Metallica koncert

A fiúk, mmint Jancsi, Marci és Beni nagy metál rajongók. Példa erre a kutyánk neve: LARS, aki a Metallica dobosa után kapta a nevét. Az egyik helyi pubban minden évben van metál-fesztivál, erre már tavaly elengedtük (persze Tomi kíséretével lol) a két nagyobbat. Mondjuk a helyi rockerek jó fejek, nem az a szétrúgom-az-arcodat-típusúak.

Már többször fel-felmerült, hogy jaj, de elmennének egy nagy koncertre..de:

•  mi nem vagyunk annyira jófej szülők, hogy velünk járjanak ilyen koncertekre
• egyedül úgy sem engendénk el őket, Tomi meg nem igazán metál-fan.
• qrva drágák a jegyek
• és kábé egy órán belül sold out mindig

Pár napja bejelentették, hogy akkor 12 év után újra fellép Írországban a Metallica..valamikor jövő nyáron.. Marcikánk mondja is, hogy húúú, de jó lenne, de hát tuti akkor jönnek, amikor mi nyaralunk, úgyhogy..úgyse..

NA, itt beindult az agyalásom (látszik, hogy táppénzen vagyok) és kitaláltam, hogy:

• győzzük meg a Tomit, hogy akarjon menni, őket azért szokta hallgani
• ha ez megvan, a fiúk (Tomi-Jancsi-Marci) következő szülinapjára vegyük meg a jegyeket, közösen (Kari, Tomi és mi) Ők úgyis majdnem egyidőben szülinapoznak.
• mindenkinek tetszett az ötlet, remek.

Közben kijött a dátum: 2019. június 8. szombat.

Ez is tök jó, ui. érettségi/junior cert vizsgák lesznek akkoriban, de egy szombati buli belefér (szerintünk)..

Tegnap kiderült, hogy mikortól árulják a jegyeket..most péntek 10 órától. Pff...Csak viszonyításképp: a 2006-os koncertjüket júniusban tartották és februárban kezdték el a jegyeket árusítani. 

Kicsit korai lenne a jövő évi szülinapi ajándékot már most megvenni..de nem is biztos, hogy kapnánk később, mert a Guns n roses-ra egy órán belül eladták az összes (80.000 !! ) jegyet.

A ticketmaster-en láttam, hogy van elővétel, bizonyos embereknek/klubtagoknak. Mivel volt időm erre is, utánajártam, hogy mit kell tenni, hogy legyen jogunk elővételre. 

A legpraktikusabbnak az tűnt, hogy beregisztrálok a Metallica fan-klubjába, és onnan kapunk egy elővásárlásra feljogosító kódot, amivel 2 jegyet lehet venni. Így is történt, Tomi is klubtag lett, meg aztán Catherine is..és ma 10 órakor megnyitották a lehetőséget az elővásárlásra.

10.11-kor sikerült véghez vinni, meglett a jegy, (az 1820-as és az 1821-es), Tomi is sikerrel járt.

Ő meg közben már tegnap lefoglalt a koncert helyszínéhez (Slane castle) közel egy kempingben szállást maguknak, így már az is le van tudva.

A fiúk most estek haza a suliból, hát... fülig ér a szájuk. :D 

Szász-Svájc

12.-én reggel elindultunk Zs-tól, Szászország felé, Prága érintésével. Ez lett volna a terv.. Minden jól indult, egész Brno utánig gyönyörűen haladtunk, volt időnk ebédelni is, bő 5 óránk lett volna Prágára.. csakhogy olyan brutál dugót fogtunk ki, milyet még sosem: 4 óra állás valahol a cseh autópálya közepén, sehol egy kijárat, egy pihenő..semmi. 

Úgyhogy Prága kimaradt, majd egyszer, máskor.

Estére megérkeztünk a szállásunkra, egy hegyi szállodába. Sötét volt már, így a kilátást csak reggel tudtuk megcsodálni: fantasztikus volt. Reggeliztünk, majd elindultunk a hegyi túránkra.

kilátás a szálloda ablakából

Még Marci mutatta itthon, hogy az instagramon követ vmi német túrázót, és nézzük meg micsoda nagyszerű helyen járt, de jó lenne ide elmenni.. Úgyhogy úgy alakítottuk az utunkat, hogy egy teljes napot rászánjuk erre a túrára. Utánaolvastunk, hogy mit szeretnénk ott igazán látni és egy nagyon jónak ígérkezőt találtunk:

11 km volt a könyvekben, mi 13-at mentünk, mert kicsit már másképp voltak a túraútvonalak, mint 2011-ben.

A Malerweg-en indultunk el, majd az izgalmasnak hangzó Wilde Hölle (Vad Pokol) felé mentünk tovább: ez egy 1-2 méter széles, függőleges sziklafalakkal körbevett kanyon, ahol sziklákba vájt lépcsőkön illetve fémlétrákon lehetett felmenni a kanyon tetejére. Annyira szép volt és izgalmas, hogy már csak emiatt megérte odamenni..de akkor még nem tudtuk, hiogy mi mindent fogunk még látni.

A kanyonból kiérve a Carolafelsen felé elkanyarodtunk, az egyik legszebb kilátópontja a Nemzeti parknak. Leírhatatlan a látvány, a képek sem adják vissza sajnos azt teljesen. Sziklákról-sziklákra lehetett ugrálni, különféle sziklaperemekre lehetett kimászni és onnan csodálni Szász-Svájc jellegzetes szikláit.

Pihenőnk után a Satanskopf (Sátánfej),  Idagrotte és Frienstein felé mentünk. Ismét csodás utunk volt: hatalmas sziklák és kőtornyok között mentünk. 

Frienstein egy sziklákba vájt rablóbarlang, amit csak a sziklaperemeken lehet megközelíteni, itt kellet pár perc míg összeszedtem magamat, de kár lett volna kihagyni. 

tádámm: ez én vagyok :D

Ezután már lefelé vitt a hegyről az utunk, de más úton: több, mint 800 lépcsőfok, meredek lejtők és csodaszép, hűvös fenyőerdőn át.

Végig meleg volt, így a vitt vizünk sajnos elfogyott, és már épp meg akartunk halni, mikor találtunk egy épp-hogy-ki-nem-száradt forrást, ahonnan csepegett a víz, ott megtöltögettük a kulacsainkat. 

A kocsihoz visszaérve ránkszakadt az ég, de 10 perc után el is állt.  Az erdőben kialakított parkolóban álltunk meg, ez kb 7 km-re volt Bad Schandau-tól, ami egy szuper cuki és romantikus kisváros, (érdekesség, hogy a várostól az erdőbe villamos viszi be a gyalogos-túrázókat, mondtam is a fiúknak, hogy ez a kelet-német korszakból maradt meg, hiszen az a luxus, hogy autó, az csak a nyugatiaknak volt meg) ott pedig megálltunk fagyizni, sörözni. Ránk fért. :D