Gyereknap

Valahogy kialakult egy kis "hagyomány", hogy ezen a napon Balatonra vittük a srácokat, illetve tavaly ezen a napon medizhettek először..
Nagyon fel voltunk dobva, hogy az ír meteorológiai szolgálat huszonfokokat, ragyogó napsütést jósolt.. kérdés sem volt, hogy akkor ma, gyereknapon: irány a tengerpart.
Maradtunk az Inch-nél.. egyszerűen nekünk való. Mert van közelebb is, de.. de .. ez jobb.

27 fok, a víz hőfokát nem írom le, maradjunk annál, hogy annyira nem volt hideg.., napsütés, homok, sárkányozás, napon-heverés, homokvár építés, hullám-ugrálás... megakúl.

Ennyi volt az élmény-beszámoló, hullák vagyunk, holnap meg már megint jönnek a hajtós-dolgos napok, rá kell pihenni egy kicsit.

...

Végre meleg van, már-már nyár.. ÉÉÉSSS szabad hétvégés is..
Holnapra tervezzük a tengerpari kirándulást, nagyon remélem, hogy az előrejelzések igazak, és tényleg marad a jó idő.

Tervezzük a hazautat, az otthon-létet, sacc-per-kábé már látjuk, hogy mikor és merre megyünk.., várja mindenki Bruncit (minap kaptunk fotókat róla, nagyon cuki), és a bicajozást, a Balatonozást.

Nagyjából evvan, jól vannak a gyerekek, mi is, kerek minden.

LOL

Beni: önarckép

jusztis

Makacs egy nép vagyunk mi.. ma is szabadnapos voltam, és csakazértis kerestünk magunknak egy napsütötte helyet Írországban.
Ágival küldettünk a hazai melegből egy kicsit, amit sikerült meg is találnunk. (tegnap lezsírozták Buddyval, hogy küld nekünk egy 20 fokos meleget.)

Inch-félsziget, 2. felvonás

Homokozóval, sárkánnyal, tengeralattjáró (by Beni) cipőkkel, krémekkel és törcsikkel, no meg váltóruhákkal felszerelkezve indultunk el.
Odafelé szemerkélt ugyan, de az ottlétünk alatt felettünk gyönyörű kék volt az ég, kissé távolabb be-beborult, de igazán a hazafelé út volt duuuujjjjvaaa.. olyan zuhé volt, hogy kettőig nem lehetett ellátni.

süss fel nap

Na, asszem most érkezünk el lassan abba a fázisba, hogy várjuk a hazamenést.
Tegnapi mo-i hír, hogy a legmelegebb nap volt, 30-on túli fokok.. itt meg lassan idejét sem tudom, hogy mikor volt az, hogy nem esik az eső, és a nap képes 12-13 fok fölé vinni higanyszálat.
Minap 2 eső között voltunk, és megcsapott a tavaszi eső illata, még kicsit boldog is voltam tőle, de azért az már nem igaz, hogy a 4 egymást követő szabadnapomon itthon kellett ülnünk.. :((

A jó oldala ennek az időjárásnak az az, h az algériás fiúknak eddig nem kellett semmit használniuk, ventolint is csak Tomi használt a télen.

tegnapi uccsó

Egy ír klasszikust a végére:

Molly Malone - Hannus, Tomi, Buddy,

van méég

Man in me - Tomi és Buddy




Dead flowers - Tomi, Buddy

és még

A-moll csárdás (részlet) - Tomi, Buddy (Hannus a képrögzítő)

tegnap

.. a vacak idő bezárt minket a négy fal közé, (ill. jelen időben is ez a helyzet. :/)
Délelőtt főzőcskéztünk, aztán én az emeleten lefoglaltam a kisebbeket. Merthogy Buddy megreparo-zta egy kicsit a gépét, és most épp képes felismerni a firewire kártyáját.. no, szóval azidő alatt pár felvételt csináltak.

Például:

Killing me softly -Hanna énekel, Buddy gitározik, Tomi rögzít.. ( sajnos a kezdő képsorok elég gyatrák..)

boci-boci taa'kaa

Lefü-lefü-faaa'kaaa..

suli

Ma beírattuk a 2 elsőszülött gyermekünket egy 18 km-re arrébb lévő kisváros secondary school-jába.
Hallottunk sok jót róla, emilben bejelentkeztünk, az igazgatónővel tárgyaltunk, aki nagyon kedves volt, és elég szigorúnak tűnik. Mint a régi, otthoni sulink ig.nénije.. akit szerettünk. :D
Tomit egy évvel tetettük vissza, másodikos lesz (otthoni nyolcadik). Azért, mert a 3. év vizsga év, és ehhez jó lenne angolból jól felgyúrnia magát.
Hannus a megúszós, ún. Transition Year-be került. Ennek ő eleinte nem örült, de mikor hallotta, hogy mi minden fog rá várni..: Delphi-ben tábor, német nyelvű színház, kiállítások, koncertek és színielőadások.. igaz, kis tanulás is lesz, a komplett ECDL többek közt.
Erre külön be kell fizetni 500 eurót, ami kicsit kemény, de kigazdálkodjuk.
Az egyenruhát Hannusnak varratni kell, Tomiét meg az ottani ruhaboltban meg tudjuk majd venni.

