Tavasz van. Pont.

 Riogatnak minket, hogy jön a “Beast from the East 2.” .. ami vagy jön, vagy nem, de emiatt előbb rendeltünk olajat (aznap, pénteken ki is szállították).

Én személy szerint nem bánnám, szeretem a havat, azt sem bánnám, ha két napig nem kéne dolgozni menni.. de ha jön is, tuti hétvégén lesz akkora hó, hogy megáll majd az ország. 

Közben olyan élet lett a környező fákon, bokrokban, minden madár énekel, csicsereg. A levegő is tavasz illatú, melegebbek is a nappalok, és a kiskertem úgy döntött, hogy tavasz van. És kész.

Közben ez a hétvége is majdnem full house volt, ui Kari végre talált egy vezető oktatót a környéken, akivel az első óráját szombatra meg is beszélte. Így ő is újra hazajött, sőt, így akkor extrában is fog majd hazajárni, a vezetések miatt. Minimum 12 órát kell vennie, mielőtt mehet vizsgázni. (Eoin pénteken fog majd vizsgázni menni, és hiába fejezte be a 12 óráját még tavaly, olyan várólista van ott is.. persze hol nincs ebben az országban..) 

Így ha már sokan voltunk, kipróbáltam egy német receptet, amit az instán láttam.. nagyon primitív: kész leveles tésztával kibélelünk egy tortaformát, csinálni kell egy liter tejből egy sűrű vanília pudingot, ha kihűlt, ez megy alulra. Fagyasztott vegyes bogyós gyümikből csináltam egy lekvárszerűséget, amit kis kukoricakeményítővel még besűrítettem, ez ment a puding tetejére. És egy óra alatt készre sütöttem. Nem nagy cucc, viszont a gyerekek (aki technikailag nem azok, de ízlésben meg még sokszor azok..) nagyon szerették.

Jövő hétvégén szülinapozunk, Marci lesz 20 éves kedden. 

Ami nem fair, nem lehet ilyen “öreg” a kisMarcika.. 

Van úgy, hogy

 .. összesodor valakivel egy pillanatra az élet és tök jó hatást vált ki..

Ilyen volt pl most Dicky, aki eljött, hogy megvegye Beni kameráját (Beni szeretne egy PS 5-öt, mi azt mondtuk neki, hogy x összeggel beszállunk mi is, Tomi is, Kari is -  szülinapja alkalmából, de a többit neki kell összevarázsolnia. Pl hogy eladja azokat a cuccait, amit nem használ, fiókban rohad, de van értéke.. ja meg a régi PS-ét) .. szóval több, átverős, kamu profilos emberek után ráírt Alanre ez a Dicky, hogy akkor aznap délután eljönne, megvenni a kamerát. A pasi pontos volt, és már a nappali ablakain keresztül kiszúrta Alan gitárjait a falon. Úgyhogy mondta, hogy mielőtt megvenné a kamerát, megnézhetné a gitárokat. Ő esküvői zenész, és hogy milyen szépek a hangszereink. Vicces volt, jó kedélyű. Az egész fickónak olyan pozitív kisugárzása volt, hogy miután elment, fel-felhoztuk, hogy milyen jó energiái voltak. 

Másnap volt időpontunk a nagykövetségre, majd 3 órás volt a 150 km, gyűlöletes Dublin autózni. Aznap is megbeszéltük, hogy a főváros az egyetlen hely Írországban, amint mindketten utálunk.

Időpontra érkeztünk, (előtte váltottam az egyik hölggyel emailt, mert nem sikerült 3 időpontot befoglalni, csak kettőt, de írták, hogy menjünk nyugodtan, megcsinálják mindhármunk útlevelét), kedvesen megkértek, hogy várjunk egy kicsit még. Majd miután az a 15 perc is letelt, újra becsengettünk, mondta a hölgy, h bemehetünk, de sajnos az előttünk levővel nagyon lassan haladnak. (Magyar állampolgárok, de magyarul semennyire,  és angolul is alig beszéltek. ) De végül parallel elkezdte a mi igénylésünket is: fénykép, ujjlenyomat, digitális aláírás, mindhármunknak. 

