Két ünnep közt

 A tegnapelőtt végül nyugat felé indultunk el, a Black Headre mentünk ki, meg megnéztük a Poulnabrone dolment, úgy terveztük, hogy ha tiszta lesz az ég, a Cliffs of Moherre is kimegyünk, de olyan ehh idő volt, plusz olyan szél fújt a tengernél, hogy üvöltve sem hallottuk egymást.

Jól esett mindenkinek egy kis kiruccanás, lassan hagyomány lesz, hogy a bejgli evés után kimozdulunk valamerre. Ez rendszerint Jancsi névnapján volt, és ő választott, hogy merre menjünk, de most azt kapta ajándékba, hogy mindannyian elmentünk, és ő meg Kaci kettesben lehettek itthon :):)

Rendszerint ilyenkor még Tomi/Catherine is itthon vannak és 2 kocsival megyünk, de sajnálatos módon temetésre kellett menniük. (A barátjuk/lakótársuk apukája beteg lett karácsony előtt, a kórházban kiderült, h 4es stádium, és egy héten belül meghalt. Fiatal ember volt.) 

Így a holnapi Kari szülinapra sem jönnek haza, csak talán szilveszterkor.

És bizony, Kari negyedévszázados lesz holnap, pedig eskü, hogy szinte tegnap született.. 

Karácsony 2022

 Mivel Hannáék Szenteste érkeztek haza, és ilyenkor D-éknél laknak, ők is szedték össze a reptéren, hozzájuk igazítottuk az ünnepi ebédet vacsorát.

Csináltam nekik egy vegán karácsonyi koszorút, sztem nagyon finom lett, fotókat nem csináltam tulajdonképpen semmi kajáról, de istibizti jól néztek ki, és finomak is voltak. A beigli repedt, de kis mértékben, a mézes krémes a legjobb lett, a tészta is, a krém is..(nem akart jól összeállni, így kapott extra mascarponet és a legfinomabb lett így) Hanna hozott vegán lebkuchent, amit ő csinált, így volt minden is, pl Catherine alig várta a gesztenyést, az a kedvence.

Ajándékozás után a srácok zenéltek, készültek pár dallal, de aztán spontán zenélgetés volt szinte egész este.

Közben megkóstolgattuk az újonnan kapott italokat, sok új szivart is kapott Alan, plusz vettünk mi is meg Tomi is. Szenteste végén még a srácok neki álltak magic-ezni, egy vmi kártyajáték, amit mindenki (Kari/Eoint és Marcit kivéve) játszik nálunk, saját kártyaszetjük is van, Damien olyan nagy fan, hogy azt hiszem az összes kártyát ismeri.. mindegy is, szóval hajnali fél 4-ig játszották, mi 2-kor lefeküdtünk, addig a nem kártyázókkal beszélgettünk.

25.-én magunkban voltunk, aznapra karácsonyi sonkát sütöttem, (sztem az is egyre finomabb lesz évről-évre :) ) és mivel nagyon nem akart senki sem extrán mozogni, így kanapén elfekvős barchobát játszottunk :)))

Tegnap meg mindenki nálunk volt, nagyjából ugyanazt csináltuk, mint 24.-én, ettünk, ittunk, zenéltek, aztán közösen kártyáztunk a Mind-ot, nem volt egyszerű 8/9 embert kezelni, de van az a koktél mennyiség, ami segít :)

Alapvetően egy nagyon hangulatos, vidám, nagyjából stresszmentes ünnepeken vagyunk túl. 

Mára egy családi kirándulást tervezünk, csakhát nagyjából mindenhol szakad az eső, de ma még nem dolgozik Kari és ezeréve nem voltunk vele sehol. 

Célegyenes

Tegnap befejeztem idénre a munkát, legközelebb 3.-án, kedden megyek csak dolgozni. (És kb 10 nap alatt fog beállni a szervezetem, hogy nem kell hajnalok hajnalán felébredni..)

