a kis elsős:)

Este persze izgalommal aludt el, 4-kor már jött-ment, majd visszaaludt, de nem kellett ébreszteni.. szóval teljesen tipikus kis elsősként viselkedett Beni.

Az osztályig kísértük, ahol megilletődve ült le a többiek közé (itt csoportokban vannak, 4-en ülnek egy asztalnál, összesen 4 darab aszal van a tanteremben :) majd a tanító megnyugtatott, hogy mehetünk, minden rendben lesz.

Reggel az ajtóban próbáltuk lefotózni (ahogy a többieket is anno), de annyira tűzött a nap, hogy nem bírta kinyitni a szemét :D

a pisztráng esete a V. fiúkkal

Ma vásárolni voltunk, és a fiúk kiszúrtak egy tálca pisztrángot.. : Ez nekik kell.. ők ilyet szeretnének enni.. 

Nos, Buddynak voltak ugyebár korszakai, amíg fogyott.. volt a tojásos korszaka, meg a sajt-sonka korszaka, meg a savanyúkáposztás korszaka és volt a halas korszaka..

Ő eszik halat, én nem. (eszik = kizárólag szálkamentes, és igen vékony tonhalra kell gondolni és mondjuk 2 évente egyszer.. nem és nem a halászlére, meg a pontyra, meg a keszegre, meg a sült hekkre..

nem eszek = az illatától is rosszul vagyok, ezer évente egyszer eszek sült hekkből 2 falatot) 

Na, szóval a halas korszakában kitalálta, hogy kipróbál mindenféle halat, hátha szereti.. Hát, ahogy szokta mondani, ha lassan ette, akkor nem jött vissza..de rendületlenül próbálkozott: lazac, pisztráng, makréla különféle variációkban.. A fiúk mindig lelkesen kipróbálták, és a lazacot szerették asszem -egy kicsit, de mindig közölték, hogy a fishfingers a jó hal, ez nagyon undi/büdi/halízű..

Ezek után mi próbáltuk őket lebeszélni, hogy ez SEM fog nekik ízleni, de nem és nem.. ők ma bizony ezt szeretnének ebédelni.

OK, legyen így.. a család többi tagjának főztem borsófőzeléket, nekik meg természetesen megsütöttem a 2 pisztrángot.

Lelkesen nézték, ahogy sült, miután kész lett, sütöttem krumplit is hozzá, gyönyörűen kitálaltam, és basszus még én is ettem belőle, (kb 3 mikrogrammnyit persze) mert olyan finomra sült..

Beni megkóstolta az ő adagját, majd épphogy ki nem köpte, odalépett az apjához és azt mondta.. 

Áááá, ez nem olyan, mint amilyennek gondoltam.. olyan íze van, mint a nyers halnak. (ezt ugyan honnan tudja..?) és broáf.

Marci és Jancsi becsületére legyen mondva, ők majdnem megettek ketten egy  azaz egy halat.

nyárvég

Na, ma visszatértünk a normális hétköznapokba: azaz hivatalosan is véget ért a nyár, és ma elkezdődött a suli.

Kari és Tomi már leckével felruházva jöttek haza, a kisfiúknak van még egy nap laufuk: nekik csak csütörtökön kezdődik a tanév.

Pénteken volt a Végzősök Bálja (alias Debs, vagy amerikaiul prom), Hanna nagyon-nagyon szép volt, és sajnos csak egy villámlátogatásra jött haza, de igyekeztünk jól kihasználni az időt.

Aztán szombaton már össze is pakolt egy csomó cuccot és elvonatozott. Tulajdonképpen jó ideig most nem fog hazajönni. Közben talált egy új mukahelyet is, egy Liffey-parti étteremben fog dolgozni az egyetem mellett. Nagyon rendben van a gyerek, jól felneveltük az biztos, megy a feje után :D Eldöntötte, hogy talál másik munkát, slőn. :D

Tominak és Karinak nem egyszerű éve lesz, mindketten vizsgáznak.. Tomi érettségizik, Kari pedig a junior cert-öt fogja letenni.

Az idei órarendjük e köré épül, így pl. Tomiéknak nagyon egyszerűen nem lesz tesijük.. nem fér bele. Heti 6 matek, 6 biosz, 6 angol, 6 fizika, 6 kémia és 6 német.. és így is a mocks-ra (próbaérettségi), ami februárban lesz, gyaníthatóan nem lesznek készen 3 tantárgyból.. de a lényeg az érettségi, h arra készen legyenek.

Szegény nem kicsit stresszel, de majd segítünk neki, hogy ne izgassa annyira magát ezen meg a jövőjén.

