Mert igenis vannak még csodák :D

Aki régebb óta olvas, talán emlékszik még arra, hogy egyszer, réges régen, még 3 évvel ezelőtt, volt egy műtétem (aki nem tudja, hogy miről van szó itt olvashat róla)...ami alapvetően a célból lett meg ejtve, hogy elősegítsük a No. 7-ke érkezését. Minden ok volt, csakhogy...

Eltelt 3 év: volt mélypont (több is), próbáltam elengedni a vágyat, de nem ment... Persze közben józanul kell viselkedni, hiszen van 6 gyönyörű és egészséges gyerekünk, akikért hálát is adok az életnek.

Majd nemrégiben éreztem magunkon, hogy feladtuk..

Erre, miután már elég sokat késett, és már a ruháimba (melltartók LOL) sem fértem bele, vettünk tesztet, és .... IGEN :)))

POZITÍV lett.

Sírtam, nevettünk.... a fellegekben járunk azóta is.

A gyerekek is meglepődtek aztán, mikor elmondtuk nekik, de nagyon boldogok voltak, depláne Beni, aki felüvöltött, hogy végre nem ő lesz a legkisebb a családban. 

Jártam az orvosnál, ő is csinált tesztet, írt fel folsavat (mert már tök régóta nem szedek ilyesmit), én pedig vettem magamnak magnéziumot ( a kisebb görcsök miatt..), Alan pedig mindenféle okos étellel segíti a Baba fejlődését.

Egy újabb szentpatrick-nap

Annyi ideje élünk már itt, hogy kezdenek kialakulni a személyes kis tradícióink. Így van ez a szentpatriknapozással is. Menetrendszerűen Verbéna dolgzik, a nagyok élik a privát kis életüket, én meg a három kissrácot leszállítom a gyülekezőhelyen, majd ácsorgok egy órán keresztül az általában esős hideg széllel bélelt utcán, várva, hogy elinduljon a menet :) Majd megindul mindenki, és amikor a srácok is elvonulnak, spurizok le a DIY-hoz, ahol a menet végződik, hogy begyűjtsem a lelkes gyerekeket.

Nagy készülődés előzi meg az egész kis ünnepséget, a gyerekek nagyon be tudnak izgulni tőle. Idén extra volt, hogy a Garda College az 50. szülinapját ünnepelte, így ennek örömére a fiúsikola egy része rendőr egyenruhát kapott, hogy abban vonuljanak fel. Sőt, ideiglenes kiképzést is kaptak, és különböző parancsszavakra mozogtak, forogtak, és tisztelegtek. 

Helyesek voltak, ahogy íjként megfeszült testtel, vérkomoly ábrázattal lesték a felöügyelő(nő) pattogó parancsait. A huszáros fiúcsapatnak ingyen fagyi-voucher is járt, a helyi Fitzpatrick boltjában, amit maradéktalanul ki is használt az összes kölyök. Érdekes, ebben nem zavarta őket e kettőfokos hőmérséklet, és szitáló eső :):)

Városunk elöljárója idén is felszólalt. Elég erőtlen hangon és gyönge hangosítással beszélt, de annyit lehetett érteni belőle, hogy a jövőben a városi önkormányzat nem tud majd a parádé finanszírozásából részt vállalni, mivel takarékossági megfontolásból átszervezték a megyei önkormányzati rendszert, és mostantól megszűnnek a kisvárosok önálló egységei, és összesen 5 nagyobb város fogja a közigazgatási feladatokat ellátni. Be is zár az iroda nálunk, és minden dologgal el kell menni intézkedni a legközelebbi nagyobb településen működő központba.

Összességében véve nagyon jól telt az idei parádé, a srácok jól érzték magukat, nagyon komolyan vették ezt a rendőrösdit. Beszéljenek tovább helyettem a képek:

Jancsi 13 lett..

... Tomi pedig 19 az elmúlt hétvégén. 

Komolyan durván öregszenek ezek a gyerekek.. 

Jancsi hatalmasat nyúlt az elmúlt időkben. Meg is mértük, november óta 6 centit nőtt..jelenleg 160 centi.