Kari is és Jancsi is hazajöttek hétfőn, Jancsinak nagyon szuper ideje volt Augsburgban, igazi Winterland volt abban a 10 napban Németország. 

Kari ugyan még ma is dolgozik, de mivel itthonról, így a kávé- és ebédszüneteit velünk tölti.

A hét elején Marci is belázasodott, kicsit be-befulladt, de orvost nem igényelt, szerencsére 2 nap alatt rendbetettük. 

A szerencse sorozatom megállíthatatlan.. tegnap, az utolsó közös reggelinél, az egyik ffi kollégám odaadott mindenkinek egy-egy kaparós sorsjegyet, hogy akkor ő nem csokit hozott be karácsonyra, hanem ezeket. Megbeszéltük, hogy akkor mindenki kapargat, és bki nyer, az közös.

Senki nem nyert, csak én: €2-t. :))

De a nap csúcsa nem ez volt, hanem a college Social Clubja megtartotta az éves karácsonyi sorsolást, ilyenkor mindig nagyon sok, értékes dolgot lehet nyerni. 2 tv-t sorsoltak, 2 éjszakát vmi spa hotelben, kézpénzt, kuponokat boltokba.. és én még itt is nyertem: €100-t. 

Tökéletes pillanatban, ui tegnap délutánra volt betervezve az utolsó, nagy bevásárlás. Az árak elképesztően el vannak szabadulva, közel €300-t költöttünk, úgy, hogy a nehézárut megvette már nekem Alan korábban. 

Alkoholt mi nem is veszünk pl, Normandiából hoztunk borokat illetve pezsgőt, kifejezetten Karácsonyra illetve Szilveszterre. 

De tényleg a célegyenesben vagyunk már, ma megsütöm a bejgliket 6-ot tervezek, a zserbót. A mézeskrémest összeraktam, a 120 db gesztenyés hókiflik fémdobozban várják a sorsukat (Jancsi segített a kifli készítésben), a menü is összeállt a fejünkben, egy-egy köretet ma előkészítek. Ja és Jancsit visszük fogászatra, így kapott időpontot a féléves ellenőrzésre. 

Tomi ma délelőtt jön haza, Hannáék holnap reggel repülnek, de délutánra ők is befutnak, Eoinnal együtt.

Holnap Szenteste.

Boldog Karácsonyt! 🎄🎄🎄 

A győztes…

 Én lettem. 

Meglepő, de a családi vb tippelős játékban én nyertem. 😅

Van ez a csodálatos vándor izé, amit 2018-ban a vb után Tomi nyert meg, a 20/21-es Eb után Jancsié volt 2 évig, és most 2024-ig az enyém. 

És már olyan hideg van/volt, hogy befagy a vízcső

 Ahogy írtam a munkahelyemen nem volt fűtés, mert elfagytak a múlt hétvégén a csövek, életemben nem fáztam még úgy és annyit, mint hétfőn.

2010-ben volt a Big Freeze, akkor 3 hétig kemény mínuszok voltak, az ország vízcsöveinek a  3/4-e befagyott. Mi is úgy csináltuk végig a karácsonyt, hogy 2.5 hétig nem volt vizünk, mosni eljártunk máshova, vizet barátoktól hoztunk, lavórban fürödtünk..stbstb.. a karácsonyi sütés-főzést igyekeztem a legkisebb edénykoszolással összehozni és azóta is emlegetem, hogy milyen romantikus volt papírtányérból enni.

Akkor a sokat tapasztalt, környezettudatos írek (tulajok, szomszédok, kollégák..) elmondták, hogy ha jön a fagy, akkor bizony nyitva kell hagyni a konyhai hidegvíz csapot, az a főcsap. És akkor nem fog majd befagyni.

Így, most bizony mi is folyattuk a főcsapot, és nem is.. de pénteken elmentünk moziba és valahogy rutinból elzártuk. A leghidegebb estén persze, (-8 volt a kocsiban) és a moziból késő este estünk haza, a franc sem csekkolta már le a konyhai csapot.. és szombat hajnalban már nem volt vizünk.