Én továbbra is itthon, ezen a héten biztos, és még az is lehet, hogy a jövő héten is.. Javulok, de az már biztos, hogy a ráncaim kisimultak. :) 

Ja, ez meg csak egy bónuszkép: ma, mikor szedtem le Hannus debs fotóit találtam még ezt is a gépen... :D :D 

safe and sound :)

Tomi hazajött Ausztriából, 2 hét után, tele élményekkel. :)

A legjobb egy szülőnek, ha azt látja, hogy a gyereke boldog, mert szuper jó nyaralása volt, de boldog amiatt is, mert hazajött és hiányoztunk neki.

Azt is nagyon jó látni, ahogy a kisebbek rákészültek,hogy  hazajön, rajzoltak neki és Beni már 8-kor felöltözve feszített a  nappaliban, hogy menjünk Tomiért a reptérre.

Jó megélni, azt is, hogy Tomi is gondolt rájuk: 10 kilónyi (igen, egy kézipoggyásznyi) csokit hozott nekik.

Szóval bárki bármit is mond, szuper gyerekeink vannak, szeretik egymást, és asszem ennél több már nem is kell nekem. :D (na jó, meg a világbéééke :P)

új ruha :)

Látszik, hogy betegállományban vagyok.. kitaláltam, hogy na majd jól megdizájnolom a blogot, mindenféle template-eket letöltöttem, de nem tetszett, nem működött.. így ez lett.

Not too bad.. :)

Hanna egyetemista lett :)

Ma reggel megkapta Hannus az egyetemi ajánlatokat, és el is fogadta azonnal az első helyen megjelölt szakot, így 3 hét múlva a Trinity College, Art History & Ancient History and Archaeology szakos hallgatója lesz.

Tegnap felhívott, hogy talált magának lakást is :) 10 percre az egyetemtől, 4 másik lánnyal közösen bérli majd, Damo meg 2 percre tőle egy másikban a haverjaival, szóval  Kid Number One  felnőtt és önálló lett.

Az ösztöndíj folyamatban van, ez az utolsó pont, amire vár szegény, de hiszem, hogy ezen már nem múlhat semmi.

kényszerszünet

Hátszóval megint a nyak... most nyakfájással, szédüléssel és ujj-bénulással jelentkezett.. persze, hogy pánik megint.

A hétfőnk arról szólt, hogy GP, majd kórház.. ott laza 2 óra várakozás (és ez tényleg laza volt, úgy készített fel minket a háziorvos, hogy akár 6 óra is lehet), majd dr. umbuduntu-mostjöttemafrikából doki behívatott, akinek sztem a kollegái sem érették a szavát, mert nem is beszélt, hanem mintha szótagokat böffentett volna oda a népnek.. 

Bementem, vittem az összes leletemet, az MRI és RTG képeimet 8 évvel ezelőttről, a lefordított szakvéleményeket (ezeket már 2010-ben Buddy lefordította a csontkovácsnak), meg a GP levelét.. nos, én nemtom miféle volt ez az ember, de közölte, hogy not too bad a RTG kép, és igaz, tényleg erőtlen a bal kezem, de ő mittudja, hogy milyen volt régen, úgyhogy szerinte a fülemmel lesz valami baj. De azt nem is vizsgálta :D 

Elbocsájtott egy darab recepttel.. na, akárhogy is sz*rul voltam, visszarongyoltunk a dokinkhoz, aztán ráöntöttem az egész napi bajomat, hogy mekkora paraszt volt ez a faszi, meg asse tudom, h egyáltalán ki volt ez, milyen orvos.. (ugye azért küldött ide a GP, mert előírás szerint járt el, olyan nagy kórházba kellett, hogy utaljon, ahol van mri és idegsebész..)

Sűrű elnézést követően kézbe vette az irányítást és beutalt orthopédiára (gondolom 2 éves várólista), fizikoterápiára (szintén..), felírt egy durva gyógyszert, ami az ideggyulladásra jó (mellékhatása szédülés és totál KO), meg egy másikat szédülésre..

2 hétre kiírt, és majd meglátjuk, hogy hogyan tovább..

Nos, a bénaság zsibbadássá enyhült, a kézgyengeség meg van, és a szédülés is, de talán nem annyira durván.

Itt köszönöm meg Buddy fórumtársainak az aggódást és a jókívánságokat: 

nagyon aranyosak vagytok és jól esett, köszönöm szépen. :D

csomag :)

Legoland-ben elveszett Beni pulcsija.. meg is siratta, így ez vett arra rá, hogy bejelentesem a recepción, hogy elveszett a supermario-s pulcsi. Ki kellett tölteni egy lapot, leírni, h milyen, mekkora és hol veszett el, meg a címünket.

