LD 3.4 - a mindennapok semmiségei

 A múlt hétvégi hosszú hétvége után újult erővel vetettem bele magamat a munkába (ja, nem) de kellemes meglepetésként ért, hogy minden egyes embernek lefelezték a munkaidejét, “pod”- okba csoportosítottak, hogy minél kevesebb emberrel találkozzunk. (Igen, mindezt most, így a pandémia 10. hónapjának közepén.. lassú reagálásúak.. mert amúgy meg épp azon agyaltam a múltkor, hogy hogy ha engem megkérdeznének, hogy kik a kontaktjaim - az itthoniakon kívül- akkor ugye van a 20 közvetlen kollégám, plusz akik az étterembe jönnek és esznek-isznak, ez mondjuk a múlt héten volt 100 extra ember..) na szóval a lefelezés miatt ezen a héten dolgoztam hétfőn-kedden-szerdán, a jövő héten meg majd csütörtökön és pénteken. Így most van egy hét szünetem ismét.. 

Így aztán megint belefogtam a sütögetésbe, persze mindezt úgy, hogy mi ketten Alannel tartanánk a kitűzött terveket. De hát nem csak mi vagyunk, van a 3 fiú, akiknek én vagyok az anyjuk, és akiknek időnként (főleg, ha ennyi extra ideje lett hirtelen a mamának) kényeztetés is kell. 

Úgyhogy szerda este bedagasztottam egy adag tésztát és tegnap reggel isteni finom vajas kiflit sütöttem nekik a reggelihez. (Itt azt sem lehet kapni..)  

Ma extra nagy adag bécsi rakott túrós palacsintát kaptak a húsleves mellé, és a hétvégére tervben van egy biscoff rocky road is. 

A múlt hétvégén a farsangi időszak és a lidl lengyel napjai miatt csináltam túrófánkot, azt hittem, hogy kicsit sok lesz, de estére úgy elfogyott, mintha sosem lett volna.

Közben kinyújtották a lockdownt március 5.-ig, a vakcinázás körül itt is megy a b@szakodás, kezdjük belátni, hogy bár még csak január vége van, de egyre kisebb az esély arra, hogy mi nyár elejéig be legyünk oltva. Beni meg végképp nem, hiszen ő 18 év alattiak körébe tartozik, konkrétan utolsók a listán. Úgyhogy a külföldi nyaralásnak szájé.. azt hiszem. 

De Európa egyik legszebb országában élünk, sok ezer felfedeznivaló van még itt is, úgyhogy most van időnk, rengeteg, újra tervezgetni, hogy ha így lesz, akkor hogyan legyen. 

A héten Julie, Eoin anyukája osztotta meg, hogy az RSA oldalán ingyen lehet rendelni fényvisszaverő mellényeket, úgyhogy hétfőn rendeltem is mindenkinek, tegnap meg is kaptam. Volt egy vagy kettő, de pl a kabátomra már nem tudtam felhúzni és itt a Cloonee road-on kell, főleg, ha szürkület van. Illetve nekem nincs olyan bringás dzsekim, ami uv színű lenne. 

Holnap este színházba megyünk.. ok, online, de akkor is. 

A Vígszínház Dzsungel könyvének lesz a 25. jubileumi élő előadása, azt fogjuk megnézni a srácokkal. Ami miatt nekünk a szívünknek kedves, az az, hogy mi ott voltunk a Pesti színházban a bemutatón ‘96-ban, a kis 3 éves Hannussal, akinek ez volt az első színházazása. Alan jó barátja, Hannus fogadott keresztapja, volt végzős színész a Hegedűs D osztályában, ő is szerepelt benne. 

Jaj, várom nagyon. 

A -és nagybetűvel- A nagymamám tegnap lett volna 94 éves. Annyira szerettem.. 62 évet élt csak szegény. Nem volt az a klasszikus nagyi, 60 éves koráig dolgozott, gyári munkás volt, de mivel özvegy volt és csak apám volt az egyetlen gyereke, minden hétvégéjét velünk töltötte. A vasárnapi rántott hús és máglyarakás az mindig Rá emlékeztet. Csak ő vitt minket az öcsémmel el az Állatkertbe, a Vidámparkba, a Libegőre, az úttörővasútra, a Fogaskerekűre, vonattal vidékre, az öreglány barátnőihez... Azt rettentően sajnálom, hogy a mi gyerekeinknek nem jutott ilyen nagymama. Meg azt is, hogy sosem látta, hogy milyen kis klassz családom lett. 