Azóta melegszik a levegő, jött vmi melegfront, és ma volt az első hajnal, hogy nem csurom jég minden, de továbbra sincs vizünk.

Tulajék lapítanak, sztem arra várnak, hogy majd úgyis kiolvad egyszercsak, addig meg oldjuk meg. (Ha itt van a telken belül, nekik lenne dolguk, hogy megkeressék a jégdugót, felmelegítsék a csövet stbstb)

A szomszédságban van víz, a lidlben vettünk 5 literes kannákban vizet, azt majd fel tudjuk töltögetni ha kell, és ma reggel bejelentettem a vízszolgáltatónál is, hátha a vízóra aknában van elfagyva vmi. Sztem ott lesz amúgy a gond, mert ugyan a felszínen olvad már, de a föld alatt 40 centire még simán be lehet fagyva.

Úgyhogy boldog advent 4. vasárnapját, a mai mézes tészta megsütését eltolom, reménykedve, hogy ma este/holnap reggelre megoldódik minden.

Képek a 2022-es befagyott életünkből.. a kereszt (mt brandon) nem az én képem, de annyira epic és megmutatja, hogy micsoda hidegek voltak.. 

Update: 30 óra után kiolvadt a csövünk, lett víz, mostam, forró fürdőt vettem, hajat mostam, a mosogatógép kimosott mindent is és a mézes krémes tésztáját is megsütöttem. 

Visszaszámlálás

 10 nap múlva karácsony.

 

A nagy fagy megmaradt tartósan, olyannyira, hogy a hétvége után mikor mentem be dolgozni, konkrétan nem volt fűtés, mert elfagytak a csövek. 4 fok volt az épületben, és basszus senki sem mondta, hogy akkor ennyi, menjünk addig haza, míg meg nem javítják a fűtést.

Hajnalonta nagyon veszélyes, mert napközben picit fel-felolvad az út, majd durván visszafagy, tükörjég szinte minden út, járda.

Vasárnapra enyhülést jósolnak, persze esővel jön, mi mással. 

Beni lázas volt a hétvégén, hétfőn még itthon maradt, így az aznapi angol tesztet elhalasztották neki. Most már jobban van, szerencsére nem lett olyan beteg, mint Jancsi.

Lassacskán megérkeznek a megrendelt ajándékok is, plusz a srácok is iderendelnek szinte mindent, napi szinten jönnek a futárok.

Nekem még 7 munkanap van ebből az évből, talán kibírom ép ésszel, habár ma már nagyon lefáradtam agyilag az emberektől.

Az év legrövidebb napjai jönnek, tegnap volt a legkorábbi naplemente, konkrétan 4.15-kor megy le a nap most.. én szeretem ezt is, meg a nyári este 10 utáni naplementéket, ennek is megvan a maga varázsa, főleg most, hogy minden ház kidíszítve, kivilágítva. 

Pénteken elmegyünk családilag az Avatart megnézni, szombaton megvesszük a tartósabb kajákat az ünnepi sütés-főzéshez. Hétfőn hazajön Kari is, innen fog már dolgozni, és Szilveszter napjáig marad, és Jancsi is aznap repül haza.

Hannáék csak 24.-én tudnak csak repülni, Tomi meg szerintem 23.-án este jön.

Big freeze

 Betört a sarkvidéki hideg, a 2018-as “Beast from the East” óta most mérjük a leghidegebbeket, ma reggel nyolckor is majdnem mínusz 6 fok volt.

Hangulatos nagyon, az illatok is igazi téliesek, így Karácsony előtt meg extrán feltuningolja az embert, a napi kutya sétáltatást azonban napközben ejtjük meg a mínusz 1-2-ben, féltve Larsie tappancsát.  

Persze ez extra fűtést is hoz magával, így most 400 liter olajat vettünk, a havi 300-hoz képest, kicsit olcsóbb most a fűtőolaj “csak” €465 volt. Ezzel január elejéig elleszünk, remélhetőleg. Visszább vettük amúgy is a fűtést a mindennapokban, de ilyen hidegben nem akarom, hogy bki is megbetegedjen.