Bevallom őszítén, nem gondoltam volna, hogy valaha is viszont látjuk.. már néztem a boltokban, hogy hol tudnék neki egy másik -ugyanilyet- venni.

És vannak még csodák: csomagunk érkezett Legolandből, akik visszaküldték az elveszett kedvencet.

Újabb pirospont a legóéknak. :D

És a nagy kő lehullott...

.. Dublinban aki ma földrengést érzett, az ne aggódjon,  biztos, hogy  Hannus köve lehetett.. ma kapták kézhez az érettségi eredményeit.

És az elérhető 600-ból 575-öt kapott.. a legrosszabb a földrajz B2-je volt (ez a 75%-80% -os eredményt jelenti).

Az egyetemi ajánlatokat hétfőn kapják meg, de a tavalyi ponthatárok fényében, még akár az első helyen megjelölt szak is szóba jöhet :) :)

Szuper ::))))

Lego Daddy

A Lego nálunk az első számú játékok között szerepel, gyakorlatilag minden alkalommal megragadják a srácok a lehetőséget, hogy lego-t kérjenek. Ennek több szempontból is örülök. Egyrészt ez egy olyan játék, ami nagyon kreatívvá tudja tenni a kölyköket, hiszen lehet variálni az egyes elemeket egymással. Itt mondanám el, hogy sem mi, sem a gyerekek nem az a fajta "legósok" vagyunk, hogy megkapja a gyerek mondjuk a repülőgépet, összerakja, felkerül a polcra, oszt viszonlátás. Én abban hiszek, hogy összerakni, megcsodálni, esetleg lefotózni, aztán szétszedni, és hajrá, hagy szárnyaljon a képzelet. A kreativitás mellett van még jó tulajdonsága a legónak: egyrészt nem kínai, tehát támogatjuk vele az európai termelést, (ezt sajnos ma már egyre kevesebb termékről mondhatjuk el) másrészt 30 év múlva is ugyanúgy fog kinézni, ugyanolyan tartós lesz, és ugyanolyan kreatív ötleteket lehet vele megvalósítani.

A minap a nagyobbik középső (:D:D:D:D) fiam jött, hogy akkor ő engem meglegósított. Íme a legó-énjeim :

                                          Diszkrét méretű kávésbögre :)

 
                                          Kockahas :)

          Még a bringa színe is stimmel- nagyjából...jó lenne ekkora reflektorral hasítani az éjszakában :)

                                          Profi!
                                

       Itt azért megemlítettem, hogy ha felnőtt lesz, nyugodtan meglephet egy Gibson Flying V -vel, mert ilyen gitárom (még:-)) nincs. :D
                                        

Hát nem kreatív...? :D:D

Hill-walk

A kimerítő, szuperaktív nyaralásunk után azzal a szent meggyőződéssel indultunk haza, hogy majd jól kipihenjük magunkat itthon, amíg a szabadság ideje tart. Az idő valami fantasztikusan szép volt, ami legalább kétszeresen is nagy szó, hiszen egyrészt az írországi időjáráshoz képest is átlagon felüli volt, de az egész idei nyárhoz képest meg kiváltképp szokatlanul napos és meleg.

Szóval dacára annak, hogy kipihenésről még szó sem volt, kitaláltuk, hogy bűn lenne itthon heverni ilyen szép időben, úgyhogy menjünk el kirándulni. Első kanyarban a Mizen Head felé akartuk venni az irányt, mert ott még nem voltunk, és már régóta kacérkodunk vele, mint potenciális úticél. Csakhogy a környék webkamerái és az előrejelzés pont a déli partok mentén ígért ködöt egész napra, így lebeszéltük magunkat, és az egyik nagy kedvencünk, a Glendalough felé indultunk végül.

Odaérve láttuk, hogy bár nincs hétvége, mégis elég sokan vannak, hiába, ez a környék mindig vonzza a turistákat is, és a helyieket is, hiszen mind földtörténetileg, mind látvány szempontjából kiemelkedő a hely. Kulturáltan elfogyasztottuk szendvicseink egy részét, és ittunk egy kávét a kis parkban, ami a tó tövében van, majd Verbéna feldobta, hogy mi lenne, ha elindulnánk az egyik túraútvonalon. Legalább 5-6 különféle útvonal van, más-más nehézségi fokkal, hát persze, hogy az én drágám kiválasztotta az elérhetők közül a legnehezebbet. 10 km, közel 400 méternyi szintkülönbség. Ráadásul a meredekebb résztől, a Poulanass vízeséstől indultunk, ami azt jelenti, hogy több, mint 600 vasúti talpfákból, hosszanti irányban kirakott lépcsősor kanyarog fel a hegygerinc tetejére. 

