Most úgy kezdek
neki az évértékelő bejegyzésnek, hogy nem olvasom vissza a tavalyit. Nagyon sok
minden törtnt velünk ebben az évben. Fizikailag is, és emócionálisan is. A nagy
momentumok persze az első esküvő a
gyerekeinknél….az mindenképpen óriási dolog…és persze az év végén az első
unoka. Erről nehéz írni, mert nem nagyon lehet szavakba önteni az érzéseket,
amikor a karodban tartott 3 hetes kisbaba rád mosolyog. És tudod, hogy közöd
van hozzá, hogy nélküled ő sem lenne a világon….szóval ez leírhatatlan.
Januárban régi
barátaink látogattak meg, de hatalmas csalódás lett belőle, sajnos nem pozitív
élményként tartom számon.
Sikerült
összehoznunk a családi nyaralást is, ezúttal homlokegyenest másképpen, a 19
órás hosszú komppal, és ezúttal Franciaországban merültünk el, persze csak egy
részében, de feledhetetlen élményeket szedtünk össze Normandiából, a
Loire-völgyéből, és La rochelle környékéről. Végig koktéloztuk-szivaroztuk azt
a tengerparti szakaszokat, és csodálatos helyeken jártunk.
Közben Jancsika
diplomaátadója is megtörtént, már szinte „hazajárunk” a Trinity-re, de legalább
tudjuk mi a járás. Nagyon büszkék vagyunk Jancsira is, negyedikként felkerül a
nappali falára a szokásos Lafayette-fénykép, ahogy a talárban fogja a
diplomáját. Szerencsére hamar el is helyezkedett mint mikrobiológus, ugyan
industrial terület, de szakmájába vág legalább, és hetente csak egyszer kell
Dublinba mennie, amúgy tud itthonról dolgozni, ami neki is és nekünk is
kényelmes.
Még az évvégi
nagy kiruccanásunk előtt csináltunk egy tök jó progit a srácokkal, amikor
áthajóztunk Wales-be úgy, hogy a kocsikat a kikötőben hagytuk, és 2 óra wales-i
séta után indultunk is vissza. Jó móka volt, kimentünk az EU-ból, szivaroztunk
a decken az óceán közepén, hülyültünk, dumáltunk, jó élmény volt
Sajnos az év vége
felé nekem annyira egészség szempontjából nem volt ideális….meghúztam a jobb
alkarom, ennek következtében amikor dolgoztam a csiszológéppel, figyelmetlen
voltam, nem bírtam tartani a jobb karommal, és a bal kezem mutatóujját bekapta
a gép. Szerencsére nem tépte le az ujjamat, de igen kellemetlen időszak indult
meg, ami még mindig tart, de remélem nyárra legalább annyira helyrejön az
ujjam, hogy tudom használni fájdalom nélkül.
Minden
forrásunkat összelapátoltuk, hogy Mimike születésekor részesévé válhassunk az
életének az első időszakban, így odautaztunk München-be a „gyerekekhez”.
Őrületes utazás volt, bérelt kocsival, hotelekkel, alpesi túrával, és
nagyon-nagyon sok babázással. Közben novembertől fura gombócérzés lett a
torkomban, ami nem akart múlni minden igyekezetem ellenére….amikor már hetek
óta hiába küzdöttem, nem múlt el, már a legrosszabbra gondoltam, így
felkerestünk egy szakorvost, aki megvizsgált, és azt mondta, valószínűleg néma
refluxom van, amit nem vettem észre, és azért lett a torkom/garatom annyira
gyulladt/irritált, ami gombócérzést okoz. Refluxdiétára van szükségem,
stresszoldásra, és türelemre, mert hónapokig tart, mire javulás várható. Újabb
étkezési probléma, amit meg kell oldani. Nincs kávé, pláne nem 4-5 espresso
éhgyomorra, nincsen a sok alma, amit annyit kajáltam, nincsenek fűszeres,
csípős kaják, nincs fullrazabálás, nincs étel lefekvés előtt 2-3 órával, és
alkohol is csak mértékkel. Nesze neked újévi fogadalom, lol.
Rengeteg érzelem,
rengeteg élmény, új érzések, kiforrott tapasztalatok a felnőtt gyerekeinkkel,
egy újabb diploma, és az első UNOKA….mit írhatnék: Hihetetlen évünk volt! És
Kívánom magunknak, hogy csak sűrűsödjön tovább, hajrá! Boldog Újévet minden
erre járónak!