Jancsi amúgy elkapta a most belobbant streptococcus A fertőzést, nagyon sok gyerek, fiatal felnőtt lett beteg. Jancsinak közel 39 fokos láza volt, égő, vörös torka, nyelni sem bírt..szerencsére már jobban van, már Németországban karácsonyozik Kacivel. Együtt jönnek haza majd 19.-én.

Jancsinak is és Marcinak is befejeződött az első szemeszter. Jancsinak most nem lesznek vizsgái, mert a diplomamunkáján kell dolgoznia, Marcinak meg a jövő héten lesz 3 vizsgája és utána január közepéig szünet.

Marcit amúgy nemrég értesítették, hogy a nagyszerű érettségi eredménye miatt vmi díjat fog kapni az egyetemtől (Kari is kapott ilyet) plusz egy könyvutalványt €150 értékben.

Beninek is a jövő héten lesznek a karácsonyi vizsgái, aztán mindjárt itt van neki is a téli szünet. 

Mielőtt elutaztunk Szófiába, volt egy nemzetközi nap a suliban. A gimi is részt vesz a középiskolások Erasmus programjában, ami annyit tesz, h 5 ország középsulija időnként közös online tanórát tartanak, illetve meglátogatják egymást. Erre a látogatásra készült a suli, és minden nem ír gyereket megkértek, hogy hozzon vmi speckó sütit. Én, mivel másnap hajnalban utaztunk, egy gyors kakaós csigát dobtam össze, kész leveles tésztából. 

Illetve Benit felkérte a tanár, hogy tartson beszédet. Arról beszélt, hogy miért jöttünk ki, mi motivált minket, illetve ő hogyan érzi magát. Azt mondta, hogy meghatotta a tanárnőt a sztorink. Sokszor eszembe jut, hogy ha nem jöttünk volna el, most mi lenne velünk, hol lennénk.. 

Beni úgy döntött, hogy kicsit szünetelteti a cserkészkedést. Nem érzi most magában a csít, hogy odajárjon. Ki akart lépni teljesen, de azt javasoltuk neki, hogy tavaszig szüneteltesse, és majd akkor meglátja.

Karácsonyra készülődünk, apránként, de azt hiszem megvettünk minden ajándékot. Itt is jócskán visszavágtuk a költést, egymásnak pl nem is veszünk idén semmit, semmi karácsonyi übercuki dolgot (dísz, biszbasz.. mittomén) nem vettem, az egyik ablakfény meghalt, így 13-14 év után, nem vettem helyette másikat, jó lesz az, ami van; a konyhai koszorú fénye is elhalálozott, azt is sk megoldottuk. Ez van. 

A lényeg amúgy is az, hogy végre megint együtt lesz a család, ez a legfontosabb.

Ezek a képek még a múlt héten készültek, mikor feldíszítettük a fát, meg a lakást. Larsienak persze bérelt helye van a fa alatt. 

50

 Kissé elcsigázva értünk haza, azért mégiscsak mögöttünk volt egy 40 perces (állva) metrózás, egy sorbanállás a reptáen, egy alapos security check, egy négy órás repülőút, meg egy másfél órás autókázás hazáig...viszont itthon vártak minket a gyerekeink (egy kivételével az összes)...finom ünnepi menüvel....

feldíszített házzal....tortával, lufikkal, sütivel, whiskey-vel.....mit is mondhatnék, tökéletes 50-es szülinap volt! Pedig eleve megbeszéltük velük, hogy mi már igyekszünk élményeket gyűjteni, szóval erre a szülinapomra én már szeptemberben megkaptam a srácoktól az ajándékom....ti. hogy beszálltak elég jelentősen a normandiai utunkba. Dehát olyan nincs, hogy nincs, úgyhogy -ÉLETEMBEN ELŐSZÖR- kaptam héliumos lufikat, még mindig itt lebegnek a nappaliban :)....meg konfettis lufikat, meg mindent is.