Felérve leírhatatlan látvány tárult elénk. A jégvájta hatalmas völgy, odalent a két tóval, körbe a hatalmas hegyekkel. A tavak mögé ereszkedve körbe vad szarvasok, őzek, kecskék, és bárányok legeltek békésen, fittyet hányva ránk. A gyerekek meg is jegyezték, hogy "állatsimogató szag van" :)

A két tó mögött, a völgy végében egy híd vezet át a patakon, ami hol keskeny, hol széles, hol vad és mély, hol alig látszik a sziklák között. Hosszan kanyarogva ér el a Felső tó elé, és táplálja azt. Annyira meredek az út, hogy a turistaútvonalat durva cikk-cakkban építették ki. Így vezet le az "ösvény" egy kis valamikor bányásztelepülés romjai közé. Az egykori kápolnánál megpihentünk, ekkor már több, mint három órája tartott a túra. Mi Verbénával nemes egyszerűséggel hanyatt vágódtunk a selymes füvön, a gyerekek meg sziklákra másztak, meg a patakot bűvölték. Meg rohangásztak, kergetőztek...(aktív pihenés...?? :D:D). Innen már viszonylag konszolidáltabb út vezetett a parkoló felé. Az ösvény egy pontján pont rá lehetett látni Szent Kevin "ágyának" nevezett sziklahasadékra, ahol a cca. 1000 évvel ezelőtt élt szerzetes álomra hajtotta a fejét. Az egész vidék az ő nevével van fémjelezve, van ösvény, kápolna, őrtorony, temető...ezek köré épült ki a tavak közti látogatói központ, nagyon igényesen lett minden kialakítva. Szokásosan boltok, szálloda, éttermek, és parkolási díj :)

Nem túrázni készültünk, szóval farmerban és pulcsiban nem volt azért olyan nagy komfort végigcsinálni, de a látvány és az élmény messze kárpótolt. Csodás túraútvonal volt, és tuti, hogy fogunk ismételni is. Már csak azért, is, hogy Tomival is végigjárjuk, aki ugye most a sógoroknál "aszalódik" éppen.

nyaralás 4.

szombat: Littlehampton.

Arun folyó itt torkollik a tengerbe, kisváros, hosszú tengerparti sétánnyal itt is. Nagy kávézó-étteremmel az elején, ami rendkívül csúnya, mert barna, és pont úgy néz ki, mintha egy óriási darab mamut kaka lenne. Érdekesség továbbá, hogy itt húzódik a világ leghosszabb padja, aminek egy-egy deszkájába valami 60 fontért bele lehet vésetni szöveget. Itt is shopok húzódnak persze végig, igazi bóvliboltok: bementünk az egyikbe, és a fotón is látható kalózzászlót megkapta Beni. (elfogyott, így leszedettük az eladóval, és olcsóbban elhoztuk.. de ez így  klassz, hiszen a szél már megtépázta kicsit )

Felsétáltunk a folyótorkolatig, meg egy kis tó is volt, ahol rákászokokat néztünk, illetve akárki rákászhat, csak 12 fontért kell venni hozzá felszerelést.. 

Itt végre tudtak fürdeni is a srácok, nekünk nem igazán volt kedvünk..

Utolsó ott töltött napunkon pedig Eastbourne városa felé indultunk, de előtte megálltunk Beachy Head-nél.

A kilátás gyönyörű, a srácokkal hülyéskedtünk egy sort, rendeztünk dombról legurulóversenyt, megbámultuk a mélyben a világítótornyot. Isteni időnk volt: ragyogó napsütés, meleg..

Eastbourne nagyon szép üdülőváros, a szokásos tengerparti sétány, a gyönyörű házakkal, a kavicsos, kiépített tengerparttal, és a millió kis üzlettel. Van egy walking-tour is, de ezt is majd legközelebb járjuk végig. 

Itt is fürödtek a gyerekek persze, mi meg perszehogy nem.. asszem én bedugtam a lábamat a tengerbe..

Hétfőn a hazaútról szólt a napunk, Birminghamnél már iszonyat esőben autóztunk, valahol Walesben megálltunk kicsit, de olyan durván hideg volt, hogy a fiúkat megfuttattam, és már ültünk is vissza a meleg autóba. A hajón éjjel utaztunk, a család többi tagja felment a deck-re, én bepánikoltam a végtelen sötéttől, így csak kimentem, majd bemenekültem..