Újabb lépcsőfok. Nekik is, nekünk is.

írtam már?

..hogy mennyire szeretem hallgatni a lányaimat, fiamat..? Nem, nem mikor veszekszenek... :DD
Hanem, mikor zenélnek.
Most ugyan csak Buddy és Tomi gitározik-énekel, de.. nagyon édesek.
Persze megjelenik, mint majd mindig, Marci és Jancsi is, egy-egy kis csörgőt rázva, vagy Beni is, csak ő táncikálni, de ettől még lélekmelengetőbb a helyzet.

(apropó, át kellene állítanom az időzónát... itt még csak fél kilenc, ragyogó napsütés.. hehh..)

A gondolat teremtő ereje (avagy alkotunk a bloggal)

Amiről már írtam párszor asszem itt. Ezúttal arra gondolok, hogy ennek az internetes izének köszönhetően megismerkedtünk egy családdal tegnap. Azért baromi érdekes, sőt, már már szinte bizarr a dolog, mert egy virtuális jelenlét pillanatok alatt személyes, élő dologgá manifesztálódott, ami persze a maga módján teljesen szokásos, sőt, törvényszerű is, mégis engem valahogy megfogott a dolog mélyebb vetülete.
Szóval ez a család az interneten akadt ránk, és felvették velünk a kapcsolatot, amit legott egy személyes randevú követett, és eltöltöttünk pár igazán kellemes órát a Birr-i kastélykert csodás parkjában. Nem laknak messze tőlünk, és a kinti magyarokkal bizony sajnos nekik is hasonló tapasztalataik vannak, mint nekünk. Nos, ha kialakul barátság köztünk, az mindenképpen nemcsak azért lesz nagyon érdekes, mert a virtuális valóság szülte, hanem totálisan érdekmentes, hiszen nem ismerjük egymást, nincsenek közös köreink, nincs semmi, ami befolyásolná a viselkedésünket egymással. Tehát: lehet őszintének lenni, lehet magunkat adni oda-vissza. Sőt minden következmény nélkül elküldhetjük egymást a sunyiba is, ha netán arra kerülne a sor, bár az első találkozásból nekem nem ez tűnik valószínűnek : -)

nagyon..

.. belelendülök itt a blogolásba.. :DDD
Piszok sokat dolgoztam mostanság, és ez idő alatt Buddy nagyon sok dologgal meglepett... többekközt:

- sütött túrós lepényt (a nagy sikerre való tekintettek 3szor is az elmúlt héten ):



- felkutatott és megcsinált egy "slow-food"-ot :DD, pestós túróval töltött csirkemell a becsületes neve:



Ma pedig Chicken Korma-t csinál, basmati rizzsel... :D

Mondom, hogy tök jó nekem. :D Nagyon.

talán..

.. lenti a képekből is kitűnik, hogy itt biza fene egy idő van.
Egész héten esett-fújt-sütött, de a eső volt a legmarkánsabb, a széllel kombinálva.
Ma amúgy Nyugatra indultunk, arrafelé már egyáltalán nem esett, de nem jutottunk el az óceánig.. ui. 50-60 km-re is piszok hideg szél fújt. Megálltunk Loughrea-ben, vagy 2 és fél órát ott töltöttünk, majd hazafelé megejtettük az itteni életünk első igazi mekizését.
Érdekes volt, mindenesetre nagyon lazán adtam le a rendelést.. a profik felsőbbséges önhittségével*. :DDD
A ma estére várható 0-6 fok több, mint durva.. :OO

(*itt megörökítendő tény, hogy a féléves értékelésen csupa jó dolgokat mondtak rólam, és jót tett az egómnak. Mert azt persze tudtam, hogy nagy gond nincs velem, vagy a munkámmal, de az összes manager jót mondott rólam, meghogy kedvelnek, és hogy az angolom is tök jó.. ez tök jó. :D )

deszkások

Tomi kért és kapott egy gördeszkát a szülinapjára. Nagyon élvezi, eleinte sokat esett, és sok jutyubos klipet megnézett, hogy milyen trükköket tudna megtanulni, meg később találkozott 3 sráccal, akik deszkások, és persze közel nem tud annyit, amennyit szeretne, de fejlődik, és rettentően jól érzi magát.. na szóval, a lényeg, hogy Jancsi és Marci is rákapott a deszkára.
Ment a harc, h ki használja a Tomi deszkáját, ha nincs épp a gyerek talpa alatt...
Úgyhogy a minap elmentünk az Argosba, és kapott a két fiú egy-egy "gagyi" deszkát. Villogó led-es kerekek, max. 55 kiló..
A telepen jönnek-mennek, cukik, Tomi oktatja őket, ahogy köll.

Nemrégiben játunk Loughrea-ben, ahol felfedeztünk egy kicsi deszkapályát (amúgy Tullamore-ba hordjuk Tomit, ott van egy kicsivel nagyobb, körbezárt deszkapálya.)
Ma is útba ejtettük, hogy a kisebbek is kipróbálják, milyen is pályán gurulni..

a nyúl

szabadnap

Végre megint párosult a szabadnap a napsütéssel.

Úgy gondoltuk, hogy a nagyon népszerű helyeket el kellene kerülni, mégiscsak vasárnap van, holnap meg bank-holiday, szóval boldog-boldogtalan kimozdul.
A cél a Wicklow-gap-nél felfedezett jégkorszaki tó.. lett volna... merthogy tömeg a parkolóban. (egy kb. 5 km-es utat akartunk megtenni a parkolótól a tóig.. de igazi amerikai kirándulósok lettünk: legurultunk a tóig.) Ahol jött a pofáraesés: a tó körbe van kerítve, egy áramfejlesztő a völgyben... és persze jöttek a kitalált történeteink: ez tuti valami alibi hely, látni az alagutat be a hegy alá.. ez csak kamu.. és ott bent van Valami.. de ezen túl, nem tudtunk mást tenni, mint továbbgurulni.
Egy gyors WC-zés erejéig megálltunk még Glendalaugh-nál, előresejthetően iszonyat tömeg volt ott.
Elindultunk a tenger felé, de útközben egy nagyon helyes, kissé vadregényes helyet találtunk: a Clara-völgyet. A völgyben az Avonmore folyik, (érdekes ennek a víznek is olyan olajos-barnás, borostyán színe van), és sehol senki.. egy jó órát eltöltöttünk ott, kacsáztunk a kövekkel, napoztunk, és élveztük az Életet. :D
A tengerparton kb. 5-7 km-t kellett autóznunk, míg találtunk egy parkolót. Onnan be a tengerhez.. ahonnan meg már szállingóztak haza a népek, a srácok homokoztak, futkároztak a dűnék között.. és felfedeztem, hogy az otthoni gépemen lévő háttérkép itt készült. :D

én, az anya

Késő van, a gyerekeim szuszogva alszanak, és ez olyan megnyugtató.
Mindenki itthon, együtt.. és ahogy Beni fogalmazott minap: mindenki boldog. :D Jó, jó.. szirupos ez most, de tényleg.
16 éve volt az első anyák napja, ahol én voltam az anya. Az még olyan kis cuki volt.. Buddy hozott egy kis cserepes virágot, amit BabaHannával adott át..
Aztán, ahogy a közösségbe bekerültek a srácok, jöttek a megható kis ünnepségek.. később a kisebb mini koncertek, akár a suliban, akár otthon..
Én, az anya, anyák napján rendszeresen sírok: a sok kis rajzocska, az esetlen kamaszgyerekek ölelgetése, a lányok sk. kis ajándéka.. hát nem lehet megállni könnyek nélkül.
És tudom, hogy közhelyes, de bármit odaadnék Értük. Semmi más nem fontosabb, mint ők. El nem tudom képzelni, hogy valaha is rosszat akarnék nekik, hogy ne beszéljek velük... azt hiszem belehalnék.. amikor az a halálközeli élményem volt, emlékszem, hogy akkor a gyerekeimet is láttam: sírva, boldogtalanul.. nem akartam, visszajöttem Hozzájuk.
Igen, valahol olvastam, hogy az anyák feltétlen szeretettel szeretik a gyerekeiket, és a viszonzásra ne számítson, hiszen az Élet rendje az, hogy az utódot véded, szereted, imádod... feltétlen szeretettel.

én, a gyerek

Anyák napja... és én, a gyerek nem vagyok képes a virtuális képeslapnál többet foglalkozni anyámmal... ha más lenne a helyemben, talán ennyit sem tenne.
Szoktam agyalni, hogy miért utálhat ennyire, miért akar nekem rosszat, és ha nekem rossz, az neki miért jó.. de igazán nincs válasz rá. Csak találgatás.. hogy nekem sikerült az, ami neki nem: szeretve vagyok, és szeretek, a gyerekeim jó úton haladnak, jobban szeretem őket önmagamnál..talán, hogy ezekre képes vagyok.
Pár éve az egyik húgomon számon kérte -a húgom születésnapján-, hogy miért nem mi köszöntjük őt fel a szülinapunkon.. elvégre neki köszönhetjük, hogy vagyunk.. ezt kérem ki kell érdemelni.. így nem megy.
Valahol olvastam, hogy az anyák feltétlen szeretettel szeretik a gyerekeiket, és a viszonzásra ne számítson, hiszen az Élet rendje az, hogy az utódot véded, szereted, imádod... feltétlen szeretettel.