Végig nagyon kedvesek voltak velünk, -mi meg ugye alapból azok vagyunk hahaha- és ugyan Beninek mondtam, hogy magyarul írjon alá, végül a keresztneve került előre, de ékezeteket használt a vezetéknevénél. Mondtam a fiatalabbik ügyintézőnek, hogy bocsi..írjon újra alá? Á, nem kell, azért a külföldön élőkkel elnézőbbek.. erre mondtam, hogy de legalább szépen beszél magyarul. 

Ezután olyan cukin neki álltak dicsérni, hogy ez tényleg milyen szuper és hogy köszönik, hogy ilyen jófejek vagyunk és kedvesek.

Konkrétan semmit nem csináltunk, de jól esett nagyon.

És sajnos tényleg óóriási, hogy nálunk mindenki beszél/ír/olvas magyarul.. meg persze mindenki le is érettségizett magyarból is (Beni is lefog).. én ebben a témában nagyon előítéletes vagyok. Magyar szülők gyereke, azt’ nem beszél magyarul.. komolyan, mindig ledöbbent. Mindig van vmi fullshit duma, hogy miért nem.. de Beni is csak 2 volt, mikor ide költöztünk, beszélni is csak babanyelven beszélt. Ma meg Presszert énekel, meg ősEddát, meg Kispált..a Kamaszt meg magyarul olvasta Dosztojevszkijtől. És nem valami különleges, csodagyerekeink vannak, hanem csak beszélünk hozzájuk, és foglalkoztunk velük, sokat.

Nálunk még Lars is magyar. Marci haverjai is megtanulták azt, hogy “Lars ül” meg hogy “pacsi” .. és Lars leül és ad nekik pacsit, :) 

Mindenféle

 Kari végül bő egy hetet maradt itthon, ma megy csak haza. 

Mindketten szeretjük, ha a “nagyok” hazajönnek, jó gyerekek nagyon.

Pénteken nem dolgozott, Eoin sem, így ő is átjött a hétvégére, és aznap ők főztek. 

Stir fry volt, meg az a portugál vaníliás süti. Nagyon finom volt, jól esett és pikk-pakk elfogyott minden.

Tomi is beugrott szombaton egy kávéra, Jancsi is itthon van, szóval megint telt házas a hétvégénk.

Kari és Tomi meg úgy döntöttek, hogy elmennek együtt a Sopron Fest-re. Megvettek mindent, vip jegy, bécsi reptér, onnan vonattal Sopronba. A legviccesebb, hogy pont abban a szállodában fognak megszállni, ahová ‘95 októberében mentünk a 2 és fél éves Hannával meg a 7-8 hónapos Tomikával, a házassági évfordulónkon. (Sopronba mentünk nászútra) Szóval Tominak mondtuk is, hogy “hazajár” abba a szállodába :)

Nemrégiben láttam az instán egy nagyon jól kinéző mákos citromtortát. Úgyhogy jól el is határoztam, hogy ezt megcsinálom Alannek, cukormentesen (lisztmentesen is lehetett volna, mert csak 80 g kellett bele, de nem volt itthon alternatív liszt, úgyhogy csak cukormentes lett.) 

Tegnap megcsináltam, nagyon finom lett, a citromkrém miatt nincs olyan “nehéz” érzete a sütinek. 

Tegnap amúgy is sütős napom volt, a nagy létszám miatt házi pizzát csináltam, másfél kiló lisztből.

Az esküvőig már kevesebb, mint 60 nap van, jó közel van már. Én online megvettem a ruhámat, a cipőmet és minden jó lett elsőre. A fiúk jönnek most, de hamarosan nekik is meg lesz a szerelésük. Fodrász lebeszélve, a makeup-ot Kaci csinálja meg nekünk, körmöshöz meg nem megyek lol (pénteken megyek egy SOS hajvágásra, mert kicsit most visszanövesztem a hajamat, hogy lehessen vmit csinálni vele, de a fülem/nyakamnál már tökre idegesít..) 