Koccintottunk, ettünk, és Kari olyan tortát csinált nekem, hogy megszólalt: pisztáciakrémeset...és tudom ám, hogy hetekig rohangált pisztáciakrém után, mert akárhol nem lehet kapni....és a tetejébe még baklavát is csinált nekem....ugyanis én azt nagyon szeretem, csakhát mivel jellemző módon ááltalában diltázom, ezért igen ritkán szoktam enni. Persze a görögöknél, vagy Andalúziában, vagy marokkóban ha voltunk...nyilván, de egyik sem volt olyan isteni, mint ez, amit Kari alkotott.

A torta mellé kaptam csodálatos kártyákat is, meg egy finom whiskey-t....úgyhogy szivarosítottuk a nappalit (ajtó becsuk, ablak kinyit, és a biliárdszobának a teraszajtaja is kinyit, eléhúzva a függönyt....így a szivarfüst ki td menni, és nem sípolnak be a szenzorok)...és -háttérben a meccsel- elszívtunk egy finom szivart, amit egyenesen Szófiából hoztunk...mellé pont illett a tökéletes whiskey....a finom sütikről nem beszélve :)

Azt hiszem, ez a szülinapom is felejthetetlen élmény marad :)

Útibeszámoló - Szófia

 

Mivel jól szervezettek vagyunk, a reptéri parkolást már jó előre megvettük, így mikor hajnali három körül odaértünk a short term parkolóba, már nyílt is a sorompó. Egy feladós bőröndünk volt, meg egy-egy hátizsákunk, egyrészt csak 3 éjszakára mentünk, másrészt terveztem, hogy majd jól bevásárolok például olyan dolgokból, amiket itt nálunk nem lehet venni, vagy annyira extra, hogy sokba kerül. (foglalat, F-csatlakozó, közcsavar…illetve mák, szivar, stb.

A repülőgép full tele volt, jobbára bolgárokkal…felhős, ködös idő volt, látni nem nagyon láttunk semmit a repülőről. Négy óra volt az út…kibírtuk, olvasgattunk, filmet néztünk. Bár csomagoltunk az útra ennivalót, de mivel az extra lábteres ülésünk volt, ott fel- és leszállásnál nem lehet a földön semmilyen táska, mindent fel kell pakolni a fejünk fölé. Viszont ha kell valami menet közben, fel kell állítani a mellettünk ülő/alvó rothadtkáposzta leheletű másnapos fószert utast, így áltlában inkább nem eszünk semmit, pár órát igazán ki lehet bírni kaja nélkül.

A leszállás csak másodjára sikerült, mit mondjak, nem volt jó érzés, hogy landolás közben, mikor már szinte leér a kerék az útra, a pilóta nyom egy kövér gázt, és újra emelkedünk….de végül nem volt gond, másodjára sikeresen földet értünk. Az iratellenőrzés teljesen automata volt, minden rendben volt, kb fél óra, és kint is voltunk az utcán.

Szófia reptere a város szélén helyezkedik el, és a sárga színű metró ki is visz odáig, ami szerintem szuper, ilyen megoldást csak Stockholm Arlanda-n láttunk, és ott is nagyon tetszett. Úgy általában véve a tömegközlekedés teljesen top-class….mindenhol van automata, de a belépőkapunál is tap-elhetsz közvetlenül….a nap végén le fogja vonni a számláról az utazások költségét, ami kb. 40 eurocent per fő per út. Olcsó.

