosem unalmas. Sokszor volt nehéz, mert produkált az élet kemény dolgokat. Gyanítom, ez elő fog fordulni a jövőben is, hiszen az élet természetéből adódóan ilyen. És ahogy az ember öregebb lesz, bölcsebb is lesz. És ahogy bölcsebb lesz úgy látja másképp a dolgokat. Én boldognak látom már a nehéz időket is. Mert ott voltunk/vagyunk/leszünk egymásnak. És átverekedjük magunkat mindenen. Nem tudom Verbéna nélkül elképzelni az életem, és az Ő életét sem tudom elképzelni nélkülem. Valahogy mi determináltan vagyunk együtt. És magától értetődően. Természetesen. Minden kétséget kizáróan. Megdönthetetlenül és megingathatatlanul. Mostanában, hogy lassan az anyagi problémákon is túljutunk együtt, mostanában érint meg a szele annak, hogy mennyire csodásak a mindennapok is Vele. Az órák, a percek, a napok, az évek, az ÉLET. Szeretem Verbénát, és boldog vagyok Vele. És tudom, hogy tizennyolc év házasság után ez sajnos nem evidens mindenkinél. Látom, hogyan hullanak szét kapcsolatok köröttünk, látom, tudom, érzem, mennyire nagy dolog a mi kettőnk egysége, és mennyire olyan valami, amit értékelni kell. Hogy minden további nélkül túlmegyünk a kereszteződésen Tullamore-ba menet, ahol már legalább ötvenszer lekanyarodtunk.....mert annyira belemelegedünk a beszélgetésbe, hogy nem vesszük észre, itt kellett volna lekanyarodni. Ez tuti dolog. Embereket ismerek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, mikor eljön a nyugdíj ideje, mert idegesítik egymást otthon, mert nem tudnak mit kezdeni a másik társaságával. Mi napokat át tudunk beszélgetni, és egyáltalán nem unjuk meg soha a másik társaságát. Ez az igazán nagy dolog, úgy érzem. És ez a záloga annak, hogy örökkön örökké együtt leszünk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.


2010. október 24., vasárnap

tramore



Tengerparti séta lett végül, jó idő volt, ragyogott a nap, kicsit hideg ugyan, de nem zavaró.
Azt ugyan nem értem, h hogy a francba lehet hagyni gyerekeket fürdeni ilyenkor a tengerben, vagy mezítláb rohangászni ... miközben a szülők állig felöltözve.. brr.... komolyan meg lehet ám fázni sztem.
Sajnos deszkát hiába vittünk, nem tudtak a fiúk gördeszkázni: a pálya tömve volt, így csak passzolgattak a srácok a parton.