Kedden megyünk a nagykövetségre, lejár az útlevelünk, meg kell újítani. Marci már elintézte a múlt héten az övét, az egyetemtől kb 15 perc séta neki. Nekem fél napot ki kell vennem, plusz 300 km.. de hát ez van. Beninek meg épp egy hét szünet van a suliban. 

Hosszú hétvége

 Tavaly úgy döntött a kormány, hogy bevezetnek egy extra bank holiday hétfőt februárban. Ez lett a St Brigid napja, úgyhogy erre a hosszú hétvégére hazajött majdnem mindenki, ( Jancsi nem, mert ő inkább Augsburgba repült Kacihez erre a 3 napra.) 

Kariék pár nappal korábban érkeztek haza Svájcból. Életük első síelésén voltak, egy hetet voltak ott, egy német barátnőjük és annak a családjával/barátaikkal.

Olyan fantasztikus helyen voltak, végignéztük az összes fotóját, videóját, tényleg lélegzetelállító volt. Nagyon élvezték a síelést, Karinak nagyon jól is ment, a 3. napon már olyan pályákon ment, ami középhaladónak volt jelölve.. szóval valószínűleg mennek még. 

Tök jókat dumáltunk, játszottunk sokat, sütöttünk-főztünk. 

Szombaton nagyon szép időnk volt, úgyhogy kicsit rendet tettünk a kertben is, Alan lenyírta a füvet, én levagdostam a szomszéd átnyúló gazait.

Hétfőn is még nagyon tavaszias volt az idő, Beni átment az egyik haverjához burgerezni, Alan meg kitalálta, hogy menne egyet a bicaján, úgyhogy én összeszedtem az itthon lévőket plusz Larsiet és Alan után autóztunk a Kilcooley Abbey-hez, sétáltunk egy nagyot, Lars konkrétan rongyként kifeküdt a nap végén.. aznap túrós pogácsát sütöttem (a babgulyás mellé) azt vittünk meg forró teát a bringásnak, szóval jó kis délutánunk volt.

A jó dolgok..

 Az R utáni lehangoltságból nagyon gyorsan kikeveredtünk, ugyanis kedden eldöntetett, hogy mi is lesz idén nyáron..

Több elképzelésünk volt, de ezek között idén nem szerepelt Magyarország, tavaly sokkal többe került, mint ahogyan azt elképzeltük.

Idén is 4en megyünk, Marci-Beni és mi ketten. Volt szó a Kanári szigetekről, volt szó kisebb-nagyobb európai körútról, saját kocsival. 

De ahogy talán írtam is már, bármiféle jegyet csak májusban, az esküvő után tervezünk megvenni, de végül úgy döntöttünk, hogy irány Franciaország és mivel mindkét társaságnál van lehetőség depozittal bebiztosítani a helyünket és a fennmaradó 90%-ot meg elég az utazás előtt egy hónappal kifizetni, le is csaptunk a Stena Line egyik ajánlatára. 

Mivel a tavaly őszi normandiai utunk nagy hatással volt ránk (konkrétan 5 percenként mondogattuk, hogy “ide el kell hozni a fiúkat is”) így most 2 hét vár ránk Normandiában. Lesz benne Párizs is, meg az autóverseny-őrült fiaink miatt Le Mans is. 

Még 167 nap. :)

Aztán, szintén feldobott az is minket, hogy Z-ék, akik tavaly márciusban voltak nálunk, idén is jönnek. Meg is vették már a repjegyet, szept végére.

Sőt Alan unokatesója is jön a két Marci korú fiával, pont a nyaralásunk előtti héten.

És van egy tervünk, novemberre, ami remélem, hogy összejön, de még nagyon képlékeny, így nem akarom elkiabálni, de extraszuper lenne, ha sikerülne összehoznunk… és csak a terv tudata is felpörget.