Elkezdtett gitározni tanulni az apjától, cuki nagyon, és hála a zongora tudásának, viszonylag könnyen haladnak az alapokkal. Amúgy a minap épp hallottam, amint Karival épp új darabot vesznek, tök ügyes.

Szeret olvasni, mindkét nyelven, angolul Eoin Colfer Artemis Fowl szériája a jelenlegi kedvence, magyarul az Alex Rider sorozat után, most az Alagutak-sorozatra kapott rá. Kedvence a storytelling :) és sztem nagyon jó kis verseket ír, amikor az a házi feladat.

Isteni humora van, tök jól rajzol, nagyon szeretnivaló kiskölyök.

Tomi nem nőtt :) komolyabb sem lett sokkal tavaly óta :D

Vicky is itt volt egész hétvégén, úgyhogy kapott ő is a nőnapozásból (itt sincs szokásban), és azt hiszem Tomi gesztenyetortája is ízlett neki :D

A poén, hogy Tomi pontosan ugyanolyan cipőt kapott Vicky-től, mint amilyet Jancsi kapott tőlünk. :D

Ők a szülinapozás után elmentek moziba, mi pedig Activity-ztünk, és természetesen mindenkét csapat nyert :)

Hannus skype-on volt jelen, a hétvégén volt a Beauty Show, és már pénteken kanárisárgára lett festve a hajtöve. Amúgy nem lett rossz a végeredmény, jól áll Hannusnak. (de hát mi nem..? )

életjel :)

Nem egyszerű mostanság a laptopomhoz ülni. Egyszerűen elrohannak a napok, ha épp én sem és Alan sem dolgozik, akkor a gyerekek körül forgunk, szóval a blog (szegény 7. gyermek vagy mi), kicsit háttérbe szorult. És pluszba kicsit megint megbetegedett a család. De remélhetőleg ez volt az idei téli uccsó kórság.

Merthogy tavasz van. Határozottan. A krókuszaim kinyíltak, a nárciszok pedig napokon belül.. a madaraktól nem lehet aludni, annyit énekelnek, és furcsa módon még este 6-kor is világos van. :D

A srácok is egyre többet vannak odakint, a bicajokat is elkezdtük leporolni.. szóval tényleg van remény. Kicsit elég volt már a hideg, sötét, esős, qrva szeles időkből.

Hannusnak és Tominak már csak pár hetet kell bejárniuk az egyetemre, aztán egy hónap tanulmányi szünet és májusban vizsgák..nem mondom, hogy nem izgulunk a gyerekekért, mert de.

De a szavamat vették, hogy nem cseszegetem őket érdeklődök túl intenzíven, elvégre felnőttek és tudják, hogy mi a dolguk. :))))) Na. 

Jó előjelnek tekintem, hogy Tomi német lektora már ajánlott német egyetemet a gyereknek a 3. évre.. :)

Ma lejártuk szügyig a lábunkat, hogy Jancsinak találjunk piros, low-top converse cipőt.. hát nincs. Van 40-estől, de neki 38-as a lába. Vettünk neki egy navy-t, nagyon remélem, h nem lesz csalódott..de akkor már inkább másszínű, mint két számmal nagyobb LOL

Ahogy jöttünk-mentünk a shopping center-ben, szembejött egy faszi -nem nézett ki papnak-, hogy akarunk-e hamut a homlokunkra.. :))))))))))) 

Ahogy ideültem, realizáltam, hogy ma 5 és fél éve indultunk elfele..idefele.. az első fél évben úgy gondoltam, hogy max egy év..talán kettő..na nem azért, mert hiányzott az otthoni szar és a nehéz életünk, hanem az olyan biztos (biztosan szar) volt, ez meg ugye ismeretlen és fura volt. És kicsit ijesztő is.

Aztán 2szer hazamentünk, de mindig alig vártuk, hogy újra itt legyünk... és itt pedig belerázódtunk szépen az ír mindennapokba. És azt hiszem büszke lehetek itt most magunkra :D Merthogy nagyon nincs más, aki az lenne ránk. :) Tök jó kis életet csináltunk itt magunknak, amiben persze vannak gondok-bajok, de annyival másabb, mint amit otthon éltünk. 

Szóval 5 és fél év... durva.