2001. december

7.
Jelentem túléltük a költözést.
Elég izgi volt, mert a srác, aki költöztetett, kicsit elszámolta magát és a 2 autó, amit hozott kicsinek bizonyult...kellett rendelni gyorsan még 1-et, így a költségvetésünk kissé megborult. (Persze, Buddy vitázott vele, hogy ezt neki kéne rendeznie, ő tehet arról, hogy nem jól mérte fel a terepet..stb..stb..de a mi cuccunkról volt szó, így nekünk volt fontos, hogy el legyen hozva. No comment.)
A lepakolást ezek után -gondolom- nem kell kielemeznem, hogy miként is sikerült..
A mai napig nem találok dolgokat, pedig igen szépen megcímeztem a dobozokat, zsákokat.

A srácok naggggyon élvezik az új kéglit, főleg a kertet. Végül is miattuk lett ez az egész költözés. Tomi is csak akkor fulladt be, amikor már vagy 2 órája bringázott az udvaron..
A suliban is jól érzik magukat, bár kicsit furcsállják, hogy róluk/lunk beszél az egész iskola. Ami nagyon bejött nekik, az az, hogy a Télapó szánon jött a suliba és mindenkit, még a felsősöket is megajándékozta.
Egyébként nálunk is ment a levélírás a Télapónak, még a Kari is írt. Bár nálunk még nem a modern Mikulás járt: hozzánk kézzel írt levelet hozott. (fél éjszaka ezen dolgoztam: szép cirádás betűkkel, meg rajzokkal csináltam.)

Jancsi, akit időnként EDÉnek hívunk- legújabb, mindenre használt szava az ede, ma háromnegyed éves. Rájöttem, hogy Jancsi az a kisbaba, aki undorodik a pempőktől. Ui. a banán-pépet borzongva kiköpi, míg ha "haraphatja" értsd: csócsálja, akkor nagyon szereti. Ugyanez érvényes minden más kajára is, ha pépes undorodik, ha darabos valamennyire, akkor megeszi nagyon szívesen. Én hülye, meg mindent turmixoltam, pépesítettem neki.

Ma 77 cm. és 8500 gramm. Tehát nem hízott, de nem is fogyott, hanem nőtt 3 cm-t.

Aztán ami még jó történt a héten velem: letettem a forgalmi vizsgámat is: meg van a papírom, amivel (no meg 4000 Ft.-os illetékbélyeggel..) igényelhetem a jogsimat. Nagyon jó volt, egy percig nem izgultam. (Pedig 2 v.biztos ült mögöttem és egyfolytában röhögtek vmi filmen...) Lényeg, hogy mindenen túl vagyok.

Annyira szépet láttunk most az előbb: az égboltot felettünk.
Olyan jó volt kint lenni, nagy csönd, teli csillagokkal az ég.

9.
Nálunk Jancsi 1X sem ébredt fel, rendes kisbaba volt. Igaz, éjjel, amikor hazaértünk, úgy kelt fel, mintha évek óta "elhagytam" volna. És ritka napok egyike volt ma reggel: hagytak 9-ig aludni! De éjjel 2-kor feküdtem le, 6 óra 25-kor próbált felkelteni Hannus, meggyőztem, hogy még sötét van, aludjunk. Erre Tomi 7-kor meg csokit próbált a számba tuszkolni, mondván: anyu is szereti a csokit! (Szerintem a lelkiismeret-furdalását akarta csökkenteni, azzal, hogy engem is megetet reggeli elött csokival...) Aztán Jancsi is felébredt, de őt már az ébrenlévő apja kivitte a nappaliba, megetette, tisztába tette és játszottak.
Végülis elég laza napom volt: ui. semmit nem csináltam ma! Illetve 1x főztem kávét, de ez igazán semmiség.

Jancsi ma estére megint belázasodott, kicsit taknyos is lett.. szóval nem azért lett lázas tegnap, hogy ne menjek el bulizni.

13.
Betemetett (minket) a nagy hó. Úúúgy, de úúúgy tudtam, hogy így lesz: tavaly egy szem hó sem esett, (na jó, egyszer 3 cm.) idén, ahogy vidékre költöztünk, nyakig ér a hó. Ez persze nagyon jó, mert a srácok nagyon élvezik, de a hólapátolás...na szóval azt vhogy kihagynám.
Megjött a jogsim (hétfő), azóta csak én vezettem, (Buddy azt mondta, hogy legalább 2 hónapig csak én fogok, hogy jó sok rutinom legyen)
Aztán szert tettünk egy kiskutyira is: belga juhász kölyök. Csak vasárnap lehet elhozni, mert még csak 7 hetes. (Voltunk megnézni - Üröm és Bp. határán van- olyan cuki, kis gombóc. Tomi bement hozzá a kennelbe, teljesen odavolt érte a kutyus, még sírt is, amikor eljöttünk...)

Jancsi után Tomi is megfázott. Csak amíg Tominak nem okoz gondot az orrfújás, addig Jancsi rosszul lesz a porszívó hangjától. Most már az orrcsöpit sem engedi.

*Ekkoriban lett kimondva: Tomi betegeskedései miatt nem járhat iskolába. :( INnentől kezdve 3 éven át itthon volt, mint magántanuló, és én tanítottam itthon. Jópofa volt, ui. totál bele lehetett illeszteni a mindennapokba. Nem az iskolai 4-5*45 percet követtem, hanem inkább csk napi 2-3* 30 percet tanultunk, de mivel egyedül volt, totál az ő tempójában haladhattunk. Értelemszerűen a kézségtantárgyakból felmentést kapott, matekból, írás-olvasásból és környezetből pedig vizsgát kellett tennie az évvégén.

17.
Tomi olyan érdekeset mondott este: írt megint a Jézuskának, hogy mit is kér. De semmi konkrét dolgot nem írt, csak ködösített: "Te úgy is tudod, hogy mit kérek..." Próbáltam beledumálni, hogy biztos olyat szeretne, amit mi már megvettünk, de nem mondta meg. Csak annyit mondott, hogy idén majd vmi NAGGGYON jót fog lopni a Jézuska... Ledöbbentünk, kérdeztük, hogy ezt meg honnan szedte???
Azt mondta: logikus, hiszen a bevásárlóáruházakból hozza, nem fizethet érte, hiszen nem dolgozik és hát miután vége a karácsonynak, kiürülnek a boltok.

25.
A tegnap nagyon OK volt. :P
A fánk marha nagy, meg nehéz: szegény Buddy alig bírta becipelni, de hát mindent a gyerekekért, meg értem. Én imádom a nagy fákat.
A gyerekek tegnap este 10-ig fenn voltak, alig lehetett még akkor is az ágyba nyomni Őket.. (Persze már reggel 6,30-kor keltek, hiszen Karácsony van.
Jancsi is nagyon élvezte az első karácsonyát, bár a búgócsigájától kissé megijedt, és a Tomi távirányítós kocsija is elég félelmetes még Neki.

28.
Ma megjártuk Soroksárt (én vezettem) szakadó hóban, majd ónos esőben... Készülünk Karolina 4. szülinapjára, nagyon várja már. Olyan édes, ahogy számolgatja a napokat. Szóval nincs pihi karácsony és szilveszter között! Szilveszterre egy kis bulit szervezünk, arra is sütni-főzni kell...még szerencse, hogy az én uram nagyon szeret főzni és nagyon tud, úgyhogy közösen csináljuk meg a kajákat.