Ezúttal nem olvasom vissza a tavalyi ilyenkor írt ún "évérteklést"...legfőképp mert nincs rá idő. Azonban bármennyire sűrű a nap, mindenképpen szerettem volna lezárni valahogy itt is ezt az évet. Hosszú idő óta a legrosszabb évünk volt, ez az igazság. Több fronton is tetőzött a rossz, amit persze túléltünk, (hiszen ebben különösen jók vagyunk....) megoldottuk, de azt hiszem fogalmazhatok úgy, hogy sokat kivett belőlünk ez az év.
Talán eredményként pont a túlélést lehetne megjelölni. Tele vagyok, tele vagyunk tervekkel a jövőre vonatkozóan, és persze konkrétan a 2015-ös évre vonatkozóan is. Egy részük rajtunk múlik, és tudom, hogy ezeket meg is fogjuk valósítani....más részük viszont nem rajtunk, hanem vagy másokon, vagy a körülményeken múlnak (amik sokszor "ormótlanok", mint tudjuk ugyebár :):):)) Azonban mi harcos fajta vagyunk, és minél jobban ütnek, annál keményebben álljuk a sarat, és annál keményebben ütünk is vissza :):)
A legfontosabb, hogy a srácokkal minden rendben, szépen haladnak továbbra is a kijelölt úton, és mi nagyon büszkék vagyunk rájuk. Hannus meglepődve vette át a postástól a csekket egy diszkrétebb összegről, amit azért nyert el, mert évfolyamelsőként végzett az egyetemen :)..nem is számított erre egyáltalán. Tomi rendületlenül menetel előre a jogi karon, jottányit sem csökkent se a kedve, se a teljesítménye. Jövő nyáron a terv szerint indul Németországba, hogy a harmadik évet egy német egyetemen végezze el. Karinak kiváló lett az eredménye a gimiben, és Jancsi is teljesen jól beilleszkedett a középiskolába....annyira rohan az idő! Már csak Marci és Beni koptatja az általános iskolát, és mindketten jól tanulnak, és ami még nagyon fontos: szeretnek iskolába járni. Azt hiszem ennél nem kívánhat egy szülő többet, hogy minden rendben legyen a gyerekek házatáján.
A 2014-es évben nem csak rossz dolgok történtek. Mindenképpen említésre méltó esemény volt, hogy összehoztuk a nem kis szűk családot, és sikerült egy olyan hétvégét megszervezni, hogy a testvéremék Angliából a három gyerekükkel együtt itt legyenek, és a szüleim is egy időben. Fantasztikus volt, remélem még lesz rá alkalom. A másik fókuszpont, minden kétséget kizáróan Lars, akivel gazdagodott a családunk. Egy cukorfalat kiskutya, aki rengeteg szeretetet kap tőlünk, és aki rengeteg szeretetet is ad nekünk.
Szóval néhány óra múlva véget ér az év, Isten veled 2014 és hajrá 2015! BUÉK minden erre járónak!