A hotel, amit foglaltunk, közvetlenül a belvárosban volt, a centrumnál lévő metróállomástól pár perc sétára. Szerencsére jó időnk volt végig, egyszer sem áztunk el. A recepciós beszélt angolul, csak nagyon nehéz volt megérteni, egyébként egyáltalán nem volt kedves a csaj, de a lényeg, hogy mindent el tudtunk intézni. Maga a szálloda 5 csillagos volt, de kicsit megkopott már a fénye a csillagoknak. Nagyon hangulatos,

kicsit a szocialista luxi-feelinget hozta…óriási terek, nagy és sötét bútorok, márvány mindenhol, stb. Az ablakaink és a kis erkély is a Lukoil székházra nézett, meg a főútra. Külön meglepetés volt, amikor kopogtak, és kaptam egy kártyát, rajta magyarul és angolul is köszöntés, és egy kis üveg pezsgő, jegesvödörben. Felköszöntöttek a szülinapomon :)

Szófia belvárosának látványa nagyon kettős. Sok a modern, nagy üvegpalota, de ugyanolyan sok a putrebák (nem tudom, van-e ilyen szó….mi használjuk így magunk között), lepattant, romos szutyok épület. A járdák kritikán aluliak, minden lépésnél figyelni kell, mert lyukak, beszakadt csatornafedők, és sokszor akár 20 centis szint-ingadozások vannak, és ha nem figyelsz, orra esel, vagy eltűnsz egy feneketlen mélységű gödörben.

Voltunk az óriási többtornyos nagy katedrálisban,

voltunk egy kisebb, de sokkal szebb ortodox keresztény templomban, voltunk a nagy mecsetben,

és voltunk a zsinagógában is.

Ezek egyébként mind a belvárosi részben vannak. Általában a belépésért nem kellett fizetni (kivéve a zsinagógában), de a fényképezésért meg persze a gyertyákért igen. Nagyon érdekes volt például az ortodox templomban látni a hívek mély elkötelezett hitének a megnyilvánulásait. Hogy egy keresztvetés is nemcsak négy kis mozdulat, hanem inkább 40, teljes karlendítésekből álló hadakozás, mintha valami harcművészetet gyakorolna az ember….és az arckifejezése is valami ilyesmit tükrözött. Vagy a nénike, aki homlokát a szentkép előtti üveghez szorítva negyedórán át suttogja az imáit maga elé…..

A mecsetnél csak egy kislány és egy kisfiú volt. Ők ketten takarították a bejárat előtti részt, ami egyfelől a templom bejáratához tartozott, másrészt egy nyilvános wc –hez vezető út is innen indult. A kislány szupercuki volt, segített Verusnak a fejére kötni a kendőt, mert persze fedetlen fővel nők nem léphetnek be…és persze a cipőt is kint kellett hagynunk.

A zsinagógánál nem lehetett csak úgy bemenni. Először is be kellett csengetni, és mekérdezni, hogy turistaként bemehetünk-e. Ezek után beengedtek egy rácsokkal elzárt zsilipbe, ahol át kellett nyújtanunk az útleveleinket, é nyilatkozni kellett kik vagyunk, honnan jöttünk. Majd ezek után a két biztiőr elmondta, hogy csak akkor mehetünk be, ha beleegyezünk hogy átkutassák a cuccainkat, és fémdetektoros kapun is átmegyünk. Oké….szerencsére ember nem volt rajtunk kívül, mert azért az nem volt két perc, mire mindent lehámoztunk magunkról, a zsebeinket kiürítettük, bakancsaikat levettük….és akkor arról ne beszéljünk, hogy a pasas nekiállt kibontogatni egyesével a fél órával azelőtt vásárolt szivarjaimat…..szépen letekerte a fémkupakokat és bele is szagolt.( lecsekkolta, hogy a flor de copan aromája rendben van-e) Vagy amikor kérdőn rám nézett, kezében fogva a hat darab (ennyi volt csak a szaküzletben) E14 lámpafoglalatot meg a hatvanas közcsavart, hogy ez mi, és ebből hány darab van nálam és miért.

Voltunk a Karácsonyi vásáron is (német stílusú)....

ami szuper hangulatos volt....ettünk káposztát meg kolbászt, ittunk forralt bort, és néztük a szép fényeket, meg hallgattuk a műsort, bolgár fiatalok énekeltek karácsonyi és nem annyira karácsonyi dalokat.

