2001. július

1.
A Mátra gyönyörű volt, az idő pompás... Jó sok helyen jártunk, bejártuk Parádsasvár környékét és a kevésbé ismert helyeket is felkerestük. Tegnap még strandoltunk is, úgyhogy a pancsolás is be lett pótolva. És mit tesz a vidéki, jó levegő?? Jancsi babám megfordult. A hátáról a hasára. Jól meglepett, mert én a hasról-hátra fordulást vártam, és kicsit később ezt a mozgást. De nagyon élvezi, hogy elmozdulhat saját erejéből. Gyönyörű lett, "napoztattam" az árnyékben meztelenül, ez kifejezetten tetszett neki. A nagyobbak is szépen lebarnultak, Tomi is jól bírta a hegyeket-sőt! Állandóan figyelni kellett, hogy hova megy, mert reggeltől-estig fel volt pörögve. Egyszer sem fulladt be, pedig itthon fele ennyi mozgástól rosszul van.

3.
Én egy 7 gyerekes család 3. gyereke vagyok. Sajnos a szüleim '94-ben elváltak, apámmal nem tartom a kapcsolatot. A testvéreim közül csak én vagyok házas, 2-en elváltak, a többiek még tanulnak. A férjemmel gyerekkorunk óta ismerjük egymást (az anyukáink a terhesgondozóban, majd a játszón ismerkedtek meg). Eleinte csak barátok voltunk, aztán tessék.. Imádjuk egymást!
’92 őszén összeházasodtunk, '93 tavaszán pedig megszületett Johanna. Apámnak volt egy nagy cége, itt dolgoztunk a férjemmel - én főként papírmunkát, míg ő az ügyfelekkel tartotta a kapcsolatot-, ami a szüleim házasságával együtt tönkrement. Ekkor mi is elkezdtük –mint soka mások is az ismerőseink közül- az albérletezős időszakunkat. Közel 6 éven keresztül laktunk így, közben megszületett Tomi és Kari is. Mikor Karolina elmúlt egy éves, cseréltünk a férjemmel. Ő maradt otthon és én jártam el naponta dolgozni. Fél év elég volt arra, hogy rádöbbenjek: az én helyem a srácaim mellett van. (Tamásról időközben kiderült, hogy az immunrendszere nagyon gyenge, és asztmás is, ha beteg rendszerint kórházban kötünk ki.) Aztán, amikor kiderült, hogy Jancsi a pocakomban van, feladtuk az albérletet, és anyámmal összeköltöztünk. JElenleg egy panelban lakunk, de tervezünk közösen venni egy nagyobb házat, ahol két külön lakrészt ki tudunk alakítani. A férjem itthon dolgozik, fordít. Ezt a helyzetet nagyon élvezzük, hiszen akkor vagyunk együtt, amikor csak akarjuk. (Csak a határidők ne lennének..)

9.
Tomikámnak úgy tűnik pók csípésre is allergiája van, mert asztmás rohamai voltak és ez a dög pók okozhat ilyen rohamot "az arra érzékenyeknél". Szegénynek 0 mozgás mellett is 130-140 volt a pulzusa és a gyógyszerek mellett is csak fulladt.
De mostanra már nagyon jól van, pótolja a kimaradt köröket.

Jancsi ma megkapta a 4 hónapos oltását, kicsit sírt, de nem vette nagyon a szívére a dolgot. Most alszik, remélem nem fog belázasodni, nem lenne nagyon jó ebben a dög melegben.

Járókánk nem hiszem, hogy lesz: én nagyon utálom, a nagyobbakat is inkább kiraktam a földre (persze plédre), ott nagyobb a tér és jobban motiválta őket újabb mozgásra az elérhetetlen "kincsek" (pl. távirányító, videó, stb.)
Testvér-kérdés...* nem tartom valószínűnek mostanában, hogy újabb bébink legyen. A későbbi terveink között van, hogy esetleg 8-10 év múlva.. Ez csak terv, én nagyon szeretem, hogy ilyen nagy családom van, de 10 év nagy idő, nem tudjuk még mi is lesz majd akkor.

*Jajj, ez nagyon jó. :P Azóta 2003-ban és 2006-ban is született egy-egy fiúcskánk, de mostmáraztántényleg úgy gondoljuk, hogy ENNYI! :P

10.
Tomi betegsége úgy kezdődött, hogy kiütéses lett.. olyan volt, mintha bárányhimlős lenne, de mivel volt már neki, másra gyanakodtak. A bőrgyógyászaton hónapokig kezelték ekcémával, rühvel(!!!!!).. majd mikor már taknya-nyála (bocs, de nem tudok jobb kifejezést!) is egybefolyt, vettek tőle vért és megállapították, hogy mi mindenre allergiás. Addigra már az asztmát is diagnosztizálták nála.. Ez persze cca. 1-2 éves sz***kodás után derült ki. A bőrbetegségének a neve M-M-H, de olyan gyógymódja, ami Tominál is hatásos lenne, nincs. Mindenféle jót és rosszat kipróbáltunk, de –eddig - nem sok hatása.
Egyébként igyekszem nem pánikolni, hiszen a legfontosabb az, hogy megnyugodjon és ne legyen rosszabbul! Majd ha már jobban van, akkor kiborulok.. (Szegény férjem!)

14.
Jancsi napok óta taknyos, de mostmár köhög is, szerencsére csak a lefolyt cucc miatt, de igencsak zavarja. És úgy tűnt, mintha fulladna ill. nehezített lenne a légzése. Az ügyeleten kaptunk orrcseppet, meg egy kis köptetőt is. Láza hál'Istennek nincs. És állítólag vmi vírusos nyavalya, én nekem is elkezdett fájni a torkom és kezdek berekedni. De inkább én legyek vacakul, csak a kicsinek ne legyen baja... Ez olyan rossz!

18.
A gyerekek továbbra is betegek, Jancsi ugyan kigyógyulóban, de Tominak tüdőgyulladása lett, Kari is beleesett a "jóba", no és én is egyre vacakabbul vagyok.

19.
Tomi egyébként továbbra is fullad. Mi javulunk.
Most kellett kitöltenem egy allergológiai tesztet, (Tomival kapcs.-ban) és elég gáz.. Szembesültem azzal, hogy nem volt olyan éve eddig a kisfiamnak, amikor ne lett volna kórházban.(2x-3x/év).

25.
Nem írtam mostanában sokat Jancsiról, de bepótolom az elmaradást:
Az éjszakát úgy alussza át, hogy 3-4-kor kel, akkor magam mellé veszem és együtt alszunk tovább, persze azért eszik egy kicsit
Az elmúlt napokban arra ébredek, hogy be nem áll a szája, egyfolytában dumál. Kedvenc "szavai" a HÖ, a MAMAMAMMM, a GRGRGRGR és nagyon imádja hangosan beszívni a levegőt. Ettől először a férjem padlót fogott, azt hitte, hogy fullad, de hál'Istennek csak játszik.
Tettem az ágya mellé cca. egy hónapja egy tükröt és képzeljétek, a minap fedezte fel benne a babát és nagyon örül neki. Vannak textil-játékai is, ezeket szokta nyálazni, gyűrni. Keljfeljancsija nincs és úgy gondolom, hogy nem is lesz.
Rettentően nyálzik, valószínűleg a foga van készülőben, bár még konkrét jele nincs..
Olyan cuki, időnként olyan bamba tud lenni és ilyenkor (IS) úgy imádom.