28.
Aug. elején elmentünk a NOE-féle szelidi-tavi nyaralásra. Ilyen szar nyaralásunk rég nem volt. Az idő elhanyagolandó, mert az egy hét alatt volt cca. 3-4 nap, amikor nem esett egész nap. Jókat röhögtünk, persze kínunkban, és nagyon emlegettük a Zimmer Feri című filmet. A vendéglátás kritikán aluli volt.
Aztán a telek, ahol a házak álltak telis-tele voltak különböző virágzási fázisban levő parlagfűvel. Ez persze akkor nem érdekelt volna, ha senki nem allergiás nálunk, de Tomi is és Buddy is azok. A második napon úgy döntöttünk, hogy inkább hazajövünk, de a srácok kikönyörögték, hogy „hátha lesz jobb is..!” . Másnap elég jó idő lett ahhoz, hogy elmenjünk a strandra, de akkor totál kiakadtam, amikor ott is parlagfű-tengerbe kellett volna leteríteni a plédjeinket. A szép az egészben, hogy ez önkormis strand és panaszt - ugyebár- a helyi jegyzőnél tehettünk volna. Aki -gondolom- jól megbüntette volna saját magukat.
Nem akarok örök elégedetlenkedőnek tűnni, hogy se itthon nem férek a bőrömbe, se a nyaralás alatt, aki csak a csomókat keresi azon a bizonyos kákán.. de nagyon csalódtunk, hogy ez a hely egyáltalán nem volt arra alkalmas, hogy kisgyerekekkel ki tudjunk kapcsolódni. Mert a bazi nagy zuhiban nem volt hely arra, hogy a kisebb méretű, nem TV-b**i gyerekeimmel ellegyek, ugyanis a szobánk kb. 16-17 nm-es volt, benne 4 nagy emeletes ággyal, egy pöttöm fürdővel, egy asztallal, négy székkel, egy hülye szekrénnyel..
Hazajöttünk és két hét kihagyás (azaz zárvatartás) után halódik a bótunk, jelenleg mindent egy db. százasért adunk, csak vigyék.
A gyerekekről is írok, ez azért vidámabb téma. Jancsinak -félve írom le.. - még mindig csak 7 foga van, a haja sem igazán nőtt, talán kiszőkült a nyár folyamán. Még mindig vígan szopizik, nagyon nem is merek lefeküdni, mert rögtön jön vigyorogva, hogy „cici”és rángatja fel a ruhámat. Viszont kicsit fáj már a szoptatás, ezért próbálom esti-reggeli szopira leszoktatni, jelenleg még a kísérletezés folyik ez irányba.
A lába -szerintem- hatalmas, lassan kinövi a 21-22-es cipőméretet. (A mi fiunk: apjának 48-as van, nekem 41-es) A beszéde még mindig kissé Menő-Manós. A nevünkön kívül használja az ott- ot, a kaka-t, hammam-ot, a kutyának vava-t mond. Szóval szerintem szépen, okosan fejlődik. Ja, és imádja, ha Apa gitározik Neki.
Kari nagy dumás még mindig, talán kevésbé erőszakos, időnként még be-bepisil éjjelente. Teljesen önálló, talán túlságosan is (akármit nem vesz fel és nem mindegy, hogy hogyan van csatozva-fésülve a haja)
Oviba (itt) továbbra sem fog járni.
Tomi készül a 2.-ba, de továbbra is magántanuló marad. Készítjük a haditervet, hogy miként folyjék a tanulás továbbra is itthon. Baromi nagy lakli lett, neki már üti a 37-et a lábmérete, a magassága is 137.
A nyáron kiolvasta a HP. mind a 4 részét. És reménykedik, hogy egyszer majd ő is megkapja a Roxfortba a meghívót és kiderül, hogy van benne egy kevés varázsló vér.
Hannus kész nő lett, kifúrattuk a fülét, így villogtatja a cimpáját mindenkinek. Ő meg már 4.-es lesz. Hihetetlen, hogy ilyen nagy már! Ő is egy könyvmoly, nem is számoltam, hogy mennyi mindent kiolvasott. Igaz, olyan, mint én voltam kislányként: képes 3-4x kiolvasni egy könyvet, ha az tetszik neki. (Én most is így lennék, ha lenne elég időm újraolvasni egy régi kedvenceket. De örülök, hogy ha végére jutok egy-egy új szerzeménynek..)
Bár most még csak 15. hetet kezdtem, a múlt héten megéreztem az első mozgását a Babának, ami mostanra egyre intenzívebb, már Buddy is érezte. Ez olyan jó. A 12. heti UH-n mindent rendben találtak, nagyon édes volt.
Közben sikerült Tominak beadatni a 6 éves DiPerTe-t.. szegény szenved nagyon. Időnként járni sem bír, annyira fáj a keze. De tényleg fáj neki, csúnyán bedagadt, bevörösödött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése