2017. február 9., csütörtök

Hiánypótlás

Többek között az is az ezévi fogadalmunk volt, hogy ezt a blogot nem hagyjuk elenyészni, már csak azért sem, mert nagyon sok olyan emlék van megosztva itt, ami csak itt van megosztva, és kár lenne, ha nem lenne...Utolsó bejegyzésünk a tavalyi nyaralás előttről származik, úgyhogy pár szó arról, hogy sikerült:
Heten mentünk, Kari és Eoin is velünk jött, ami nagy dolog szerintem, mert akkor még csak néhány hónapja jártak együtt, és hát azért bevállalni egy három hetes autós túrát....azért az nem semmi. És bizony nagyon jól sikerült. Soha nem volt konfliktus közöttünk, Eoin hatalmasan jó arc, és mindenben benne volt mindig. És mindig tudott viselkedni, szóval hogy úgy mondjam, átment a vizsgán. kapott a magyar virtusból is, volt pálinkázás, meg betyárfesztivál, meg késvásárlások, meg minden hasonló. Sok helyen megfordultunk Magyarországon, jöttünk-mentünk a Csatkai Szűzmáriától kezdve az eplényi libegőn át a Bazilika tetejéig bejártunk csodahelyeket. Sajnos az utolsó három napot a szüleim eléggé ellehetetlenítették, de nem hagytuk elrontani a nyaralást. Konzekvenciákat levontuk, tanultunk, mint a jó pap ugyebár.

A nyaralást követően a következő nagy esemény Októberben történt, amikoris V-vel nagy álmunkat váltottuk valóra: Elmentünk Osloba, egy gyors hétvégi látogatásra. Bónuszként vittük Benikét is...nem kifejezetten ez volt a terv, de a gépen már csak egy hely volt, pont a melletünk lévő szék, úgyhogy gyorsan lecsaptunk rá. A történethez hozzátartozik, hogy azért pont októberben, mert a Ryanair kivonult Norvégiából, és még a repteret is bezárta, és kb 1000 fő alkalmazottat eresztett szélnek, mert egy norvég szabályzás annyira felbosszantotta az öreg Michael O'leary -t. Szóval az utolsó géppel mentünk és jöttünk, nevetségesen olcsón. Vonattal mentünk volna be a reptérről a citybe, ha nem épp sztrájkol a vasút. Így buszjegyet kellett venni, és az állomáson reklamálni, hogy az előre online kifizetett jegyárat térítsék vissza....mindent elintéztünk, ahogy kell. A szállásunk egy ultradrága szuper helyen lévő lakásban volt (airbnb), a sorengkaja városrészen, ami a belvárosból a fjordba nyúló mesterséges szigeten épült fel, és az ablakból, ill. az erkélyről pont az operaházat és a vadonatúj, szuperül kivilágított part mellett sorakozó felhőkarcolókat láthattuk. Csodálatos volt. Bejártuk a várost, megnéztük a királyi palotát, becsöngettünk a kedvenc regényhősünk lakásába (Harry Hole), az ott lakó öreg bácsi is rajongó, vette az adást, és az ablakon kihajolva közölte, hogy Harry most nincs itthon, hetek óta nem is látta :):):) Volt kávézás-sütizés a belvárosban, volt rénszarvasszőr vásárlás a sétálóutcán, volt Akerhus erőd, volt bödönből jégkrémevés a tengeparton a béke nobel díjátadó épület mellett.... volt Beni-féle zongorajáték a központi pályaudvaron, amit kollektív taps követett....Elképedtünk az elektromos autók mennyiségén (minimum ugyanannyi, mint hagyományos), elképedtünk azon, hogy még az utcai nyilvános vécében is POSterminál van, és egyáltalán nincs kápé... Jó volt látni a jól öltözött, nyugodt embereket, és a kisportolt fiatalokat. Kövér tinédzser gyakorlatilag nincs, és meglett negyvenes öltönyös emberek közlekenek rollerrel....nagyon élveztük, és megfogadtuk, hogy visszamegyünk még oda. Oslo nagy szerelem lett.