LD 3.2-3

Alan háta illetve a dereka sokat javult, még nem 100%-os, de már jön-megy, sőt -mivel kissé fél munkát végeztünk a fiúkkal a csatornánál- megtörtént az oktatás, hogyan is kell szakszerűen kigörényezni a csöveket. Videót végül nem csináltam. 😜

Én ma az extra szabadnapomat töltöttem itthon, mivel ugyan le van zárva az ország, de a rend őreinek kell a képzés, így a hétvégén is gőz erővel dolgoztunk, hogy kedden meglegyen a tisztavatás és a vacsifriss rendőrök mehessenek az utcára. Emiatt még jobban összefolytak a napok, a kora hajnali kelések meg a késő estig munka miatt ma konkrétan 8-ig aludtam. 

Tegnap is csak fél napom volt, mert le kell “csúsztatni” a túlórákat, így volt erőm és kedvem kimenni Alannel a parkba sétálni délután 

illetve ma meg délelőtt mentünk megint egy kört, olyan szépen sütött a nap. Napok óta szutyok, esős, hideg időnk volt, jól esett ez a séta. És Alan dereka is bírta.  Meg a kedvünk is kicsit jobb lett..

Amúgy ez az 5 km a legidegőrlőbb ebben a lockdown-ban. És tényleg mákosak vagyunk, mert legalább van tavunk, erdőnk, parkunk itt falun belül és valahol tudtuk, hogy ez a szigorítás nehezebb lesz lelkileg, mint a tavaszi, mert full be van zárva az ember, a kertbe sem kívánkozik ki, és rákészülni is megpróbáltunk, de van, hogy semmihez sincs kedve az embernek.

Egyenlőre nem látjuk, hogy meddig marad ez a helyzet. Pff. 

Lockdown 3.1

A decemberi lazítás után újabb lezárások vannak, elvileg ugyan január végéig, de ahogy most állnak a dolgok, simán lehet, hogy még tovább is..

A kórházakban nincs hely, tele az intenzív, úgyhogy a privát kórházakat is be kell megint vonni, hogy legyen mindenkinek hely, akinek kell. 

Az iskola végül online lesz holnaptól, de ebben nekünk van rutinunk, mi nem aggódunk ezen.

Kari, ha minden jól megy, február elsején kezdi az új munkát, Tomi home officeból nyomja, Hannáéknál meg hasonló megszorítások vannak, mint itt, de az ő bölcsijük ügyeletet ad az orvos/nővér/rendőr gyerekeiknek, így ő is eljár dolgozni. 

Emiatt a szigorítások miatt újra beszorultunk a házba, de mondjuk most olyan hidegek voltak, hogy nagyon ki sem kívánkozott az ember.

Ígértek megint NAAAAGY havat, kb egy centi le is esett, simán be tudtam menni dolgozni 😅 de a kemény fagyoknak köszönhetően, egészen máig minden fehér volt.

Mivel nem 6.-án bontottuk le a fát, hanem csak ma, egész hangulatos volt ez a hét.. fehér táj, ropog a tűz a kandallóban.

Sajnos viszont Alannek nagyon meghúzódott a dereka, ennyire utoljára kb 20 éve talán, hogy csak feküdni tudott egy napig, de az is fájdalmas volt. Lassan, szépen javul, már tud ülni, tusolni.. orvosról hallani sem akart, természetesen, úgyhogy maradtak az elérhető fájdalomcsillapítók. 

Mivel pénteken volt esedékes a bevásárlás (mi pl ezt redukáltuk le, nem naponta vásárolunk, hanem 3-4 naponta.. akár hetente egyszer is lehetne, mert nagyon nagy a hűtőnk, elfér benne minden is, de a boltok olyan sunyik, hogy a lejárati idők rövidek illetve a zöldségek/gyümölcsöket is még körültekintően kell átválogatni, annyira sok a sz@r köztük) Marci jött velem, vicces volt, mennyire más, ha olyannal vásárol az ember, akinek nincs nagy rutinja. “Olaj is kell.. egyet lécci.. ja de ne azt, az szar.. de ne is azt, mert az repce, nem szeretem.. “ 

Aztán kifogtuk, hogy befagyott/bedugult a konyhai lefolyó (ír/angol szokás: kint mennek a lefolyók..de ha ilyen nagy fagyok vannak napokon át, simán elfagy egy-egy cső) .. na mondom fiúk: melegvíz, zsíroldó, csőgörény.. gyerünk, én mondom, Ti csináljatok. Hát végülis valamit csináltunk, mert lemegy a víz, de a csőgörényt az istennek sem bírtuk letuszkolni, miközben Alan meg sík idegbe volt idebent, hogy akkor ő felkel és megcsinálja.. megbeszéltük, hogy ha jól lesz, akkor görényezési oktatást fog tartani a srácoknak. Pénteken jött még az olajos is, vele meg Jancsi intézkedett, kaput nyitott neki, meg elpakolt, ilyenek.

