A szerdai időjárás előrejelzés változékony időt írt, eső-szél-napsütés, így pakoltunk be.
A Beara félszigetre mentünk, tavaly jártunk egy részén, de mivel a Prius-szal voltunk, annak meg kb mindenhol fennakadt a hasa, pl egy nagyon szép vízesést már meg sem néztünk.. úgyhogy irány a Gleninchaquin park.. Az oda út is ismeretlen volt, mert déli irányból mentünk, át Glengarriff-en (itt meg akartunk állni visszafelé), az út csodálatos volt, át a hegyeken, hágókon, alagutakon..
Odaértünk ahhoz az út elágazáshoz, ami egy kőkörhöz vezet (ezt még megnéztük tavaly, és Kari úgy írta le minap az odavezető utat, hogy élete legszarabb útja..) a kőkör után még vagy 5 km, olyan utakon, ami még az ír szemünkkel is halál f*s..)
Nagy valahára odaérünk, közben tolass vissza 3szor hegymenetbe, mert az idióta nem tud visszagurulni.. és épp parkolnánk le, mikor egy kertitörpe méretű fickó kiugrik a bokorból, hogy akkor 4 felnőtt..? Mondjuk mi van? Hát belépődíj van a “parkba” .. felnőtt €6, tanuló €5, gyerek €4, család €15.. mondom család. De a fiúk nem tűnnek gyereknek..mondom de hát a gyerekeink.. ja a gyerek 12 éves korig az.. na lényeg, hogy laza €22-ért megnézhettük a vízesést. Valahogy nem jött le a leírásokból, hogy az egy privát park. Mindegy, megnéztük, mint anno a Powerscourt-vízesést, és ennyi.
És még az eső is rákezdett..
Innen a Healy-Pass felé mentünk, mint tavaly is, de most a másik irányból.
Csodálatosan szép, a nap ragyogott, a hágó tetején olyan szél volt, hogy erővel kellett tartani magunkat, nagyon durva volt.
Aztán megálltunk egy kávé-szünetre egy útmenti pihenőben, onnan láttuk a Whiddy island-et, ami az első világháború idején katonai létesítmény volt, majd ez lett Írország egyik olajtárolója (és persze nem Írország a tulajdonosa)
Majd megálltunk Glengarriff-ban, nagyon helyes városka, innen indul mini-hajójárat a Garinish-szigetre, ahol egy olasz villa mintájára alakították ki az egész szigetet, virágos kert, csobogók.. nem mentünk át, mert ha vmivel meg lehetne ölni a férjemet az a kertek látogatása.
Viszont egy nagyon vadregényes ösvény van a kikötő és város központja között. A tengerpartján észre vettük, hogy mindenhol medúzák vannak és pont minap töltöttem le egy medúza-táblázatot, hogy itt, Írországban melyik fordul elő és mennyire halálos durva a csípése.
Úgyhogy megállapítottuk, hogy ez az iránytű medúza (compass jellyfish) és valahogy senki sem kívánt úszni aznap.
Hazafelé még visszamentünk Ballydehob-ba, oda a viaduktos kisöbölbe, hogy a srácok horgásszanak, mi meg napoztunk kicsit.