Hazaérkezésünk után nem sokkal, novemberben jött el az elsőszülött gyermekünk Diploma átadó ünnepsége a dublini Trinity egyetemen. Csodálatos volt....egyrészt maga a ceremónia, az emelkedett, patinás légkör, a szinte tapintható tradíció....másrészt hát a szülői siker íze, na. Ugyebár mi azért jöttünk el otthonról, hogy a gyerekeinknek perspektívikusabb jövőt tudjunk biztosítani, és nagyon jó látni, hogy működik. Az alkalomra Hanna és Damien is hazajöttek Münchenből, ahol ugyebár élnek és dolgoznak, de sokáig nem tudtak sajnos maradni. Hanna mint angol nyelvű művészettörténet tanár helyezkedett el egy német privát iskolában, szereti csinálni. A jövőjük akkor fog körvonalazódni, amikor Damien túllesz a Phd-jén, mert már nem akarnak külön lenni, szóval akkor derül ki, merre tovább.

Aztán hipp-hopp, eljött a Karácsony. Idén másodszorra volt, hogy Damien is velünk töltötte a Szentestét. Az ír-angolszász hagyományok szerint a nagy nap az 25-e, így azt a napot meg a Damien szüleinél töltötték a fiatalok. Szuper volt a Karácsony, igazi nagycsaládos esemény, ahol reményeim (és a mellékelt ábra alakulása) szerint egyre többen üljük majd körbe a családi ünnepi asztalt. Amúgy a zene jegyében telt a dolog, a kisebb gyerekek mindegyike hangszereket, erősítőket rendelt a Jézuskától, úgyhogy asszem a hangzavar továbbra is az életünk része lesz - szerencsére :)

A 2017-es év elindult, nekünk különleges ez az év, mert idén leszünk 25 éves házasok. Azt tervezzük, hogy októberben elmegyünk egy hétre Szicíliába, és így ünnepeljük meg az évfordulót. Ez is egy régóta tervezett dolog, remélhetőleg sikerül összehozni. További terv, hogy együtt megyünk nyaralni a nagyobb gyerekeinkkel, és a párjaikkal....Tomi, Catherin, Kari és Eoin is jönnek, jelen pillanatban úgy tervezik, hogy szintén kocsival, de az is lehet, hogy repülővel, ezt majd még meglátják. Hét év után a nyaralásunkat Véménden tervezzük, legalábbis a főhadiszállást ott fogjuk berendezni. mindannyian nagyon készülünk rá, az egyedüli nagy kérdőjel Lars, a kutyánk, akinek a legjobb megoldás az lenne, ha találnánk valakit, aki a kérdéses időre eljön hozzánk, és ad neki naponta enni-inni, illetve kiengedi a kertbe elvégezni a dolgát. Ha minden igaz, úgy néz ki, ezt sikerül tető alá hozni, de persze még nem biztos. Ha ez nem jönne össze, akkor Lars is velünk fog jönni, de ez egy nagyobb lélegzetvételű megvalósítás lesz.

Úgyhogy elég mozgalmasan telt az első hónap, pláne ha még beleveszem azt is, hogy fájó szívvel ugyan, de megváltunk a preferált autómárkánktól, és már nem a Chrysler Voyager-el utazók táborát gazdagítjuk. Eljött az ideje annak, hogy egy hagyományos, ötszemélyes kocsi is ki tud szolgálni minket, így váltottunk kisebbre.

Szóval telnek a hétköznapok, jön lassan a jó idő, egyre több kinti programot tudunk majd beiktatni....Marci elkezdi az atlétikát, bátyja nyomdokain.....Tomi idén diplomázik le a jogi karon, szintén a Trinity-n, Kari is itt kezdte az első évet Science szakon, Jancsi még nem döntötte el, hogy megy-e TY-ra (Transition Year, azaz egy év gyakorlati pihenő, hogy kitalálja magát a gyerek, mit is akar majd a továbbiakban, mi érdekli, merre szakosodjon. Nem kötelező, de választható, igaz 500€ a díja, amit ki kell fizetni), Benike pedig utolsó fecskeként még az Általános suli padját koptatja....