Mamóka….akivel
ugye decemberben „szakítottunk”, már ami az anyagi közösséget illeti…és azóta csak a kénytelen (kelletlen), muszájból használt közös fogyasztók költségébe száll be…villany, gáz, víz, kuka, tévé…
Szóval annak idején, amikor bejött a faluba az adsl, persze mi már alig vártuk (addig a mobilommal ment a net…200 megabájtperhó…), és rögtön elő is fizettünk vadul, méghozzá a jó drága verzióra. Mamókával megdumáltuk, hogy közösen fizetjük, és megosztjuk. Ami persze illegális, mert a szerződésben le van kötve, hogy egy darab számítógépet lehet csak csatlakoztatni (ez egy agyrém egyébként…), de túl ezen ugye köll hozzá pár dolog….hálókártya, router, UTP kábelhegyek….megbeszéltük, hogy ezt is közösen álljuk. Akkor és ott ezt én, mi fizettük ki, és megbeszéltük, hogy a felét majd mamóka odaadja. Ez volt –mikor is?- 2005-ben vagy 2006-ban, végülis mindegy. A lényeg, hogy elegánsan erről elfelejtkezett a drága mama. Mi persze nem szóltunk soha róla, miért pont erről beszéltünk volna, amikor ez csak egy dolog volt a többi sok között…meg egyébként is d*gja föl magának azt a tízezrest…no, nem is ez a lényeg, hanem:
Mikor szétmentünk, akkor mamóka igényelt internetet és telefonvonalat (mert az is a miénk, azt is mi fizetjük) magának a trékomtól. Ki is jöttek, ki is építették, viszont kiderült, hogy nem addig van a’. Ugyanis nincs több érpár a faluban, ami szabad lenne, és ráköthetnék mamókánkat szörfözés végett. Adjon be kérvényt, hogy fejlesszenek. Hosszú hetek, telefonok, szokásos ügyfélelhárító-gépezet beindult, persze nem lett semmi a dologból. Azóta sem.
No, most fent volt Pesten a mama MRI-n, és jól belecsapott a lecsóba, és vett a pannonéktól mobil szélessávot. Aláírt két év hűséget nekik, kapott egy simkártyát meg egy mobilmodemet. Nekiálltak felinstallálni a kütyüt. Mi kérdezgettük lelkesen, hogy na, milyen..? És lehet, hogy hihetetlen, de örültünk is neki, hogy akkor most végre már fog tudni a mama szörfözni. [Ez a szörfözni duma tőle származik különben, így mondta, hogy „ megyek, szörfözök egy kicsit…” Azóta röhögünk a képen, amint mamóka neoprénben nyomul a gép előtt :D ] De sajnos valami nem volt oké a kütyüvel, megkért mamóka pár nap után, hogy nézzek rá. Nem működött. Ma megkért, hogy próbáljam meg feltelepíteni az én gépemre, hogy kizárjuk azt, hogy esetleg az ő gépükkel van gond. Megpróbáltam, de az én gépem nem is érzékelt semmit. Hálája jeléül fogalmazhattunk Verbénával levelet a pannonnak, melyben felháborodik, és vissza is küldte az egész hóbelevancot nekik, mondván, hogy hűségnyilatkozat ide vagy oda, ő nem hajlandó fizetni semmit, mert mennyenek a fenébe.
És most itt vannak net nélkül, immár lassan fél éve, és bénáznak ezerrel, szerencsétlenkednek, töketlenkednek, képtelenek elintézni bármit is. És az én gonosz lelkem boldog, mert Isten nem ver bottal.
Amíg Verbéna fogalmazta a levelet neki, ő itt ült az ágy szélén, és Benivel próbált játszani, mondván, hogy hagyd most aput, mert dolgozik….hm…
Bezzeg pár évvel ezelőtt, mikor visszajutott a fülünkbe, hogy fűnek-fának azt panaszolja, hogy én nem teszek semmit annak érdekében, hogy legyen munkám….végre. Akkor még úgy gondolta, hogy ugyan már, hogy lehet azzal pénzt keresni, hogy valaki ül a gépe előtt. Hát…mostanra akkor talán felfogta. Most, hogy fél éve nézi, hogy élünk, hogy neveljük a gyerekeket. Hogy normálisan öltöztetjük őket, normális ételeket eszünk, autóval járunk, és nem átallunk minden indok nélkül is játékot venni a srácoknak. Akkor régen még foglalkoztatott a dolog, hogy lépten-nyomon dugdosta az orrom alá az újsághirdetések sok kamu állásajánlatait. Pláne azért, mert én valóban tudom, mit jelent: állást keresni. Sajnos sokszor volt részem benne, tudnék mesélni….és megtanultam olvasni a sorok között. Mamókánk az elmúlt 30 évben ugyanannál az állami cégnél dolgozván, fogalma nincs, hogy mennek igazából a dolgok. Szóval akkor foglalkoztatott….hogy lejárat mások előtt, olyanok előtt is, akiket ismerek, és jóban vagyok velük…mostanra már nem ….ki tudja, miért, de elmaradtak ezek az emberek. És az is idegesített, hogy vadidegenek előtt is lejárat….pedig helyette pont én és persze Verbéna szenvedtünk a két kamasz kölykével….szóval, igen, boldog a gonosz lelkem, mert Isten nem ver bottal. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, és mindenek oka van. És nekem, nekünk, van célunk, tervünk, van mifelé menjünk. Ez pedig hitet ad elviselni azt a sok sz@rt, ami körbevesz, ideértve a kedves mamát is….mert az ember napestig sorolhatná a sok-sok apró kis szemétséget, amit csinál, de egy idő után eljut oda, hogy felismeri: önmagát alacsonyítja le azzal, hogy alsó fiókot huzigál ki. Ahogy József Attila hasonlata az Ős Patkánnyal…
”Miatta nem tudja a részeg,
Ha kedvét pezsgőbe öli
Iszonyodó kis szegények
Üres levesét hörpöli”
Remélem jól írtam, mert fejből ment….:DD
Talán nem a legjobb hasonlat…de nem törlöm ki…
A lényeg az, hogy továbbra is tartom azt a tézist, hogy a család ereje óriási…Hogy ha az embernek igaz, tiszta motivációja van, és nemes célja, akkor az Isten is megsegíti.