Úgyhogy ma ultracuki voltam, és csináltam nekik kakaóscsigát, igazán megérdemelték. 

A hó..

A csigák hűlt helye..

Felolvadóban..

Belekezdtünk a Netflixen a Lupinba.. jó, tetszik nagyon. 

Ezek meg bónusz képek, a FB-om dobta fel: Marcika 11 éve, Benike meg 8 évvel ezelőtt..  hjajjj.. de öregszenek ezek a fiúkák..

 

Hello 2021

 Szilveszterkor szépen átbiliárdoztuk magunkat az új évbe. Itteni 11 órakor Hannával értekeztünk, majd közös videóchat éjfélkor. 

Újév napján ettünk lencse-sült virsli kombót, úgyhogy mondtam Alannek, hogy teszteljük le.. aznap húzták a euromillions-t, ő pedig egy agykontrollos technikával bemondta nekem a számokat, hogy mit tegyek meg.. szépen lett is egy 2+1-ese, kemény €6-t nyertünk..DEEE ez nem rossz, kezdetnek igenis bíztató. 

Amúgy is izgalmasan indult az idei évünk.. Kari hazament 28.-a este, majd a lakótársai is szépen visszatértek a szülői házból. W-t az apukája szállította fel a dublini lakásba, mert Kerryből jött és nincs tömegközlekedés.. épp becuccolt W, mikor a mama utánuk telefonált, hogy ja, a bratyó, aki szétbulizta magát Karácsonykor, close contact, így le kellett tesztelni és pozitív lett. (Itt most nem megyek bele abba, hogy akkor mi a francért ment fel W és a papa Dublinba, maradtak volna otthon a bátyóval, míg ki nem derül, hogy mi van. W csak azért akart visszamenni a dublini lakásba, hogy ne otthon üljön a szüleivel..) Úgyhogy akkor W-nek is jelentkeznie kellett tesztelésre, de épp aznap jelentette be a kormány, hogy olyan durván elb*ódtak a számok és annyi embert kellene tesztelni, hogy erre sem pont nem voltak felkészülve, úgyhogy a tünetmentes kontakokat most egy ideig nem tesztelik le. Na, W-t még éppen letesztelték, így csak vártunk...mert most nem csak amiatt izgatja az ember magát, hogy esetleg lebetegszik a gyerek, hanem most ugye így dolgozni sem tudott addig menni Kari, de erre a várakozós időszakra nem jár semmi sem, illetve esetleg az új munkahelyén sem tudna kezdeni, meg hogyan fogunk tudni innen neki segíteni, pl. bevásárolni.. meg ilyenek..  Na, a lényeg, tegnap este megérkezett, hogy negatív a lakótárs. Hallelúja.

Ma reggel fél hatkor arra ébredek, hogy valami manus halkan dörmög a lakásban.. bepánikoltam, hogy mi van, ha betörtek, (hülye én 🤣) de aztán hallottam, hogy Beni az🤦‍♀️... kiderült, hogy a haverjával Playstation-özött beszélgetett este óta, és “nem vette észre” hogy már ennyi az idő.. na, ágyba parancsoltam, de erre meg jól felébredtem, úgyhogy olvastam kicsit, majd sikerült visszaaludnom 8-ig. 

Isszuk a reggeli kávénkat és ahogy beragyogott a nap, meg csillogott az egész kert a megfagyott fűtől, no meg a Devils bit is hívogatóan napfényes volt, egymásra néztünk, hogy akkor uccu neki, menjünk fel a hegyre, a rántott hús megvár. 😂 Marci is ébren volt, úgyhogy ő is jött. Tea, kávé, keksz a hátizsákba.. 

Csodaszép, télies időnk volt, és a hegy teteje felhőbe volt burkolva, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy csak a Mária szoborig megyünk, addig tuti süt a nap, de mikor meg már ott van az ember, csak tovább megy a keresztig.. nagyon misztikus volt, ahogy a ködös, deres hegyen voltunk. Jól esett mindannyiunknak ez a kis mozgás. A hegy amúgy tömve volt, de igazán akkor kezdett egyre több ember lenni, mikor mi már jöttünk haza. 

Ja, meg ilyennel is elütjük az időnket.. újrafotózunk képeket.. 

Nekem holnaptól meló újra, a sulik nem nyitnak ki mégsem holnap, egy hét extra szünetet rendeltek el.