 Szófiát én olyan helynek láttam, ahol a gyalogos élete nem ér semmit. Zebrák nagyon ritkán vannak, lépcső le, lépcső fel….mindenhol. Mozgólépcső csak a metró-csomópontoknál van. A villamos az úttest közepén áll meg, járdasziget nincs, a járdáról az úttesten közlekedő autók között kell átfutni a villamosig, és vissza. Nagyon fura volt. Viszont a villamoson is jegy-automata, ahol a telefonoddal is tudsz tap-elni minden gond nélkül. a három nap alatt több mint 40 kilométert mászkáltunk, aminek nagy része lépcsőzés volt.

A másik dolog a dohányzás. Mindenhol, mindenki dohányzik. Az autókban, a hotelekben, az éttermekben….még a szuper luxi, márvánnyal kiburkolt toalettben is ott van a falon a hamutartó.

Nem tudom, hogy ez szoci rendszerből ott ragadt hozadék, vagy csak egy rossz beidegződés. A belvárosi sétálóutcában, a Vitosha Boulevard-on….egymást érik az éttermek, a sörözők, a cukrászdák….végig fedett, körbeablakozott teraszhelyiségek vannak, és látni az utcáról, ahogy a chesterfield stílusú kanapékon heverésznek az emberek, fogyasztva valamit….és ollóval lehet vágni a füstöt odabent. Ha nagyon kerestünk, találtunk nemdohányzó részt, de az eldugva, az utca mögött volt általában, és prosztó faszékeken ülhettél.

A következő furcsaság az volt, hogy olyan elánnal fűtenek mindenhol, hogy meg lehet dögleni a melegtől. Volt olyan pizzéria, ahol szuper volt a kaja, a koktélok is, a felszolgálás is…minden tök jó volt, de azért kellett gyorsan továbbmennünk, miután megvacsiztunk, mert hiába vetkőztünk le, akkor is ömlött rólunk a víz, mert ezer fok volt. Mintha nem lenne energiaválság. Még a reptér hangárjában is, amikor oda beléptünk, mellbe vágott a hőség. Öntött vas radiátorok körbe végig, és fűtenek, mintha nem lenne holnap.

Egyébként az emberek mind jól öltözöttek voltak, kivétel nélkül márkás dizájnercuccokban, a nők kalapban és tűsarkúban….parfümfelhőben…Péntek este a Vitosha Boulevard-on olyan embertömeg volt, hogy sorban álltak a grill-bárok, éttermek, fagyizók előtt az emberek. Válságnak vagy csóróságnak nyoma sem volt.

A shopping plázákban( és a reptéren is) masszírozó fotelok voltak, amik két levással (kb 1 euro) működtek, és úgy megmasszíroztak minket, hogy utána ki se akartam szállni. Összesen legalább 4 alkalommal ültem bele ezekbe a fotelokba….6 perc masszázs, közben döntöget föl-le, rázza a medencémet, szorongatja a lábszáramat-vállaimat, és nyaktól vádliig végigmasszíroz. őrületesen élveztem , már néztem is mibe kerülnek ezek….egyszer majd jó lenne otthonra is egy ilyen.

  Összességében véve nagyon érdekes élmény volt, szerintem Szófia szerethető hely, nagyon sok hely van, ahova be lehet ülni fogyasztani, kb fele-harmada áron, mint mondjuk itt Írországban.

Jó, a levegő nem olyan….elég szmogos volt, de nyilván mi itt a nagyon tiszta, jó levegőhöz vagyunk szokva. A közbiztonság nagyon jó, gyakran futottunk bele járőröző rendőrökbe (fegyverrel az oldalukon, nem úgy, mint itt nálunk), nem inzultáltak sehol minket, összességében véve kedvesek és segítőkészek voltak az emberek. Szuper élmény volt.

Visszafelé nem tudom miért, de valahogy kipécéztek a bolgár reptéri security-sek, mert Verust is végig csekkolták….drogokat vagy lőpornyomokat keresve…engem meg végigmotoztak, de nagyon alaposan….aztán végül utunkra engedtek. A visszaút sima volt, szintén 4 óra alatt vissza is értünk Dublinba.