2010. január 17., vasárnap

Új hely

Elköltöztünk :D Néhány kép az új élőhelyünkről:


 

 


2010. január 13., szerda

Példa

Szokásommá válik időnként, hogy az egészséges(ebb) életmód érdekében kitalálok dolgokat, mint például legutóbb, hogy a napközbeni időnként fellépő éhségérzetet, amit a legtöbb ember jellemzően a „bekapok valamit” megoldással kezel, nyers sárgarépa rágcsálásával oldom meg. Egyrészt szeretem az ízét, másrészt van benne A vitamin, harmadrészt egészséges, negyedrészt emlékeztet arra, hogy vannak fogaim :D Ötödrészt nem morzsázik…és hatodiknak bejött a következő:

Benedek fiam, miközben telefonálok, simán kiveszi a kezemből a répámat, és eltűnik vele. Mikor befejeztem a beszélgetést, megkerestem és megkérdeztem, hogy akkor most meg fogja enni a répámat? Kedvesen visszaadta, majd fél órával később balhézni kezdett, hogy valaki pucoljon meg neki egy répát :D

Szóval hatodszorra csodálatosan beúszik a képbe a példamutatás….

költözünk!

Végre!!

Sikerült találni egy nekünk való házat, nem messze a sulitól, csendes helyen.
Szombaton költözünk, sajnos a netre-telefonra ott is várni kell, az eircom szerint ez akár 4 hét is lehet, mert nincs kiépített vonal, így a némaságunknak hétvége után az lesz az oka.






2010. január 10., vasárnap

hóember

Az egész napos (és még mindig tartó) havazást a gyerekek kihasználták rendesen:)))



...

Ma reggel..:



2010. január 8., péntek

'hó'szünet 2.

Az iskola honlapján újabb értesítés van: a suli zárva 13.-áig, 14.-én kezdenek.
Lehet, hogy aztán majd kiderül, hogy ennyi volt a tanév.. :D

(időjárás: fagyok vannak keményen, éjjel mínusz 10 volt, nappal is 0 fok alatt volt a hőmérséklet, a táj csodaszép, minden fagyos-deres, nálunk a 'hó' továbbra is csak annyira van jelen, hogy befehéredett minden.)

2010. január 7., csütörtök

Terminátor

Amikor gyerek voltam még, és mondjuk a tanítónéni elvárt tőlem egy feladatot, akkor volt bennem valamiféle ambíció, valamiféle virtus, hogy többet adjak, mint amennyit elvár. És többet adtam. Többet adtam, és büszkén bezsebeltem az elismerést. Később, mikor már nagyobb gyerek lettem, kifinomultabb módszerem volt….többet adtam, de közben úgy csináltam, mintha kevesebbet adnék. Talán ezt nevezik szerénységnek…vagy inkább álszerénységnek, hiszen mindig ott volt bennem az, hogy ha valaki kevesebb elvárást támaszt velem szemben, akkor annál nagyobb lesz az elismerés, amennyivel több az a kevesebb. Tehát nem valódi szerénység ez, inkább csak ravasz manipuláció. Vagy ösztönös, és nem előre megfontolt szándékú….és ebben az esetben nem ravasz, hanem kimondottan szimpatikus. Ki-ki ahogy látja. Egy biztos: a felnőtt életemben is bennem volt az a vágy, hogy lenyűgözzem magam körül az embereket, hogyha elvárnak valamit, persze most már valaki olyan, aki számít, akkor pestiesen mondva kitenni magamért, és megadni a módját. Például ha vacsoravendéget hívok, akkor a lelkem belefőzöm/sütöm az ennivalóba, de közben azt mondom, hogy ugyan, semmiség, nem nagy cucc. Pedig dehogynem, igenis az. De én ilyen vagyok, és szerintem sokan mások is ilyenek még rajtam kívül. Ez technikailag működik is. Általában. A vacsoravendég elolvad a finom ételtől, és a házigazda kedves szerénységétől. Ennyivel a példa véget is ér.

De az életbe átültetve már nem mindig van így. Mostanság az ÉLET megtanít arra, hogy van a jószándék, a megfelelni akarás, az impressziókényszer után egy határvonal, amikor mindez nemes egyszerűséggel átcsap emberi hülyeségbe. Naiv illúzióba. Talmi erényekbe. Amikor rájövök, hogy ezen a határon túl magasról kell leszarni a másikat, és nem előzékenynek, önfeláldozónak, ad abszurdum hülyének lenni.

A kérdés számomra az, hogy hol van ez a határ. Mostanában sajnos közelebb.



hószünet

Ma kellett volna először suliba menniük a srácoknak. De hétfőig maradnak a sejhajukon.. nagy bánatukra. :DDDD
Merthogy hószünet van.
Asszem az otthon eltöltött 33 évemből, összesen talán 3 hószünetre emlékszem, így érthetően megmosolyogtat minket ez a mostani kényszerszünet.
Természetesen nem arról van szó, hogy iszonyatos nagy hó van (másfél centi), hanem arról, hogy 30 éve nem volt ilyen (az idősebb írek szerint), ami tartósan meg is marad napokra. Én még nem láttam sószóró autót ( homokszórót sem), a kimerészkedő autósok max. 40-nel mennek, a "tanyasi" utak meg egyenesen tükörjegesek. A vízvezetékek sem erre az időjárásra vannak kiépítve, kültérre is ki vannak vezetve, egyébként sincs sztem szigetelve stbstb.. Szóval sok iskolában elfagytak a csövek (melóhelyen szintén.. :OO nincs fűtés és melegvíz.. ), így inkább otthon tartatják a gyerekeket.

2010. január 4., hétfő

izéé

Az egyik angol lapban olvastam, h a teszkó el kezdte árusítani a húsvéti tojglikat Angliában... hát a miénk is:



Mondjuk sztem köze nincs a vásárlói igényhez, inkább ahhoz, hogy ezek a termékek júniusban le fognak járni, és valszeg ők is a first in-first out elvét követik, és először a tavalyról megmaradt cuccot akarják eladni. :/

havazik!

Kövér, nagy pelyhekben. :) Királyság! :)

Amúgy ez egy tök jó nap, a hó meg a hab rá. :))))






2010. január 1., péntek

12.

Az új év első bejegyzése egy tavalyi eseményt örökít meg:
30.-án lett 12 éves Kari. Hihetetlen, hogy ennyi ... már és még ..
Tegnap tudtuk megünnepelni a szülinapját, és ugyanekkor bontotta ki a hónap eleje óta itt lapuló szkrep-naplót is, amit J-tól kapott.